Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-21 / 94. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 21., szombat «3. A Föld felszínére számítások szerint évente 670 milliméter csapadék hull, ami 99 ezer köbkilométernyi vízmennyiséget jelent. Ebből csaknem 37 ezer köbkilométer használható fel az emberiség céljaira. Ez a látszólag hatalmas mennyiség azonban egyre kisebb mértékben fedezi a gyors ütemben növekvő szükségletet. Ha az egy főre jutó fogyasztást vizsgáljuk, tekintetbe kell vennünk a nagyon eltérő szükségletet. Miután a fejletlen gazdálkodást folytató országokban ez naponta negyven liter, viszont a fejlett ipari országokban fejenként és naponként eléri az 1200 litert. Ez az igény kétezerre várhatóan évi négyezer literre, vagyis évenként és fejenként 1400 köbméterre emelkedik. Ha elfogadjuk a becslést, hogy a Föld lakóinak száma az ezredfordulóra hatmilliárdra növekszik, úgy a teljes vízszükséglet 8—9 ezer köbkilométerre emelkedik. Ennek a mennyiségnek a földi eloszlása azonban eltérő. Gondoljunk csak a trópusi övezet nagy részére, a dél-ázsiai monszun vidékre, amely fölös vízmennyiséggel rendelkezik. A szárazföldnek viszont kereken egyharmadán kisebb-nagyobb vízhiánynyal küzdenek. A népesség gyors növekedése miatt egyre több vízre és élelmiszerre van szükség. így érthető, hogy ennek fokozására világszerte mindent elkövetnek. Néhány ilyen törekvésről számolunk be olvasóinknak. összeállította: Mentusz Károly Hanyi-Sajfoki A víztársulat és Heves város Lesz-e elég 1984-ben? Eger ivóvízellátásáról Az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen megnőtt a via iránti igény. Ennek a világjelenségnek két oka van, egyrészt a demográfiai robbanás, az emberiség rohamos ütemű szaporodása, másrészt az urbanizálódás, a városokba tömörülés. De nemcsak az emberek személyes vízfogyasztása nőtt meg, ennél sokszorta több vizet használ el a mezőgazdaság és az ipar. Földünk vízkészlete állandó, becslések szerint 1,4 milliárd köb- kilométer. Ennek 97,3 százaléka sós-, vagy tengervíz, s csak 2,7 százaléka édesvíz. Tehát a rohamosan növekvő igényekkel szemben édesvíz- készletünk korlátozott. Hósűrűségmérés a bükki Vőrőskő- völgyben A Hanyi—Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat, mely a település fejlesztésében végzett munkájával jelentősen hozzájárult jelenünk eredményeihez. Tudta biztosítani a település dinamikus fejlődésével arányosan a műszaki alapot, infrastruktúrát — az anyagi jólét növekvő igényeinek megfelelően a nagyközségi — majd 1984. január 1-től városi urbanizációs szintre emelkedésében. A hagyományos múltra visszatekintő, úgynevezett vízitársulatok feladatai (ár. mentesítés, lecsapolás, öntözés). 1948-tól állami feladattá váltak. Egy évtized után a vízgazdálkodási társulatokat kibővített feladatokkal újjászervezték. Így alakult öt tisza-menti község termelőszövetkezeteinek alakuló közgyűlésén 1960. júniusában a Sarud—Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat Kisköre központtal. Ez volt az első lépés ... 1966-ban megszületett a határozat a tevékenységi terület jelentős bővítésére: a Hanyi öblözettel 55 ezer hektárra nőtt a működési terület és az új név: Hanyi- Sajfoki Vízgazdálkodási Társulat. Működési területünkön nagyon számítanak talajjavító meliorációs munkánkra a gyenge minőségű földeken gazdálkodó termelő- szövetkezetek, a hasonlóképpen a fejlődni akaró települések. Az elmúlt húsz év alatt a társulat kiépítette a külterületeken a közcélú befogadó belvíz csatornákat 30 kilométer hosszban, 50 millió forintos beruházási költséggel. Gondoskodik ezek rendszeres karbantartásáról, fenntartásáról, így biztonsággal el tudja vezetni Heves belterületének káros vizeit. Az előkészítő és szervező munka eredményeként 1968- ban megalakult a Hevesi Vízműtársulat. A telep üzembehelyezése 1976-ban történt meg, a beruházás 37 millió forintba került. Heves lakosságának 95 százalékának (11 276 fő) biztosította a jómdnőségű ivóvizet és a lehetőséget a közvetlen rákapcsolásra. A vízműberuházás befejezésével újabb feladat # jelentkezett 1978, elején. A nagyközség tanácsi beruházásában 3 kilométer szennyvízhálózatot és egy 400 köbméter/nap kapacitású szennyvíztisztító-telepet épített 1977-ig. A rohamosan városiasodó Hevesen a szennyvizeik központi elvezetésére ugrásszerűen nőtt az igény, de a hálózatok már szűknek bizonyultak. A jó és megalapozott előkészítés, amelyben a vízügyi és a tanácsi szervek is aktívan részt vettek, meghozta az eredményt. Megalakult 1978 decemberében a Hevesi Csatornamű Társulat. Az alapító tag 52 jogi személy 525 vízegységgel, összesen 32 555 eFt pénzügyi fedezetet biztosított saját erőként. A tanácsi és a vízügyi alap összesen 22 ezer forint támogatást adott, mely a teljes beruházási költségirányzat 40 százaléka volt. A tervezett 54,5 millió forint beruházásból 1982 végéig megépült és üzemel az 1200 köbméteres átbocsájtó képességű szennyvíztisztító — 5 MOHA átemelő beépítésével és 7,5 kilométer csatornahálózattal. A munka nem fejeződött be, 1983 februárjában az érdekeltség kiterjesztésére került sor a lakosság körében is. A szervező munka eredményeként 1018 család vállalta a 15 000 forintos anyagi hozzájárulást 10 éves törlesztési időre. A teljes beruházás 40 millió forint, mely 1987-ig kerül megvalósításra, ebből az állami támogatás 15 millió forint (37 J5 százalék). A megvalósításra tervezett létesítmény : 7,5 kilométer csatornahálózat. A csatornamű program következő ütemének befejezését követően. 20 kilométer hosszúságú hálózattal rendelkezik Heves város, amely a jelentkező igények 50 százalékát fogja biztosítani. ózsvári László A víz Földünkön szüntelen körforgásban van. A Nap energiájának nagy része a nyílt vizek párologtatásához használódik el, melynek az a következménye, hogy óriási mennyiségű pára kerül a légkörbe, ahonnan csapadék alakjában hullik vissza a Földre. Az egyre növekvő vízigényeket manapság csak úgy lehet kielégíteni, ha az ember a víz természetes körforgásába beavatkozik. A víz természetes körforgásának legalapvetőbb eleme — vízgazdálkodási szempontból — a csapadék. Felszíni és felszín alatti vízkészleteink utánpótlását a csapadék jelenti. Ezért célszerű egy adott terület vízellátásának alapjait, csapadékviszonyait részletesen ismerni, feltárni. Az előbb elmondottak alapján vizsgáljuk meg most, hogy Egerben az utóbbi években jelentkező vízellátási problémáknak milyen éghajlati és egyéb az éghajlattal szorosan összefüggő okai vannak. A megyeszék- székhely dinamikusan fejlődő, történelmi múlttal és gazdag műemlékekkel rendelkező város, amely az Alföld és az Északi-középhegység közötti átmeneti klímaterületen található. Az 1950-es évek elejétől megvalósított iparosítás következtében a város népessége az 1949. évi népszámlálás óta (32 ezer fő), 1983-ra közel duplájára, 63 ezer 500-ra emelkedett. Ezzel együtt nagyban nőtt a város ivó- és iparivíz-igénye is. Eger nagyarányú fejlődésével és az ebből adódó egyre növekvő vízigényekkel párhuzamosan nézzük, hogyan változott Eger vízműkapacitása. A városban 1927 óta van vezetékes vízellátás. Ekkor 36 kilométer vezetékhálózat üzemelt, és egy mélyfúrású kút biztosította a vizet. Ezen a helyzeten az 1950-es évek elejéig lényeges változás nem történt. Ám a 60-as években megkezdődött a Hadnagy utcai, illetve később a Csákány utcai lakótelep építése, valamint a külső peremkerületek is új lakásokkal bővültek, és az ipar is fejlődésnek indult. A lakások jelentős része ekkor kezdődött komfortossá válni és az is magával hozta a vízigények növekedését. 1971-ig az egri vízmű vízadó kapacitását a Petőfi tér és környékén levő karsztrend- szerre fúrt kutak biztosították. Mivel a város fejlődésének üteme a 70-es évek elejétől nagyobb lett, a Cse- bokszári-lakótelep, és a déli ipartelep épülésével így további vízmű fejlesztésére volt szükség, melyet már a régi környékén nem lehetett megoldani. Ezért Almár- völgyben és a felsőtárkányi völgyben készültek új kutak, valamint sor került a központi átemelő megépítésére is. A rendszerbővüléssel együtt természetszerűen új vezetékhálózatok és új magaslati tárolók is készültek. Amíg 1963-ban 600 kilométer magaslati tároló állt rendelkezésre, addig jelenleg 6600 kilométerrel lehet gazdálkodni. A vízműkutak száma folyamatosan emelkedett és ma már 37 szolgálja a város ellátását. A 37 kút különböző mélységekből adja a város részére a vizet azért, hogy valamennyi víznyerési lehetőség kihasználásra kerüljön. A kutak vizének szétosztására nagy átmérőjű új vezetékhálózatok épültek, melynek összes hosszúsága 1983-ban 140 kilométer volt. Ehhez 73 köbméter hosszú bekötő-vezetékrendszer csatlakozott, amelyek 17 100 lakás komfortos vízellátását biztosítják. Ehhez kapcsolódnak még az ipari és közületi fogyasztók is. Egerben 1983-ban 8,3 millió köbméter víz került kitermelésre. Ebből a lakosság mintegy 4,3 millió köbmétert fogyasztott. Ahhoz, hogy a 20 évvel ezelőtti alig több mint 2 millió köbméteres éves termelést ilyen szintre lehessen fokozni, ahhoz óriási beruházásokra volt szükség. Eger város vízellátását biztosító vízműrendszer értéke 840 millió forint. Ebből az összegből csaknem 800 millió forintot az utóbbi 20 évben építettek be. A termelőkutak a vízbeszerzési lehetőségeket minden mélységben kihasználva, zömmel a Déli-Bükk karsztvízkészletét, illetve a hegylábi törmelékkúpok vizét csapolják meg. Ezek utánpótlását a Bükk-hegységben lehullott csapadék biztosítja. A tartósan fennálló csapadékhiány miatt a karsztvíz- szint nagymértékben lesüly- lyedt. Ezt a vizsgált területen elhelyezett megfigyelő- kutak mérései is igazolják. A vízszint csökkenésével párhuzamosan mérséklődött a kitermelhető mennyiség is. A Heves megyei Vízmű Vállalat a város vízellátását és utánpótlását szolgáló kutatások keretében 1983. január 1-től a tanárképző főiskola földrajz tanszékével közösen hidrometeorológiai méréseket végez a Déli-Bükk területén. E vizsgálatok, mérések során négy csapadékmérő állomás került felállításra. Ezeket az állomásokat csapadékmérőkkel és csapadékíró berendezésekkel láttuk el. Célunk, hogy a napi csapadékösszeg megállapításán túl, annak intenzitásáról is képet kapjunk. A téli időszakban pedig hósűrűségméréseket végeztünk. A méréseket az első szakaszban 3 évre tervezzük, ennek első éves eredményeivel már rendelkezünk. A Déli-Bükk az Eger-patak vízgyűjtőterületéhez tartozik. Ezen a területen 1983- ban a csapadékhiány 20—25 százalékos volt. Egerben a csapadék évi összege 1983- ban 464 milliméter, ez a 118 év átlagához (589 mm) képest 125 milliméter csapadékhiányt jelent. Ez volt sorrendben a harmadik olyan év, amikor az évi csapadékösszeg jelentősen a törzsérték (átlag) alatt maradt. A három év összcsapadéka 1324 milliméter, az átlaghoz képest 443 milliméter hiányzik, több mint amennyi 1982-ben hullott! Ettől kevesebb egymás utáni 3 évi csapadék csak egyszer fordult elő 118 év alatt 1945—47-ben, amikor összesen 1214 milliméter csapadék hullott, de ekkor a város helyzetéből adódóan különösebb vízellátási gondokat nem jelentett (lásd a táblázatot). Ha az évszakokat vizsgáljuk, azt állapíthatjuk meg, hogy a csapadékhiány főleg tavasszal és Ősszel volt jelentős. E három száraz év alatt e két évszakban 1 év tavaszi és őszi átlagcsapadékával hullott kevesebb (150 —150 milliméterrel). Ezt tetézte még az átlagosnál melegebb időjárás. Az enyhe telek következtében minden téli hónapban a csapadék fele nem hó, hanem esőként hullott. A hófelhalmozódás elmaradt, máskor a tavaszi lassú olvadás biztosította jelentős vízutánpótlás megcsappant. A nyári nagy hőség a talaj kiszáradását fokozta, ezt nehezítette még. az is, hogy a lehullott csapadék többsége nagy intenzitású csapadékként, zivatarként érkezett. Ez viszont a nagy lefolyás és a meleg miatti nagy párolgási veszteség következtében a talaj- és karsztvíz mennyiségét nem növelte. Ha a csapadék intenzitását vizsgáljuk — az 1 óra alatt lehullott mennyiségét — akkor azt tapasztaljuk, hogy például az 1983. évinek 35 százaléka 5 mm/óra intenzitásnál nagyobb volt. Ami azt jelenti, hogy megfelelő víztárolók nélkül jelenleg Eger vízellátásában ez a jelentős csapadékmennyiség nem hasznosítható. Várhatóan nem sokat enyhít a vízellátási gondokon az idei télen a Bükk területén felhalmozódott 50—60 centiméter vastagságú hótakaró sem, mert a talaj- és karsztvízszint az elmúlt 3 év nagy csapadékhiánya következtében annyira alásüllyedt, hogy a hótakaró fokozatos elolvadása sem tudja oly mértékben emelni a víz szintjét, hogy például az időszakosan működő források — melyek egyébként normál körülmények között a tavaszi hóoldavások alkalmával — vizet adnak. Tekintettel arra, hogy az elmúlt 3 év alatt 443 milliméteres csapadékhiány jelentkezett, és ha 1984-ben annyi csapadék esne, hogy megdőlne a 118 évi rekord (876 milliméter), akkor is csak esetleg a fele pótlódna a hiányzó mennyiségnek. Azonban az első negyedév adatai sajnos nem azt jelzik, hogy rekord születik ebben az évben. Ezért 1984- ben várhatóan továbbra is elmarad a hiányzó vízkészlet utánpótlódása, és emiatt jeléntős vízhiánnyal számolhatunk. Dr. Roncz Béla Árvái János A legcsapadékosabb és a legkevésbé csapadékos évek Egerben. Csapadék £v Sorszám Csapadék fiv (mm) (mm) 876 1970 1. 235 1865 852 1880 2. 325 1862 838 1915 3. 341 1947 818 1965 4. 355 1904 809 1879 5. 359 1946 807 1939 6. 384 1982 795 1978 7. 410 1971 780 1951 8. 415 1932 774 1974 9. 148 1961 773 1952 10. 432 1866 756 1919 11. 435 1864 751 1966 12. 437 1861 746 1938 13. 440 1973 746 1955 14. 442 1921 744 1940 15. 443 1959 16. 447 1917 17. 464 1983 118 éves törzsérték (átlag) 589 esni Értesítjük minden kedves Vásárlónkat, volt Munkaruházati boltunk helyére (GYÖNGYÖS, Mátrai út 8.) változatlan nyitva tartással VÁRJUK ÖNÖKET! hogy Jármű- és Autóalkatrész-boltunk KÖLTÖZIK GYÖNGYSZÖV ÁFÉSZ 1984. április 24-től Továbbra is széles áruválasztékkal, bővített profillal (járművek, kerékpárok, kismotorok) Az új cím: Jármű- és Autóalkatrész-bolt GYÖNGYÖS, Mátrai út 8.
