Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-30 / 101. szám
Ünnepelünk! A munká, az alkotó, az újat teremtő embert köszönti az ország. Okkal, s joggal. Mert mint lapunkban is nap mint nap beszámolunk róla: a munka ünnepeltjei, vagyis a különböző ki tüntetésekben részesülő üzemek, gyárak, szövetkezetek kollektívái a nehezebbé vált gazdasági körülmények ellenére is tisztes, s eredményes munkával bizonyítottak az elmúlt évben is. És összességében a folytatás is jól sikerült. Az idei év első negyedévének tapasztalatait a közelmúltban értékelte a megyei pártvégrehajtóbizottság. Ezen belül is elsősorban a termelő egységek export- és importgazdálkodását elemezték a bizottság tagjai. Az eredmények mellett természetesen a gondokat is számba vették, és a legfontosabb tennivalókat is meghatározták. Az egyensúly javításáért Ismeretes, hogy a gazdaságpolitikai munka középpontjában 1984-ben is külgazdasági egyensúlyunk helyzetének javítása áll. Ennek szellemében — erősítette meg a végrehajtó bizottság — megyénkben is kiemelt figyelmet fordítottak a termelés jövedelmezőségének és versenyképességének fokozására, a nem rubelelszámolású behozatal mérséklésére, az importanyagok gazdaságos helyettesítésére. Az elmúlt év kedvező tendenciái jól érvényesülnek az anyag-, az energia- és a készletgazdálkodásban is. A vártnál is jobb Az elmúlt év első negyedévéhez viszonyítva az exportértékesítés mindkét relációjában növekedés tapasztalható. A nem rubelelszámolású export időarányos teljesítése az elmúlt évi 17,5 százalékról csaknem 22 százalékra emelkedett. Több évre visszatekintve ez a legmagasabb első negyedéves időarányos teljesítés. A gazdálkodó egységek a tőkés importanyagokat lehetőség szerint szocialista importtal tervezik helyettesíteni. Több gazdasági egységnél tapasztalható az ésszerűbb anyag- és energia-, általában a takarékosabb készletgazdálkodás. Az éves célkitűzések szerint a rubel- elszámolású import mintegy 12 százalékkal — kétmillió rubellel — növekszik. Régi gond viszont vállalatainknál, hogy a tőkés importot kiváltó belföldi kohászati alapanyagok és egyéb termékek egy részének a minősége nem megfelelő, és ez jelentősen megnöveli a fajlagos anyagfelhasználást, másrészt e kohászati termékek belföldi ára meghaladja az importét, ami hátrányosan befolyásolja a külpiaci értékesítési lehetőségeket is. Az export eredményességét kifejező devizatermelés megyénkben az országostól is kedvezőbben alakult mind dollárban, mind rubelben számolva. Az átlagostól jobb á devizakitermelés például a Mátravidéki Fémműveknél, a Parádi Üveggyárnál, a VILATI-nál, a nagyrédei tsz-nél. Javuló kapcsolatok A gépipari ágazat* negyedéves rubelexport-előirányzata ötmillió rubel, nyolc szá- szalókkal alatta marad az előző évinek. Jelentősen növelte viszont kiviteli tervét a Mátravidéki Fémművek és a KAEV Gyöngyösi Gyára. Említésre méltó a gyöngyösi Mikroelektronikai Vállalat ötmillió rubeles teljesítése, amely az előző év hasonló időszakának teljesítését jelentősen meghaladja (ötszázezer rubellel). Nagyobb lett a konkurrencia Az élelmiszeripari vállalatok az elmúlt évihez viszonyítva jelentős export- növekedést terveztek. Nem rubelelszámolásban 14 százalékos növekedéssel számolnak. Kedvező, hogy az éves előirányzat időarányos teljesítése az elmúlt évi 13 százalékról 20 százalékra nőtt. Az ágazaton belül a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat nem rubelelszámolású exportja az első negyedév végéig az éves előirányzat 30 százalékát teszi ki, amely az előző éviinek háromszorosa. Az első negyedévi rubelexport teljesítése csaknem kétmillió rubel. A mezőgazdasági termékek világpiaci árának kedvezőtlen alakulása alapvetően kihat a dollárbevételre. A jelenlegi piaci viszonyok mellett komoly erőfeszítést kíván a tervezett tőkés export teljesítése is. összességében úgy summázta véleményét a végreA Hevesi Népművészeti és Háziipari Szövetkezet életében még a konfekcióipart sújtó általános válság sem hozott megtorpanást; idei terveik között is az export- növelés áll a fő helyen. A termelés növekedéséhez szükséges anyagellátás biztosítása érdekében az ágazatban gazdálkodó egységek rubelviszonylatú éves importjukat csaknem 17 százalékkal tervezik növelni. Említésre méltó, hogy a kooperációs partnerek szállítókészsége javult az elmúlt évhez viszonyítva. Kedvező tendenciák A könnyűipari vállalatok és szövetkezetek az 1983-ban realizált dollárbevételüket 25 százalékot meghaladóan tervezik növelni 1984-ben. Említésre méltó a BUBIV Egri Gyára, valamint a Heves megyei Ruhaipari Vállalat dollárviszony latú exportértékesítésének mintegy félmillió dolláros növekedése. A tervelőirányzatok realitását támasztja alá az első negyedévi teljesítés mértéke. Az éves terv 16 százaléka realizálódott az 1. negyedév végéig', az előző év 13 százalékával szemben, amely azt jelenti, hogy az elmúlt évi értékesítést több mint 20 százalékkal teljesítették túl. A VILATI Egri Gyárának különböző vezérlő és irányító berendezései iránt egyre nagyobb az érdeklődés a szocialista és tőkés piacokon egyaránt. (Fotó: Kőhidi Imre) hajtó bizottság, hogy az eltelt időszakban a megye gazdálkodó egységei eredményesen foglalkoztak az export-import gazdálkodással Jól tükrözi ezt az a tény, hogy mind a nem rubel-, mind a rubelexport teljesítése volumenében, részarányában is meghaladja az előző év hasonló időszakának teljesítését. munkaerő-ellátottsággal rendelkező egyes könnyűipari és élelmiszeripari vállalatoknál. Javuljon a termékek minősége. A termelés költségeinek csökkentésével is elő kell segíteni a piaci versenyképesség javítását. Ennek érdekében a külkereskedelmi tevékenység adjon az eddigieknél pontosabb, gyorsabb információkat a termelésnek. Feladatok, tennivalók Mindezek érdekében többek között az alábbiakra hívta fel az üzemek, a vállalatok, a szövetkezetek vezetőinek, dolgozó kollketívá- inak figyelmét a végrehajtó bizottság: Részesüljenek az eddiginél nagyobb elismerésben a termelés, a műszaki fejlesztés területén kiemelkedő teljesítmények, növekedjen a személyes érdekeltség, a teljesítményekkel arányosan differenciálódjanak tovább a jövedelmek. Növekedjenek a követelmények a munkaidő jobb kihasználása, a munkaerővel való gazdálkodás, a munka szervezettsége területén. Segítsék ezeknek a követelményeknek a teljesülését a munkahelyi közérzet javítására tett különböző intézkedések. Ez különösen fontos feladat a nem kielégítő A termelésben és a gazdálkodásban a vállalkozó- készség fokozásával, a termékszerkezet szükség szerinti folyamatos és rugalmas alakításával, a munka- és a technológiai fegyelem további szilárdításával biztosítsák a kapacitások jobb kihasználását, a termelési költségek csökkentését. A pártszervek és párt- szervezetek a politikai munka eszközeivel segítsék elő és ellenőrizzék ezen követelmények érvényesítését, a gazdaságpolitikai határozatok a vállalat éves külgazdasági célkitűzéseinek következetes megvalósítását. Van, illetve lesz tehát bőven munkánk az elkövetkezendő hónapokban is. Hogy majd újból jogosan és megérdemelten ünnepelhessünk. .. Koós József AZ ELSŐ NEGYEDÉV TAPASZTALATAI Eredmények és tanulságok megyénk gazdaságában NÉPÚJSÁG, 1984. április 30., hétfő LÉTREHÍVÓ VOLT: MAGA AZ ÉLET Az Alkotmányjogi Tanács-a jogalkotás ffiellenőre MINDENKI CSAK ÁMULT. A gazdálkodó szervezet addig soha nem tapasztalt felfutása a termelésben meghozta a maga eredményét, az igen tisztességes nyereséget. Mégis: a számadás és az elosztás után egyszerre kilenc — egyébként nélkülözhetetlennek mondott — szakember intett búcsút a cégnek. A vizsgálat természetesen nem maradhatott el. A végső megállapítás az abban részt vevők számára is meglepő volt: bizony káosz uralkodik az egység életének szabályozásában! A munka- feltételek meghatározása, a vétségekért való esetleges felelősségre voná|s mikéntje, a részesedés megszabása, s még egy sor más helyi rendelkezés mondott ellent a törvényeknek. Nyilvánvalóvá vált, hogy ezen a helyen súlyos hibát vétettek a jogszabályok előkészítésében, megalkotásában. S ennek következményeként a lánc további szemei — a megvalósítást körülhatároló intézkedések — is az ott dolgozók érdekei, akarata ellen fordultak. A példa — sajnos — korántsem egyedi. Az ország- gyűlés legutóbbi ülésszakán szögezte le határozottan beszédében az igazságügy-miniszter: a jogalkotói tevékenységben előforduló ilyen fogyatékosságokat egyáltalán nem menti, legfeljebb részben magyarázza az a körülmény, hogy a jogszabályokat előkészítő és a jogalkotó szervekre — a gyorsan változó társadalmigazdasági viszonyok miatt — időnként nagy munkateher hárul. A legfőbb baj az. hogy ezeket a hibákat nem mindig és nem kellő időben észleljük. Sokszor éppen ezért marad el a szükséges, vagy a gyors beavatkozás. S azt isi be kell vallanunk — említette —, hogy nemegyszer a hiányosságokat feltáró állami szervek sem léptek fel a szükséges eréllyel és határozottsággal' a jogrendszer különböző elemei közötti összhang megteremtése, az alkotmányossági és törvényességi követelmények következetes érvényesülése érdekében. Mindez egyúttal annak igazolása — ami remélhetően ma már senkinek sem újdonság —, hogy életünk fontos irányítói a jogszabályok, legalábbis nem lebecsülhető hatásuk mindennapjainkban! A különféle rendelkezések, szabályok, szabályzatok harmonikus rendben kell' hogy illeszkedjenek jogrendünkbe. Jelenti persze ez azt is. hogy a jogforrások pontosam meghatározott rangsorban épülnek egymásra. AZ EGÉSZ RENDSZER CSÚCSÁN AZ ALAPTÖRVÉNY helyezkedik el, az ország alkotmánya, amely a társadalmi berendezkedéssel, a termelési viszonyokkal, az állami- szervek felépítésével és működésével kapcsolatos legfontosabb elveket az állampolgárok legfőbb jogait és kötelességeit rögzíti. Ennek szellemében alkotja a társadalmi és gaz. dasági viszonyaink között eligazodást nyújtó törvényeket a parlament, törvényére jü rendeletéit az Elnöki Tanács, rendeletéit és határozatait a Minisztertanács. E szabályok természetesen valamennyiünket érintenek. Szűkefbb körnek szóló rendeleteket hoznak a miniszterek, rendelkezéseket az államtitkárok. Az ország egyes területein lakók, dolgozók életét, köz- és magánügyeit pedig — éppen az ottani alaposabb ismeretek birtokában — a megyei, illetve városi és helyi tanácsok megszavazta paragrafusok hivatottak szabályozni. S ekkor még n em volt szó a végrehajtást elősegítő rendelkezésekről, továbbá a gazdálkodó szerveknél, intézményekben kötelességeket és jogokat megállapító szervezeti és működési szabályzatokról, alapszabályokról, utasításokról. Az iménti felsorolás egyszersmind sorrendet is jelent. Ugyanakkor kifejezésre juttatja azt a nagyon fontos alapelvet, hogy jogszabályaink sajátos hierarchiát alkotnak, fölé- és alárendeltségben állnak egymással. Ennek megfelelően pedig: az alacsonyabb fokozatokon lévők semmiképpen sem szegülhetnek szembe a magasabb rendű jogforrásokkal! Látható tehát, hogy a jogalkotónak mennyi mindenre kell figyelnie, ha -konkrét formába kívánja önteni az élet rendező elveit. A szempontok sorából nem hiányozhatnak az állampolgárok javaslatai sem, miként történt az legutóbb a széles körű vitában „meggyúrt” új választójogi törvény esetében. A száz meg százféle paragrafus megfogalmazásakor persze, becsúszhatnak hibák — akár véletlen figyelmetlenség, akár hozzá nem értés okán, akár a kiskirályoskodási hajlam túlzott előtérbe kerülése miatt. Természetes igény ezek után, hogy létre kell hozni az alkotmányosság, a törvényesség védelmének állami és jogi garanciáit! A már meglévők mellett — a panasztól a közérdekű bejelentésen, a fellebbezési jogon, a törvényességi óváson keresztül a perújítás lehetőségéig — szükség volt olyan önálló szerv megteremtésére, amely önmaga 'létével is biztosítékot jelenthet. EBBŐL A MEGFONTOLÁSBÓL SZÜLETETT a 11—17 tagú, jórészt országgyűlési képviselőkből. továbbá tekintélyes közéleti személyiségekből álló testület, AZ ALKOTMÁNYJOGI TANÁCS. Amelynek legfőbb feladata az alkotmány rendelkezéseinek hiteles értelmezése — e nélkül ugyanis a jogalkotó munka szenvedne csorbát —, a jogszabályok és jogi iránymutatások utólagos ellenőrzése. Mindezt természetesen az országgyűlésnek alárendelten végzi, lévén, hogy annak a népszuverenitásból eredő jogát gyakorolja, összevethető egyébként a tőkés országok alkotmány- bíróságaival, ám amíg azok rendszerint egyedi jellegű jogsérelmekkel foglalkoznak, addig parlamentünk e testületé nem határoz a bíróságok, az államiigazgatási és más szervek által elbírált esetekben, illetve az ilyen ügyekben született esetleges törvénysértő döntésekről, Állampolgárok tehát meg sem kereshetik. Erre ugyanis a már említett, jól kiépített jogorvoslati rendszer szolgál. De nincs is különösebb szükség rá, hogy az Alkotmányjogi Tanács elvesszen az apróbb-C9eprőbb gondok, bajok labirintusában. Hiszen, ha az elképzelt célnak megfelelően teljesíti feladatait — a jogalkotás ellenőrzésével —, egyszersmind eleve megelőzője lehet bármiféle jogsértésnek. Szalay Zoltán
