Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-19 / 116. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. május 19., szombat 1. A 15 MILLIÓ TONNA GABONAÉRT Ismert gondok — reális terv A közvélemény úgy tartja számon — és nem alaptalanul —, hogy a gabonatermesztés a mező- gazdaság, sőt az egész népgazdaság sikerágazata. Búza- és kukoricatermesztésünk színvonalát a világelsők között jegyzik és csak olyan országok előznek meg minket, mint kukoricában az USA, búzában Anglia, vagy Franciaország. E két növény termelésében a mezőgazdaság kitűnő és évszázados hagyományokra építhet; természeti adottságaink is kedveznek a gabonatermesztésnek. Mégis, a mai magas színvonal az elmúlt két évtized munkájának gyümölcse. Húsz éve jó, ha 17 mázsa búza termett meg egy hektáron, s ennyi az akkori középmezőnybe tartozáshoz sem volt elég. A 26 mázsás kukorica átlagtermésre sem lehettünk akkoriban sokkal büszkébbek. Azóta — egyre kisebb vetésterületen — megduplázódott a termés és 1982-ben megközelítettük a 15 millió tonnát. Az agrárágazat devizája Fantasztikusan nagy ez a mennyiség. Minden magyar állampolgárra 1,5 tonna gabona jut belőle. Mértékadó nemzetközi értékelés szerint fejlett mezőgazdaságról akkor lehet beszélni, ha az egy főre jutó gabonatermelés meghaladja az egy tonnát. Nos, ezen a szinten már alaposan túl vagyunk. És mégsem beszélhetünk arról, hogy a korszerű agrotechnikának köszönhetően tökéletes biztonsággal termelhet a magyar mezőgazdaság gabonát. A tavalyi aszályos év figyel- mezetető volt. Megmutatta, bogy a szélsőséges időjárás nagy gondokat, jelentős terméskiesést okozhat. És a figyelmeztetést komolyan kell venni még akkor is, ha a két fő növény közül ezúttal a búza — ahogy mondani szokták — bejött és kitűnő termése legalább részben pótolni tudta a kukorica termésének nagy arányú csökkenését. A jelek szerint az idén veszély fenyegeti a búza és a töbi kalászos gabona kimagasló termésátlagát. Bár, még sok minden történhet — mezőgazdasági termésügyekben mindenfajta jóslás felelőtlenség —, de az már bizonyos, hogy a tavalyi aszály miatt hiányzó vizet az elégtelen téli és kora tavaszi csapadék nem pótolta és a vetések állapotbecslése alapján az őszi kalászosok 23 százaléka bizony gyenge, semmi jót nem ígér. A mezőgazdasági kormányzat álláspontja szerint kívánatos kiszántani ezeket a vetéseket és helyükbe kukoricát kell vetni. Mert szerencsére ritkán is alig fordul elő, hogy annyira ked- vezetőlen legyen az időjárás, amikor sem a búza, sem a kukorica nem terem tisztességesen. A gabonatermesztésnek óriási a népgazdasági jelentősége. Az utóbbi években a megtermelt hatalmas mennyiségnek alig 12—13 százalékát fogyasztjuk el kenyérként, pékáruként, tésztaként közvetlenül. A termés 70—75 százaléka nagyra nőtt állatállományunk takarmányául szolgál és 12—15 százalékát közvetlenül exportáljuk. Az egy évi gabonatermés értéke csaknem 50 milliárd forint és felhasználásával további 80—90 milliárd forint értékű állatot hizlalunk meg, s ennek fele exportra kerül. Ilyen módon a agrárágazat devizabevételének is több mint fele — közvetve, vagy közvetlenül — a gabonatermesztésből származik. Megalapozott derűlátás Ennek megfelelően — mint megalapozó ágazat — évek óta a gabonatermesztés áll a figyelem központjában. Az ismert gazdasági nehézségek miatt mostanában szűkös fejlesztési lehetőségeink mégis sújtják a gabonatermesztést. A szakma lényegesen nagyobb arányú fejlesztési igényeket fogalmaz meg, mint amennyit a fizetési nehézségekkel küszködő kormányzat lehetségesnek lát. Ez az ágazat — mint hangoztatják — még így is többet kap a népgazdaság bármely más területnél. A tervidőszak elején meghirdeti intenzív gabonatermesztési program első üteme, bár csak 134 ezer hektárra terjedt ki, de ekkora területen legalább lehetővé tette a világ élvonalába tartozó agrotechnika alkalmazását. Azóta a program második és harmadik ütemének megindításával félmillió hektáron vált lehetővé ugyanez. Ennek is köszönhető, hogy a tervidőszakból eltelt három évben ösz- szesen 41 millió tonna gabonát termelhetett meg a mezőgazdaság, és ez a meny- nyiség az aszály ellenére is a tervezettől csak 3,2 százalékkal marad el. Az öt évre előirányzott 71—72 millió tonna gabona csak akkor termelhető meg, ha idén legalább 15 millió tonna terem, jövőre pedig 15,5 millió tonna. S erre a mennyiségre korántsem pusztán a terv előirányzatának a teljesítéséhez van szükség, hanem mindenekelőtt azért, hogy a minden eddiginél nagyob állatállományt megfelelően táplálni lehessen. A mezőgazdaság és élelmezésügy minisztere egy közelmúltban rendezett tanácskozáson kijelentette: idén a 15 millió tonna gabona — átlagos időjárású évet feltételezve — megtermelhető. A miniszter optimizmusát alátámasztani látszik, hogy a gabonaprogramba bevont üzemeken kívül is rendelkeznek az állami gazdaságok és a téeszek a megfelelő gépparkkal, hozzájutnak a szükséges vetőmaghoz, műtrágyához, növényvédő szerhez. Nagyobb hozamokkal Igaz, az üzemi szakemberek egy része ennek ellenkezőjét hangoztatja. Arról beszélnek, hogy a géppark jelentős része elöregedett, a megvásárolható műtrágyák zöme nem éppen jó minőségű és számos kedvelt vetőmaghoz csak protekcióval lehet hozzájutni. Sajnos, a panaszok jó része egyáltalán nem alaptalan. Csakhogy a könyvelésben nulla értékkel szereplő öreg gépek korántsem értéktelenek és megfelelő karbantartással kitűnő eredménnyel üzemeltethetők. A kapható műtrágyáknál is létezik a nagyvilágban, sőt a magyar ipar termékei között is jobb minőségű, és a vetőmagválaszték sem olyan bőséges, mint korábban. De — ahogy mondani szokás — szegény ember vízzel főz, legjobb termékeinket a külkereskedelmi mérleg javítása érdekében exportálnunk kell! S végül is — számos üzem példája bizonyítja — viszonylag szegényesebb eszközökkel is elérhetők jó eredmények. Csak éppen több figyelmet, több munkát igényel igy a termelés. Vagyis nagyob költséget. Ez pedig, mint tudjuk, csak nagyobb hozamokkal ellensúlyozható. Amelyek éppen a több figyelem, a több munka eredményeként érhetők el. Ami megnyugtató: ezzel mezőgazdaságszerte tisztában vannak. Ami bizakodásra ad okot: a téesz-tagság és az állami gazdasági dolgozók zöme az eredményért, saját hasznáért kész is az áldozatra. Csak essen az eső... (G. I.) Szelídül a zöldségpiac Az elmúlt napok kiadós esőzése és az azt követő fel- melegedés nyomán felgyorsult a növények érése; ez a hétvégi piaci kínálatban is kedvezően érezteti hatását. A öldker Egyesüléstől kapott információ szerint emelkedik a friss termékek felhozatala. Az árak az elmúlt hetihez képest csökkentek, ám még így is magasabbak, mint tavaly május közepén. A piacra kerülő tavaszi -cikkek zöme a kistermelők kertjében, fólia alatt terem. Évek óta csökken a kézi munkaigényes kertészeti növények aránya a nagyüzemekben, a kiskertekben viszont növekszik; így a kistermelőknek egyre nagyobb tömegű áruja van. Az értékesítést a Zöldért-vállalatok. ÁFÉSZ-ek igyekeznek segíteni. Mind több helyen kötnek hosszú távra szerződést közvetlenül a kistermelővel is. Ezek a megállapodások növelik a termelés biztonságát, lényegében szavatolt értékesítést jelentenek. Cibakházáról. Kunszentmártoniból és más „fóliás- falvakból” ilyen szerződések alapján szállítják például a hét végére a szolnoki Zöldérthez a paprikát, paradicsomot, uborkát, karalábét és a retket. A derecskéi ÁFÉSZ szintén a kistermelőktől veszi át a fólia alatt nevelt zöldségféléket Debrecen ellátására. Csong- rád és Bács-Kiskun megyéből a budapesti Zöldérthez érkezik nagyobb meny- nyiségben a saláta, a karalábé, s az uborka. Megindult a nagyobb arányú felhozatal a tölteni való paprikából is. A felmelegedés késése érződik viszont a paradicsomfelhozatalon ; egyelőre még kisebb tételek érkeznek a budapesti üzletekbe, piacokra. Kapni import-burgonyát, s a Bosnyák téri piacon már emelkedik az újburgonya aránya; így a múlt heti kilónkénti 60 forintról 50 forintra mérséklődött az ár. Gyümölcsből a mostani időszak holtszezonnak számít, szegényes a kínálat. Almából már csak mutatóban van. az eper mennyisége lassan növekszik, de még kevés az áru, és drágán mérik. Van viszont kubai narancs az üzletekben, piacokon. A korai cseresznye érése a meleg, párás időben felgyorsult, Kelebia környékéről a hónap végére várják a korai érésű fajtákból az első szállítmányokat. A megyei árakat a szokott helyen, a 16. oldalon találjákKezdeményező hatvaniak Tizenkét év után is ismét termelnek zöldborsót a hatvani Lenin Termelőszövetkezetben. Az új vezetőség kezdeményezésére a Hatvani Konzervgyárral a kölcsönös előnyök alapján döntöttek a zöldborsó mellett. Vágó József Vágó József, a közös gazdaság elnöke erről így beszél: — Tavaly száz hektáron láttunk hozzá a termeléshez, de a nagy szárazság nem nagyon kedvezett. Így csak 85 hektárról takarítottuk be a borsótermést, amely egységnyi területen 3,6 tonnás átlagot adott. Ez ivarom és fél millió forint árbevételt jelentett szövetkezetünknek, és kilónként tíz fillér nyereséget. Miután a betakarított zöldborsó jó minőségű volt, a konzervgyár ezt anyagilag is méltányolta. A lehetőségen felbuzdulva az idén tovább folytattuk a termelést, és a területet most tavasszal 180 hektárra emeltük. Azt hiszem, ésszerűen cselekedtünk, hiszen a borsó jól beilleszthető termelési szerkezetünkbe, emellett a búza előveteménye is. Tapasztalataink szerint az utána kerülő kenyérgabona 0,4— 0,7 tonnával több termést ad hektáranként. Nem beszélve a borsószárról, amely fontos melléktermék és magas fehérjetartamával értékes takarmányként hasznosítjuk a szarvasmarha-állománynak. Persze, a termelés során már tavaly is rájöttünk néhány nehézségre. Mindenekelőtt arra, hogy a zöldborsó igényes a talajra, a vetés minőségére, sőt az alkalmazott növényvédő- szerre is. Emellett magas költséggel, 20—21 ezer forint felhasználásával termelhető hektáranként. Ahhoz, hogy jövedelmező legyen egységnyi területen, el kell érnünk a három tonnát. Ennek érdekében az idén mindent elkövetünk. Szövetkezetünk ötéves termelési szerződést kötött a Hatvani Konzervgyárral, amiben garanciát látunk a jövőre nézve. Az idén a 180 hektárról 700—750 tonna zöldborsót, és 1500 tonna mellékterméket várunk, amely 8 millió forintot jelent. A hatvaniakat a Gödöllői Búza- és Borsó Termelési Rendszer látja el szaktanácsokkal. Ennek ágazatvezetője Puskás István, a kapcsolatok jelentőségét méltatja: — A szövetkezet már korábban is foglalkozott magborsótermeléssel. amelyhez mi nyújtottunk segítséget, örülünk, hogy ezt a kört most a zöldborsóval is bővítették. A múlt évi tapasztalatokat hasznosítva ezen a tavaszon a hatvaniakkal együtt részt vettünk a terület kiválasztásánál, és a helyi adotsságokhoz igazodó művelési technológiát dolgoztunk ki. A Hatvani Konzervgyár megbízta termelési rendszerünket, hogy a Vetőmagtermeltető Vállalattól szerezzük be a szükséges borsófajtákat, és biztosítsuk a Lenin Termelőszövetkezetnek is. Nos, ezt megtettük és hétfajta került a földbe, amelyek azóta kikeltek, és a május eleji esőzés jótékonyan hatott rájuk. Az elvetett fajták bilógiai'lag értékesek és gondos műveléssel hektáranként négy tonnát is adnak, amely már jövedelmező! Emellett fokozatosan érnek, és ez a betakarítás szervezésében is előnyt jelent. A Hatvani Konzervgyár kérésére rend- . szerünk átvette a Nyíregyházi Konzervgyár által korábban kidolgozott számító- gépes zöldiborsóvetési-prog- ramot, és bevezette a Pest, Heves és Nógrád megyei partnergazdaságoknál. Így az említett hét fajtát itt Hatvanban is program alapján vetették el pontosan, kellő szakértelemmel. Termelési rendszerünk arra törekszik, hogy a közeli hetekben a veszteségmentes borsóbetakarítást elősegítse. Ezért az üzemi szakemberekkel hetente tartunk határszemlét, figyelve a borsó fejlődését, és ott leszünk az aratógépek beállításánál és indításánál is. A partneri együttműködésben fontos szerepet játszik a Hatvani Konzervgyár. Rákóczi Lajos főosztályvezető, a kölcsönös előnyöket emeli ki: — Gyárunk örömmel fogadta a hatvani Lenin Termelőszövetkezet kezdemé- -• nyezését, hogy zöldborsótermeléssel is foglalkoznak. Különösen pedig azt, hogy ötéves szerződést kötöttünk, amely szerint a következő fél évtizedben évente 200 hektáron termelik ezt a növényt. Az együttműködés jó gyárunknak is, hiszen helyben segítjük elő a nyersanyagtermelést, amely a szállítási költségeket mérsékli. Korábban a kényszer miatt Miskolc és Debrecen környékéről is hoztunk zöldborsót, amely komoly kiadást jelentett. A hatvani Lenin Termelőszövetkezet megfelelő szakemberekkel rendelkezik, és rendszeresen figyelembe veszi gyárunk, valamint a Gödöllői Búza- és Borsótermelési Rendszer tanácsait. Ezt nagyon fontosnak tartjuk, mert szeretnénk, hogy hektáronként ne csupán három, hanem [fokozatosan öttonnás terméseredményeket érjenek el. Együttműködésünk a kölcsönös előnyökön alapul, hiszen érdekünk a jó minőségű nyersanyag előállítása, amelyet feldolgozva a hazai ellátásán túl a Német Demokratikus Köztársaságba, illetve a Szovjetunióba exportáljuk. Ezért a szövetkezetnek ebben az évben állami támogatásból és gyárunk fejlesztési alapjából négymillió forintot biztosítunk a zöldborsótermelés műszaki fejlesztéséhez. Ehhez a közös gazdaság további 2 millióval járul hozzá így összesen 6 millió forintért két borsócséplőgépet, egy úgynevezett önetető-be- rendezést, továbbá szállító- szalagokat, három rendfelszedő kocsit és két rendvágó adaptert vásárolnak és működtetnek. Ebben az évben növeljük a borsó felvásárlási árát, és a műszeres átvételnél még inkább előtérbe kerül a termék minősége. A korábbi években egy kiló zöldborsót átlagosan 7,50-ért vettünk át, most a jó minőségű áruért 9,50-et is fizetünk. Ez ösztönzőleg hat a termelésre és előnyösen segíti a jövedelemgyarapodást. Mentusz Károly Rákóczi Lajos Puskás István (Fotó: Szabó Sándor!
