Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-11 / 85. szám

...vers írassák... Fájt, amikor megmagya­rázták. Amikor el akarták mondani, miről szól a vers. Nekem a vers azért vers, mert az, ami. Csak ön­maga. Mert megszólal, be­szél. Gondolataimról, érzé­seimről is fegyelmezett-fe­gyelmezetlenül. Ha rímre csengő, ha betűkkel alliterál, ha for­mája kecses, vagy ha sza­bálytalan-suta. Ha olyan mint egy sóhaj, vagy egy sikoltás, egy madárfütty, egy számysuhogás, vagy egy gondolat. Vagy, ha olyan mint egy kő, mely váratlanul reám zuhan. Milyen a vers? Mire való? Kinek kell? Írják, olvassák, mondják, félreteszik. Ki válogatna a gyöngyök halmazában? Kinek jut ideje rá, hogy a gyémánttá szilárdult könnycseppet, vérrögöt megkeresse? Hát érdemes? Érdemes verssel aludni, verssel éb­redni? Érdemes rácsodál­kozni a világ szépségeire, eltaszítani magunktól pisz­kait? Kinek kell a sóvá szilár­dult verejték, a hegyekké halmozódó? Hol az értékrend, ami ezt a formává merevített semmit megragadja? Kinek kell Berzsenyi magyarsága, s Adyé, aki ostoroz? Kinek kell Petőfi kamasz lobogása. kinek a bölcs-szelíd Arany, a ke­serű Vajda János, a szo­morú Juhász Gyula, a gyermekien játszadozó Kosztolányi, Tóth Árpád? Kinek kell a virtuóz, s dadogva mégis megszólaló Babits, a galambtekintetű, igazságos-kegyetlen, an­gyalarcú Nagy László. S ők csak a magyarok. Sőt a magyar költészet nagyjai közül is csak ^tlig néhányan. Hát kinek kel­lenek? Minek Rilke, Po Csü-ji, Shelley, Heine, Puskin, Neruda, Yeats, Dante, Goethe, Homérosz, Guillén és Apollinaire költészete? Miért írtak verseket? Ki tudja megmagyarázni? Miért írt József Attila, akire ránevetnek, mert ál­mában nála van a kincs, ami nincs? Miért égette magát? Hi­szen ez az állítólag csak önmagában, költészetében hivő, önpusztító lélek ké­pes kimondani: „Nem szükséges, hogy én írjak verset, de úgy látszik, szükséges, hogy vers írassék, különben meggörbülne a világ gyé­mánttengelye.” Hol a magyarázat? Ki érti őket? Miért égnek? Meg tudjuk-e tenni ve­lük az utat lélektől lélekig? Virágh Tibor ÜNNEPSÉG FÜZESABONYBAN Hogyan beszél ifjúságunk? Megnyitották a magyar nyelv hetének megyei rendezvénysorozatát Dr- Költői Adóm előadását tartja (Fotó: Kőhidi Imre) Már hagyomány az — di­cséretes, nemes tradíció —, hogy minden esztendő áp­rilisában országszerte meg­rendezik a magyar nyelv he­tének választékban bővel­kedő programsorozatát. A megyei nyitányra kedden délután- került sor a füzes­abonyi gimnázium és posta- forgalmi szakközépiskolá­ban. A vendéglátó diákok — hiánytalan hangulati alá­festésként — rövid, de kife­jező kultúrműsort adtak, majd Eperjesi László igaz­gató köszöntötte a szép szá­mú érdeklődőt. Ezt követően dr. Koltói Adóm, a TIT magyar nyelvi választmá­nyának tagja, a Pest megyei tagozat elnöke tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy miként beszél ifjúságunk. A fontos témát taglaló szakember hosszú évek óta foglalkozik ezzel a gondolat­körrel, épp ezért sokrétűen, érdekesen, mélyenszántóan világította meg azt. Szemléletes példák felso­rakoztatásával jelezte nem­csak a kétségtelen hibákat, hanem utalt a figyelemre méltó erényekre is. Kiemelte: ifjaink tévedé­seinket tőlünk tanulták, így aztán hatványozott köteles­ségünk, hogy helyes útra irányítsuk őket. Elszomorí- tóan terjed a trágárság, amely mögött sajnos emberi magatartásforma, riasztó durvaság rejlik. Ugyanakkor az is igaz, hogy tizenéve­seink nem szűkölködnek szellemességben, ötletesség­ben, s a legtöbbjük vágyik az igazi kötődésre, a jóra, a szépre. Ezt a nemes szándé­kot tükrözik az általuk al­kotott szavak, illetve szólá­sok. Végezetül megfogal­mazta az előadó, hogy a je­lenlegi gondok a szülők, a pedagógusok és a társada­lom felnőtt tagjainak ösz- szefogásával felszámolhatók. Erről kérdezte a képzett nyelvészt az újságíró is, kézzel fogható, hasznosítha­tó tippeket remélve. — Példát kell mutatnunk a stafétaváltóknak, nem fe­ledkezve meg természetesen a segítségnyújtásról sem. Célszerű lenne tudatosítani bennük azt, hogy a tartal­mas mondanivaló igényes formai köntöst kíván, mert a közlendő csak így jut el lélektől lélekig. Akadnak olyanok, akik pillanatnyi elkeseredéstől vezérelve két­ségbe vonják a nyelvműve­lés értelmét. Nincs igazuk, mert bár lépésről lépésre, de csak előbbre léphetünk, ha a cselekvés lehetőségeit kutatjuk. Külső munkatár­sa vagyok a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyelvtu­dományi Intézetének, dolgo­zom a Magyar Ifjúságnak és a rádiónak is. E három szerv a közeljövőben egy ígéretes akciót hirdet, méghozzá azért, hogy megújítsuk az ifjúsági mozgalom jelenleg közhelyekben gazdag nyel­vezetét. Azt akarjuk, hogy az életkori sajátosságokhoz méretezett megnyilatkozási módok váltsák fel az idő­sebbek által hagyományo­zott, olykor szürke, jellegte­len zsargont. Ez persze csak egy a számos orvoslás­mód közül. Valamennyi fel­lelhető, alkalmazható, per­sze csak akkor, ha min­dent megteszünk a gyümöl­csözőnek tűnő elképzelések maradéktalan valóra váltá­sáért. ★ Szűkebb hazánkban az el­következő napokban, illetve hetekben — az iskolákban, a könyvtárakban, a műve­lődési házakban, valamint az üzemekben — több elő­adás hangzik majd el a szókincs rétegződéséről, a szavak jelentésváltozásáról, az anyanyelvi és a nemzeti tudat kapcsolatáról is. Pécsi István Magyar őstörténet és nemzeti tudat Konferencia az Akadémián Körösi Csorna Sándor szü­letésének 200. évfordulója alkalmából „Magyar őstör­ténet és nemzeti tudat” cím­mel négynapos tudományos konferencia kezdődött ked­den a Magyar Tudományos Akodémia dísztermében. A tanácskozást Köpeczi Béla művelődési miniszter nyitotta meg. Arról szólt: a származás kérdése Erdélyben — Körösi Csorna szülőhazá­jában — korán összekapcso­lódott a történelmi joggal, s ilyen módon a politikai tudatot is táplálta. A hun— magyar rokonság gondolata az erdélyi magyarok, s fő­leg a székelyek körében igen népszerű volt. Jellemző, hogy a hun leszármazás mí­toszában Körösi Csorna maga is hitt, még tanulmányainak elvégzése után is. Az erdélyi történeti-kulturális környe­zetet nem szabad figyelmen kívül hagyni, mikor Csorna elhatározásának, az őshaza­kutatásnak indítékait keres­sük — hangsúlyozta többek között az előadó. A konferencia első napján a továbbiakban egyebek kö­zött Körösi Csorna őshazaké­péről, a magyar őstörténet- kutatás egykori és mai hely­zetéről, a nagyegyedi kollé­giumról, mint az erdélyi tu­dományos törekvések böl­csőjéről tartottak előadásokat neves hazai és külföldi ku­tatók. A tudományos tanács­kozás során más témák mel­lett a középkori etnikai tu­datról, a törökkori Magyar- ország rendi nemzettudatá­ról, a reformkori nemzetfel­fogásokról, a dualizmus ko­rának őstörténeti vitáiról hangzanak el referátumok. (MTI) Hazánk vendége az olasz miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatásra hazánkba érke­zik Bettino Craxi, az Olasz Köztársaság miniszter- elnöke. (MTI) Merre tart szövetkezetpolitikánk? Szabó István TOT-elnök tájékoztatója Több mint két esztendő telt el a termelőszövet­kezetek VI. kongresszusa óta. Milyen eredmények születtek azóta a szövetkezeti mozgalomban, és merre tart szövetkezetpolitikánk? Erről adott tá­jékoztatást kedden délelőtt Budapesten, a Magyar Sajtó Házában Szabó István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a TOT elnöke. Elmondta, hogy a párt, agrárpolitikai célkitűzései­vel, valamint a VI. ötéves terv előirányzataival szoros összefüggésben, 1982-ben ki­emelkedő eredményekkel zárt élelmiszergazdaságunk és ebben is kulcsszerepe volt a termelőszövetkezeti mozgalomnak. 1983-ban a változó közgazdasági szabá­lyozók hatására tovább nö­vekedtek az elvonások és még az évszázad egyik leg­nagyobb aszálya is sújtotta az üzemeket. Mindezek elle­nére is talpon maradt a me­zőgazdaság, noha az aszály a szövetkezeteknek 2,3 mil­liárd forint veszteséget oko­zott. Ez főleg a nagy gabo­natermő megyékben, így Szolnokban, Békésben és Cspngrádban jelentkezett. Ennék a kiesésnek 43 szá­zalékát a gazdaságok saját erőforrásaik felhasználásá­val rendezték, a további 57 százalékot pedig államunk támogatással, illetve hitellel biztosította. így sikerült helyreállítani a pénzügyi nehézségekkel küzdő szövet­kezetekben is a vállalati gazdálkodást. Szabó István kiemelte, hogy 1984-et, az aszály ta­nulságait felmérve, optimis­tán kezdték a mezőgazdasá­gi üzemek. Erről tanúskod­nak a zárszámadások ta­pasztalatai is. Az üzemek­ben megvan a termelési kedv és a tavaszi határ ké­pe is megfelelő, annak elle­nére, hogy nagyobb csapa­dékmennyiség hiányzik a földekből. Amennyiben a következő hetekben az eső­zés pótolja a hiányzó ned­vességet, akkor az idei nép- gazdasági tervben előirány­zott 15 millió tonna gabona megtermelése reálissá válik, hiszen a többi feltétel ehhez adott. Felhívta a figyelmet a gabonaprogram időarányos teljesítésének fontosságára, amely nemzetközi fizetőké­pességünk további megőrzé­sében elengedhetetlen és az ország legnagyobb állat- állományának folyamatos talkarmányellátásban sem közömbös. Munkatársunk, Mentusz Károly kérdésére a TOT el­nöke elmondta, hogy a ma­gyar mezőgazdasági üzemek 1982. óta folyamatosan szemben találják magukat a külpiaci értékesítés gondjai­val, különösen almából, bor­ból, baromfiból és tojásból. Ez még inkább a szervezet­tebb exportmunkára hívja fel a figyelmet! Ehhez azon­ban a termelőszövetkezetek­nek mint nyersanyagterme­lőknek szorosabbá kell ten­niük kapcsolatukat, az élel­miszerfeldolgozó üzemek­kel. valamint az értékesítés résztvevőivel is. Csak így várható, hogy a jövőben ke­vesebb gond közepette ad­ják el a külpiacokon szö­vetkezeteink termékeit. A kórházi bútoroktól a gyógyászati segédeszközökig A Finommechanika bemutatkozása Budapesten Kiemelkedő esményre ke­rült sor kedden délelőtt Bu­dapesten. A Heves megyei Finommechanikai Vállalat először jelentkezett önálló reprezentatív termékbemuta­tóval, az Orvosi Műszerke­reskedelemi Vállalat Nép- köztársaság úti bemutató- termében. A gyártó vállalat és a felhasználók közötti kapcsolat elmélyítésére szer­vezték ezt a kiállítást a szakembereknek, hogy lehe­tőséget teremtsenek vele a vitákra, a konzultációkra, ezeken keresztül pedig kije­löljék az utat a kórházi be­rendezések, a gyógyászati segédeszközök gyártásának továbbfejlesztésére. A válla­lat ugyanis már az V. és a VI. ötéves tervidőszakban is aktívan részt vett az egész­ségügy, ezen belül a hazai kórházak berendezéseinek korszerűsítésében, termékei­nek egy részét pedig a Szov­jetunióba, továbbá a fejlő­dő országokba exportálja. Hasznos tevékenységüket bi­zonyítja többek között a dél­pesti, a kerepestarcsai és az új egri kórház berendezései­nek elkészítése, továbbá a felújításra kerülő diósgyőri, győri, valamint a veszprémi kórházak berendezéseinek gyártása is. A fővárosi bemutatón har­mincféle kórházi bútort és csaknem ugyanennyi gyógyá­szati segédeszközt állítottak ki. Közöttük újdonságként a speciális, úgynevezett inten­zív és traumatológiai kórházi ágyat, az új típusú kombi­nált szekrényeket, valamint orvosi állványokat. Ezekkel a berendezésekkel igyekeznek a modern kórházépítés kö­vetelményeinek eleget tenni. Kiállították a vállalat ki­emelt fejlesztési programjá­ban szereplő csontsebészeti eszközöket is, amelyek vár­hatóan elnyerik majd az ér­deklődő szakemberek tetszé­sét. A reprezentatív kiállítást Lugosi József, a Heves me­gyei Finommechanikai Vál­lalat igazgatója, valamint a vendéglátó Orvosi Műszerke­reskedelmi Vállalat vezér- igazgatója, dr. Zentai Róbert nyitotta meg. A kíváncsiak péntekig tekinthetik meg a Heves megyeiek bemutató­ját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents