Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 19., szombat 13. A májusi égbolt az idén néhány érdekességgel szolgál a kutatóknak és az érdeklődőknek. A csillagászat eredményeire hívjuk fel ezúttal olvasóink figyelmét. Talán kevesen tudják, hogy Magyarországon ezeknek az ismereteknek legrégibb emlékei Mátyás király udvarából származnak: a hírneves Corvinák között megtalálhatók a kor leghíresebb csillagászainak munkál is. Az első hazai csillagvizsgálót 1783-ban alapították a nagyszombati egyetemen. A XIX. század elején 1805—1815 között épült a gellérthegyi csillagvizsgáló, amelyben nemzetközileg is elismert mérési eredményeket értek el. A budapesti Szabadsághegyen később létesített csillagvizsgáló ma a Magyar Tudományos Akadémia Intézete. Jelenlegi összeállításunk segítséget nyújt ahhoz, hogy megismerkedjenek a világegyetem, különös tekintettel a Nap- és a különböző bolygókutatások során szerzett tapasztalatokkal. Összeállítottá: mentusz karoly Harmincadikon napfogyatkozás A májusi csillagos ég látványosságai A Vénusz a Nappal jár együtt, ezért nem láthatjuk. A Mars az egész hónapban, minden éjjel látható lesz — a Mérleg csillagképben. Már most felhívjuk rá az amatőr csillagászok figyelmét — mivel a Földhöz viszonyított helyzete igen kedvező — a fotózásra jó alkalom kínálkozik. Kiemelve május 19-ét, ekkor csupán 80 millió kilométerre haladunk el mellette. A látási viszonyoktól függően, felszínének alakzatai is ész- revehetőek. Vöröses színével hívja magára a figyelmet. A Jupiter szemlélésére mind május, mind a nyári három hónap igen alkalmas lesz. A „dicsőség csillaga”. A négy nagy holdja (Io, Európáé, Ganinedesz, Kallisztó) kisebb távcsővel is észrevehető. Ugyancsak egész éjjel látható majd a Szaturnusz is. Fénye bágyadtabb, sárgás színezetű. Az égbolt hátteréhez viszonyítva lassabban mozog. A május ezek mellett a fogyatkozások hónapja. Tizenötödikén például részleges holdfogyatkozás következett be. A jelenség nem volt olyan feltűnő, mintha teljes árnyékba kerülne a Hold. Élvezhetőbb lesz a hó végén, május 30-án a nap- fogyatkozás. Ahová a Hold árnyékkúpjának a hegye ér a Föld felszínén, ott gyűrűs napfogyatkozásban gyönyörködhetnek a nézők. Ez a vidék: Csendes-óceán közepe — Észak-Amerikában az USA és Mexikó határvidéke — a Földközi-tenger déli szegélye. Ettől a hosszú vonaltól északra már csak részleges napfogyatkozást észlelhetnek a kutatók, így mi is. Az egri adatok, hozzávetőlegesen — nyári időszámítás szerint — a fogyatkozás kezdete 19 óra 23 perc, a látvány csúcsideje 20 óra 16 perc. vége napnyugtakor, 20 óra 28 perckor. Erről a jelenségről a TIT városi szervezete a csillag- vizsgálóban nyilvános bemutatót tervez. dr. Zétényi Endre Fénynyalábot gyűjtő üveggömb A mozgó alkatrész nélküli, soha el nem romló Campbell—Stokess-féle műszer A napsugárzásban rejlő energiatartalékok kiaknázásához mindenekelőtt ismerni kell a napsugárzás számszerű jellemzőit egy adott területen. A napfénytartam az a szám, amely megadja, hogy valahol egységnyi időszak alatt hány órán át sütött a Nap. Ennek regisztrálására egy nagyon ötletes, üzembiztos, ráadásul karbantartást is alig igénylő műszer, a Campbell—Stokes-rendszerű nap- fénytartam-mérő szolgál. Ennek legfontosabb része egy 96 mm átmérőjű üveggömb, amely a ráeső párhuzamos fénynyalábot egyetlen pontba gyűjti össze. Ahogy a Nap végzi látszólagos mozgását az égen, annak megfelelően mozog a sugarakat gyűjtő pont is. Ha a gyűjtési pont ívére egy papírszalagot illesztünk, a napsugarak azt megpörkölik vagy átégetik, de csak akkor, amikor valóságosan süt a Nap. A napfény tartam-szalagon órabeosztás van, s erről a pörkölések és égetések alapján leolvashatjuk, hogy az egyes óraközökben hány tizedórán át sütött a Nap. Ezeknek a tizedóráknak az összeadásával kapjuk azután a napi, havi és az évi nap- fénytartam-összeget. A mérésnek csak azért van néhány százaléknyi hibája, mert a napfénytartam-sza- lagok minősége nem eléggé egyenletes. Az is némi bizonytalanságot okozhat, hogy a harmattól, vagy az esőtől átitatott szalag nehezebben pörkölődik, mint a száraz. Az utóbbi évtizedben már kezdtek elterjedni az elektronikus napfénytartam-mé. rők is. Távcső előtt az élet forrása Bolygórendszerünk központi égitestét, i tőlünk 150 millió kilométerre levő Napot egyre intenzívebb megfigyelésnek veti alá a tudomány. Napot vizsgáló műholdak keringenek a világűrben és egyre több napfizikai obszervatórium épül világszerte. Ezek egyike a Szovjetunióban, a szibériai Kelet-Sza- ján évente 300 napon át napfényben fürdő, kétezer méter magas hegyei között működő megfigyelő állomás. A kutatómunka három területen folyik: az ott kidolgozott módszerekkel vizsgálják a Nap mágneses mezejének változásait, mérik a napfoltok mágneses erősségét, és tanulmányozzák a a napfoltok fizikai sajátosságait. A Napon lejátszódó események, a napfolttevékenységek, a kitörések a többi között kihatnak Földünk éghajlatára, biológiájára, életfunkcióinkra, egészségünkre, idegállapotunkra. Szükséges tehát, hogy mind jobban megismerjük a Napon lejátszódó fizikai és kémiai folyamatokat. hogy a nem is olyan távoli jövőben már következtetni lehessen a várható káros hatásokra, a meteorológiai és más légköri változásokra, amelyeket a Nap tevékenysége okoz. A megfigyelések egyben az űrkutatási programok sikerét is szolgálják, például azzal, hogy segítenek meghatározni az űrhajósok utazásához legkedvezőbb időpontot. A fotoszféra fölötti légköri rétegek egyikében, a kromoszférában gyakran játszódnak le minden képzeletet felülmúlóan heves robbanások. Ezek az erupciók vagy flérek (számuk éppúgy változik, mint a foltoké), melyek nagy ritkán az obszervatóriumok teleszkópjaival is megfigyelhetők, de általában csak különleges műszerekkel észlelhetők. A szibériai napkutató obszervatórium (Fotó — APN—KS) A speciális szűrőkkel felszerelt koronográf ★ A szocialista országok tudósait érintő napfizikai kutatássorozatban fontos szerepet kapott az MTA Csillagászati Kutatóintézetének debreceni Napfizikai Obszervatóriuma is. A napkitörések és napfoltcsoportok tevékenységét a debreceni csillagászok vizsgálják, s tanulmányt készítenek róla. ★ A fotoheliográf a teljes napkorongot fényképezi. Így a napfoltok változása, vándorlása jól követhető. (MTI Fotó — Oláh Tibor felvételei — KS) Új kisbolygó: a Hetin Eleanor Helin amerikai csillagásznő a Mount Palomar csillagvizsgáló egyik teleszkópjával új kisbolygót fedezett fel Naprendszerünkben: egy 1,5—3 kilométer átmérőjű kőzetdarabot, amelyet egyelőre felfedezőjéről neveztek el. A kisbolygó — a Holdat nem számítva — a Földünkhöz legközelebb eső égitest a világűrben, Nap körüli pályája metszi a Föld Nap körüli pályáját és jelenleg majdnem egybeesik azzal. A kisbolygón az év 348 földi napnak felel meg, s évenként egyszer viszonylag közel repül el a Föld mellett. Eleanor Helin 75 százalékra becsüli annak valószínűségét, hogy a kisbolygó 24 millió éven belül a Földre zuhan. A kutatók azt javasolták, hogy küldjenek egy űrhajót az „új” égitestre, ahol valószínűleg a Naprendszerben található legősibb anyagra, egy változatlan, eredeti állapotban lévő üstökös magra lehetne bukkanni. Szinte napjainkban történt Hz Orion-köd kora Az Orion-csillagkép a téli égbolt egyik legjellegzetesebb csillagképe. Közepén szabad szemmel három egy egyenesbe eső közepes fényességű csillagot láthatunk, ezek alkotják az Orion övét. Ezen a vidéken látszik távcsövekben egy hatalmas ködszerű képződmény, a nagy Orion-köd. E köd átmérője 20 fényév, tömege a Földének kereken 33 milliószorosa. anyagának közel 65 százaléka hidrogén, mintegy 35 százaléka hélium, s csekély mennyiségben néhány más kémiai elem is előfordul benne. E gázfelhőbe ágyazva néhány más csillag található, melyek igen forróak: felületi hőmérsékletük 20—50 ezer fok. A fényképfelvételeken szabálytalan alakúnak tűnő Orion-köd a rádiócsillagászati vizsgálatok szerint gömbszimmetrikus. Középponti vidékén köbcentiméterenként mintegy 3000 hidrogénatom található. A ködben megfigyelt örvénylő mozgások mellett újabban annak tágulását is kimutat- ták.A tágulás sebessége a középponti vidékeken mintegy 10 kilométer másodpercenként, s értéke a perem felé csökken. A kutatók számításokat végeztek a fenti adatok birtokában annak meghatározására, hogy mikor keletkezhettek a ködbe ágyazott csillagok. s mióta világíthat az Orion-köd? A tágulás számított és mért értéke jól egyező eredményeket adott, s eszerint a köd felhevülése mintegy 23 ezer éve vehette kezdetét. Ez a Tejútrendszer 10—20 milliárd éves korához képest szinte napjainkban történt. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! A Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat a 38/1980. (IX. 30.) MT sz. rendelet és az ennek végrehajtására kiadott 14/1980. (IX. 30.) Bk. M. sz. rendelet alapján az alábbi üzleteket meghirdeti szerződéses üzemeltetésre: t>. sz. Munkahelyi étterem Nagybátony, Honvéd u. 7. 5. sz. Munkahelyi büfé Salgótarján, Rákóczi út 111—113. 31. sz. Munkahelyi büfé Gyöngyös, Kenyérgyár u. 43. sz. Tulipán büfé III. o. Recsk, Sallay u. 10. 45. sz. Klub büfé IV. o. Salgótarján, Salgó u. 46. 72. sz. Mokka büfé IV. o. Jobbágyi, Lakótelep 7. ép. 82. sz Líceum munkahelyi büfé Eger, Széchenyi u. 2. 84. sz. Gagarin munkahelyi büfé Visonta, Erőmű 86. sz. Irodaház, munkahelyi büfé Visonta, 'külszínfejtés 93. sz. Csipke munkahelyi büfé Salgótarján, Fehérneműgyár A pályázat benyújtásának határideje: 1984. június 19. A pályázatot a vállalat személyzeti vezetőjéhez. Eger, Lenin út 55. sz. kell benyújtani. Érdeklődni a vállalat közgazdasági osztályán. Eger, Lenin út 90. sz. alatt lehet. A versenytárgyalás ideje: 1984. június 27. Helye: Eger, Lenin út 55. sz. Nemzetközi napfizikai kutatás
