Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-13 / 87. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. április 13., péntek Mire is kérdez rá Kányádi Sándor, Romániában élő magyar költő, s mi az, amelyet Jónás Zoltán előadó- művész közvetít lírájából? Azt hiszem, a legegysze- • rűbb kérdéssel kell kezdeni az egri Ifjúsági Házban elhangzott előadóestről írottakat. Nemcsak címe miatt — Kérdések —, de a tartalma miatt is: a műsor nekünk szegez néhány olyan gondolatot, amellyel komolyan számot kell vetnünk. A középpontban a megnyomorítottak, a megszomo- rítottak álltak, az igazságtalanság, a háború áldozatainak szenvedése. Kányádi szinte gyermeki hitetlenséggel fogad minden hiábavaló szenvedést, tiltakozik és követel: békét, nyugalmat, hazat keres. Hazát a közömbös földgömbön, amely nem mutatja a Nagy-Küküllőt, hazát a tönkrebombázott városokban, reményt a reménytelenségben. Kányádi költészetében sok visszhangzik József Attila verseiből, de szinte a magyar líra összes lényeges témája megszólal soraiban. Nem csoda hát, ha sokan fölfedezték, s az egri Ifjúsági Ház költészet napi bemutatóján is az 6 alkotásai szerepeltek. Az összeállítás elején Jónás Zoltán egy prózai részlettel kezdett: az író egy alkalommal gyermekekkel találkozott, s valaki megkérdezte tőle: mi a vers? Q visszakérdezett, s a kisfiú zavarában így válaszolt: a vers az, amit mondani kell... Valóban, egy régi igazságra talált rá véletlenül: a költészetet ki kell szabadítani a betűk „fogságából”, s a beszéddel, az emberi hanggal közkinccsé tenni. A műsor végül is elérte a célt, annak ellenére, hogy az előadó a sokszínűséggel adósunk maradt. Jól közvetítette Kányádi gyengédségét, de fölháborodását, keménységét kevésbé érzékeltette. Pedig az alkotások az emberi indulat teljes szivárványszínében pompáznak. Inkább csak a második részben, a Mozartot idéző sorokban csillant meg ez a sokféleség és az erő. Egyébként úgy tűnt, mintha kevésbé adta volna át magát a gondolatok és az érzelmek sodrásának Jónás Zoltán. Erre utalt az a néhány teát- rális gesztus, amely által vesztett közvetlenségéből a műsor. A világítási effektusok inkább zavaróan hatottak. Kitűnő volt viszont Fajcsák Attila kísérőzenéje, hiteles légkört teremtett a szavakhoz. összességében méltó tisztelgés volt mindez- József Attila születésnapja előtt. (gábor) Siker a rajzversenyen Az egészséges és a rokkant (mozgás-, érzékszervi, értelmi fogyatékos) gyerekek közötti kapcsolat, barátság kialakítása, az előítéletek megszüntetése, a közösségbe való beilleszkedés segítése volt a célja annak a nemzetközi rajzverseny-pályázatnak, amelyet az év elején hirdetett meg a Vöröskereszt Társaságok Ligája és a WHO. A tíz legjobb rajz közölt. amelyeket a WHO genfi központjába továbbítanak majd, két egri tanuló munkája is szerepel: Bablonkay Nikoláé a 9-es, Molnár Anikóé a 10- es számú általános iskolából. Mindketten hatodik osztályosok. Országos kiállításon mutatják be továbbá Kafhnyicz Gréta (10-es iskola), és Lukács Yvett (9-es iskola) kisdiákok rajzait is. Dobrovits Mária A bicentenárium emblémája az emlékezés végtelen fonalával TUDOMÁNYOS SZENZÁCIÓ Kétszáz éves újdonság Nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi tudományos élet valóságos szenzációjának nevezhetjük azt a négy kötetet, amely most jelent meg az Akadémiai Kiadónál, Körösi Csorna Sándor születésének kétszázadik évfordulójára. A legméltóbb tisztelgés ez a Tibetben elhunyt nagy hazánkfia előtt, aki az önfeláldozó kutatómunkának minden időkre legszebb tanúságát adta. Széchenyi István szavaival szólva: „Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt kitartó hazafiság- tól lelkesítve — Körösi Csorna Sándor — bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt, távol a hazától... de él minden jobb magyarnak lelkében." Mindennek ellenére a ti- betisztika világszerte elismert nagy tudósának, sőt megalapítójának a munkássága teljes egészében nem volt hozzáférhető, különösen ami a helyszínen írt tanulmányait illeti. Ezért kell tulajdonképpen új műről, a tudományos világ számára újdonságról, kiemelkedően fontos eseményről beszélnünk, amikor kezünkbe vehetjük kétszáz év után a teljes Körösi Csorna életművet. A négy vaskos kötet tartalmazza a tibeti—angol szótárt, a tibeti nyelvtant, a buddhista terminológiai szótárt szanszkrit—tibeti—angol nyelven és cikkeinek már említett tanulmánykötetét, benne a 1 ama ista kánon elemzését, a tibeti gyógyászat ismertetését, buddhista aforizmagyűjteményt, valamint a Buddha életéről és tanításáról szóló munkáját. Ez egyben — az általános elterjedt nézettel szemben — azt is bizonyítja, hogy nemcsak az önmagában egyébként nagy fontosságú szótárt és nyelvtant írta meg, hanem az egész tibeti kultúra alapelemeit összegyűjtötte, feldolgozta. Mindezek megjelentetésével a kegyeletnek is eleget tett a Körösi Csorna Társaság és a bicentenáriumra alakult országos emlékbizottság, de ezen felül a maradandónak bizonyult művek reprint — hasonmásban UN TIBKTAM ALPMABMT in tlie BruuVi (g j-jf) Ctiamctar %'K. Jé !f u a i u u f u k. V- m p* (U p, %' \ t V T V £ * ty fj ~ jmr * rj r % $ ? *• V 6? «•«»«*. «U *ia. f Jé 4 Jé » éjéA • V iv* Jjjl í,lmr iy *m, T.jjju-Jm. Jfw ■ Tiieíkji JTkmarmit *<«•»•-•»«• 4 /» fa j«• J. M • VM *»• atf Jffjtj ja ta ta fa 4j fa 4« /*• *••• *•••• 77 * * $0 ja aaa ujj jjjjj « SS '*'* •'n- 44 777 «.•.*.* •• 7T U 9J f11 «SS HU * A ««> n« «• 4* ff 4 4-**. A reprint kötetek egy lapja: részlet a tibeti ábécéből és számsorból u tánnyomott — kiadásával a magyar orientalisztika régi adósságát törlesztette, hasznos segítséget nyújtva a mai orientalistáknak. A tudományos szakkutatást nagymértékben mozdíthatja elő ez a mindmáig alapvető jelentőségű nagy mű, amelynek sajtó alá rendezése, szerkesztése Térjék József érdeme. Ugyancsak ő írt angol nyelvű bevezetőt a kötetek elé a tibetisztika úttörő tudósáról, aki 1819-ben azzal a céllal indult Ázsiába, hogy megkeresse a magyarság őshazáját, s ezenközben egy addig alig ismert távoli kultúra első európai kutatójaként írta be nevét a tudomány történetébe. Ezt értékeli a kötetek előszavában — angol nyelven — Szentágothai János, a Magyar Akadémia elnöke is. A négykötetes nagy mű formájában, kivitelezésében is méltó a kiemelkedő jelentőségéhez. Valamennyin szerepel az emlékbizottság emblémája, amelyben tibeti szimbólumként az emlékezés végtelen életfonala látható, s így Körösi Csorna emlékének is tiszteleg. A kötetek egyébként a tibesztikai jelképrendszerben ismert több szimbólumot használtak föL Ezekhez hasonló grafikai ábrázolásokkal találkoztunk egy látszólag igénytelenebb, mégis nagy tudományos értékű most megjelent kötetben: „Emlékek Körösi Csorna Sándorról” címmel. Ebben Térjék József — az MTA Könyvtára gondozásában — leveleket, okiratokat, emlékezéseket tesz közzé. Újdonságuk mindenekelőtt abban rejlik, hogy a levéltárak vagy más gyűjtemények polcain lappangó leveleket és egyéb dokumentumokat első ízben nyújtja át gyűjteményes formában. Ez a könyv a kutatóknak és az érdeklődő nagyközönségnek egyaránt szolgál forrásanyagul és érdekes olvasmányul. A dokumentumok sajátos módon tárják elénk azt a három esztendei bolyongást, ami után Körösi Csorna megérkezett a tibeti Ladakba és hét évi munkájával, a Himalája völgyeit járva, lámakolostorok könyvtárnyi anyagát dolgozva föl, minden anyagi és erkölcsi segítség nélkül állította össze műveit, szótárait, tanulmányait. L. Z. Kíváncsi ön a bioritmusfinpliníni'ii') Az új csodáról lekerült a gyári csomagolás. Csillogott, hegyi források vizét megszégyenítően. Az indítógomb benyomására lassan, tagoltan beszélni kezdett. Hangja mintha a föld alól érkezett volna: „Ércé kilencszáznegyvenhetes személyi számítógép vagyok. Várom beprogramozásomat. ” — Tőlem ugyan várhatod — gondoltam, de ő folytatta: „Gyárilag csupán bioritmusgörbék készítésére programoztak. Kíváncsi ön a bioritmusgörbéjére?” — Frászt! — válaszoltam, de nem így Sebestyén: — Hogyne lennék! — kiáltotta csillogó szemekkel. — Tessék szíves lenni elkészíteni azt a görbémet vagy micsodámat! — Rám nézett és nevetett. — Milyen muris, mi? — vihogta. + Minden rossz ekkor kezdődött. A gép halk zakatolás közepette kiokádott egy sárga papírcsíkot. Rajta vízszintes vonal mentén dátumok sorakoztak szoros rendben állva, fölötte hullámvonal futót végig. Ez a papíros lett Sebestyén bibliája. Sokáig nem láttuk. Könyvtárakba bújt, mindent elolvasott, amit a bioritmusgörbék jelentőségéről elolvashatott. Boldogan hívott fel telefonon, meghatot- tan közölte: — Barátom! Megtaláltam a biológiai órámat! Végre tudományosan programozott lettem! A mai naptól tudom, hogy mikor vagyok képes nagy feladatok elvégzésére és mikor vagyok használhatatlan. A bioritmus ismerete a tartalmas élet kulcsa ! Periodikusan ismétlődnek bennünk a rossz és a jó napok, és mi ezt eddig észre sem vettük! De most... — Hülye! — válaszoltam és lecsaptam a kagylót. ★ Másnap reggel szomorúan ült a hivatalban. Arcát sötét redök barázdálták, szeméből fájdalom sugárzott. Mélyen sóhajtott: — Rossz napom van. Nagyon rossz napom. — Beteg vagy? Bántott valaki? — kíváncsiskodtam. — Nem tudom. Senki sem bántott... De a görbém! Nézd a görbémet! Szellemi és biológiai mélyponton vagyok. Látod?! Sírva fakadt. Azután ez mindig így ment. Nézte a sárga papírt és mindent ahhoz igazított. Ha süllyedő periódusban volt, elhanyagolta munkáját, ha emelkedőben, úgy dolgozott, mint egy komputer. Amikor egy „rossz napján” négyese lett a lottón, széttépte a szelvényt, mondván, hogy csak irigyeket szerezne magának, s amikor „jó napján” ellopták vadonatúj irhabundáját, folyt a könnye a nevetéstől. Periódusonként kétszer eszméletlen részegre itta magát: a mélyponton bánatában, csúcspontján örömében. Éppen „jó napja” volt, amikor egy temetésen cigányzenekarral jelent meg, s táncolva énekelte: „Van neki, no mije van neki, szöszi haja, van a fején”, s „rossz napja”, amikor felesége négykilós, egészséges fiúgyermeknek adott életet. „Jönnek a gyermekbetegségek és elpusztítják” nyögte. „Fiú!” — zokogta. — „Elviszik katonának! Meghal a harc mezején! Istenem, de szerencsétlen vagyok!” Földre vetette magát, fejét a szőnyegre hajtotta, és egész teste remegett a felszakadó fájdalomtól. Nem bírtuk nézni. ★ Bizottságot alapítottunk. Elhatároztuk: megmentjük Sebestyént! Kidolgoztuk a taktikai és stratégiai tervet és elhatároztuk, hogy a legcélravezetőbb módszert alkalmazzuk: a meggyőzést. Mentőértekezletet hívtunk össze. Az igazgató, a párt- szervezet, a szakszervezet titkára hosszas beszédet mondott, az üzem könyvtárosa száznegyven oldalas esszé felolvasásában részletezte a bioritmusszámítások megalapozatlanságát. — Hasztalan. Jócskán besötétedett már, de a bizottság mégsem mozdult a helyéről. Be akartuk fejezni azt a feladatot, amire hivatottak voltunk. A munkahelyi vezetők felszólították a jelenlevőket az „áldozat” előtti egységes letérde- lésre. Az igazgató ráolvasó szöveget mondott, mi kórusban ismételtük szavait. „Változz meg, Sebestyén, térj a helyes útra, hej regö- rejtem, regörejtem ... Felejtsd el a ritmust, a bioritmust, hej regörejtem, regörejtem.” A meghitt munkálkodást a takarítónő zavarta meg: Vegyük tudomásul, hogy ö nem éjjeliőr és nem vár tovább arra, hogy haza mél- tóztassunk menni. Most rögtön kitakarít, aztán alászol- g ája! Senki sem törődöt vele, csendben mormoltuk a rá- olvasót. Közelgett az éjfél, amikor Sebestyén nem bírta tovább. Felállt: — Köszönöm, barátaim! Jók vagytok hozzám, de nézzétek a görbémet! Holnap tovább romlik az állapotom. Az asztalhoz rohant, hogy állítását szemléletesen bizonyítsa, de a görbét sehol sem találta. A takarítónő ekkor csukta be az ajtót. Hóna alatt cipelte a szemeteskosarat. Egyesek látni vélték, hogy abból bizonyos hullámvonalakkal telefirkált sárga cetli ágaskodott kifelé. Ezután nem volt baj Sebestyénnel. A cég időben túladott az Ércé kilencszáz- negyvenhetesen és az élet visszatért a normális kerékvágásába. ★ Néhány nap óta Sebestyén asztalán kék színű, bőrkötésű könyvecske lapul. Címe: A horoszkóp és az emberi sors. (Erről majd legközelebb.) Szabó Péter A Miskolci Akadémiai Bizottság pályázati felhívása A MAB Észak-Magyaror- szág megyei tanácsai és vállalatai támogatásával a régióban folyó tudományos tevékenység hatékonyabbá tételére megyénket érintően az alábbi témakörökből hirdet pályázatot. A Heves megyei tanács támogatásával: A ohronikus, nem fertőző betegségek epidemiológiája. Az egri Finomszerelvény- gyár támogatásával: A műszaki fejlesztési tevékenység rendszerelméleti alapon történő felülvizsgálata a Finomszerelvénygyámál (javaslatok kidolgozása a továbbfejlesztésre, az átfutási idő csökkentésére, a tevékenység eredményének komplex mérésére a vállalati adottságok figyelembevételével). A MAB forrásaiból: Az értelmiségi csoportok életviszonyai a helyi társadalmi-politikai mozgástérben. A műszaki értelmiség helyzete és szerepe Észak-Ma- gyarországon. Etikai kérdések Lukács György munkásságában. A tudományos előrelátás elméleti és módszertani vonatkozásai Lukács György műveiben. Lukács György és a marxista valláskritika. A népélet egy speciális vonatkozásának átfogó vizsgálata. csatolni, és meg kell jelölni a gyakorlati felhasználhatóság szempontjából számba jöhető területeket, intézményeket, üzemeket, stb. A pályázati témákkal kapcsolatban felvilágosítást nyújt az adományozó intézmény és a MAB (Tel.. Miskolc, 16-602). A pályázatok benyújtásának legkésőbbi határideje: 1984. október 31. A megfelelő színvonalú pályázatot a MAB 3—10 ezer forintig jutalmazza. A pályázatot az illetékes szakbizottság bírálja el és javasol jutalmat a támogató intézmény bevonásával. A benyújtott pályázatok eredményhirdetésére 1984. december 14-én kerül sor. Kányádi kérdései A vers az, amit mondani kell Pályázati feltételek Pályázhatnak tudományos vagy gyakorlati munkakörben dolgozó egyéni kutatók, illetve kutató kollektívák. A pályázaton eddig nem publikált, máshol be nem nyújtott olyan tanulmányokkal lehet részt venni, amelyek a feldolgozott témák eddigi irodalmához képest eredeti, új, gondolat-anyagot tartalmaznak. A pályázatot 4 példányban (oldalanként kb. 25 sor A4 alakban kell jeligésen benyújtani a Miskolci Akadémiai Bizottsághoz (Miskolc, Szabadság tér 3.. 3530). A pályázat elején szerepelni kell a meghirdetett pályázati címnek. A pályázat terjedelme maximum 100 oldal. A tanulmányhoz egyoldalas összefoglalót kell
