Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. április 14., szombat 13. Az emberiség históriájának értékes részei a nagy födrajzi, természettudományos és történeti felfedezések, amelyek jelentős hatással voltak a fejlődésre. A könyvnyomtatás révén sokszorosított és terjesztett művekkel mindinkább közkinccsé váltak az eredmények, a különböző tudósok né­zetei. Gondoljunk csak az ókori tudományos el­képzelésekre, Thálesztől Ptolemaioszig, vagy a gőzgép felfedezésétől, Földünk északi és déli sarkának felfedezéséig. Nem kevésbé az ásatások során előkerült görög és római kultúrák megma­radt emlékeire. A természettudományos, földraj­zi, nyelvi, kulturális, néprajzi, régészeti bizony­ságok mindig segítették és segítik ma is a világ jobb megismerését. Összeállításunk a tudományos felfedezések néhány érdekes eredményébe avatja be olvasóinkat. Régészeti kutatás Szahalin-szigeten Szovjet geológusok, régé­szek és ornitológusok (a madártan művelői) szerint az Ohotszki-tenger déli ré­sze 12—14 000 évvel ezelőtt még Szahalin-szigetét az ázsiai földrésszel összekap­csoló, sekély tavakkal borí­tott szárazulat volt. Erről tanúskodik szerintük a vonuló madarak repülése, mert azok ma is a már őseiktől is használt útvona­lakon repülnek. Az Ohotszki- tengernek viszonylag fiatal voltáról tanúskodik a ten­gerfenék felépítése is, és az a 150 régészeti lelet, amelyet Szahalin-szigetén találtak. A szigeten talált épületma­radványok és munkaeszkö­zök megegyeznek a száraz­földön talált hasonló régé­szeti leletekkel. Ismert szov­jet régész, antropológus sze­rint régészetileg küllönösen értékesek a Szahalin északi partjain talált neolit kori leletek. A régészek ott egy olyan települést tártak fel, amely nagyon sok rokon vonást mutat a Kamcsatkát és Északkelet-Ázsia más ré­szeit lakó népek elődeinek építkezésével. Maja csatornák A régészetnek régi sejté­se, hogy miért omlott össze, i. sz. 900 táján a maják­nak a mai Guatemala és Honduras területére kiterje­dő birodalma. Hasonlókép­pen sok vita folyik arról, hogy miért tudtak a maja földművelők annyi terményt aratni, amennyi elegendő volt a birodalom kétmilliót meghaladó lakosságának. Ügy látszik, hogy ez utób. bi probléma most megol­dódott, hála az űrkutatás­nak. Eredetileg a Venus fel­színének a vizsgálatára dol­gozták ki azt a — radaros — eljárást, amellyel a fel­hőkön át is „látni” lehet. Néhány éve a rendszerrel vizsgálni kezdték a maják egykori birodalmának a te­rületét. A képeken szabályos hálózatot pillantottak meg amely a mai Guatemalában egy 14 000 km2-nyi terület­re terjedt ki. E hálózatot összevetve a terület dom­borzati térképével, kiderült, hogy a vonalak egybeesnek a mocsarak és folyók szélé­vel. Ez a felismerés azt a feltevést sugallta, hogy a hálózat valamiféle öntözés­sel, csatornázással függött össze. Ezt látszottak igazol­ni a maják egykori terüle­téről készített rendes légi felvételek is: ezeken néhány csatornát véltek felismerni. Tibeti—angol szótárat szerkesztett A vándorúnál — az ősmagyarokig Ki ‘volt Körösi Csorna Sándor, akinek nevét utcák, szobrok, könyvek őrzik, nemcsak itthon, hanem a nagyvilágban is? „Minden magyarban él valami Körösi Csorna lelkesültségéből, a kaland­vággyal párosult tudásszomjból, a világgá sodró­dott fiú nyugtalanságából, aki könyvtárakon és őserdőkön fúrja át magát, hogy elveszett szülei nyomára akadjon ...” — mondja róla Illyés Gyula. Talán ezért is áll olyan közel hozzánk a nagy tu­dós alakja, akiről annyit mindnyájan tudunk: vándorbotot fogott, hogy az ősi hazát, testvérte- lennek tartott népünk rokonait felkutassa. Azt a korszakot, amelyben élt és alkotott, a XVIII. század utolsó harmadát a „Fény századának”, a „Vi­lágosság évszázadának” em­legették Európában. A kö­zépkor nyűgeitől felszabadult emberi szellem mohó tu­dásszomjjal sietett feltárni a földkerekség minden tit­kát és igyekezett jobb és igazabb rendet teremteni a világban. Ennek a korszaknak a bátor utazói fedezték fel pél­dául az ötödik világrészt, Ausztráliát, ekkor alkották meg az ipart forradalmasító gőzgépet, és ekkor bontotta ki zászlóit a forradalom Párizsban, hogy a társada­lomból és a szellemi világból is végleg eltörölje a közép­kor maradványait. Az új földrajzi és technikai felfe­dezések meggyorsították föl­dünk ismeretlen részeinek, a korábbi századokban már megkezdődött birtokba vé­telét és kincseinek kiakná­zását. Ezek kitágították az emberi megismerőkedvet, a távoli népekkel, tájakkal, művészetekkel való ismer­kedés új lendületet adott a földrajzi, néprajzi, törté­nelmi kutatásoknak. Isme­retlen nyelvek, műveltségek felfedezése ráirányította a figyelmet a nemzeti kultúrák sajátos, egyéni vonásaira. Különös erővel jelentke­zett a nemzeti múlt értékei­nek kutatása az idegen el­nyomás alatt élő európai népek, különösen az olaszok, a lengyelek, a csehek és a magyarok körében. A másfél évszázados török hódoltság után most kezdett volna előbbre jutni hazánk, hogy lépést tartson Európa sze­rencsésebb nemzeteivel, de észre kellett vennie, hogy egy másik iga nehezedik a vállára, miután a hajdan független Magyarország a Habsburg-birodalom tarto­mányává süllyedt. Erejét és önállóságát keresve fordult tehát a hazafiúi önérzet az erőt adó nemzeti hagyomá­nyokhoz, a múlt emlékeihez. Ekkoriban került fel a Háromszék megyei kis szé­kely faluból, Kőrösről a nagyenyedi Bethlen-kollé- giumba egy fiatal legény, Körösi Csorna Sándor, aki a nagy hírű iskola falai között fejébe vette, hogy megoldja a nemzetet nyug­talanító kérdést: végére jár a titoknak, hol van a ma­gyarság őshazája. Születését éppen kétszáz esztendeje, 1784. április 4-én írták be a körösi református eklézsia anyakönyvébe. A szegény­sorsú székely család gyer­meke a szülőfalu iskolájá­nak elvégzése után került a nagyenyedi kollégiumba, ahol új ismereteket szerzett, hiszen tanárai között volt a hírneves pedagógus, Apáczai Csere János, Pápai Páriz Ferenc, a kiváló orvos és szótáríró, valamint Benkö Ferenc, a jeles természet- tudós is. A protestáns fő­iskolák évszázados hagyo­mánya szerint a diákok ha­zai tanulmányaik befejezté­vel külföldi egyetemeken bővítették ismereteiket. Így került Körösi Csorna Sándor a göttingeni egye­temre, ahol nyelvtudását, történelmi ismereteit tovább gazdagította. Az angol és a francia nyelvvel is behatóan foglalkozott, sőt olaszul is tanult, melyet a göttigeni könyvtár kölcsönzési napló­ja bizonyít. Később Zágráb­ban a szláv nyelveket is ta­nulmányozta. 1819-ben gya­logszerrel, évi száz forint ösztöndíj birtokában indult el Ázsiába, hogy lefkutassa a magyarok őshazáját. Iránon keresztül örmény kereske­dőnek öltözve 1821-ben Bák- harába, a régi Turkesztán fővárosába, majd Nyugat- Indiába és Kasmírba jutott el. Ott ismerkedett meg Wil­liam Moorcroft angol tudós­sal, akinek ösztönzésére be­járta az indiai Tibetben a Himalája völgyeit és meg­kezdte a tibeti nyelv, illetve kultúra tanulmányozását. A buddhizmus ottani ága, az úgynevezett lámaizmus volt, amely a földi szenvedések­től való megváltásban nagy szerepet tulajdonított a szer­zeteseknek, a tulajdonkép­peni lámáknak. Ezek kolos­toraiban élt Körösi Csorna Sándor is, aki 320 tibeti tudományos könyvet olva­sott el és negyvenezer szót gyűjtött össze. ö volt az első európai, aki behatolt a tibeti kultúra ismeretlen világába és meg­ismertette azt másokkal is. 1830-ban a Bengáli Ázsiai Társaság meghívására az in­diai Calcuttába ment, ahol gyűjtőmunkájának gazdag ta­pasztalatait feldolgozva négy évvel később, 1834-ben ki­adta világszerte ismert ti­beti—angol szótárát és nyelv­tanát. 1842-ben ismét útnak indult Tibet rejtelmes fő­városa felé, hogy a Lhászai híres könyvtárban található forrásanyagokban felkutas­sa a magyarok őskapcsola­tait. Am útközben megbe­tegedett és a tibeti határon fekvő Darjeelingben meg­halt. Ott is temették el 1842. április 12-én. A sírján emelt keleties stílusú, nyolcszögletű emlék­oszlopon fekete márványtáb­lába vésve helyezték el a fáradhatatlan tudós érdemeit megörökítő sorokat: „Itt nyugszik Körösi Csorna Sán­dor, Magyarország szülötte, ki nyelvészeti kutatások vé­gett Keletre jött, s évek fo­lyamán, amelyeket olyan nélkülözések között töltött, aminőket ember ritkán szen­vedett el, a tudomány ügyé­ben végzett kitartó munkál­kodása után elkészítette a tibeti nyelv szótárát és nyelv­tanát: ez az ő legkülönb és igazi emlékműve. Munkálko­dását akarván folytatni, út­jában Lhásza felé meghalt e helyen 1842. április 11-én 58 éves korában. Munkatár­sai, a Bengáli Ázsiai Társa­ság szentelik emlékének ezt a táblát. Nyugodjék béké­ben. . Mentusz Károly A leletek vallatása A régészet fiatal tudo­mány. A régmúltra vonatko­zóan az emberi társadalom mindenféle megnyilvánulásá­val foglalkozik, vagyis annak anyagi és szellemi oldalával egyaránt. A régi élet lehető teljes megismerése vagy re­konstrukciója sokoldalú munkát követel. Forrásfeltá­ró tevékenysége elsősorban az, hogy az ásatások révén felszínre hozza régi népek, kultúrák emlékeit. E feladat óriási felelősséget ró e tudo­mány művelőire. Amit A régmúlt időkből szárma­zó anyagedények törmelé­kekből való összeállításán fáradozó szovjet régésze­ket láthatunk, akik mun­kájuk során ugyancsak él­nek a modern technika adta lehetőségekkel. (APN—KS) ugyanis egyszer feltártak és jól, rosszul, írásban, képben rögzítettek, az már eredeti helyzetébe soha nem kerül­het, és nem is kerül vissza. Vannak, akik azt tartják: a régészet az ásó tudománya. Ez azonban csak részben igaz, valóságosabb ez a meg­állapítás, ha az „ásó” szót komplex módon értelmezzük. Az ásó ma egyrészt gépeket, másrészt érzékeny műszere­ket, búvár- és egyéb felsze­relést stb. jelent. Európában a régészeti ku­tatások a XVIII. században indultak (pl. Pompejiben), s a múlt században érték el első virágkorukat. A techni­ka, a természettudományos kutatások terén lejátszódó ugrásszerű fejlődés a régé­szetre is hatott. Meggyorsí­totta és új lehetőségekkel gazdagította a feltárás és a feldolgozás munkáját. Így ma már könnyűszerrel meg tudják állapítani például egy régi agyagedény korát (amit régebben csupán becsülni le­hetett). Egyszerűen azon az alapon, hogy az agyagban levő minimális mennyiségű radioaktív fémek sugárzásá­nak hatására bizonyos fokú roncsolódási folyamat indul meg a kerámiagyártásban, s az anyag kristályszerkezete károsodást szenved, és an­nak állapotától — azaz ko­rától — függően változik a lumineszcenciája. Itt azután már az érzékeny műszere­ken a sor, hogy segítségük­kel elvégezzék a pontos kor­meghatározást. A Bükkvidéki Vendéglátó Vállalat felvételre keres a gyöngyös-visontai könnyűbetonüzemben lévő munkásszállójára: takarítót, őr-portást, gondnokhelyettest. Jelentkezés a helyszínen, a szálló vezetőjénél. A HFV AUTÓSZERVIZ LEÁNYVÁLLALATA FELVÉTELT HIRDET: BOLTVEZETŐ állás betöltésére, i Kápolnán megnyíló autósboltba FELTÉTEL: S éves alkatrészismeretet nyújtó munkakör igazolása és erkölcsi bizonyítvány. BOLTVEZETŐ-HELYETTES: FELTÉTEL: 3 éves alkatrészismeretet nyújtó munkakör igazolása és erkölcsi bizonyítvány ANYAGBESZERZŐ munkakörbe FELTÉTEL: gépjárműalkatrész-ismeret, és A, B, C, kategóriás gépjárművezetői jogosítvány, D kategóriások előnyben JELENTKEZNI LEHET: Kereskedelmi osztályvezetőnél EGER, Faiskola u. 5. Telefon: 10-344/55 mellék. m Az egyetlen hiteles arc­kép Körösi Csorna Sándorról, amelyet Shöffl Ágoston rajzolt

Next

/
Thumbnails
Contents