Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-30 / 101. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. április 30., hétfő CHILE Demokráciát ma és nem holnap Reagan az űrháború terveit ta­nulmányozza Az ASAT indításának vázlata (jobbra) A kozmikus háború megszállottjai PiÜTi^tTrffl A nyugatné­met Der Spi­egel egyik címlapja: „Fegyverke­zés a világ­űrben” Az utóbbi időben feltű­nően megszaporodtak az Egyesült Államok űrhadvi­selési előkészületeiről szó­ló híradások. Mind több jel vall arra, hogy Reagan el­nök múlt év márciusában körvonalazott nagyravágyó programja egyre inkább megvalósítás szakaszába lép, jóllehet a kutatásokra, egyes technikai problémák megol­dására és bizonyos kozmi­kus fegyverrendszerek ki­kísérletezésére több éves ha­táridőket szabtak meg. Azok az intézkedések és tervek, amelyekről a nagy nyilvá­nosság is tudomást szerez­hetett, arról tanúskodnak, hogy az amerikai politikai és katonai vezetés újabb és újabb lépéseket tesz a vi­lágűr militarizálására a két vezető nukleáris hata­lom között kialakult hadá­szati egyensúly felborításá­ra, s ezzel az általános biz­tonság destabilizálására. A NASA militarizálása Az előzmények ismertek. A stratégiai légierő alá­rendeltségében már 1982 vé­gén megkezdte tevékenysé­gét a világűr-hadviselési pa­rancsnokság, majd röviddel utána a vele szorosan együtt­működő speciális technoló­giai központ. A vezérkari főnökök egyesített bizottsá­ga 1983. novemberében azt javasolta, hogy mielőbb ál­lítsák fel a valamennyi had­erőnemet felölelő közös koz­mikus parancsnokságot. A széles körű szervezeti felké­szüléshez sorolható Weinber­ger hadügyminiszternek az a legutóbbi döntése, hogy Néhány éve még egyetlen pavilonban is elfért volna a Líbiában gyártott ipari és mezőgazdasági termékek be­mutatója. Most egy teljes napjába is beletelik a láto­gatónak, ha csak futólag vé­gig akarja nézni a tripoli nemzeti vásár húsz pa­vilonjának az ország len­dületes gazdasági fejlődését szemléltető anyagát. Alig tizenöt évvel ezelőtt Líbiának a kőolajbányásza­James Abrahamsont, az űr­repülőgép-kísérletek irá­nyítóját nevezte ki Reagan imént említett nagyszabású programjának igazgatójá­vá. Ez a személyi kiválasz­tás még egyértelműbbé te­szi a Pentagon és a NASA (az amerikai űrhajózási hi­vatal) szoros kapcsolatát, azt, hogy a hivatalt egyre in­kább a katonai célok szol­gálatába állítják. Reagan elnök az Unió helyzetéről szóló januári üzenetében jelezte, a legkö­zelebbi öt évben a NASA kiegészítésképpen további hatmilliárd dollárt kap; majd a költségvetésből. Ar­ról az elnöki döntésről is januárban szerzett tudomást a világ, hogy a belátható jövőben meg kell építeni és Föld körüli pályára kell ál­lítani azokat az orbitális ál­lomásokat, amelyek alkal­masak lesznek lézer- és egyéb fegyverek elhelyezé­sére. Mint James Beggs, a NASA direktora elmondta, az első részegységeket vár­hatóan 1992-ig szerelik majd össze a világűrben. Mind­ennek ismeretében jobban megérthető, miért folytatják mostanság olyan lázas igye­kezettel a szállítóeszköz­nek szánt űrrepülőgépek­kel végzett kísérleteket. Ezekkel kívánják ugyanis eljuttatni a kozmikus harc­eszközöket a leendő állandó űrállomásokra. Kétélű elképzelések Az űrben elhelyezendő fegyverek alaprendeltetése a potenciális ellenfél mestersé­ges holdjainak elnémítása az esetleges megtorló vissza­ton kívül gyakorlatilag nem volt ipara, mindenben im­portra szorult. Ez volt a hely­zet az élelmiszerekkel is. Napjainkban — magyar, bol­gár és más nemzetiségű szakemberek közreműködé­sével létesített — korszerű állattenyésztő gazdaságok, melegházi komplexumok működnek .az országban, több narancs-, olajfa-, és mandarinültetvény virág­vágásra indított rakétáinak megsemmisítése, még mie­lőtt célba érnének. Vagyis tulajdonképpen az lenne a legfőbb cél, hogy az Egye­sült Államok a maga szá­mára biztosítsa az első csa­pás képességét az öngyilkos­ság kockázata nélkül. Más kérdés persze, hogy ilyesmi egyáltalán lehetséges-e egy olyan hatalommal szemben, amely a kozmikus és a ra­kétatechnikában legalább olyan teljesítményekre ké­pes, mint az USA. A Reagan-kormányzat, mit sem törődve űrfegyverke­zési elképzeléseinek roppant kétélűségével, nem akar megállni félúton. Idén, ja­nuár végén például nagy si­etve végrehajtották az első repülési kísérletet a műhold­romboló fegyverrendszer megsemmisítő eszközével, az ASAT rakétával. A rakéta indítására egy több mint 20 ezer méter magaságban ha­ladó F—15-ös vadászgépet használtak fel, amely a mintegy ezer kilométer ha­tótávolságú fegyvert a ki­jelölt cél-műhold felé lőtte ki. Úgy hírlik, többszöri ki­próbálás után 1988—89 tá­ján állítják majd szolgálat­ba az első ASAT-okat. Az amerikai kozmikus ter­vek hatalmas összegeket emésztenek fel. A Fehér Házba még 1983 októberé­ben eljuttatott tájékoztató jelentésből tudjuk meg, hogy a rakétaelhárító rendszer legkevesebb 50 milliárd, a műholdelhárító rendszer pe­dig legalább 10 milliárd dol­lárba kerülne. Az USA-ban jelenleg ezen, a technikai­lag különböző két progra­mon dolgoznak. zik, zöldség és különböző faj­tájú gabona terem a forró leheletű sivatag szomszéd­ságában öntözött parcellá­kon. Folyik a hatalmas ön­tözőrendszer ■ építése, amely — artézi kutak segítségé­vel — újabb területeket tesz majd alkalmassá a me­zőgazdasági hasznosítás szá­mára. Méreteiben és a kiállított anyag gazdagságában ez ed­dig a legkiemelkedőbb nem­Szovjet indítvány Bármelyik oldalról nézzük is, az Egyesült Államok gya­korlatilag kívül akarja ma­gát helyezni a szovjet-ame­rikai SALT-szerződések kor­látozásain, igyekszik megsza­badulni mindenféle megkö­töttségtől. A reálisan gon­dolkodó nyugati szakértők úgy vélik, hogy az Egyesült Államoknak semmi esélye nincs a Szovjetunióval szem­beni fölény kiharcolására, ugyanakkor a kötelezettségek felrúgásával nagyon könnyen elszalaszthatja a saját nem­zeti biztonságát is erősítő visszakozás lehetőségét. A szovjet fél már nem egyszer kifejezésre juttatta: a fegyverkezést nem sza­bad kiterjeszteni a világűr­re, kölcsönösen le kell mon­dani arról, hogy bárki erő­szakot alkalmazzon a koz­moszban, vagy a kozmosz­ból. A Szovjetunió az ENSZ- közgyűlés 38. ülésszakán elő­terjesztett részletes javasla­tában a tárgyalásos megol­dás mellett szállt síkra. Egy­oldalúan kötelezettséget vál­lalt arra, hogy elsőnek nem juttat földközeli térségbe semmiféle műholdromboló fegyvert, s mindaddig tart­ja magát ehhez, amíg a másik fél, ezt meg nem te­szi. Még nincs túl későn, még lenne mód a mindkét fél érdekeit kielégítő meg­egyezésre. Csak hát — amint azt mondani szokás —, ket­tőn áll a vásár. Ehhez nem­csak az egyik partner haj­landósága, hanem a másik — az Egyesült Államok kor­mányának — politikai aka­rata is szükséges... Serfőző László alezredes zeti vásár, — mondja a vá­sárigazgató, Muhamed Al- Kadu. — Régebben ezen a területen voltak a nemzet­közi vásárok, amelyeken rendszeresen részt vettek a szocialista országok is. Re­méljük, hogy 1985-ben ismét sor kerülhet a tripoli nem­zetközi vásárra, hiszen szak­embereink nagy érdeklődést tanúsítanak más országok tapasztalatai iránt, érdekel­tek vagyunk üzleti kapcso­latok fenntartásában sok országgal, de elsősorban a szocialista országokkal. Viszonylag csöndes április után májusra újabb tilta­kozó tömegmegmozdulást és általános sztrájkot tervez a chilei ellenzék. Jelszavuk: demokráciát ma és nem hol­nap, Pinochet távozzon — 1983-ra vált általános köve­teléssé az országban. A ta­valyi év döntő fordulatot jelentett a demokrácia hely­reállításáért vívott harcban a latin-amerikai országban: a korábban is előforduló, gazdasági indíttatású tilta­kozó akciók 1983-ra politi­kai tartalmat nyertek, gyö­keret vert az a felismerés, hogy mivel Pinochet és rendszere nem -változtat politikájának lényegén — rendszerváltoztatásra van szükség. 1983. május 11-én volt az első országos tiltakozó nap Chilében. A Rézipari Dol­gozók Szakszervezete (CTC), az Országos Szakszervezeti Koordinációs Központ (CNS) és más szakmai szervezetek hirdették meg. Az építőipa­ri és a textilipari munkások 100 százaléka sztrájkolt, az egyetemek, közép- és álta­lános iskolák 90 százaléká­ban szünetelt a tanítás. Más ágazatokban 70 százalékos volt a munkabeszüntetés. „Az egyik legkomolyabb ki­hívás, amellyel a kormány­nak szembe kellett néznie az elmúlt 10 évben" — írta az El Mercurio című hiva­talos napilap. A tüntetők közül ötszázat letartóztattak, a rendőrök rohamainak sok sebesült és egy halálos ál­dozata volt. Június 14. A második or­szágos tiltakozó nap. Az ak­ciók változatosak, a tünte­tők „lábaskoncertet” ren­deznek, gumiabroncsokat égetnek, barrikádokat emel­nek. Szabotázsakciókat haj­tanak végre a vasúton, a templomokban félreverik a harangokat, a plébániákon böjtölnek. Az üzemekben munkabeszüntetések, mun­kalassító akciók. A rendőr­ség 1351 embert letartóztat, 65-en sebesülnek meg a rendőrök golyóitól, öten meghalnak. Aznap este fegy­veres civilek elrabolják Ro­dolfo Seguelt, a CTC elnö­két. Fogvatartása és a CTC harminc vezetőjének elbo­csátása állásukból kirobbant­ja El Salvador, El Teriiente és az Andina bányákban a sztrájkot — első ízben sztrájkolnak a rézbányászok tíz év óta. Július 12. A kormány ostromállapotot hirdet ki, a kijárási tilalom kezdetét ko­rábbra teszik, de éppen ab­ban az órában, amikor a kijárási tilalom érvénybe lép, az egész országban lá­baskoncerttel megkezdődik a harmadik tiltakozási nap. A rendőrök könnyfakasztó gázt vetnek be, fegyveres összetűzésekre is sor ke­rül, a mérleg: 1071 letar­tóztatott, két halott, több­száz sebesült. „ A tiltakozás nagyobb volt, mint a koráb­biak” — állapítja meg az AP amerikai hírügynükség tudósítója. Augusztus 11. Sergio Onof- re Jarpa belügyminiszter 18 ezer katonát mozgósít csak Santiágóban a negyedik or­szágos tiltakozás elfojtására. 1500 embert tartóztatnak le, többszáz a sebesültek, 28 a halottak száma. Megfigyelők úgy látják, hogy a fegyve­res erőkben bizonyos csopor­tok félénk politikai nyitásra kényszerítik a rezsimet. Szeptember 8. Az ötödik tiltakozási napon tömegtün­tetéseket tartanak az egész országban. Több mint ezer személyt letartóztatnak, van­nak halottak és sebesültek. Gabriel Valdés, a polgári pártokat tömörítő Demokra­tikus Szövetség (AD) elnöke másnap bejelenti, hogy nem tárgyalnak tovább a kor­mánnyal addig, míg az ki nem jelöli „a demokráciába való átmenet pontos naptá­rát”. A tiltakozó megmoz­dulás napokig tart, s nem hagy alább azután sem, hogy Pinochet a puccs tizedik év­fordulóján bejelenti: eset­leg népszavazást lehetne tar­tani a törvényhozói rend­szer módosításáról. Október 11. A hatodik til­takozó akció három napig tart, a szervező a baloldali pártokat, köztük a kommu­nista pártot tömörítő De­mokratikus Népi Mozgalom (MDP). Százezer tüntető „munkát, kenyeret, igazságot, szabadságot” jelszóval, Sal­vador Allende fényképeivel, kormányellenes feliratok­kal vonul Santiago utcáin. Október 27. A hetedik til­takozó nap. Szervezője, a Rézipari Dolgozók Szakszer­vezetének keretében műkö­dő Dolgozók Országos Pa­rancsnoksága. Vezetői az elnöki palotában átnyújtott levélben követelik a bérek és a fizetések hozzáigazítá­sát a létfenntartási költsé­gek 100 százalékos emelke­déséhez, munkahelyek te­remtését. Egy másik cso­port, a 2500 letartóztatott, majd eltűntnek nyilvánított személy családtagjai megpró­bálnak bejutni az elnöki pa­lotába. Gabriel Valdés, a demokratikus szövetség el­nöke egy gyűlésen hangoz­tatja: „ a zsarnok mondjon le és engedje át a hatalmat és a kormányt annak, aki­ben megvannak a jeltételek az ország előreviteléhez”. November 18. Az utóbbi 10 év legjelentősebb tömeg- megmozdulása. A demokra­tikus szövetség hirdette meg, támogatta a Dolgozók Or­szágos Parancsnoksága és a Demokratikus Népi Mozga­lom. Jelszavak: Pinochet tá­vozása, a demokrácia visz- szatérése, egy ideiglenes kor­mány létrehozása, az alkot- mányozó nemzetgyűlés ösz- szehívása. A rezsim kényte­len megadni az engedélyt a tömeggyűlés megtartására, amelyen az ellenzék legkü­lönbözőbb irányzatú csoport­jai vesznek részt. 1984. március 27. A nyol­cadik tiltakozási nap gyakor­latilag megbénította az egész országot. A Dolgozók Orszá­gos Parancsnoksága (szak- szervezetek), a Demokrati­kus Népi Mozgalom (MDP, baloldali pártok) és a De­mokratikus Szövetség (AD, polgári pártok) szervezete. A legszélesebb rétegek kö­veteléseit megfogalmazó el­lenzék kész minden erejét arra fordítani, hogy kikény- szerítse Pinochet távozását, s egy olyan ideiglenes kor­mány megalakítását, amely helyreállítaná a demokrati­kus és szabadságjogokat és összehívná az alkotmányozó nemzetgyűlést. Pogány Irén összeállította: Pilisy Elemér Líbia: egy kiállítás tanulságai Pályázati felhívás A GYÖNGYÖS—DOMOSZLÖI ÁLLAMI GAZDASÁG ■ (3201 Gyöngyös, Vármegyeház tér 1. sz. Pf. 70.) recski székhelyű, 3. számú kerületének KERÜLETVEZETÖI munkakör betöltésére pályázatot hirdet. A kerületvezető feladata a kerületben folyó termelési tevékenység összefogó irányítása, kiemelt fontosság­gal a gyümölcstermesztés és ipari melléktevékenysé­gek szervezése. PÁLYÁZHATNÁK AZOK, AKIK: — vállalkoznak a kerület termelési szintjének és gazdálkodás hatékonyságának növelésére, — kertészeti szakirányú felsőfokú végzettséggel, 5 éves vezetői gyakorlattal rendelkeznek. A pályázatot 1984. május 20-ig kell benyújtani, a fen­ti címen a gazdaság személyzeti vezetőjéhez, mely tar­talmazza az eddigi tevékenységét, a vállalkozással kapcsolatos elképzeléseit, valamint személyes feltétele­it. Havi fizetés: 5700—13 500,— Ft között, eredményes­ségtől függő nyereségprémium, jutalom, illetmény te­rület ültetvényben. Szolgálati lakást biztosítunk. Alkalmazás meghatározott időre — 5 év — történik, amely közös megegyezéssel meghosszabbítható, illetve megszüntethető. A pályázattal kapcsolatban részletes felvilágosítást a gazdaság személyzeti vezetője nyújt. Telefon: 11-134.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents