Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-25 / 121. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1984. május 25., péntek ÖRÖKZÖLD ÉRTÉKEK Szókratész védőbeszéde A szellemiekben bővelke­dő görögség egyik legkiemel­kedőbb gondolkodója, rendsze­rező elméje Platón volt. Nem volt szakbarbár, hiszen nem­csak a filozófia, hanem az irodaiam berkeiben is ottho­nosan mozgott. Tudta — sok­kal szerényebb képességű utódai, ezzel sajnos még ma sincsenek tisztában —, hogy a legbonyolultabb összefüggé­seket is színesen, érdekesen, világosan, közérthetően kell kifejteni. Ezt elsősorban tisztelt és szeretett mesterétől, Szókra- tésztől tanulta, akit sok szempontból példaképének tekintett. Így aztán érthető, hogy el­ső alkotó korszakának leg­jelentősebb művében, a Szók­ratész védőbeszédében az ö emlékét idézi. A több mint 2350 eszten­deje született munka semmit sem vesztett frissességéből, aktualitásából. A benne fel­sorakoztatott észrevételek zö­me ma is mérlegelésre mél­tó. Igaz, a szerző a hanyat­ló athéni demokrácia ezer­nyi hibáját ostorozza, de az emberi természet körökhöz nem kötődő tévelygéseit is pellengérre állítja, köztük olyanokat, amelyek napjaink­ban is burjánzanak. A dialógus nemcsak tar­talmilag, hanem formailag is örökzöld érték, ugyanis író­ja ismeri a jellemzés, a fi­gurák egyéniesítésénék titka­it, a feszültségkeltés, a drá­mai szerkesztés fortélyait. Ennek köszönhető, hogy rögvest az egykor volt vá­rosba varázsol bennünket, s mi nemcsak szemlélői, ha­nem cselekvő részesei is le­szünk a játéknak, egy póz- talan, őszinte, szókimondó, a csorda-regulát elutasító sze­mélyiség megrázó, de végső soron felemelő tragédiájá­nak. Közben mai analógiákat keresünk és találunk, meg­mosolyogjuk mások és ma­gunk botlásait, azaz némileg jobbá nemesedve távozunk. Ezekre a nagyszerű lehe­tőségekre érzett rá szerdán este Gyöngyösön a Jászai- díjas Jordán Tamás, a ka­posvári Csiky Gergely Szín­ház művésze, s az ötletesség­ben egyáltalán nem szűköl­ködő Fehér György rendező. Az előadás dirigensének ér­deme, hogy a színpadra pa­rancsolta a produkciót, s a közönség is innen kísérte fi­gyelemmel az eseményeket, azaz megteremtődtek ebben az atomkorivá kicsinyített, il­letve korszerűsített mini hel­lén színházban az átélés, az azonosulás, az önvizsgálat, a megtisztulás, azaz a hamisí­tatlan katarzis legideálisabb feltételei. A többiről az a színész gondoskodott, aki hiánytala­nul jelenítette meg a filozó­fus-óriás alakját. A hang­ütés bizonytalankodása után mindjárt mesterfokra váltott, s felvillanyozta, megbabonáz­ta a hallgatóságot. Uralta a csendet is,'remekül karakte- rizált a hosszúra nyújtott, de soha nem felesleges, a min­dig indokolt szünetekkel. Jóvoltából azzal a Szókra­tésszel találkoztunk, akinek nyíltsággal- ötvözött etikai tartása számunkra nemcsak erkölcsi mérce, hanem meg­becsülendő, továbbfejleszr- tendő hagyaték is. Pécsi István Virágok Poriból Egy finnországi kamarakórus hangversenyéről (Tudósítónktól): Nem mindennapos eset még Finnországban sem, hogy egy ballagó általános iskolai osz­tály egy külföldi testvérvá­rost válasszon búcsúkirán­dulás helyszínéül. Ezt a ki­vételes lehetőséget az elmúlt napokban az evangélikus templomban hangversenyt adó, Pori városából érkező 26 tagú zenei tagozatos osz­tály több évi áldozatos, szor­galmas munkájával érdemel­te ki az ottani iskolavezetés­től és Pori várostól. A 9. osztályos (16 éves) gyerekek finnországi testvérvárosunk vezető helyen álló zenei ta­gozatos általános iskolájának végzős tanulói, több mint két évig gyűjtöttek erre a tanul­mányi kirándulásra. Igazga­tójukkal és kísérő tanáraik­kal együtt a népünk iránt érzett rokonszenv és barát­ság, városunk és az egri fiatalok megismerésének vá­gya vezérelte őket „zarán­dokújukon”, hogy az egyko­ri közös őshaza valamikor beszélt „atyanyelvét” — ma már csak anyanyelvi szin­ten —, a zene szavával meg­idézzék. Tették ezt őszinte hittel, sugárzó szép szőke fiatalságukkal, példázva ez­zel északi testvéreink a mi­énkhez hasonló muzikalitá­sát, zenei érzékenységét. Műsorukban a közös ének­lés-zenélés több formáját mutatták be a lelkes hall­gatóságnak, a kamaraműfa­jok sokarcú példatárának felvonultatatásával: így hal­lottunk finn szerzőktől duet­tet, tercettet, fuvola- és gi­tárkísérettel, nyolctagú ile­ánykart három szólamú nép­dalfeldolgozást énekelve, és a fiúkkal kiegészült 26 tagú kis vegyeskart, akik Schu­bert, Sibelius, valamint svéd és karjalai szerzők művein túl egy Bárdos Lajos-művel is kedveskedtek nekünk. A finn fiatalok ittlétük so­rán találkoztak az Alpári Gyula Közgazdasági Szakkö­zépiskola hasonló korú fia­taljaival. Szerdán hagyták el városunkat, hogy a főváros nevezetességeivel is megis­merkedjenek. A következő napokban az ottani XXII. kerületi zeneiskola meghívá­sára koncertet adnak és va­sárnap utaznak vissza, hogy elvigyék magukkal az itt szerzett élményeken túl ba­ráti üdvözletünket finn test­véreinknek. Molnár Klára ERDÉSZ JUDIT KIÁLLÍTÁSÁRÓL Népi díszítőművészetünk legszebb alkotásai joggal sorolhatók a nemzet egyetemes értékei iközé. Látás- és alkotásmódjából, motívumkincséböl merítenék mindazok, akik egyéniségükön át­szűrve, felfrissítve illesztik felbomlott hagyomá­nyos környezetükből a megváltozott körülmények közé. Erdész Judit a szépségre érzékenyen reagáló művész. S joggal mondhatjuk, hogy mesterségének művésze. A népi díszítőművészet terüle­téről a viseletek megőrzését, újraformálását választotta munkája középpontjának. A hagyományos női és férfi viseletdarabok egyszerű sza­básvonalát megtartva, díszí­tésének szerkesztésmódját, motívumkincsét és színvilá­gát megőrizve teremti újjá, sajátos hangon. Kiállítása az egri Ifjúsági Házban látható szombatig. A természetes anyagok re­neszánszát éljük. Erdész Ju­dit bátran nyúl a kender­hez. lenhez és pamuthoz, kihasználva az anyag adta lehetőségeket. Vászoningjei, ingvállai természetességük­kel kiemelkedő darabok. A kékfestőből, klottból, se­lyemből tervezett viselet- együtteseinél gyakran már a különleges szabásvonal, fodros vagy rövid derék, plisszírozás vált ki újszerű hatást. Saját maga gyűjti, rajzol­ja le az alapul szolgáló vi­seleteket, motívumokat, amelyek döntő többsége Észak-Hevesiből származik. Fő gyűjtőterülete a Mátra- és a Bükkalja. Alkalman­ként borsodi, erdélyi és a magyar nyelvterület más vi­dékeiről való darabokat is feldolgoz. A népművészet motívu­mai között kézről kézre alakuló, sokszor soha nem látott fantáziavirágok van­nak, de élni kezdenek, ha megfelelő módon alkalmaz­zák őket. A szakácskákra, mellényekre, vizitikékre, ingvádiakra hímzett virágok, jól megválasztott hímző- technikájukkal, színezésük­kel biztosítanak különleges harmóniát. Vizitkés fekete ruha, palóc szakácskával Minden tárgy magában hordja a népművészet alap­elvét: a célszerűség, hasz­nosság. esztétikum egységét. Mindemellett ruhád nem múzeumi tárgyak, hanem élő darabok, amelyeket bárki szívesen viselne. Erdész Juditnál a mester­ségbeli tudás, s a múlt sze- retete szerencsésen talál­kozik. Meg tudja őrizni, s érzelmein át újrateremteni a Heves megyei textilek leg­főbb jellemzőit: a szabásvo­nal és díszítés harmóniáját, a különböző hímző technikák egymás ■ melletti alkalmazó - sát, a laza szerkezetű, mértéktartó díszítésmódot és harmonikus színvilágot. Alkotásaival már sok ki­állításon bemutatkozott. s az országhatáron túl is is­merik. 1977 óta vesz részt pályázatokon, kiállításokon. Munkájának legnagyobb el­ismerése az 1981-ben el­nyert A Népművészet Ifjú Mestere cím. 1982-től népi iparművész. Dr. Csiffáryné Schwalm Edit A múlt héten összevont szervezetünk vezetője gyű­lést hívott egybe a lakótelet) tisztaságával kapcsolatban. A gyűlést a tisztiorvos riasztó szavai nyitották meg! aki beszéde (végén dörgedeU mes felhívást intézett hoz­zánk, amelyben fokozottabb éberségre és kompromisz- szumokat nem ismerő cse­lekvésre biztatott bennün­ket. — Mindent megteszünk, amit kell, de semmi sem segít, kedves doktor úr — szólalt meg <a j nyugdíjasok nevében Delev. — ön is láthatja, hiába zárják be sorra az intézményeket, hiá­ba bírságolják meg a lakó­kat, az emberek továbbra is szemetelnek, ahogy csak tudnak! Gonosz világban élünk!... — Nekem van iegy ötle­tem — vette át a szót szer­vezetünk vezetője. — Lehet, hogy naivnak tűnik az önök szemében, de úgy vélem, változtatni íkell a taktikán­kon. Bírságolás helyett ju­talmazzunk! Az egybegyűltek össze­nézte ite. — Rögtön megmagyará­zom — folytatta vezetőnk, miután észrevette az álta­lános hitetlenkedést. — Va­lamennyien tudjuk, milyen Radi llarionov: csodákat művel az anyagi ösztönzés, ezért azt javas­lom: mindenkit, aki betart­ja a közegészségügyi előírá­sokat, részesítsünk pénzju­talomban, és adományozzuk neki ,±A legtisztább ember” kitüntető oklevelet! — Kolosszális! Korszak- alkotó’ — ikiáltott fel íSzu- merova, szervezetünk akti­vistája. — Jól van. próbáljuk hát meg... — mondta a tisztior­vos is, és mivel közeledett a vacsoraidő, mindnyájan igennel szavaztunk, és a gyűlést bezártuk. Mindez pénteken történt. A következő hét keddjén az útkereszteződések . minden sarcára egy-egy világossár­ga szemetesládát helyeztek el, Pesev, az elnök, Szume- rova és Delev. az erre d célra kijelölt bizottság tag­jai pedig egy vén akác mö­gé bújtak, és figyelni kezd­ték a járókelők magatartá­sát. A pénzjutalom és „A legtisztább ember" kitünte­tő oklevél Pesev táskájában lapult, türelmetlenül várva, hogy megjelenjen az isme­retlen honpolgár. Eltelt egy óra, eltelt ket­tő, hiába. Az emberek siet­tek, mindegyikük majszolt valamit, különböző papíro­kat és dobozokat dobáltak a járdára, tülekedtek a villa­mosok és a trolibuszok előtt, „A legtisztább ember" azon­ban, akit a bizottság már oly türelmetlenül várt, még mindig nem tűnt fel. De éppen akkor, amikor már indulni akartak, az egyik szemetesláda előtt megállt egy jól megtermett férfi, ki­vett a zsebéből egy papírda­rabot. összegyűrte, és a lá­dába dobta. Még vissza sem húzta a kezét, a bizottság tagjai máris körülvették. A férfi ki akarta venni a pa­pírt, de amikor látta, hogy nem sikerülhet. elkezdett rohanni az egyik mellékut­cában. A bizottság tagjai azonban rögtön utána ve­tették magukat: Pesev jobb­ról került elé, Szumerova úgy futott, mint a gyík és szemből tartóztatta fel, De­lev pedig balról állta útját. Néhány perc múlva már meg is állították a férfit. — Micsoda viselkedés ez, uram? Annyit vártunk ma­gára, maga meg elszalad elölünk? Mi oka van rá? — fogta meg a vállát Delev, az elnök pedig kinyitotta a tás-- káját, és elővette a jutalmat az oklevéllel együtt. — Most pedig — elő amit megérdemel! ön az első becsületes állampolgár, aki teljesen megérdemelten.... — kezdett rá ünnepélyes han­gon Pesev, a férfi azonban, miközben zsebre dugta a borítékot és az oklevelet, félbeszakította! — Nézzék csak! Nem tu­dom, mi ez a koholmány, amit a kezembe nyomtak, de most már értem. hogy csakis a maguk embere le­hetett, bár az, amit á ládá­ba dobtam, csak piszkozat volt, melyben alaposan be­olvastam neki. A piszkozat alapján írt \levélben viszont úgy befűtöttem neki, hogy egész életében emlékezni fog rám! Fordította: Adamecz Kálmán A JÖVÖ TANÉVBEN ISMÉT Országos diáknapok A közelmúltban döntés született: az 1984/85-ös tan­évben ismét megrendezik az országos diáknapokat. Az amatőr művészeti csoportok bemutatkozására és minősí- eredményeiről, lehetőséget adó rendezvénysorozatot, diákfesztivált a KISZ Köz­ponti Bizottsága a Művelő­dési Minisztériummal és az Állami Ifjúsági Bizottsággal közösen szervezi. Szivi József, a KISZ KB középiskolai és szakmunkás­tanuló tanácsának titkára az MTI munkatársának elmond­ta: az ODN célja, hogy ké­pet adjon a diákművelődés eredményeiről, lehtőséget teremtsen, a közművelődési munkában élenjáró diákok, iskolák és pedagógusok te­vékenységének bemutatásá­ra és elismerésére. A ha­zánk felszabadulásának 40. évfordulójához kötődő ren­dezvénysorozat alkalmat nyújt majd arra is, hogy a diákok a művészet eszközei­vel fogalmazzák meg, fejez­zék ki a világról, társadalom­ról alkotott véleményüket. A művészeti bemutatókhoz kap­csolódva szakmai tanácskozá­sokat is rendeznek, amelye­ken az elmúlt négy évtized diákművelődésének fejlődé­sét tűzik napirendre. Az ODN az iskolai diák­napokkal kezdődik, majd a megyei KISZ-bizottságok és tanácsok 1985 tavaszán kü­lönböző művészeti kategó­riákban szerveznek minősí­tő bemutatókat. A közép- iskolások és a szakmunkás- tanulók teljesítményét kü- lön-külön értékelik, s a be­mutatott produkciókat arany, ezüst és bronz fokozattal minősítik. Ezt követően, áp­rilis végén az ország hét vá­rosában rendeznek diáknapi fesztiválokat, amelyeken a megyei minősítők legszínvo­nalasabb produkcióiból ál­lítanak össze műsorokat. A fesztiváldíjak odaítéléséről a diáktanáesok döntenek majd. Az 1984—85. évi országos diáknapok részletes kiírása a közeljövőben megjelenik, s eljut valamennyi iskolai KISZ-szerv esethez. Nyargalt fekete mellény boldogi ingvállal lelsötar kinyi női mellény ingvállal

Next

/
Thumbnails
Contents