Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
10 NÉPÚJSÁG, 1984. május 19., szombat Az FBI titkai Kémfőnök — 50 évig Hoover a két Kennedy, John és Robert között Nyugat-Európa—Egyesült Államok Ingerült barátok Még az elnökválasztási év tavaszán is belpolitikai szenzációnak számított, hogy az Egyesült Államokban hétezer oldalnyi titkos dokumentumot szabadítottak fel betekintésre a történészek és újságírók számára. Nem akármilyen okmányokról van szó. A dokumentumok a hírhedt Szövetségi Nyomozó Iroda (Federal Bureau of Investigation — FBI) páncélszekrényében feküdtek. Az FBI egyik tisztségviselője így nyilatkozott: „Eddig úgy őriztük ezeket a szekrényeket, mintha rákkeltő szérumot rejtenének”. A megjegyzés magyarázata az volt, hogy nemcsak titkos FBI okmányokról van szó. hanem egyenesen olyanokról, amelyek az iroda hírhedett és 1972-ben elhunyt igazgatójának, J. Edgar Hoovernek a bizalmas magánfeljegyzéseit tartalmazták. Mindenekelőtt azt kell le— Hívei ügyes, kiváló taktikai érzékkel rendelkező politikusnak, ellenfeléi pedig köpönyegfongató gazem. bernek tartják Jósé Napoleon Duartét, Salvador új államfőjét. Abban azonban mindenki egyetért, hogy nagyon nehéz talán lehetetlen feladat vár a Kereszténydemokrata Párt elnökére. A most 59 éves Jósé Napoleon Duarte 1960-ban, a Kereszténydemokrata Párt megalakításával kezdte politikai pályafutását. 1972 óta harcol az elnöki posztért. Kudarcait és sikereit alapvetően az Egyesült Államok mindenkori salvado- ri érdekei határozták meg. 1972-ben az Ellenzéki Országos Szövetség (UNO) nevű választási koalíció elnökjelöltjeként megnyerte a választásokat. (Az UNO soraiba tartoztak a baloldali pártok és mozgalmak is.) Az Egyesült Államok viszont az egyik tábornokot akarta az elnöki székben látni. A szavazás eredményét durván meghamisították és Duartét száműzték az országból. 1980-ban már bejutott az elnöki palotába. A néhány hónappal korábban állam, csínnyel hatalomra jutott fiatal, reformpárti katonatisztek felajánlották neki az államfői széket. Washington most nem ellenezte Duartét, szögezni, hogy a hétezer oldal — amely az úgynevezett „információk szabadságát biztosító törvény” alapján került nyilvánosságra — nem az FBI tevékenységének lényegét érinti. Hoover magánfeljegyzéseiből ugyanis tízezer oldalt visszatartottak, azzal az indoklással, hogy az „nemzetbiztonsági érdekeket” érint és így nem esik az említett törvény hatálya alá. Minden ok megvan arra, hogy feltételezzük: az igazi titkokat a lakat alatt maradt oldalak rejtik. Hiszen az FBI (amelyet 1980-ban a központi kormány által üldözendő. tehát az egyes államok hatáskörén túlmenő köztörvényes bűncselekmények üldözésére . hoztak létre) már az első világháború után az Egyesült Államok kémelhárító és belbiztonsági szervezetévé vált. 1919-ben, az első világháde nem is támogatta. Ennyi elegendő volt aihhoz, hogy két évvel később bukott politikusként távozzon. Nem kellett sokat várni újabb felemelkedésére. 1984. májusában az Egyesült Államok nyílt támogatásával, a szavazati eredmények kisebb — de feltétlenül szükséges — kozmetikázásával Jósé Napoleon Duarte Salvador választott államfője lett. Közép-Amerikában szokványos karrier-történetnek számít az efféle politikai pálya. Washingtonban — ahol korábban az Egyesült Államok hátsó udvarának tartott térségét ma a világ legerősebb tőkés államának létét fenyegető övezetnek tekintik — akkor kezdenek olyan mérsékelt közép-amerikai szövetséges után kutatni, aki bizonyíthatóan nem „kommunista gyanús” de múltjában fellelhető a baloldallal való kacérkodás, amikor a régi recept alkalmazása — egy gátlástalan diktatúra fenntartása — kudarcot vall. Az Egyesült Államok több mint 50 éven keresztül támogatta a katonai diktatúrákat Salvadorban. Készségesen segédkezett abban is, hogy az ország gazdasági életét irányító 14 család létrehozza saját kis magán. ború utáni forradalmi fellendülés idején alakították meg úgynevezett „antiradi- kális osztályát”. Ennek lett első vezetője Hoover, aki csakhamar az amerikai radikálisok, szocialisták, kommunisták, anarchisták, szabadikőművesek elleni harc „fővadászává” vált. Az FBI élére 1924-ben került. Jellemző, hogy az amerikai polgári demokráciában, amely négy esztendőnként gondosan újraválasztja elnökeit, Hoover csaknem ötven évig, 1972-ben bekövetkezett haláláig ült a kémelhárítás és belbiztonság főnöki karosszékében. Számlájára e fél évszázadban félelmetes ügyek kerültek. Az anarchista merénylettel vádolt. 1927- ben ártatlanul kivégzett Sacco és Vanzetti esetétől kezdve a hidegháború csúcsán ugyancsak ártatlanul perbe fogott Rosenberg házaspár kivégzésén át a vietnami háborút kísérő letar- tóztatási hullámig. Ezeknek az ügyeknek a titkairól a páncélszekrényben maradt tízezer oldal beszél (illetve hallgat). A nyilvánosságra hozott hétezer oldal azonban mégis jellemző és leleplező fényt vet az FBI tevékenységére. Pontosabban arra. hogy milyen módszerekkel uralkodott az FBI és személyesen Hoover az amerikai politikán, sőt a Fehér Ház főnökein is. A dokumentumok egy nagy csoportja arról szól: miképpen verte szét a második világháborúban az FBI a hadsereg kémelhárító szervezetét, amelyet Hoover nemkívánatos konkurrenciá- nak tekintett. A katonai hadseregét. Ezek a félkatona szervezetek — az utóbbi időben halálbrigádoknak nevezik őket — hatékony eszköznek bizonyultak a kellemetlenné vált ellenzéki politikusok eltüntetéséhez, az elégedetlenkedők fékentartásához. Az utóbbi négy évben SaL vadőr ban majdnem 40 ezer embert gyilkoltak meg a katonák és a halálbrigádak. de a gerillamozgalmat nem sikerült kiirtani. Sőt, a Fa- rabundo Marti Nemzeti Felszabadítási Front olyan erőssé vált, hogy a salvadori hadsereg ma már önmagában nem képes feltartóztatására. Így aztán egyre kevésbé népszerű dolog egy ilyen rendszer támogatása. A washingtoni kongresszus ezért köti az emberi jogok kérdéséhez a katonai segély nyújtását Salvadornak. Jósé Napoleon Duarténak kellene megnyugtatnia a halálbrigádok ténykedése miatt feszengő washingtoni törvényhozókat. A keresztény, demokrata politikus program, jában nem találni kivetnivalót: azt ígéri, hogy véget vet a halálbrigádok terror, jának, felelősségre vonja az eddigi gyilkosságok tetteseit, megtisztítja a hadsereget és megpróbálja rávenni a gerillákat arra, hogy tegyék le a fegyvert. Az ifjú Hoover — Roosevelt elnök mögött (Fotó: US News and World Report — KS) kémelhárítás emberei mikrofonokat helyeztek el az alelnök feleségének, Mrs Rooseveltnek a szállodai szobájában. Az ott készült felvételek arról „tanúskodtak”, hogy az elnök felesége szerelmi légyotton fogadott egy fiatal repülőtisztet, aki a Fehér Háziján teljesített szolgálatot. Az FBI megszerezte a felvételt és Hoover lejátszotta az akkor még viaszlemezre vett hangdokumentumot magának Roosevelt elnöknek. Utána azt is elárulta, hogy a hadsereg kémelhárító szolgálata tévedett. A szobában valójában nem az elnök felesége, hanem a repülőtiszt menyasszonya tartózkodott. Miután azonban a First Lady szobája is „be volt mikro- fonozva”. a hangot torzító viaszlemezek elcserélése okozta az ügynökök tévedését. Az eredmény: Roosevelt utasítására néhány hónap alatt felszámolták a hadsereg külön kémelhárító szervezetét és az FBI egyedül maradt a porondon. (—i—e.) Ez a program azonban az Egyesült Államoknak szól. Salvadorban nem változtak az erőviszonyok, csak amerikai segítséggel szerepcsere történt. A szélsőjobboldali erők — élükön a Nacionalista Köztársasági Szövetséggel (Arena) — .látszólag kiszorultak a végrehajtói hatalomból, valójában azonban pillanatok alatt káosszá tudják változtatni Duarte kormányzását, ha az megpróbálna ígéreteinek eleget tenni. A törvényhozásban a kereszténydemokraták továbbra is ellenzékben vannak. A hadsereg tisztikara — bár az amerikai segélyekre gondolva semlegességet hirdetett — ki nem állhatja Duartét. A választási győzelem is csak minimálisra sikeredett: a 14 salvadori tartományból 9-ben az Arena jelöltje győzött. Abban az országban, ahol több mint félévszázada hivatalos „ál. lamvallásként” hirdetik az antikommunizmust, hatékonynak bizonyult az a jelszó, hogy .,Duarte egyet jelent a .kommunizmussal”. A szélsőjobboldal már- figyelmeztetett is: az esetle. ges együttműködésért azt követeli cserébe, hogy minden maradjon a régi. ben. Az Egyesült Államok számára pedig a legfontosabb az, hogy a közép-amerikai ország új kormánya erős legyen. Akkor a „demokratikus rendszer” védelmében folytathatja a háborút a salvadori hazafiak ellen. Gőzön István Jobban tennék amerikai szövetségeseink, ha nem bonyolódnának hamis változatok keresgélésébe. Ez a kesernyés, figyelmeztető, s főleg aggódó, de mindenképpen szemrehányást és belső feszültséget visszhangzó mondat a nyugatnémet külügyminiszter szájából hangzott el. Milyen változatkereséstől igyekszik óvni Washingtont, erre hadd térjünk vissza kissé lejjebb; egyelőre állapítsunk meg annyit, hogy e bizonyos szövetségesek — nevezetesen az Egyesült Államok és Nyugat-Európa — viszonyában az utóbbi idők valami különös és kölcsönös ingerültséget hoztak. Viták közöttük, igaz, mindig voltak. de most sűrűbbé, mélyrehatóbbá váltak, már- már magának a NATO-nak a létéről, illetve gyökeres átalakulásának előjeleiről beszélnek. Említsünk néhány példát. Nem kis politikai vihart kavart a nyugati szövetségi rendszerben Craxi olasz miniszterelnök javaslata az eurórakéták befagyasztásáról és a kelet-nyugati tárgyalások előfeltételek nélküli folytatásáról. Az indítvány nyomán megélénkültek a viták a nyugat-európai rakétatelepítésekkel kapcsolatban az érdekelt kormányok között is. Az űrben elhelyezendő rakétaelhárító fegyverrendszer amerikai tervét a nyugatnémet hadügyminiszter egyértelműen és főleg nyilvánosan bírálta. Kétségét fejezte ki, hogy az ilyen védelem egyáltalán hatékony lehet, majd kifejtette: maga a kivitelezés kísérlete is új, példátlan fegyverkezési versenyhez vezet, amelynek során Nyugat-Európa elszakadhat Amerikától, a NATO kettéválhat és megbomolhat a kelet-nyugati egyensúly. (Mint hírlik, e kifogásokat az atlanti miniszterek zárt ülésén angol kollégája is osztotta.) Régóta nem küldtek konzervatív kormányok ilyen élesen fogalmazott megállapításokat a nagy szövetséges címére. Nyugat-Európa szinte valamennyi kormánya tiltakozik az egyébként hallatlanul költséges és nagyszabású terv ellen. Tartanak olyan, újabb tíz-, húszéves fegyverkezési versenytől, amelyet ők már követni sem tudnak, s csak a két nagyhatalom további elhidegü- léséből származó hátrányok és veszélyek sújtanák őket. Másodszor: lelki szemeik előtt felrémlik olyan (ma még eléggé fantasztikusnak tűnő) állapot, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió kialakított egy-egy ilyen „szuperdolgot”, s ők mellékszereplőkké válnak. Végül beleszól az üzlet is ebbe az aggodalomba: az Egyesült Államok technológiai fölénye a nemzetközi versenyben behozhatatlan- ná válna. Az első ember Holdra szállását Amerikában tizenhétezer tudós és technikus készítette elő, az ennél is sakkal nagyobb szabású vállalkozás, az „űrháborús” elektronikus rendszer kiépítése olyan tudományos és technológiai lendületet adna az amerikaiaknak, amellyel messze maguk mögé utasítanák a szövetségesek elektronikus iparát. Menjünk tovább az új vitatémák felsorolásával. Ugyancsak egyöntetűen megrótták Washingtont a nicaraguai kikötők elakná- sítása miatt, ment ez (Thatcher angol kormányfő kifejezésével) sérti a szabad hajózás elvét. Valóban, erre éppen a tengeri kereskedő, Anglia joggal kényes lehet, de a felszisszenés mást is jelez. Ezek a rámenős reagani intézkedések olyan veszélyes vizekre vihetik általában a nemzetközi konfliktusokat, amelyekre Nyugat-Európa kormányai (legyenek bármily szovjetellenesek) már nem óhajtanak átsodródni. Más húrokat penget Bonn, London, Hága, Brüsszel, Róma, Athén a Szovjetunió és általában a szocialista országok felé, mint Washington. A nézeteltéréseknek igen érdekes következményei vannak. Az amerikaiak szövetségesei pártállásra való tekintet nélkül elkezdtek arról beszélni, hogy Nyugat- Európának nagyobb önállóságot kellene kapnia a NATO-n belül. A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezércikkének szavaival: „Az amekiai terv — kaland, de (Nyugat) Európának nem szabad megelégednie azzal, hogy ezt tágranyílt szemekkel, figyeli”. Genscher nyugatnémet külügyminiszter szerint „ki kell lépniük az amerikai katonai erő egyszerű pénzelőjének szerepköréből, és saját biztonságukat nagyobb mértékben kell saját erőfeszítéseikkel garantálniuk”. A baloldalinak nem mondható Franz Josef Strauss „messzemenő függetlenséget” követel a NATO-ban egy nyugat-európai egyesített haderőnek. A francia Mitterrand új fogalmat honosított meg: „A NATO europaizálása”. Különböző okokból emlegetik ily sűrűn ezt az „önállósulást”. A szociáldemokraták balszárnya és a náluk is következetesebb áramlatok azért, hogy szükség esetén valóban függetlenedhessenek — a cikkünk elején említett — hibás amerikai „változatokról”, lépésekről ; egyes konzervatív kormányok azért, hogy mindenkori érdekeiknek megfelelően hatást gyakorolhassanak az amerikai politikára, a közös intézkedésekre. Az Egyesült Államok pedig mind ingerültebben veszi ezt tudomásul és egyebek között azzal fenyege- tődzik, hogy — ha így megy tovább — Nyugat-Európa helyett az elektronikai nagyhatalom Japánt lépteti elő első számú szövetségesévé. Nem véletlen, hogy e nézeteltérések éppen most lettek ilyen erősek, amikor Washington mélypontra vitte a szovjet—amerikai kapcsolatokat. Nem szabad természetesen azt várni, hogy a NATO felbomlik, de mind több jel mutat arra, hogy a nyugat-európai szövetségesek olyan határnál vannak, amelyen túl alapvető érdekeiket az amerikaiakkal szemben is meg akarják védeni. Tatár Imre összeállította: Huppan Béla Az új salvadori államfő: Kinek az embere? Pályázati felhívás A „GYÖNGYSZÖV” ÁFÉSZ 1984. július 1-től 1989. június 30-ig terjedő időre szerződéses üzemeltetésre átadja az alábbi fizieteket: 101. sz. Élelmiszerbolt, Gyöngyös, Kiss A. u. 1. sz. 103. sz. Élelmiszerbolt, Gyöngyös, Jászsági út 3/3. 106. sz. Élelmiszerbolt, Gyöngyös, Honvéd u. 6. sz. 118. sz. Kölcsönzőbolt, Mátrafüred, Béke tér 131. sz. Élelmiszerbolt, Atkár, Fő út 22. sz. 132. sz. Élelmiszerbolt, Atkár, Hunyadi u. 41. sz. 133. sz. Élelmiszerbolt, Atkár, Lenin u. 1. sz. 152. sz. Élelmiszerbolt, Adács, Bajcsy-Zs. u. 21. sz. 153. sz. Élelmiszerbolt, Adács, Kossuth L. u. 40. sz. 163. sz. Élelmiszerbolt, Visznek, Szabadság u. 167. sz. TÜZÉP-telep, Visznek, Szabadság u. 1. sz. 172. sz. Élelmiszerbolt, Gyöngyöshalász, Kossuth L. u. 1. sz. 182. sz. Élelmiszerbolt, Nagyréde, Szabadság u. 36. sz. 191. sz. Élelmiszerbolt, Gyöngyössolymos, Szabadság u. 79. sz. 217. sz. Élelmiszerbolt, Szűcsi, Rákóczi u. 35. sz. 308. sz. Büfé, Kékestető, Gyógyintézet 320. sz. Vendéglő, Szűcsi 315. sz. Vendéglő, Gyöngyössolymos 362. sz. Bisztró, Visznek, Szabadság u. 317. sz. Vendéglő, Gyöngyöspata, Fő út 352. sz. Italbolt, Adács, Bajcsy-Zs. u. 21. sz. 332. sz. Italbolt, Atkár, Fő út 22. sz. A pályázatokat 1984. június 15-ig kell benyújtani az ÁFÉSZ központjába, Győngyfis, Fő tér 1. sz. A VERSENYTÁRGYALÁS: 1984. június 22-én, 9.00 órakor lesz, az ÁFÉSZ központi irodájának tanácstermében. Tájékoztató adatokat és bővebb felvilágosítást a szövetkezet hálózatirányítási osztálya ad.
