Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 17., kedd A niklai Berzsenyi-kurta (ma múzeum) Migrén és allergia földrengés előtt Amerikai tudósok különös összefüggések nyomára jutottak Vajon a földrengések, ezek a leghatalmasabb és legpusztí­tóbb természeti katasztrófák, depressziók, fejfájások és al­lergiák útján jelentik be magukat? Bármilyen hihetetlenül hangzik is első hallásra ez az elmélet, még szkeptikus szeiz- mológusok is elég óvatosak ahhoz, hogy többé ne tartsák a fantázia szüleményének, miután az elmélet szerzője, Marsha Adams 35 éves biológusnő nemrég egy sor meglepő kutatási eredményt mutatott be. Kis falu Belső-Somogyban Nikla. Neve azonban isme­rősen cseng az irodalomked­velők fülében. Itt élt 1804- től haláláig, 1836-ig a klasz- szikus óda legnagyobb ma-, gyár mestere, Horatius kö­vetője, Berzsenyi Dániel. Ha Somogy megye nem is vall­hatja szülöttjének — a Vas megyei Egyházashetyén lát­ta meg a napvilágot —, mégis sajátjának tekinti, hisz három évitizeden át Niklán lakott anyai birtokától öve­zett kúriájában. Itt is halt meg, itt van a sírja. Berzsenyi sok verssora szállóigévé vált, ódái eleve­nen élnek ma is. Ki ne is­merné, s dúdolná a Kodály megzenésített „Forr a világ bús tengere, ó magyar!” kez­detűt? És sorolhatnánk is­mert sorait, amelyeket mind abban a niklai udvarházban vetett papírra, amely még ma is ugyanolyan, amilyen Berzsenyi életében volt. A hosszú, sok szobás, jel­legzetesen. középnemesi kúria fatomácán üldögélve ugyan­abban a kertben gyönyör­ködhetett, amelyben a mai látogató. Az egyik fenyő­óriás csonka csúcsán gólya­fészek. Bent Berzsenyi hasz­nálati tárgyai, bútorai. Csak­nem úgy, ahogyan annak Idején. 1954 óta múzeum. Az emlékszobákat végigjárónak egy Berzsenyi-leszármazott a kalauza. Az egyik falon, rá­mában, a költő útlevele, Berzsenyi egyetlen ismert személyleírásával: „Állapotja Földes Ür. 55 esztendős, köpczös, alacson termetű. Arczája tellyes és piros. Ha­ja fekete, kezd őszülni. Sze­me fekete. Orra 'egyenes. Bajusza fekete. Mégyen ma­ga kocsiján és lovain...” 1830-tól nem írt több ver­set, csak esztétikai tanulmá­nyokat, irodalmi kritikákat, filozófiai dolgozatokat. Mint gyakorlati mezőgazdász — maga igazgatta ezer holdas birtokát —, nagy értekezést írt A magyarországi mezei szorgalom némely akadályai­ról. Ügy látja, hogy a pa­rasztság meggazdagodásának legjobb útja a közös gazdál­kodás lenne: „... legjobb egyesület lenne pedig az: midőn a nép nemcsak az egész gazdaságot közerővel űzné, de még konyhát és asztalt is közöset tartana, s azáltal magából egy nagy hámépet formálna. Az ilyen egyesület nem csak azt nyer­né, hogy minden költsége képzelhetetlenül megk evesed- nék; nem csak azt, hogy így majdnem minden asz- szonyt munkára fordíthatna, s azáltal néperőt megket- tőztetné, de nyerné, hogy... oly patriarchális világ fej­lődnék, melynél szebbet és jobbat képzelni nem lehet...” írja a „niklai remete”. A gondosan rendben tar­tott hosszú udvarház mögöt­ti, gyümölcsfákkal teleszórt kertben, amely a Berzsenyi­ek családi sírboltjáig húzó­dik, mintha emberemlékezet óta megállt volna az idő. Mint magában az épületben is, amely hűen vigyáz nagy lakójának, a Dunántúl poé­tájának élő emlékére. Szinte hallani súlyos lépteit, s az ember önkéntelenül skan­dálja verseit. Nikla, egy jó kőhajítás a Balaton déli oldalától. Érde­mes rászánni néhány órát. dr. Csonkaréti Károly A tudósnő négy éve kü­lönös jelenséget követ nyo­mon. Íróasztalán, egy pri­vát kutatási és adatfeldol­gozó Vállalatnál, a San Francisco melletti Paulo Artoban levő Stanford ku­tatóintézetben vég nélküli komputerívek tornyosulnak. „Egy adatfeldolgozó beren­dezés hatalmas kapacitása nélkül aligha fedeztük volna fel ezeket az összefüggése­ket”, mondja Marsha Adams. 1978 óta naponta megkér­dez 25 kísérleti személyt Kalifornia egész területéről, hogy érzik magukat, és eze­ket az adatokat olyan tüne­tek szerint osztályozza, mint: depressziók, fejfájások, nyug­talanságérzetek, lázrohamok és hasonlók, a válaszokat pedig betáplálja számító­gépbe. Ezzel párhuzamosan rendszeresen „eteti” számító­gépét az US Geological Sur­vey, az amerikai földrengés­megfigyelő szövetségi hivatal földrengés-statisztikáival. Ez a hivatal mindennap teljes képet ad a Földünkön tör­tént minden mérhető föld­lökésről. E két adatállomány ösz- szehasonlításakor Marsha Adams arra a meglepő eredményre jutott, hogy a nagyobb földlökéseket bizo­nyos fiziológiai és pszicholó­giai jelenségek feltűnő emel­kedése előzi meg, mégpedig egy-öt nappal a mindenkori földrengés előtt. „Amikor kísérleti csopor­tomból a szokásosnál töb­ben jelentik, hogy migrén­jük van, hidegrázásban szen­vednek, depressziósok, ak­kor meglehetősen biztosak lehetünk abban, hogy a kö­vetkező 72 órában érezhe­tően megnövekszik a föld­mozgás” — mondja Marsha Adams. A tudósnő úgy véli, hogy már a tünetek jellegéből következtetni lehet egy kü­szöbönálló földrengés he­lyére: „Ügy tűnik, hogy a világ meghatározott körze­teiben zajló rengéseket meg­határozott tünetek előzik meg — a Földközi-tenger térségében zajló földrengé­seket például fejfájások, míg a kaliforniai rengéseket erős nyugtalanságérzetek”. Marsha Adams azonban nem azt állítja, hogy a (még ez­után bekövetkező) földren­Amikor a fészekrakó ma­darak : fiókái kikelnek, vagy pihések, mint a kacsafélék, vagy vörösek, csaknem tel­jesen csupaszok, vakon pis- kolgó kis csúfságok. Egye­sek közülük alighogy kikel­tek, már tudnak szaladni, reagálnak a szülők jelzései­re, tudnak maguknak élel­met keresni, és kikelésük után legföljebb egy nap múl­va már el is hagyják a fész­ket, amelyben csak az üres, összetört tojáshéjak marad­nak. Más fajtákat a szülők egészen addig etetnek a fé­szekben, vagy az odúban, amíg egészen jól repülnek és képesek élelemmel ellátni magukat. Sokan azt hiszik, hogy a fiatal madarakat a szülők .tanítják meg repülni. A ta­pasztalatok azonban ellent­mondanak ennek a hiede­lemnek. Például, ha egy fé­szekből a madárfiókák egy részét kivesszük és kalitká­ba zárjuk, a többieket a fé­szekben hagyjuk, amikor a szabadon maradt madárfió­kák repülni kezdenek, ugyan­abban az időpontban a be­zárt fiókák is repülnek, ha kiengedjük őket a kalitká­gések mintegy kiváltó okai ezeknek a fiziológiai jelen­ségeknek, vagy hogy kísér­leti személyei „megjósolják” a földrengéseket. „Ennek semmi köze nincs a para­pszichológiához — mondja a biológusnő. Sokáig keres­tük a két jelenség, a föld­rengések és a biológiai reak­ciók közötti kapcsolatot. És úgy véljük, hogy megtalál­tuk ezt a kapcsolatot, ezt á harmadik, döntő tényezőt: ez minden valószínűség sze­rint a naptevékenység.” A tudósnő szerint a nap- tevékenység az egyrészt bi­zonyos fiziológiai és pszi­chológiai reakciókat, más­részt a földrengéseket ki­váltó tényező. Az, hogy a Nap gázkitörései és az ez­által felszabadult hatalmas sugártömegek földrengése­ket válthatnak ki, nem új elmélet. John F. Simpson amerikai fizikus már a hatvanas évek közepén összevetette a naptevékenység ciklikus csökkenését és növekedését a földrengések gyakoriságá­val, és arra az eredményre jutott, hogy a naptevékeny­ség csúcspontját, melyet rendszeresen 11 évenként lehet megfigyelni, a . föld­rengések gyakoriságának érezhető növekedése követi — mégpedig kereken három éven belül, miután a nap- tevékenység elérte csúcsér­tékét. Az az elképzelés, hogy a napviharok földrengést vált­hatnak ki, viszonylag elfo­gadható. Ezek a napkitöré­sek hatalmas fáklyák, me­lyek a Nap felületéről 80 000 kilométernyire óriási láng­szóróként lökődnek ki a vi­lágűrbe, másodpercenként 500 km-es sebességgel ha­ladó, gázrészecskékből álló felhőt bocsátanak ki és elektromágneses sugárzá­sukkal nagyon kitartóan befolyásolják a Föld at­moszféráját. Az ilyen nap­ból, noha nem volt alkal­muk gyakorolni. A fiatal, teljesen tapasz­talatlan madárfiókák megle­pően jól tudnak reagálni a szülők jelzéseire, amit kü­lönösen Konrad Lorenz No- bel-díjas tudós tapasztalatai bizonyítanak, aki az állatok viselkedésének egyik leg­nagyobb ismerője. Például a fiatal sirályok elerejtőzköd- nek, ha hallják a szülők fi­gyelmeztető jelzéseit, az ép­pen csak hogy kikelt kis­kacsák elbújnak minden na­gyobb élőlény láttán, és csak akkor jönnek ismét elő,' ha anyjuk hívó hangját hall­ják. Ezzel szemben az új­szülött kislibák azt fogadják el vezetőjüknek, akit életük­ben először meglátnak, le­gyen az kutya, tyúk, vagy ember. Némelyik fészekrakó ma­dárfajta szárnytollai nagyon gyorsan kinőnek a pehely­tollak közül. Egy tíznapos fácán, fürj, vagy fogoly már fel tud repülni a levegőbe, egy tizennégynapos fogoly­fióka már több méteres re- pülőutat is meg tud tenni, a levegőben. Ennek ellenére sokáig tart, amíg ezek a ma­dárfiókák teljesen felnőnek. kitörések nemcsak a rövid- hullámú rádióforgalmat za­varják a Földön és vará­zsolnak északi fényeket az éjszakai mennyboltra, hanem még bolygónk forgási se­bességét is befolyásolhatják, hacsak naponta minimálisan is. Marsha Adams most úgy véli: bizonyítani is tudja, hogy a napviharoknak az emberekre is vannak bizo­nyos fiziológiai és pszicho­lógiai kihatásaik. San Jósé kaliforniai város bűnügyi statisztikájának elemzésé­kor megállapította, hogy bi­zonyos bűncselekményeknek — rablás, testi sértés, gyil­kosság és gyújtogatás — száma meghatározott ciklu­sokban csökken és növek­szik, és ezek a ciklusok fel­tűnően egybeesnek azokkal a változásokkal, melyeket a napviharok a Föld atmosz­férájában kiváltanak. Ha valóban sikerülne kétségte­len okozatiságot megállapí­tani ezek között a jelensé­gek között, akkor a tudó­soknak módjuk lenne arra!, hogy biológiai reakciók alap­ján visszakövetkeztessenek a következő napok és órák földrengésveszélyére. Marsha Adams az elmúlt években kipróbálta prog­nózistechnikáját és kísérleti személyeinek reakciói alap­ján meglepően nagyszámú nagy földrengést jósolt meg — többek között az 1978. június 20-án Thesszaloniki- ben lezajlott földrengést, az 1980. november 23-i észak­olasz földrengést, az 1981. június 11-i iráni rengést és számos kisebb földlökést Kaliforniában. Emellett Marsha Adams úgy véli: felfedezte, hogy 25 fős kísérleti csoportjában van néhány különösen meg­bízható „szenzor”, akiknek reakcióit a komputerprog­ramban jobban súlyozzák, mint más, kevésbé megbíz­ható tesztszemélyek tüneteit. Különösen a vízimadarak fejlődnek lassan. Például egyes kacsafajták, amelyek körülbelül május 1-én kel­nek ki, csak augusztusban lesznek önállóak. Ugyaneny- nyi idő alatt egyes fészek- rakók — a rigók, a verebek, a fecskék, a galambok — kétszer, sőt háromszor is tudnak költeni. A fészek elhagyásától a teljes önállósodásig ,tartó idő­szak a legkritikusabb a ma­dárfiókák életében. Ezalatt a kistermetű rovarevő mada­rak fiókáinak mintegy 50— 70 százaléka elpusztul. Ha ragadozó támad a fészekre, a szétszóródó madárfiókák nem pusztulnak el valameny- nyien azonnal, ám fenyegeti őket a hideg, az eltévedés, az élelemhiány. Májusban, júniusban és júliusban gyak­ran láthatunk ilyen eltévedt madárfiókákat, például kis pacsirtákat a mezőkön, fe­keterigó fiókákat az erdők aljnövényzetében, kis csóká­kat az épületek peremein, erkélyein. Ilyenkor az em­ber csak egyet tehet: hagy­ja ott a fiókákat, ahol van­nak, akkor a szülők köny- nyebben megtalálják, és megmentik őket. Magazyn Polski Az is megmutatkozott, hogy a prognózistechnika meg­bízhatósága a földrengés­góctól növekvő távolságra csökken. Marsha Adams most ki akarja terjeszteni eddig Kaliforniára korláto­zott kísérleti személy-„háló- zatát”. A szeizmológusokat néha még megingatja az, hogy a statisztikai bázis, melyen ez az elmélet áll, sok kritikus számára túl keskenynek, véletlenszerűnek tűnik. Ha­sonló kifogások vannak egyébként John F. Simpson elmélete ellen is, mely sze­rint összefüggés van a nap- tevékenység és a földrengé­sek között. Valóban, mind Adams, mind Simpson di­lemma előtt áll: a világ­szerte zajló földrengés­aktivitásról csak körülbelül 150 éve vannak megbízható feljegyzések, és ez csak 13,6 napciklusnak felel meg. Elképzelhető, hogy az Adams és Simpson által megfigyelt oksági összefüg­gések csak véletlenek, me­lyekre csak hosszabb idő­tartamok megfigyelése során derülne fény? Nem lehet visszautasítani a kifogást, mely a szeizmológiára is hasonlóképpen érvényes: a szeizmológusok kísérletei arra, hogy 150—200 év föld- történet megfigyeléséből tör­vényszerűségekre következ­tessenek, csaknem úgy hat­nak, mint egy analfabéta kí­sérletei arra, hogy egy négy­kötetes lexikon egyetlen so­rából az ábécé szabályaira következtessen... Más részről Marsha Adams eredményei a megvizsgált időszakokra vonatkozóan meghökkentőek: a legszigo­rúbb kritikusokat is lenyű­gözik. Egyikük sem tartja Marsha Adamst sarlatánnak, aki addig dobálózik a sta­tisztikákkal, amíg bele nem illenek a képbe. A legkivá­lóbb amerikai szeizmoló­gusok egyike, Robert Wal­lace el is ismeri, hogy Marsha Adams „kifogásta­lan tudományos munkát végzett”, de eredményeit „kissé bizarmak” tartja: ezt úgy érti, hogy „nem illenek bele abba, amit eddig is­merni véltünk”. Bukaresti skanzen Bukarest szívétől, a Dia­dalívtől alig 5 percnyi gya­logtúra különös, békés vi­lágban találja magát a város vendége. Csöndes idilli táj ez, ahol a tóparton fűzfák hajlanak a víztükör fölé, csúcsos tetejű, zsindelyes máramarosi házak tárják ki hívogatóan csipkedíszes ka­puikat, vízimalmok duru­zsolnak, szélmalmok lapátjai nyikorognak egyhangúan. Ez a nagyvárosba telepi- * tett vidék: a bukaresti Nép- művészeti és Falumúzeum. A skanzent 1936-ban alapí­tották, s területe még 1948- ban is csak 4 hektárt fog­lalt el. Izgalmas, sokszínű világ ez itt. Minden tárgyat aprán­ként gyűjtöttek össze az or­szág tájairól, a dunai árte­rekről a Fekete-tenger part­ján át az erdélyi havasokig. A székely porták mellett r Olteniából, Munténiából szár­mazó parasztházak hívják fel magukra a figyelmet. A Duna-deltából ide került há­zak erősen délies jelleget mutatnak. A zömök kuny­hók falát agyagból verték a hajdani építők, s a tetőt szal­mából készítették. Külsejük szerény és igénytelen, de be­lül látszik, hogy egykori gaz­dáik élvezetet leltek a szí­nek tarka tobzódásában Berzsenyi Dániel síremléke Niklán (Frankfurter Rundschau> Vakok, csupaszok, éhesek...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents