Népújság, 1984. május (35. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-04 / 103. szám

6. NÉPÚJSÁG, 1984. május 4., péntek Kosárlabda Döcög a szekér Fordulóról fordulóra Az Egri TANÉP NB I-ből kiesett férfi kosárlabda- csapata most a Felszabadu- Lá&i Kupában próbál szeren­csét — egyelőre nem sok si­kerrel. Az első mérkőzés a fővárosban volt a BSE el­len. BSE—EGR1 TANÉP 90—81 (48—34) Városmajor. V.: dr. Náday, Helimut. Ld.: Czina 14, Tímár 13, László 13, Jud'iik 12, Kara- gics 12, ill. Lakosa 26, Nádai 13, Petrucsik 12. Kitűnt: Judik, ill.. Nádai. A második találkozóra az egri Kemény Ferenc Sportcsarnokban került sor. A TANÉP a vele azonos sors­ra jutó szolnoki Alföldi Olajbányász gárdáját fogad­ta. Szolnok—Egri TANÉP 80—60 (35—36) V.: Belley, Bukta. Eger: Huszty 8, Nádai 18, Molnár J. 8, Lakosa 10, Pet­rucsik 10. Cs.: Molnár I., Czuprák. Körffy 4, Sándor 2. Edző: Csányi Barna. Az ifikkel megtűzdelt csa­patok — a Felszabadulási Kupában kritérium, hogy minimum egy ifjúsági já­tékosnak mindig a pályán kell tartózkodnia — lendü­letesen kezdték a mérkő­zést. Hol az egyik, hol a másik oldal jutott vezetés­hez, s csak minimális egy pontos előnnyel zárta a ha­zai együttes. A következő részben a vendégeknek „jött össze minden, sorra szerezték az újahb kosara­kat a nem ritkán elmélázó TANÉP-esek mellett. Mire az egriek észbekaptak, már vert helyzetben voltak, s te­temes húszpontos vereséget szenvedtek a korántsem mondhatni jobb képességű ellenfelüktől. Ezen a mér­kőzésen csak a három ifi, Huszty, Körffy és Sándor lelkesedése, akarása dicsér­hető. A Felszabadulási Kupa további menetrendje. Má­jus 12.: Baja—TANÉP IS, május 13.: TANÉP—MAFC 11, május 18.: TANÉP—BSE 16, június 3.: Szolnok—TA­NÉP 15, június 9.: TANÉP —Baja 16.30, június 10.: MAFC—TANÉP 11 óra. Csak röviden... A füzesabonyi gimnázium sporttelepén 16 csapat rész­vételével férfi kispályás lab- darúgó-villámtornát rendez­tek. Az élen a Besenyőtelek gárdája végzett, megelőzve a Füzesabonyi Áfész és a Füzesabonyi Diákklub együt­tesét. ★ Eger SE—FTC 3—2 (1—1). Országos ifjúsági labdarúgó- mérkőzés, Eger, 200 néző. V: Ozsváth. Eger: Szafcmár — Papp, Csendes, Hegyi, Berecz (Bukrán), Szántai, Vojtékovszki, Fodor, Szilá­gyi, Aranyos, Sas. Edző: Benkő János. Nagy iramú, változatos mérkőzésen meg­érdemelten nyert a hazai csapat. G: Aranyos, Bukrán, Hegyi. Valamennyi játékos egyenletes, jó teljesítményt nyújtott. ★ Eger SE—FTC 0—0. Or­szágos serdülő labdarúgó- mérkőzés. Eger. 150 néző. V: Molnár. Eger: Virágh — Szűcs A.. Vermes, Sajbán, Tóth, Marcis. (Jacsó). Lilin- ger, Léneirt, Kovács, Gubán (Wagner), Sűrű. Edző: Csu- for Sándor. Érdekes, szín­vonalas mérkőzésen igazsá­gos döntetlen született. Ki- I tűnt: Virágh, Lénert, Saj­bán. ★ Nemzetközi vízi labda;tor­nán a Buda Hvezda Kösice csapata szerezte meg a győ­zelmet a Dinamó Moszkva, Eger és a VSS Kosice előtt. Az egriek egyetlen győzel­müket a VSS ellen szerez­ték. 16:4 arányban. ★ Gyöngyös város lesz a színihelye az idei atlétikai serdülő „B” egyéni bajnok­ságának. A május 25-én dél­előtt 9 órakor kezdődő ver­senyre a megye szakosztá­lyainak 1970—71-ben szüle­tett atlétáit várják. Nevez­ni a helyszínen lehet. A területi labdarúgó-bajnok­ság 24. fordulójában huszonhat Hói született, néggyel több mint az előző héten. Ezúttal a har­madik hely visszaszerzésére tö­rekvő St. Síküveggyár gárdája volt a legeredményesebb a ki­esés ellen harcoló Saj óbábon y elleni öt találattal. A sereghaj­tó Petőiibánya a tavaszi kilen­cedik kilencven percén sem tu­dott ellenfelei kapujába talál­ni. Ebben az időszakban má­sodszor veszített hazai pályán 1—0-ra. öngóllal. A huszonhat gólon huszonegy labdarúgó osztozott, közülük öten dupláztak, egy játékos pe­dig saját kapujába juttatta a labdát, ezzel tizenkettőre sza­porodott az öngólok száma. A salgótarjáni Szekula újabb két góljával feljött a mesterlövészek listájának harmadik helyére. Az élmezőny állása: 14 gólos: Czél (B. Volán), 13 gólos: Gö- möri (Hatvan), 12 gólos: Be­recz E. (Bélapátfalva). Szeku­la (St. Síküveggyár), 11 gólos: Földesl (Balassagyarmat). A forduló válogatottja a kö­vetkezőképpen alakult: Halasi (Petőfibánya) — Nagy G. (Gyön­gyös), Szilágyi (H. Papp J. SE). Fükő (Borsodnádasd), Józsa (Bélapátfalva) — Dudás (St. Síküveggyár), Strausz (Vác), Németh (H. Papp J. SE). — Soltész (Gyöngyös). Szekula (St. Síküveggyár). Bodor (St. Sík­üveggyár). Mint ismert a hevesi csapa­tok a megye határain belül sze­repeltek. Kettős megyei ranga­Az Ifjú Gárda-lövészver- senyek történetében először vidéki városban, Gyöngyö­sön rendezik meg ezen a hét végén — szombaton és vasárnap — hazánk ifjú­gárdistáinak országos lö­vészversenyét. A KISZ Köz­ponti Bizottsága, az MHSZ Országos Vezetősége, és az dóra került sor. A pillanatnyi bronzérmes Hatvani KVSC sú­lyos. 5—1-es vereséget szenve­dett Gyöngyösön. Az eredmény ilyen arányú alakulásában köz­rejátszott Acs kiállítása is. de ez sem von le sokat a GYSE sikerének értékéből. A Bélapát­falva. ha szerencsés körülmé­nyek között született góllal is, de nyerni tudott Re ősiken, s az Építők gárdája előtt megcsillant a bronzérem megszerzésének a reménye is. Az Ércbányász le­génységének pedig a soron kö­vetkező mérkőzéseken vigyáz­niuk kell. nehogy kellemetlen meglepetés érje őket az alsóház közelében. A már matematikai­lag is kiesettnek tekinthető Pe­tőfibánya a baj nők jelöltek mél­tó ellenfele volt. de mint ebben a bajnoki évben oly sokszor, most is tehetetlen csatáraik mi­Ifjú Gárda Országos Pa­rancsnoksága határozott úgy, hogy a mátraalji város ad majd otthonit az eserrté- nyéknek, ezzel is méltó tisz­teletet adva a település 650 éves jubileumának. Az országos rendezvény megnyitójára szombaton délután 16 órakor kerül sor aitt veszítettek egy gólkülönb­séggel. Az otthon-idegenben pontva­dászat a hazai csapatok sike­rét (9—7) hozta, akik a 17 lőtt gól ellenében kilencet kaptak. A nyolc mérkőzésre összesen 4300 néző volt kíváncsi. A megyei bajnokságban csök­kent a gólátlag: tizenkilencszer zöndültak meg a hálók, most hat góllal kevesebbet könyvel­hettünk el. mint az előző for­dulóban. A harmadik helyre előlépett domoszlói együttes fél tucat góllal terhelte meg a kom- paltiak kapuját. Pedig a mér­kőzés nem így indult. Az első fél órában a tamamentiek há­rom gólszerzési lehetőséget hi­báztak el. s Schrüífer kapus bravúrjaira is szükség volt. . . A listavezető Füzesabony az utóbbi négy mérkőzése után először kapott gólt, s ez mind­járt egy értékes pontjába ke­rült. A góllövőlista első három he­lyezettje gyarapította találatai­nak számát. Az élmezőny állá­sa: 24 gólos Szombati (H. Gás­pár SE), 1« gólos: Őszi Cs. (Bol­dog), 16 gólos: Jónás (Füzes­abony), 15 gólos: Szabad (Selyp). A hét tizenegyében a követ­kezők kaptak helyet: Kovács N. (Pétervására) — Stoff (Mi- kófalva). Földi G. (Pétervásá­ra). Erdélyi B. (Sírok). Tóth H. (Mátraderecske) — Hilják (Sirok). Barcsik (Domoszló), Szabó (Heréd) — Szombati <H. Gáspár SE), Őszi Cs. (Boldog), Szabó (Domoszló). a Mátra Művelődési Köz­pont előtti téren. Lőállásu- kat a csapatok vasárnap délelőtt foglalják el a Gyöngyös városi lőtéren, ahol szakági bemutatók is lesznek. A versengés ered­ményhirdetését a 214. számú szakmunkásképző intézet kollégiuma előtt tartják dél­után 12.30 órakor. Karatebajnokság Egerben A fiatalok körében egyre nagyobb népszerűséggel bí­ró sportág kedvelői szín­vonalas karateversenyt lát­hatnak Egerben, május 5- én (szombaton) 15 órától. Az Eger SE első hazai rendezésű kyokushin férfi- karate-versenyére a Ke­mény Ferenc körcsarnok­ban kerül sor, amely egy­ben országos egyéni baj­nokság is. A selejtezők és döntők közötti szünetben a sportág mesteri címmel rendelkező élversenyzői tartanak bemutatót. A jubileum tiszteletére Ifjú Gárda-lövészverseny Gyöngyösön „Ez valóban ilyen egyszerű volna... ? ” Egy egyszerű búcsú Nemrég egy átlagos, mondhatnánk tucatversenyre került sor a Kemény Ferenc Sportcsarnokban, s hogy a területi cselgáncs-viadalon a lelátókat mégis jócs­kán megtöltötte a közönség, az annak a sportolónak szólt, aki a városban szinte a semmiből emelte a ver­senysport szintjére ezt a sportágat. Vérbeli dzsúdós. Hosszú Kálmán búcsúzott — hacsak részben is — a tatamitól. — Egy kötelező méltatás, egy nosztalgikus kézfogás, egy ajándék... majd később még egy utolsó mérkőzés. Egy felemás versenyzői pá­lyafutás fejeződött be ezzel a búcsúmérkőzéssel. Milyen szájízzel hagyja ott az em­ber ilyenkor a szőnyeget... ? — Végül is az egyik leg­fontosabb célomat értem el tíz év után: az első Eger­ben rendezett felnőtt dzsú- dóversenyen ott lehettem, mi több, ekkor mondhattam búcsút versenyzői pályafutá­somnak. Nem kis dolog ez! — Na jó, akkor kezdjük az elején, szokványosán. — Bő két évtizeddel ez­előtt, 1962-ben kezdtem dzsúdózni Debrecenben. Ta­tabányáról akkor költözött a városba az előző évek ma­gyar bajnoka kilencvenhá- rom kilóban, Illés Mihály, aki rögtön beindította itt is az edzéseket. A megalaku­láskor vagy négyszázan je­lentkeztek. Én kivártam a második-harmadik edzést, addigra alig harmincán ma­radtak. Nehézcsontú gyerek voltam, s valahogy az embe­rek, ellenfelek hamar „a kezemre” álltak, magam is meglepődtem a gyors ered­ményeken. Pár évvel később bevonultam katonának, és az Újpesti Dózsához kerül­tem. Akkoriban már voltak junior eredményeim, így egy tragikus véletlen folytán szinte azonnal meghívtak a válogatottba is: emlékezetes, hogy 66-ban a felnőtt dzsú- dó válogatott Pozsonyban repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett. Mivel az akko­ri juniorok, egyebek közt a szegedi Ipacs Laci, a kecske­méti Kiss Endre, meg én már sorozatban vertük a felnőtt második vonalat — minket válogattak be. A kö­vetkező tíz év azután már itt, az élvonalban telt el. — Ez valóban ilyen egy­szerű lett volna? — Ugyanerre az időre te­hető a dzsúdó technikájának is egyfajta átértékelése, vál­tozása, ami a mi adottsága­inknak, igen megfelelt. Mint minden debreceninek, a föld­harc volt az erősségem, s azokban az időkben ez a korábbiaknál sokkal nagyobb jelentőséget kapott. Éveken át például alig dobtam. Ha mondjuk valaki engem do­bott meg egy wazarira, s utána levittem a földre, biztosan nem kelt fel. Né­kem a komoly gondot min­dig is az „erő-dzsúdósok” jelentették, inkább kedvel­tem a technikásabbakat. A legemlékezetesebb versenye­men Linzben a válogatott Európa Kupa mérkőzésen szerepelt. Mindenki ott volt, aki a kontinensen számított. A sorsolás után Horváth István, a legjobb magyar dzsúdó szakember, a váloga­tott edzője elkezdte sorolni: „neked ez, neked ez, neked meg az az ellenfeled. Kál­mán. te egy ismeretlen figu­rával, jelentéktelen sráccal mérkőzöl majd”. Felállunk a szőnyegre. No, a fiú meg­fog. .. fölrúg: koka, ... föl­rúg: jukó... a tábla lassan megtelt, az én nevem mel­lett meg még semmi. Akár­mit csináltam, így álltam, oda léptem, mindegy volt, megfogott, puff... repültem és kész. Már alig volt fél perc a mérkőzésből, amikor végre egy dobás után ma­gammal vittem a földre... aztán kimásztam alóla, föl­álltam. Odamegy a bíró a sráchoz... egy fojtásban el­aludt. A bíró jelezte, ipon- nal győztem. Az edzőm teli­szájjal nevet: „Tudod, ki volt ez? Klaus Wallas. A múlt héten nyert Európa-bajnok­ságot. Innen kereszteltek el „bostoni fojtogatónak”. — Hogy kerül valaki a fő­városból, pályája csúcsán Egerbe? — 1972-ben végigcsináltam az olimpiai edzőtábort, még az egyenruhám is elkészült, amikor közölték velem, hogy egy másik srác utazik he­lyettem. Utóbb eredményte­lenség miatt még a váloga­tottból is kirakták a fiút. S tudod, kitől kapott ki az olimpián? Ugyanattól a Kla­us Wallastól. Illetve, attól a gyerektől, akit előtte a Hun­gária Kupán öt másodperc alatt intéztem el. Kicsit ele­gem lett az egészből. A má­sik, hogy tudtam, előbb- utóbb a sportból nem lehet megélni, mindenképpen sze­retem volna tanári diplomát szerezni. Egerben akkoriban meghirdették a testnevelés szakot levelező tagozaton, je­lentkeztem, felvettek. Meg­tetszett a város, május volt, vizsgaidőszak, millió főisko­lás. Még ezen az őszön ’75- ben kalandos körülmények között nevelőtanárként be­kerültem a siketek intézeté­be. S ezzel egy új, ha le­het, még teljesebb, még szebb, vonzóbb hivatásra lel­tem. Az itt élő gyerekeknek mozgást oktatni sokkal ne­hezebb, igazi, — jó szakem­bert — embert kívánó fel­adat. — ... és a dzsúdó? — Az egyik ismerősöm szólt, hogy vannak Egerben dzsúdósok. A 3-as iskolában tartották az edzéseket, egy régi Honvédos srác, Bánsági András vezetésével. Egy idő után én is elkezdtem edzős- ködni. A pénzünk kevés volt, a körülmények sem a leg­jobbak, viszont rendkívül jó hangulatú edzőtáborokat tar­tottunk, jöttek az első te­hetségek, eredmények. Az­után, mikor megalakult az Eger SE, alaposan átszer­vezték a sportágat is, sőt azóta már edzői díjat is fi­zetnek. — Egyfolytában azon gon­dolkodom, lehet-e egyáltalán összegezni egy ilyen hosszú sportpá ly a futást? — Biztosan nem. Értelme sem volna. Néha sajnálom, hogy az igazi nagy siker el­került. Tudod magadról, hogy sok mindenben jó voltál, akár a legjobb lehettél volna.. . és mégsem... Számtalan nemzetközi, világversenyen részt vettem, győztem, egy időben az újságírók kedven­ce voltam, olimpiára, világ- bajnokságra, Európa-bajnok- ságra mégsem jutottam el< Pedig mindig ugyanaz a mezőny állt a tatamira, mindenkit legyőztem. Nem igaz, hogy akkor egy olim­pián is például ne lettem volna helyezett. No, mind­egy, így sikerült. — Bajnok is csak 1977-ben lettél. — Azzal, hogy leköltöztem Egerbe, át is akartam iga­zolni. de a Dózsa nem adott ki, 76-ban egy évre eltiltot­tak a versenyzéstől. Ebben az évben búvárúszásban a magyar bajnokságon szerez­tem kárpótlásul két ötödik helyet. 77-ben azután biztos leírtak, és esélytelenként, a nehezebb ágon, ipponokkal kerültem a döntőbe. Azzal az Ipacs Lacival, akivel ti-1 zenegy bajnoki döntőt vere­kedtem végig, és ezúttal győztem. Már vannak job­bak, de nem hiszem, hogy az élmezőnyből még ma is bárki szeretne velem földre lekerülni. — Nem maradt benned egyfajta éhség a sikerre? — Másféle sikerek jöttek. Ügy érzem, épp időben sza­kadtam el a sporttól, s lép­tem legalább is részben más szakterületre. — A jó versenyzőből fel­tétlen jó edző lesz? — Jó versenyzőből lehet még jó edző. De közepes, vagy gyenge versenyzőből soha. A jót én úgy értem, hogy rendelkezik egy megfe­lelő technikai készlettel, ugyanakkor nem ismeri a félelmet, s ezt át is tudja adni a tanítványoknak. Itt Egerben van olyan srác, aki technikás, mindent tud, de a budó sporthoz szükséges többlet, az a bizonyos ke­ménység, hiányzik belőle. Sose lesz nagy versenyző. — Sokan azt mondják ró­lad a gyerekek közül, te csak a legjobbakkal szeret­tél igazán foglalkozni. — Ez így van, soha nem csináltam belőle titkot. Ezért van szükség több edzőre. Az egyik neveli az utánpót­lást, azokat, akikből ki le­het válogatni aztán a legjob­bakat, és velük bizony már külön-külön egészen más módszerekkel kell foglalkoz­ni. Ezért is vagyok kissé elégedetlen jelenlegi edzői feladataimmal, de ezt most hagyjuk.. . ! — Talán szerencsétlenül nosztalgikus a kérdés: mivel maradtál adós magadnak? — Még ebben a hónapban meg akarom szerezni a har­madik dan-fokozatot. Külön­ben. . . ? Azt hiszem, elége­dett vagyok. Nagy megtisz­teltetés volt mindig is, hogy például az itthon készült ok­tatófilmeken a japánok min­dig velem mutatták be a különböző technikákat. Ma­guk a japánok is tanulmá­nyozták. elfogadta a szakiro­dalom azt a technikai ele­met, mely egyedül az én nevemhez fűződik. Európát bejártam, s talán csak egy kívánságom — minden ju- dós vágya — nem teljesült: egyszer eljutni Japánba... Cziráki Péter

Next

/
Thumbnails
Contents