Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-27 / 98. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 27., péntek Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról) riai Népi és Demokratikus Köztársaság elnökével foly­tatott megbeszélésekkel kez­dődött. Ezek az események kap­csolatban vannak azokkal a kérdésekkel, amelyek ma az embereket leginkább foglal­koztatják, vagyis hogy a világon béke legyen, s né­pünk is békében élhessen, építhesse a szocializmust. Pártunk, kormányunk is ezen munkálkodik, mert a béke létünk alapvető fel­tétele. Most a nemzetközi helyzet feszült, s ez kiváltképpen megköveteli a szocialista or­szágoktól, hogy gondoskod­janak népeik biztonságáról — mondotta Kádár János. — Nem engedjük, s nem en­gedhetjük meg, hogy az im­perialisták erőfölénybe ke­rüljenek, mert akkor dik­tálni akarnának. Mi nem keressük az összeütközése­Kádár János az Akkumulátor- és Szárazelemgyár termékei­vel ismerkedik (Mikó László felvétele — Népújság telefotó — KS) két, mert a mi politikánk az, hogy minden kérdést va­lamennyi érdekelt fél biz­tonságának megfelelő meg­állapodásokkal rendezzünk. Kádár János angyalföldi látogatása a gyár dolgozói­val folytatott kötetlen be­szélgetéssel fejeződött be. 11 munka iinnepeltjei (Folytatás az 1. oldalról) A múlt év sikeres gazdál­kodásáról Rohánszky Fe­renc, a szövetkezet elnöke számolt be. Kiemelte, hogy egymilliárd 300 millió fo­rint értékű forgalmat és ter­melést értek el, a nyeresé­gük meghaladta a 60 millió forintot. Fellendült a nagy­kereskedelmi tevékenységük is. A kiskereskedelemben 6,6 millió forintot használ­tak fel a kockázati alapból, ezzel jelentős mértékű meg­takarítást nyújtottak a szö­vetkezet tagságának, illetve a lakosságnak. Naponta átlagosan kétezer embernek az étkeztetését oldják meg a munkahelye­ken. A vendéglátásban kö­telező az olcsó menük kí­nálása. Tíz szakcsoport működik az áfésznél. Majdnem 40 millió forint értékű árut termelnek. A felvásárlás mennyisége megközelíti a 3300 tonnát, az árbevétel pedig ennél túlnőtt a 48 millió forinton. Exportra 23 millió forint értékben adtak el áruféleségeket. A belkereskedelmi minisz­ter, a SZÖVOSZ és a KPVDSZ elnökségének ván­dorzászlaját, valamint a Ki­váló Szövetkezet kitüntetést Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője adta át, tolmácsolva egyben a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a me­gyei és a városi pártbizott­ságok üdvözletét is. A szö­vetkezet jó munkájának ér­tékelése során elmondotta, hogy hosszú évek óta ki­emelkedő tevékenységet vé­gez : közmegelégedésre látja el a tagságát és a helyi la- 'kosságot. — Az eredményes munkát — hangsúlyozta a továbbiak­ban a Központi Bizottság osztályvezetője —, az elmúlt 25 év alatt tizenhárom or­szágos elismerés jelzi. Kü­lönösen a legutóbbi öt év érdemel figyelmet, amikor minden évben sikerült a ki­váló címet elnyerni. A si­kersorozatot tovább gyara­pítja az újítási tevékenysé­gért 1978 óta minden évben kapott országos elismerés is. Kevés gazdálkodó szerv di­csekedhet ilyen eredmények­kel, joggal lehetnek erre büszkék a GYÖNGYSZÖV Áfész dolgozói. Szólt arról is, hogy a szö­vetkezet tevékenységének a szerkezete igen szerencsés, ami a tudatos fejlesztési tö­rekvések eredménye. A gyön­gyösi áfész a párt gazdaság- politikájának több területét valósítja meg egyidejűleg, szinte reprezentálja a nép­gazdaságot, természetesen az adott körülmények között. — Dinamikusan nő a ter­melés, az export, jól fejlő­dik a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelésének szervezése, koordinálása, a helyi életszínvonal-politika egyik fő tényezője a lakos­ság áruellátásáról való gon­doskodás. Növeli a jól vég­zett munka, az eredmények értékét az, hogy mindezt az egyre nehezebbé váló gaz­dasági körülmények között érték el. A kiváló üzem és a vándorzászló nemcsak a szövetkezetnek szóló elisme­rés, hanem a benne tömö­rült tagok tevékenységének és a benne dolgozó emberek munkájának az elismerése és a köszöntése is — mon­dotta befejezésül Ballai László, az MSZMP KB osz­tályvezetője. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta meg Ro­hánszky Ferenc, az áfész elnöke. Kiváló Szövetkezeti Munkáért kitüntetésben ré­szesült Plósz János és He­rényi Gyula ügyvezető, Lu­kács Istvánná telepvezető­helyettes és Kovács Sándor szb-titkár. A belkereskedelmi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Vadász Józsefné csoportve­zetőnek. A kitüntetéseket dr. Imre István, a SZÖV­OSZ elnökhelyettese adta át. A Szövetkezet kiváló dol­gozója kitüntető jelvényt negyvenegyen vették át. Ketten a Szakszervezeti munkáért oklevelet, ketten ugyancsak Szakszervezeti munkáért emlékplakettet kaptak, amelyeket dr. Sebők Éva, a KPVDSZ alelnöke nyújtott át. Az 52 szocialista brigád közül 45 részesült ki­tüntetésben, közülük a Sző­lőskert, a 91. sz. ABC Gyön­gyös nevű, a pattinkaüzem Dobó Katica és a rézműves­üzem Kilián György bri­gádja a szövetkezet kiváló brigádja címet nyerte el. A szövetkezet az országos újí­tási versenyben a második helyen végzett. A KISZ KB dicsérő oklevelét kapta meg az áfész KISZ-bizottsága. összesen 700 ezer forintot használtak fel a jó munkát végzettek jutalmazására. Kiváló a VASVILL A VASVILL Kereskedelmi Vállalat Heves megyei Ki- rendeltsége az elmúlt évek során már többször kapott elismerést munkájáért. Az 1974-ben alakult vállalat történetében az idén először került kiadásra a Kiváló kirendeltség cím. Ezt Észak- Magyarországon először a Heves megyei kirendeltség nyerte el. Az elmúlt évi munkájuk alapján minden­képpen rászolgáltak erre. Harminchatmillió forintos nyereséget realizáltak, s először lépték túl az egy­milliárdos forgalmat. Dina­mikusan fejlődött a nagyke­reskedelmi üzletáguk. A DEPÓ kiskereskedelmi rend­szer fejlesztésével pedig el­érték, hogy a szakma leg­szélesebb választékával áll­hatták a megyeszékhely és környékének rendelkezésére. Az elmúlt év során jelentő­sen fejlesztették szolgálta­tásaik körét, ami nagy nép­szerűségnek örvendett. így többek között bevezették a minta utáni értékesítést, a díjtalan házhoz szállítást, a gépek kölcsönzésével segí­tették a kislakásépítőket, s a háztáji tulajdonosokat. A VASVILL-szerda akciók so­rán mind a lakosság, mind pedig a vállalat megtalálta számításait. A Kiváló kirendeltség cím átadó ünnepségen, amit teg­nap délután rendeztek Eger­ben, megjelent többek kö­zött dr. Csűri Ferenc válla­lati igazgató, Kürtösi Ká­roly, a. Heves megyei párt- bizottság munkatársa, Pálfy István, az egri városi párt- bizottság munkatársa, vala­mint Miskolczi László, a Heves megyei tanács keres­kedelmi osztályának veze­tője. Ezen ünnepség keretén belül adták át a Gagarin szocialista brigádnak a Vál­lalat kiváló brigádja címet, hatan pedig a Vállalat ki­váló dolgozója kitüntetést vehették át Fekete Ferenc- töl, a kirendeltség igazgató­jától. Élüzem lett Eger 1. számú Postahivatala A munka ünnepén Eger 1. számú Postahivatala elnyerte az élüzem címet, amelyet Dudás Elemér, a Miskolci Postaigazgatóság postafor­galmi igazgatóhelyettese adott át tegnap délután Kállay Albertnek, a megyei postahivatal vezetőjének. A hivatal vezetője ünnepi beszédében elsősorban arról szólt, amit már a XII. kongresszus is kimondott: „Tovább korszerűsödjön a hírközlés, bővüljön a tele­fonhálózat, javuljanak a postai szolgáltatások.” Ho­gyan sikerült a határozat szellemében dolgozni? Nos, a hivatal dolgozói teljesítették feladataikat. A létszámhiány ellenére a la­kosság megelégedésére dol­goztak a hivatalban, s nincs sok panasz a kézbesítésekre sem. Több új szolgáltatást is bevezettek: autóbuszje­gyeket árulnak, soron kívül vállalkoznak a küldemények kézbesítésére, tavaly év vé­gétől pedig bevezették a nemzetközi kezelői távhí­vást is. Az ünnepségen kilencen részesültek Kiváló dolgozó kitüntetésben, ketten pedig a Kiváló ifjú szakember cí­met vették át. BUDAPEST Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titkára és Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban üdvözölte Babrak Karmait, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának fő­titkárát, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság Forradalmi Tanácsa elnökét Afganisztán nemzeti ünnepe alkalmából. MOSZKVA Kosztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke csütörtökön a Kremlben fogadta Mauno Koivisto finn köztársasági elnököt. PEKING Az Egyesült Államokba szóló meghívást fogadott el Kína államelnöke, Li Hszien-nien csütörtökön, Reagan amerikai elnök pe­kingi tartózkodásának első napján. MOSZKVA öt órát töltött és bonyo­lult szerelőmunkát végzett az űrállomáson kívül a Szaljut—7 személyzetének kát tagja. PRÁGA A Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek Katonai Tanácsa április 24—26. között Prá­gában Viktor Kulikovnak, a Szovjetunió marsall jó­nak, az egyesített fegyve­res erők főparancsnokának elnökletével megtartotta so­ros ülését. Az ülés tárgy­szerű légköriben, a barát­ság és a kölcsönös megértés jegyében zajlott le. rC Külpolitikai kommentárunk~")—i Vihar Dominikában A KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE rádió- és tévébeszédében nem túl eredeti magyarázattal szolgált a tömeges za­vargások okaira: eszerint ismét csak baloldaliak állnak a dominikai események mögött. Latin-Amerikában egyéb­ként is gyakran mutogatnak a baloldalra a konzervatív­jobboldali erők, amikor egyik vagy másik ország társa­dalmi-gazdasági bajai nyomán lázadás robban ki a po­litikacsinálók ellen. (Az igazság kedvéért hozzá kell ten­ni, hogy ez a módszer korántsem csak Latin-Amerikára jellemző. Viszont tény, hogy a legutóbbi évek eseményei­ben — gondoljunk Washington közép-amerikai politiká­jának érvrendszerére — igencsak megszokhattuk az ef­fajta vádakat Közép-Amerikában). Dominikában legfeljebb csak az meglepő a hatalom baloldalellenes kirohanásában, hogy itt 1978 óta liberális párt vezeti az országot. Annak idején sokan nagy pers­pektívát láttak abban, hogy a rengeteg katonai diktatúra és a jobboldal kemény kormányzása után egy szelíd polgári erő került hatalomra. Nos, ez a szelídnek vélt erő most véres tettekkel igazolta: nem érdemel ilyen jel­zőt. Hullák tucatjai, sebesültek százai, letartóztatottak ezrei jelzik Dominikában: a hatóságok milyen választ adnak az elégedetleneknek. Pedig a tüntetések a hét elején békésen indultak. A hírügynökségek egybehangzó jelentései szerint, nap mint nap hasonlóképpen zajlottak az események: a rendőrség és más karhatalmi erők megpróbálták szétoszlatni a tö- , meget, előbb csak gumibottal. Mire kőzápor volt a vá­lasz, arra már sortűz jött. Aztán a zavargások szokásos jelenetei: gyújtogatások, rombolás, puskaropogás. S mind­ez azért, mert a kormány az elmúlt hat évben nem volt képes hatékony gazdasági politikát folytatni. A het­venes években Dominika, amely a térség más országai­hoz képest meglehetősen fejlett infrastruktúrájú, jó adottságú állam, az arany és a cukor exportjával jelen­tős gazdasági sikereket ért el, sőt még ipari termékek­ből is tekintélyesnek mondható kereskedelmet folytatott a legfejlettebb országokkal. A cukor árának esése és az olajénak gyors emelkedése hamarosan megfordította az áramlatot. Mind több dologra nem volt belső fedezet, jött a hitelfelvétel, a módszeres takarékoskodás helyett, a gyors eladósodás. MARA EZ GAZDASÁGI VÁLSÁGHOZ VEZETETT. Dominika a Valutaalaphoz fordult segítségért, s onnan a sztereotip receptet kapta: durva nadrágszíjmeghúzás. Ezt próbálja most a kormány minden áron. Az árak már amúgy is gyorsan emelkedtek az elmúlt években, s most a vihart okozó kormányterv szerint, egyszerre 100 száza­lékosnál is nagyobb áremelkedés várható a legfontosabb cikkeknél. Ezt ítélték elviselhetetlennek a dominikaiak tízezrei. S lázadásukat, nyomorúságukat aligha gyógyít­ja a rendőrgolyó. Avar Károly Afganisztán frontjai Évtizedeken át csak így emlegették Afganisztánt: a lefátyolozott ország. Nem csupán a csadorviselés mi­att, és azért, mert idegen ritkán fordult meg errefelé, s az országról magáról vaj­mi kevés szó esett a híradá­sokban. A Hindukus kopár hegyeinek világában szinte megállt az idő: mint a fá­tyol, a csador az asszo­nyokra, úgy borult a rég­múlt a hatvanas és a het­venes évekre is. Lényeges változást hozott azután, 1978. április 27-e. Hat évvel ezelőtt lövöldözés vegyült a kabuli utcák meg­szokott zajába. Tíz órán át tartott a harc, majd este a rádióban közleményt olvas­tak fel: Afganisztán törté­netében először megsemmi­sült az önkény. A hatalom a nép kezébe került”. A fordulatot kezdeményező Afganisztáni Népi Demok­ratikus Párt megdöntötte a monarchiát átörökítő kor­rupt köztársasági vezetést és a nemzeti demokratikus fejlődés útját választotta. A feladatokat az afgán reali­tások diktálták. Ahogy a pártalapító Mohammad Ta­raki fogalmazott: „Az afgán emberek sápadt arca, üres gyomruk, elnyűtt ruhájuk, hajléktalanságuk, betegsé­gük megmutatja, mit kell tennünk, s azt is, hogy mi­ként, hogy mire van szük­ség”. Afganisztánról a fátyol igen nagy gyorsasággal le­került. De nem azért, mert a fejlesztési tervek, a re­formok, a felzárkózási tö­rekvések átütő sikert hoztak volna. Az ázsiai ország a nemzetközi figyelem közép­pontjába került. Szinte a forradalom napjával egyidős az új megfojtására irányu­ló szándék. Az ellenségek­ről készült csoportkép tán az egyik legkülönösebb a vi­lágon. Pakisztáni tábornoko­kat, a kínai és az amerikai politika irányítóit, Egyipto­mot, Szaúd-Arábiát, egy sor reakciós olajsejkséget, Nagy Britanniát, sőt az NSZK-t is, és a jelenlegi teheráni veze­tést látjuk rajta. Ez a tár­saság fogott össze, hogy — olykor az ellentéteket is fél­retéve — pénzt, energiát, nem kímélve kudarcra kár­hoztassa a kabuli haladó rendszert, meggátolja a kon­szolidációt, fokozza a zűrza­vart. A modern „szentszö­vetségnek” ez a tevékeny­sége vezetett a szovjet csa­patok behívásához. A szovjet csapatok jelen­léte gyökeresen új helyzetet eredményezett: lehetetlenné vált, hogy fegyverrel meg­semmisítsék az afgán forra­dalmat. Ugyanakkor a nyu­galom biztosítása sem lehet­séges a hosszú afgán—pa­kisztáni határon átlopakodó fegyveres bandák támadásai miatt. Tavaly már a megol­dás reménysugarát lehetett felfedezni a kilátástalan helyzetben. Pakisztán, amely a hagyományos ellenséges­kedésen túl azért fordult szembe a kabuli vezetéssel, mert ezáltal a meggyengült nemzeti egységet vélte meg- erősíthetőnek, s a Nyugat szemében így próbálta bizo­nyítani politikai szalonké­pességét, kezdte túl nagy­nak tartani az árat. Az af­gán menekültsereg (nagy­ságáról szélsőséges és ellen­őrizhetetlen adatok vannak forgalomban,) egyre nagyobb anyagi terhet és egyre ve­szélyesebben ketyegő időzí­tett politikai bombát jelen­tett. Az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalás, Cordo- vez ecuadori diplomatának, a világszervezet megbízott­jának ingázásai azonban nem hoztak sikert. Az Egyesült Államok megtorpedózta a megállapodást. Tette ezt zsarolással, segély- és fegy­verszállítási ajánlatokkal, a Pakisztánra kifejtett leple­zetlen nyomással. Washing­tonnak az az érdeke, hogy a térségben fennmaradjon a feszültség. Szavakban sürgeti a szovjet csapatkivonást, s a Szovjetuniót vádolja — ám ez a tevékenysége csak ad­dig lehetséges, amíg a szov­jet csapatok ott vannak. Ezért mindent elkövet, hogy ne kerülhessen sor a szov­jet katonák visszahívására. A kettős játék, s a nyo­mában előállott helyzet nem kis megpróbáltatást jelent Afganisztán népe számára. Az adatok szerint a hadüze­net nélküli háborúban meg­semmisült az ország közle­kedési útvonalainak három­negyede, a kórházak és is­kolák több mint fele. A károk meghaladják a forra­dalom előtti 20 esztendő összes beruházásának össze­gét. Az sem véletlen, hogy ilyen hazai és nemzetközi feltételek között az afgán kormány új frontot nyitott. Mint az ország vezetői nap­jainkban hangoztatják, az életszínvonal emelésének problémáival a lehető leg­gyorsabban meg kell birkóz­niuk, mivel ahogy egyi­kük fogalmazott — „a for­radalom a gazdasági prob­lémák megoldása nélkül nem jut előre”. A jelenlegi kép első pil­lantásra akár kiábrándító lehetne. Szűnni nem akaró harc a katonai fronton, s az elmaradottság kérlelhe­tetlen tényei: 100 dolláros egy főre, jutó évi nemzeti jövedelem, 95 százalékos írástudatlanság, alacsony átlagéletkor — s a sor hosz- szan folytatható. Az „első pillantás” azonban megté­vesztő. Mert Afganisztán minden mai szerénysége el­lenére. sem szegény, a ko­pár hegyek kincset rejtenek: értékes rézércet, hatalmas mennyiségű, 60 százalék vastartalmú vasércet, gázt, krómot, szenet, uránt, cin­ket. Persze, ott a rengeteg akadály is. Így a szakkép­zett munkaerő hiánya, a be­ruházás-szegénység, az út­hálózat dúltsága, az ener­giaínség, s ami mindennél lényegesebb: a háború az, hogy a katonai fronthírek gátolják a másik front, az építés híreinek áttörését. A születésnap azonban így is lehetőséget kínál a szám­vetésre. A mérleg egyértel­mű: 1978. április 27-én, olyan folyamat kezdődött meg Afganisztánban, amely minden gondjával-bajával együtt is nyugodt, emberhez méltó jövőt, felemelkedést ígér mindenkinek e távoli országban. Halász György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents