Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-18 / 91. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. április 18., szerda Nézetek egy reformtervezetről Az oktatásról az oktatottak szemével Milyen nézetei lehetnek az oktatottaknak egy oktatási reformról? Amint Egerben a Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán megrendezett ifjúsági fórumon kiderült: sokfélék és alaposak. Annak ellenére, hogy mint az egyik hozzászóló hangsúlyozta: a most egyetemre, főiskolára járókat kevés érinti majd az intézkedésekből. Igaz, a fejlesztési program hosszú évekre megszabhatja további életüket, mégha kikerülnek az alma materekből is. Mondhatja bárki, miért ez az újabb erőfeszítés, mi indokolja, hogy át kell alakítani a felsőoktatást? Hiszen az utóbbi időben egyre többen hangsúlyozták, véget kell vetni a folyamatossá vált reformoknak, s stabilizálni az oktatást. Igen ám, de meg kell különböztetnünk a kísérletezgetést, s a valóban szükséges előrehaladást: az élet sok olyan újdonságot hoz, mellyel lépést kell tartani. Egyre lényegesebb a szellemi tartalék, hazánk „képzett emberfőkben” rejlő „természeti kincse”. Ezen kívül számot kell azzal is vetni, hogy a jelenlegi szervezeti keretek némileg korlátozzák az eredményes munkát: különböző lét-, számú nemzedékek követik egymást az iskolákban. Jgy gondolkodnunk kell egy rugalmasabb pedagógusképzésről, hogy ne állandósuljon a létszámhiány. Egyetlen más pályán sem találunk annyi képesítés nélkülit, mint éppen ezen, amely a fiatalok nevelésében döntő. Ha egyszerűbbé válna a tanárok mozgása különböző iskolatípusok között, több korosztály képzéséhez kapnának, „jogosítványt”, könnyebben továbblendülhetne egy-egy „demográfiai hullám". A pálya értéke A vita több helyen zajlott, sokféle körben. Egerben azok a fiatalok találkoztak, akiket a főiskolák, a felsőfokú óvónőképzők delegáltak, s a Testnevelési Főiskola, illetve a Gyógypedagógiai Főiskola. Hasonló találkozóra már sor került Gödöllőn, de ott a felsőoktatásban részt vevők valamennyien szót kaphattak. Itt sajátos körben folyt tovább az eszmecsere, rokon jellegű intézmények hallatták hangjukat. Ezek után a megbeszélések után összesítik a végeredményt, s kialakul az a koncepció, mely az ezredfordulóig meghatározza,a pedagógusképzés jövőjét. Nem körképet, inkább valamiféle hangulatérzékeltetést lehetne most adni arról, hogy miként is viszonyulnak a fiatalok a tervekhez. Az összesítést akkor lesz érdemes papírra vetni, mikor a nézetek többségét már összegyűjtik. Szinte állandóan visszatérő óhaj a pedagóguspálya tekintélyének emelése. Nyilvánvalóan ennek megvannak az anyagi feltételei is, de nemcsak erre tértek ki a hozzászólók. Egyre nagyobb szükségét érzik, annak, hogy megtanulják a viselkedés- kultúra alapjait. Egyre tudatosabban szeretnék vállalni a tanári szereppel járó kiállást, gesztusrendszert. Még egy név is elhangzott. Mint egy ilyen jellegű könyv szerzőjét, Montágh Imrét nevezték meg, a Színház és Filmművészeti Főiskola tanárát. Televíziós szereplése nyomán vált olyan közismert személyiséggé, akire lehetne építeni a képzés e részét. Sokan helyeselték az előzetes orvosi vizsgálatok tervezett megszigorítását is; mint elmondták, nem helyes az, ha valakiről egy gyakorlaton derül ki, hogy alkalmatlan feladata ellátására. Mindez arra utal, hogy jelentősebb figyelmet kell szentelni a pedagógus személyiségének, egyéni adottságainak. Éneikül a közös erőfeszítéseknek sincs hátterük. Legalább az alapok De nyilvánvalóan nem feledkezhettek el a hozzászólók arról sem, hogy komoly anyagi erőforrásokra van szükség a tervek megvalósításához. Több főiskola képviselője panaszolta el, milyen szűkös lehetőségeik vannak. Például a szegedi főiskolának nincs tornaterme a testnevelő tanárok képzéséhez. Gondot jelent a minőség emelése is a mostani körülmények között, kiemelkedő szakemberek számára nem vonzóak a felsőoktatás tanári állásai. Hogy miként lehetne megvalósítani a tudományos rang emelését? Erről megoszlanak a vélemények. Egyes nézetek szerint erre kevés az esély, mások reálisnak tartják az elgondolásokat. Mindenesetre nem kis erőpróba lesz a kísérlet. Minden felmerült kérdést nem tudunk most érinteni. Tény az, hogy a hallgatók felelősen és hittel nyilatkoznak a reformról, még ha az minden ízében nem is érirt- ti őket főiskolai éveik alatt De mégis tudják, hogy hosz- szabb távon jelentősen megszabja életüket. Ahogy bizonyos szempontból mindannyiunkét. (gábor) Levél a Kóbor-szigetekről Tudósítónktól: A könyvesboltok kirakataiban piros-kék szegélyesikozAsú légipostái borítékok láthatók mostanában a gyermekkönyvek között. Az expressz küldeményt különféle bélyegek ékesítik, a Kóbor-posta bélyegzőjével ellátva. Címzettje nincs, a feladó helyén ez áll: Levél a Kóbor- szigetekről. A boríték felső szélén háromszor aláhúzott magánközlemény: „Nyaraljon az Akibújt-Aki-nem szigeteken!” Csak alapos szemrevételezés után derül ki, hogy valójában nem is levél ez. hanem könyv. A közelmúltban Jelent meg a Móra Könyvkiadónál — kilenc éves felülieknek — Jacques Pré- vert meseregénye, Vinkó József fordításában. A boríték nagyságú. kémén ykötésű könyvecsösszeállította: Németi Zsuzsa ke szellemes borítóját Kós Péter tervezte, míg a belső illusztrációkat André Francois készítette. A történet a tenger védelmében megbúvó Kedvenc-szigeten, másképpen a Kóbor-szigetek legkisebbikén játszódik. Boldog bennszülöttek lakják, akik teljesen önellátók. A szlgetla- kók sosem feledkeznek meg arról, hogy ők is voltak gyerekek. Az idill azonban nem tart sokáig, mert a Kis-Semmlreva- ló-sziget boldogsága és függetlensége felbőszíti a Nagy-Földrész fővárosának: Páva-Piff-Pá- va-Puff-nak lakóit és kormányzóját. Ravasz terv készül. Az izgalmak, a sok bonyodalom közben az addig szépséges kis sziget elkoszolódik, a madarak elrepülnek, a virágok elszáradnak, a bennszülöttekre pedig szomorú sors vár. A végén aztán minden Jóra fordul. Az ízesen. szellemesen megírt mese nemcsak a gyerekeknek, de a • felnőtteknek is kellemes olvasmányélményt szerez. Hosts! Ferenc ügye, milyen szép hajam van? ★ A győztesek szurkolótábora (Fotó: Szántó György) Három napig a főiiskolán Bolondozni kötelező! Répafőselék után jólesik a frissítő Gyerekek, csak minél punkosabban! Keress katonát, gyárts papírrepülőgépet, szerezz bo- xertartási engedélyt, fuss fel a toronyba, egyél répafőzeléket, minél kevesebb sebkötő gézzel fedd be testedet úgy, hogy utána ki is merj állni a nézők elé! Ilyen és ehhez hasonló furcsa feladatok tucatjait kapták a múlt hét végén az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola hallgatói, akik immár harmadik alkalommal „megállás nélkül” szórakoztak három napon át. A legnagyobb érdeklődés és buzdítás a tréfás vetélkedőket kísérte, hiszen itt dőlt el, melyik évfolyam a legjobb, legügyesebb, s ki kapja a legtöbb pezsgőt, tortát, sört. A nemes küzdelem győztesei — akárcsak másodéves korukban — a harmadikosok lettek. S hogy az az idő se teljen tétlenül, amikor a diákok épp nem a pontokért harcolnak az uszodában, a sportpályán vagy a kollégiumban — erről is gondoskodtak a szervezők. Szombat este Sándor György humoralista nevettette meg, és gondolkodtatta el a közönséget. Az előadás után az East együttes, vosárnap pedig a 100 Folk Celsius, majd a filmvetítést követően a főiskolások amatőr együttesei léptek fel. Sikerrel mutatkozott be a tanárképzősök irodalmi színpada is K. és J. Capek: A rovarok életéből című darabjával. Önmagunk képviselői leszünk Egy-egy „kis országgyűlés” színterei lesznek idén szilveszter napjáig hazánkban a munkahelyek és az oktatási intézmények. E parlamenti tanácskozásokon elsősorban a fiatalok képviselőit illeti a szó — ilyen formában két év után újra. Hogy időközben mennyire hallathatták hangjukat a tizen- huszonéves korosztály tagjai, odafigyeltek-e a korábbi intézkedési tervekbe foglalt javaslataik, ötleteik megvalósítására, javult-e lakás- helyzetük, jobbá váltak-e munkafeltételeik, kellőképpen hasznosítják-e a pályakezdők buzgalmát, tenni- akarását? Többek között ezekre a kérdésekre adnak, illetve kapnak választ a fórumok résztvevői. — Nincs egészen két esztendeje, hogy az országos tanácskozással véget ért az 1981 őszén megkezdett, s nyolc hónapon át tartott párbeszédsorozat, amelyben felelős vezetők, idősebb munkatársak és fiatalok mondhatták el véleményüket... — Egy évtizedet figyelembe véve ötqdik alkalommal kerül sor az ifjúsági parlamentekre — kaptuk a feleletet Haffner Lászlótól, a megyei tanács ifjúsági bizottságának titkárától. — A mostani értekezések lényegében közbenső megbeszéléseknek tekinthetők. Az 1981 —82-es parlamentek határozatai 1987-ig szabták meg a legfontosabb teendőket, természetesen az ifjúsági törvény szempontjai alapján. Az akkori úgynevezett felmenő rendszerű fórumok után az idén munkahelyioktatási intézményi szinten rendezik meg a közös beszélgetéseket. S ez azt is jelenti, hogy a Minisztertanács — a korábbi tapasztalatokból kiindulva — nagyon fontosnak tartotta a különböző helyi és ágazati sajátosságokhoz még jobban igazodó, differenciáltabb szabályozást. — Ebből is adódik a kérdés: melyek azok az új elemek, megoldások, amelyek változást hozhatnak a fórumsorozaton, egyszersmittd fokmérői annak, mennyiben fejlődött a fiatalok közéleti tevékenysége? — Közéjük tartozik elsősorban, hogy a rendező szervek nagyobb önállóságot kaptak. Maguk dönthetik el, melyik időpontot tartják megfelelőnek a saját tanácskozás összehívására. Persze, az Állami Ifjúsági Bizottság, a KISZ KB és a SZOT ifjúsági bizottságának közös kiadásában megjelent hasznos útmutató javaslatokkal is segíti őket így azt tanácsolja — miként a megyei tanács elnökének erre hozott intézkedési terve is —, a szabad időválasztás ellenére ne korlátozódjék egy-két hónapra (például a második félévre) a parlamentek megrendezése. Praktikus okokból ugyanakkor ajánlatos, ha a tanintézetek az őszi hónapokban üléseznek, örvendetes, hogy az ÁIB határozata a „túlszabályozottság” megelőzésére egyértelművé tette, mely dokumentumokat kötelező előre írásban elkészíteni. Ezek egyébként: tételes elszámolás az előző intézkedési terv pontjai alapján, illetve az ifjúságpolitikai célú pénzeszközök felhasználásáról, valamint a következő időszakra szóló tervezetek. — Mindez függ az előkészítő munkától is. Az előzőekben volt néhány vitás kérdés, például a résztvevők korhatáráról, a megszületett döntések végrehajtásának ellenőrzéséről... — A felső korhatár — a mostani parlamenteken első ízben — harminc év. Ezzel is segíteni kívánják, hogy a tanácskozások az ifjúságot közvetlenül érintő, valós problémákkal foglalkozzanak. Indokolt esetben, a KISZ- és szakszervezeti szerv kezdeményezésére ez meghatározható a 35. életévben is. Meg kell hivni a munkahelyhez tartozó, de gyermekgondozási segélyen levőket, illetve a sorkatonai szolgálatot teljesítőket is. Megszabja a rendelkezés a határozatképességet is, ennek az aránynak több mint ötvenszázalékosnak kell lennie. Üj megoldás a most kialakított ellenőrzési mechanizmus. Az illetékes KISZ- és szakszervezeti, valamint az ellenőrzéssel megbízott más szervek intézkedéseket kezdeményezhetnek a mulasztások pótlására, felügyeleti szerveknek jelezhetik a végrehajtás hiányosságait, kérésükre a felelős állami-gazdasági vezetőknek mindenkor meg kell adniuk a kellő tájékoztatást. — Mely legfontosabb jogok illetik meg a parlamenti sorokban helyet foglalókat? — Állást foglalnak az ifjúsági törvény végrehajtásáról szóló beszámoló elfogadásával, továbbá arról, mire kívánják elsősorban költeni a munkahelytől kapott összeget. Egyetértési joguk van az intézkedési terv kiadásával kapcsolatban, s döntenek a küldöttek megválasztásáról, a továbbítandó javaslatokról. Itt jegyzem meg, megyénk tizenkét gazdálkodó szervezete országos kísérletben is részt vesz. Eszerint a helyi ifjúsági bizottságok tagjainak legfeljebb a felét a parlamenteken lehet megválasztani, mégpedig korhatár nélkül bárkire adható szavazat. A testületek elnökei és titkárai viszont kinevezéssel nyerik el tisztségüket. Ez a forma különben megint csak a parlamenteken elfogadott állásfoglalások végrehajtásának ellenőrzését erősíti. Sz. Z.
