Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-19 / 92. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 19., csütörtök ^ m W g jg. -Égj, jp S. Kambodzsa Harc a természettel Szülők és gyerekek — élelmezésük újra gond lehet (Fotó: A szerző felvétele — KS) Kambodzsához az elmúlt évtizedekben a történelem nem volt túl kegyes, újab­ban a természettel is vias­kodnia kell. A tavalyi egy­millió tonnás rizstermelés még arra engedett követ­keztetni, hogy a hétmilliós ország — sokévi ráutaltsága után — végre függetleníteni tudja magát a segélyektől, a gabonaimporttól, s úgy tűnt, a most záruló újabb mező- gazdasági év megerősíti az érlelődő fordulatot. Az el­múlt két hónap természeti csapásai azonban keresztül-> húzták a tervezők számítá­sait, a lakosság reményeit. A keleti tartományokat a szokatlanul későn érkező és szűkösen aláhulló eső gyö­törte. Nyugaton, az ország éléskamrájának nevezett Battambang tartományban árvizek, majd ezt követően tájfun pusztított. A termé­szeti csapások köre egy szo­katlanul súlyos, országos méretű rovarpusztítással zá­rult. Önmagában a monszun kéthónapos késése és a táj­funok kétszázezer tonna rizst tettek tönkre. Megle­het, a hiány még ennél is nagyobb lesz. Már a tavalyi és az idei termésadatok egybevetése is sejtetni en­gedi, hogy legalább 20, rosz- szabb esetben 30 százalékkal kevesebb terem majd a lét- fontosságú gabonanövényből, mint az előző esztendőben. A szocialista átalakulás út­jára lépett, a normális épí­tőmunka lehetőségeit né­hány év óta megízlelő dél­kelet-ázsiai ország az 1979— 80-as katasztrofális élelmi­szerhiány után ismét kri­tikus időszaknak néz elébe. Ez újból és újból rávilá­gít arra, hogy még a ter­mékeny földekben gazdag Kambodzsa is mennyire ki van téve az időjárás szeszé­lyességének. A mai gondok megértéséhez röviden vissza kell kanyarodni a múlthoz. Kambodzsa mindig is úgy élt Délkelet-Ázsia népei kö­zött, mint a kedvező termé­szeti adottságok országa. Háború előtti éveiben leg­főbb kiviteli cikke a rizs és a gumi volt. Bármily tra­gikus is az adat, de negyed­századdal ezelőtt Kambod­zsa évente 400 ezer tonna rizst exportált a szomszédos országokba, kétszer annyit, mint a várható idei hiány. Mindamellett tudni kell, hogy a kambodzsai mező- gazdaság sohasem jeleske­dett intenzív művelési mód­szerekben. Erős oldalai kö­zé a megművelhető föld magas aránya, s a viszony­lag szerény számú lakosság tartozott. Miként a múltban, ma is jellemző az öntözött területek kicsi részaránya. A khmer paraszt hagyomá­nyosan úgy védekezett a Délkelet-Ázsián időről időre végigpusztító természeti csa­pások ellen, hogy földjén a legkülönbözőbb haszonnö­vényeket termelte. Egyik az áradást vészelte át jobban, másik a szárazságnak állt inkább ellen. Emellett a hektáronkénti hozamok szinte valamennyi termék­nél alacsonyak voltak. Egyet­len példa: rizsből a század- forduló óta mindig is egy tonna termett hektáronként Kambodzsa földjein, Thai- földön a kétszerese, Indoné­ziában a háromszorosa, s a legintenzívebben művelt ja­pán földeken még ennél is több. A legfőbb gond, mint Kong Samol mezőgazdasági miniszter a közelmúltban kifejtette, hogy hiányzik a munkáskéz (mindenekelőtt a férfiaké). A legfrissebb adatok szerint a lakosság 80 százalékát nők, gyermekek, s a legidősebb nemzedék alkotja. Az aktív, munkaké­pes férfilakosság hiányát tetézi a gépek, s még in­kább az igásállat-állomány szűkössége. S a kedvezőtlen tényezők sorát szaporítja a műtrágyahiány, habár elvi­leg ezen lenne a legkönnyebb segíteni, tekintve, hogy Kambodzsa földjén találha­tók Délkelet-Ázsia legna­gyobb foszfáttartalékal. Noha a kambodzsai gaz­daságvezetés is világosan látja, hogy változtatni kell a mezőgazdaság rendkívüli mértékű függőségén a ter­mészettől, a kiút meglelése nem is olyan könnyű. Mint- országos meghonosításához sem elegendő tőke, sem ele­gendő szakember nem áll rendelkezésre, rövid távon csakis a rizstermelés növe­lésének másik útja marad: a megművelt földterületek növelése. Ez annál kézen­fekvőbb, mivel az ország te­rületének tekintélyes része továbbra sincs feltörve, ide­stova 15 esztendeje parla­gon hever. Az 1970-es jobb­oldali Lón Nol-puccs zűr­zavarai, a későbbi évek amerikai szőnyegbombázásai, majd a Pol Pot-időszak munka tábor-„szövetkezetei” hosszú időre tönkretették Kambodzsa termékeny sík­földjeinek jelentős részét. Az új útra lépett Kam­bodzsa számára stratégiai kérdés a rövid távú megol­dás meglelése. Az időközben normalizálódott belpolitikai viszonyok, a gyorsan javuló infrastruktúra, a bővülő is­kolarendszer és egészségügyi szolgáltatás mellett Kam­bodzsa ugyanis egészen ki­ugró népesedési ütemet ért el az elmúlt években. Ami­kor e sorok írója nem soki- kai Pol Pót bukása után első ízben járt Kambodzsa földjén, az ország lélekszá- mét 5—5,5 millióra becsül­ték. Hivatalos adatok sze­rint ma 7,2 millió Kambod­zsa lakossága. Becslések szerint az évi népszaporulat meghaladja a 3 százalékot, meglehet, a világon ez a leg­magasabb ütem. A gyorsan szaporodó embertömeg hol­napjának biztonságát ala­pozhatja meg a kambodzsai mezőgazdaság mind hama­rabbi s mind sikeresebb irányváltása. Győri Sándor Az újabb szibériai körze­tek iparosításának gyakorla­ta bebizonyította, hogy a re­gionális gazdaság szervezé­sének legésszerűbb formája a nagy teljesítőképességű te­rületi-ipari komplexumok lé­tesítése. E rendszer tulajdon­képpen vállalatcsoportot fog­lal magában, melyet vagy egységes technológia, vagy a közös nyersanyag, illetve más erőforrás kapcsol össze. Ugyanilyen rendszer szerint létesülnek komplexumok a Bajkál—Amur vonalán, amelynek munkájában ma­gyarok is részt vesznek. Lehetetlen lett volna mind­ez a közlekedés aktív fej­lesztése nélkül. A közleke­dési hálózat időbeni kialakí­tása — elengedhetetlen fel­tétel, mely nélkül a gazda­sági építés ezt követő folya­mata nem kezdődhet meg. Már megszokottá vált, hogy a Bajkál—Amur vas­úti fővonalat, az évszázad építkezésének korunk legna­gyobb építkezésének nevezik. De még nagyobb méretűnek nevezhető az a munka, amely ennek nyomán a termelő­erők fejlesztése terén való­sul meg a BAM körzetében. Ez a körzet pedig: másfél millió négyzetkilométer, vagyis, annyi, mint Nagy- Britannia, Franciarország és Olaszország területe együtt­véve. A vasútvonal — melyen a közlekedés 1984. őszén Indul meg — építése után új ipa­ri objektumokat kell építeni, meghódítani a mezőgazdasá­gi művelésre alkalmas föld­területeket, kialakítani az infrastruktúrát. Tudósok szá­mítása szerint ennek a hosz- szú távú programnak a vég­hezvitele négy-ö(tször többe kerül, mint a vasút építése. A BBC túdósítója nem is olyan régen megkérdezte Jakja. Bajszanbaev sejket, hogy ő, a tekintélyes muzul­mán személyiség, aki kétség­telenül hű az iszlámhoz, s nem egyszer volt zarándok- úton Szaud-Arábiában, miért nyilatkozik annyira elismerő­en a Szovjetunióban fennál­ló társadalmi szocialista rendről? Vagy talán az iszlám és a szocializmus egy és ugyanaz? „Nem nyilatkozhatok más­ként arról a rendszerről, amely kivezette népemet a nyomorból és a jogiosztott­ságból — felelte a hivő imám —, s a kihalás küszö­béről a modern civilizált ál­lamok szintjére emelte vala­mennyi muszlim köztársasá­gunkat. Mint ember és mint hivő köszöntőm azt a rend­szert, amely a szilárd nem­zetközi békét saját sikeres fejlődése alapjának tekin­ti." Az igazsághoz hozzátarto­zik az a tény. hogy az el­múlt évtizedekben a szovjet párt- és államvezetés jelen­Hídépités a Hja folyó« A BAM körzetében egy­idejűleg több nagy területi- ipari komplexum létesül majd. Mindegyikük egy-egy meghatározott ágazatra sza­kosodik: szénbányászat, ko­hászat, fakitermelés és -fel­dolgozás, gépgyártás, köny- nyűipar... Ezek egyikének példája a Bratszk—Uszty-Ilimszki komplexum, melynek kialakí­tása két évtizeddel ezelőtt kez­dődött a BAM nyugati szaka­szán, a Tajset—Léna vona­lon. Itt óriási területen egy­séges gazdasági rendszerbe vonták össze a vízenergeti- kai, fakitermelő és -feldol­gozó, színesfém-kohászati és tős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy az ..igazhi- tűek” szabadon és megfele­lő körülmények közt gyako­rolják vallásukat. A statisz­tikai felmérések szerint a Szovjetunió lakosságának csaknem húsz százaléka mo­hamedán vallású és előrelát­hatólag kétezerre számuk csak növekedni fog. Bár az államvezetés nem gátolja a hivők vallásgyakor- lását, de az ötvenes évek túlkapásait nehéz feledtetni az ott élőikkel. Abdullah Nu­rulla je v, a vallási ügyek mi­nisztériumának muszlim imámja örömmel jelentette be. hogy a következő évek­ben nemcsak a sérült me­cseteket, dzsámikat újítják fel. hanem az államvezetés hatvan új imaházat is léte­sít a hívek számára. Rend­kívül jó néven vette a Szí­riái kormány is. hogy a szov­jet delegációt Gejdár Aliev, az S2KP azerbajdzsán szár­mazású, tehát muzulmán környezetben fölnőtt új tit­kára vezette. Mégis gyakoriak a nyuga­építőipari vállalatokat, me­lyeknek kiterjedése nem ma­rad egyes nyugati országok hasonló iparága mögött. A KGST-országok itt építették fel közösen az Uszty-Ilimsz- ki cellulózkombinátot. Teljes erővel folytatódik a dél-jakuti komplexum kiala­kítása. A Dél-Jakut meden­ce kokszolható szénkészletei az előrejelzések szerint el­érik a negyvenmilliárd ton­nát. A Léna folyó felső sza­kaszán létesülő komplexum kezdetben fakitermelésre és feldolgozásra fog szakosodni, egy másik alapját az udo- kani rézlelőhely jelenti. Bá­zisán a XII. ötéves terv ti sajtó részéről azok a túl­színezett támadások, melyek szerint nem engedélyezik a hívőknek a vallás gyakorlá­sát. Mindezt a téves beideg­zések idézik elő. Jelenleg a Szovjetunió területén gyako­rolt negyven vallás közül az iszlám követők számát te­kintve a pravoszláv vallás után a második helyen áll. Főleg Üzbegisztánban^ Ka­zahsztániban. Türkméniában, Azerbajdzsánban, Dagesz- tánban. Kaibardin Balkarda- jában, tatárföldön terjedt el. A területi megoszlás szerint megalakított négy Muzulmán Egyházi Hivatal kiadja az iSzlám kultúra írásos emlé­keit. Közép- és felsőfokú papneveldékben gondosko­dik az utánpótláskérdésTÖl. összehívja a mecsetek veze­tőinek konferenciáját, s az előbb idézett jeles imám tag­ja a Mecsetek Világszövetsé­gének is. A szovjet vezetők nem zárkóznak el az elől, hogy más országok főmufti - jai és iszlám gondolkodói meglátogassák a köztársasá­gi imaházakat. így került sor Abu Bakr Hamz. a pá­rizsi iszlám főiskola sejkjé­nek a látogatására is. A je­les egyházfő így összegezte útjának tapasztalatait, s von­ta le a tanulságokat: — Több mint 15 ezer ki­lométert utaztam a Szovjet­unióban, s oda menten, aho­vá akartam. Ez az utazás valóságos felfedezés volt számomra. Egyetlen nehéz bőrönddel tértem vissza, amely teli volt a nagy nép iránti barátsággal. Ami azo­kat az állításokat illeti, hogy a szovjet muzulmánokat kor­látozzák jogaikban, sőt ül­dözik őket. ki merem mon­dani. nem felelnek meg a Valóságnak. Jártamban, kel­temben töíbb müezzinnel és iszlám vezetővel tárgyaltam, akik épp akkor tértek vissza a mekkai zarándoklatról. Soós Tamás éveiben a BAM-körzet egyik legnagyobb gazdasági léte­sítménye épül majd, egy bá­nyászati és dúsítókombinát. A BAM már ma is ad vil­lamos energiát, szenet és va­sat a szovjet népgazdaság­nak. Es ez még csak a ki­indulópontja annak az ipa­ri bázisnak, melyen a jövő­ben más feldolgozó ipar­ágak alakulnak ki. Szó van könnyűipari vállalatok léte­sítéséről, amelyek főként nő­ket foglalkoztathatnának. Függetlenül attól, hogy a vasútvonal minden egyes ki­lométere, a lakatlan terü­leteken minden egyes tele­pülés sok milliós költséget jelent, az állam vállalja ezt, mivel a BAM gyorsabb be­fejezése és a hozzá csatlako­zó területek kiépítése a jö­vőben óriási gazdasági hasz­not ígér. Az új szibériai gazdasági övezet infrastruktúrájának költségei meghaladják ma­gának a vasútvonalnak a beruházási költségeit. Ahhoz, hogy a BAM építőit ellás­sa lakással, boltokkal óvo­dákkal és iskolákkal, mo­zikkal és könyvtárakkal, az államnak évente egy dolgo­zóra számítva mintegy négyezer rubelt kell költe­nie. Ez jóval több, mint az ország európai részén. John Tamb amerikai tu­dós, az Uraitól keletre fek­vő körzetek meghódításának szovjet tapasztalatait érté­kelve, ezt mondta: „A vál­lalatok mellett, melyeket élenjárónak ismernek el sa­ját területükön, Szibériában modem, összkomfortos vá­rosok épülnek. Hangsúlyo­zom — városok, nem pedig ideiglenes települések." OlegiLajne Mongólia Természetes fagyasztók A Mongol Népköztársaság területének mintegy a két­harmada az örök fagy öve­zetébe tartozik Am a meg­fagyott talajt is az ember szolgálatába lehet állítani, ha lépésről lépésre „meg­szelídítik”. Ezt a feltétele­zést igazolják N. Lonzsid kutatásai, aki a mongol tu­dósok közül elsőként, csak­nem 30 évvel ezelőtt kezdte tanulmányozni a föld krio- szféráját. A kiváló tudós, a Mongol Tudományos Akadémia Földrajzi és Talajfagytani Intézetének főmunkatársa kutatásai során meghatá­rozta az örökös és az idő­szakos talajfagy-körzeteket. Ennek alapján geokrioiógiai térképeket szerkesztettek Mongóliáról. Ma már az in­tézet talajfagytani osztályá­nak részvétele nélkül nem készül el egyetlen Város, bányaüzem, közút, művelés­be vonható föld terve sem. A tudományos munkákban is fontos helyet foglal el a természetes fagy övezeteinek hasznosítása. A mongol tudósok bebi­zonyították, hogy gazdaságo­san üzemeltethetők az örök fagy birodalmában létesített természetes hűtőtárolók. Ja­vaslataik alapján Ulánbátor körzetében kilenc tárolót alakítottak ki, valamennyit 500—1000 tonnás befogadó- képességgel. A vermekben hús- és tejipari termékeket, zöldséget és gyümölcsöt tá­rolnak. A természetes hűtőházak nagy előnye, hogy építésük­höz nincs szükség drága technikára, s különböző ké­miai anyagok felhasználása nélkül is adottak az egész­ségügyi-higiéniai feltételek. Az ilyen tárolók üzemelteté­sével jelentős mennyiségű elektromos energiát is meg­takarítanak. Szovjetunió Imárahívás a bakul nagymecsetből Szovjetunió Területi ipari komplexumok alakulnak (Fotó: APN — KS) A sejk levonja a tanulságot

Next

/
Thumbnails
Contents