Népújság, 1984. április (35. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-14 / 88. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. április 14., szombat NSZK Nyolcvanötre várva Strauss koalíciós partnerei, ám némileg célpontjai is: Kohl kancellár és Genscher külügyminiszter (Fotó: AP — MTI — KS) GÖRÖG-TÖRÖK VISZONY Új veszélyek Cipruson (Fotó: TERRA — KS) Karambolozott München környékén egy Mercedes és egy Opel Manta. A két ko­csi összetört, a benne ülők sértetlenek maradtak. E hír nyilván nem érdemelné meg a nemzetközi érdeklődést, ha nem lett volna figyelemre méltó az egyik személy és az * időpont: a sötétszínű kocsi­ban a város keresztényszo­ciális főpolgármestere ült, s a peches eset éppen a dön­tő választások előtt történt, amelyeken eldőlt, ő viseli tovább tisztét, vagy szociál­demokrata ellenfele. Szociáldemokrata sikerek A karambol rossz ómen volt, a politikus súlyos ve­reséget szenvedett és nagy meglepetésre, a szociálde­mokraták jelöltje került a főpolgármesteri székbe. Bár a Keresztényszociális Unió (CSU) uralmát nem tudták megtörni a bajor helyi vá­lasztások, a szociáldemokra­ták előre törtek. Egy tarto­mányból, egyetlen helyi vá­lasztásból persze nem szabad messzemenő következtetése­ket levonni. Ettől még a jobboldal kormányzóképes­sége nem rendült meg sem itt, sem Bonnban. A politikai kombinációk­ban újra és újra felbukkan az évszám: 1985. Willy Brandt a szociáldemokraták elnöke szerint például csak a jövő esztendő hozhatja meg a fegyverzetcsökkentési tárgyalások új szakaszát, s a novemberi amerikai el­nökválasztásig nem vár moz­gást a szovjet—amerikai vi­szonyban sem. Hazai pályán kettő plusz egy tartományi választás lesz: az ország ipari szívében, Észak-Rajna Wesztfáliában, a szociálde­mokrata baloldal egyik erőd­jében a Saar-vidéken és ► (bár nem tartozik az NSZK- hoz, de ugyanazok a pártok működnek itt) Nyugat-Ber- linben. ide, éppen a hely fontossága miatt, egyik ki­emelkedő politikusukat jelö­lik a szociáldemokraták fő­polgármesternek. Brandt két. esetleg mindhárom he­lyen győzelmet remél és ezzel, szerinte, kezdetét vehe­ti Helmut Kohl kancellár tömegbázisának a leépülése. Koalíció-kombinációk Különös módon ennek a változatnak drukkol az a Franz Josef Strauss is, aki hosszú időn át a keresztény- párt jobbszélén állónak szá­mított. Az utóbbi időkben azonban két, (igaz, nem azo­nos dossziéba való) gesztu­sával hívta fel magára a fi­gyelmet: barátságos lépések­kel az NDK irányába és szí­vós „fúrásokkal”, amelyek­kel a kormánykoalíció har­madik tagját, a Szabadde­mokrata Pártot akarja ki­ütni a nyeregből, és ezzel megrendíteni magának Kohl kancellárnak a helyzetét is. Félreértés ne essék: Strauss pártja, a CSU, Kohl Keresz­ténydemokrata Uniójának ikertestvére, minisztereik együtt kormányoznak Bonn­ban —, de a müncheni po­litikusnak nem tetszik a kis liberális partner. Ha már valakit be kell venni a kormányba, szívesebben lát­ná —, itt az újabb meglepe­tés — az úgynevezett nagy- koalíciót, tehát a szövetséget a szociáldemokratákkal. Maga Brandt nem zár­kózik el a tőle balra álló, és egyre szilárduló helyze­tű Zöldekkel való szövet­ségtől. de a nagykoalíciót sem veti el. Meg akarja mu­tatni, hogy pártja nem csak egy irányba „házasságké­pes”, mindkét fele tud vonz­erőt gyakorolni. Távlati el­képzelések? Valóban azok. 85-ig még sok minden tör­ténhet, de a fenti spekulá­ciók mégiscsak jelzik, mi­lyen erőeltolódások lehetsé­gesek az NSZK-ban. Hadd fűzzük mindehhez, hogy azért ma sem teljesen csendesek a nyugatnémet vizek. Meglehetősen bortol­ja a kedélyeket a 35 órás munkahét bevezetéséről szó­ló vita: a szakszervezetek így szeretnék csökkenteni a munkanélküliséget, a mun­káltatók azonban ellenáll­nak. Ráadásul a munkavál­lalók többsége nem lelke­sedik az egyébként ésszerű elgondolásért, inkább a 60 éves kor előtti nyugdíjba- menetel lehetőségét válasz­tanák. Ami pedig a külpo­litikát illeti, változatlanul folytatódik az (ugyancsak nem várt) jóviszony-ápolás az NDK-val. Ismét felme­rült a terv. hogy Erich Ho- necker az ősszel az NSZK- ba látogat. Bármennyire érdekes és fontos lehet majd az NSZK- n belüli erőviszonyok átala­kulása (különösen a fegy­verkorlátozást illetően), meg­nyugtató, hogy a jelenlegi kormány is érdekelt abban, hogy a kelet-nyugati pár­beszéd folytatódjék. Tatár Imre A NATO délkeleti szár­nyának hosszú idő óta sú­lyos problémája a görög— török viszony. A görög kor­mányt elvi és belpolitikai meggondolásokon túlme­nően, elsősorban az állítja szembe a NATO-val és'‘an­nak katonai szervezetével néhány igen fontos kérdés­ben, hogy hátrányos meg­különböztetést érez. Athén úgy véli, hogy Washington Törökországot tartja az Észak-atlanti Szövetség szempontjából katonailag és stratégiailag lényegesebb partnernek. Ez nemcsak a két országnak nyújtott ka­tonai hitelek arányaiban tükröződik, hanem — kü­lönösképpen a ciprusi kér­désben. Athén teljes joggal úgy érzi, hogy amikor a török hadsereg megszállta Ciprus északi részét, a NATO ve­zetésének meg kellett vol­na fékeznie Ankarát. Ez nem történt meg. Sőt, az­óta a NATO nemcsak eltű­ri az egyoldalú török kato­nái akció által előidézett helyzetet, hanem a legutób­bi török lépéssel szemben is gyakorlatilag tétlen ma­radt. Mint ismeretes, 1983. november 15-én, az. Anka­rával történt egyeztetés után, a török oiprióták ön­kényesen kikiáltották az „Észak-Ciprusi Török Köz­társaságot”. Athénnek ma is az az álláspontja, hogy Washington — miközben hi­vatalosan elítéli, illetve nem fogadja el ezt a lépést — nem gyakorol kielégítő nyo­mást Ankarára. Mégpedig azért nem — hangzik az at­héni érvelés —, mert Török­országnak továbbra is stra­tégiai elsőbbséget biztosít Görögországgal szemben. Huzavona az ENSZ-javaslat körül Március végén ebben a helyzetben kétirányú válto­— Hogy is szokták mon­dani? Ha valaki a követke­ző történetben ismerős. a hazai viszonyokkal „rímelő” részleteket vél felfedezni, az csupán a véletlen műve... Rómában hivatalos felmé­rések szerint mintegy száz­ezer lakás áll üresen. Kiadó lakást viszont alig találni. 1969-ben a 18 országos na­pilapban még átlagosan száz kiadó lakást ajánlottak na­ponta. A nyolcvanas évek elejére a kínálat napi húsz apróhirdetésre zsugorodott. Az ok furcsa mód éppen egy törvény, a társadalmi igazságosság helyreállítását célzó „V equo canone”. Az olaszok a háború vége óta szitkozódtak, mert az ér­vényben lévő rendelkezések értelmében a tulajdonos és a bérlő között létrejött meg­állapodás végleges volt: sem a bér összegén, sem a bérbeadás tényén nem le­hetett változtatni. Így a tu­lajdonos kénytelen volt be­letörődni, hogy például húsz évvel korábban megállapí­tott lakbért fizessen a lakó­ja, s ha az illető nem akart önszántából távozni a la­kásból. a tulaj csak abban bízhatott, hogy túléli az il­letőt. zás is bekövetkezett. Az el­sőt az ENSZ legújabb t kompromisszumos javaslata jelenti. A másodikat pedig szinte ezzel egyidőben az a lehetőség, hogy Cipruson a helyzet még jobban kiélező­dik. Ami az ENSZ tevékenysé­gét illeti: a világszervezet főtitkára ötpontos tervet javasolt az ellentétek fel­oldására. A terv első és leg­fontosabb pontja az, hogy mindkét félnek tartózkodnia kell a ciprusi válság nem­zetközivé tételétől. Ez a pont az ENSZ-nek azt a törek­vését tükrözi, hogy a válsá­got a ciprusi török és görög közösség keretei között old­ják meg. A második pont szerint a ciprusi török kö­zösségnek be kellene fa­gyasztania a török különállam kikiáltását. A harmadik pont szerint egyik oldal sem erősítheti meg katonai je­lenlétét a szigeten. A negye­dik javaslat a törökök ál­tal megszállt legnagyobb és legjelentősebb görög város és kikötő, Famagusta sorsá­ra vonatkozik. Az első sza­kaszban a várost ENSZ-el- lenőrzés alá kell helyezni. Végül: az ENSZ-főtitkár ja­vaslata szerint a két közös­ség vezetői magas szintű tárgyalásokat kezdenének. A ciprusi kormány • elfogadta az ENSZ-javaslatokat — az­zal a feltétellel, hogy a tö­rök közösség vezetője, Denktas záros határidőn be­lül ugyancsak kedvező vá­lasz ad. Erre egyelőre nagyon sze­rények a kilátások. Török­ország köztársasági elnöke, Evren a közelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a török csapatokat csak a ciprusi különállam megszilárdulása Ezen az áldatlan állapo­ton próbáltak változtatni 1978-ban a ,,l’ equo canone”- val. Ügy tűnik kevés siker­rel. Az „equo”-ról cikkek tucatjai jelennek meg az új­ságokban, állandóan bírál­ják, még film és könyv is készült a törvény következ­ményeiről, ez utóbbi „Az ígéret otthona” címmel je­lent meg két éve. Mi a baj az „equo”-val? Látszólag nem rossz pedig: meghatá­rozza a bér összegét a város­rész, az ingatlan állapota, a helyiségek száma, stb. alap­ján. Szabályozza a bérleti szerződések határidejét. 4—5 évben állapítva meg azt. Kivételt, csak az ötezernél kevesebb lélekszámú tele­pülések és a luxusvillák ese­tében tesz. így a törvény elméletileg szinte az összes ingatlanra kiterjed. mind­két fél érdekeit védi. Saj­nos a gyakorlat azonban mást mutat... A lakástulajdonosok in­kább nem adják ki a lakást, mert, ha mondjuk másfél év után szükségük lenne rá. nem tudja kitenni a bérlőt. után vonják ki a szigetről. Másrészt semmi jel nem mutat arra, hogy a török közösség vezetői hozzájárul­nának a „halott várossá” vált Famagusta ENSZ-ellen- őrzéséhez. Ezt ugyanis úgy értékelik, mint első lépést abba az irányba, hogy az elűzött lakosság visszatér­jen a városba és a sziget legnagyobb kikötője ezzel ismét fokozatosan visszake­rüljön a görög ciprióták ke­zébe, majd utóbb jogilag is a Ciprusi Köztársaság ré­szévé váljék. Görög kényszerlépések? Ankara és a török ciprió­ták taktikája Görögországot szinte feltartóztathatatlanul sodorja egy kényszermegol­dás felé. A görög kormány­hoz közelálló lapok kom­mentárok egész sorában fejtették ki, hogy meg kell változtatni a szigeten ural­kodó katonai erőviszonyo­kat. Athén és Nicosia egyetért abban — hangzik ez az értékelés —, hogy a Ciprusi Köztársaság védel­mi készültségét fokozni kell. Teljesen világos, hogy ez csak a görög csapatok cip­rusi megjelenését jelentheti. A 60-as években Athén ti­tokban már küldött görög csapatokat a szigetre. Eze­ket azonban 1967-ben, a Érdekes, hogy a tempe­ramentumukról és fejlett igazságérzetükről híres ola­szok mégsem folyamodnak a tiltakozás erőszakosabb for­máihoz. Nemigen hallani a Nyugat-Európában mind gyakoribbá váló házfogla­lásokról sem. A megoldás — a család, amely a hatvanas évek vé­gén dúló morális szélvihar elültével ismét erőre kapott. A fiatalabb és idősebb nem­zedékek . — kényszerből ugyan, de beletörődve sor­sukba — egy fedél alatt ma­radnak. Minden ötödik egy­gyermekes házaspár „csalá­di társbérletben” él. A második megoldás: a vásárlás. A család ebben is fontos szerepet játszik. A tehetősebbek egyszerűen vesznek egy lakást a gyere­keknek, a kevésbé jómódúak csak kiegészítik a fiatalok által összegyűjtött összeget. Egyébként az olaszok Euró- pa-rekordot is beállítottak e téren: a népesség 62 szá­zaléka tulajdonosa saját haj­lékának. A harmadik lehetőség: az állami tulajdonú lakás. A háború óta a helyzet vál­tozatlan: az összes lakások­NATO nyomására, éppen a görög—török feszültség Eny­hítése érdekében visszahív­ták. Most az a helyzet, hogy a NATO két egymással kon­frontálódó délkeleti tagál­lama közül csak Törökor­szágnak vannak csapatai a szigeten. Amennyiben a Papandreu-kormány a kényszerlépések során úgy döntene, hogy az egyensúly helyreállítása csak görög egységek megjelenésével va­lósítható meg — akkdf ez teljesen új dimenziót adna az egész ciprusi kérdésnek. (Az évtizedek óta tartó vál­ság ideje alatt arra még sohasem volt példa, hogy egyidőben a török és görög reguláris csapatok legyenek a szigeten.) így az a veszély fenyeget, hogy a valóságban éppen az ellenkezője következik be annak, amit Pérez de Cuel­lar ENSZ-főtitkár javaslata tartalmaz. Cipruson a török katonaság jelenléte mellett továbbra is ott maradtak az angol felségterületnek szá­mító brit- és ezenkívül a NATO-támaszpontok. Ha a törökök merevsége miatt Görögország kényszerítve érezné magát a katonai egyensúly helyreállítására, ezzel megvalósulna a ciprusi válság nemzetköziesítése — a szó teljes és veszélyes ér­telmében. nak mindössze 7 százalékát teszik ki a ,,népházak”, ame­lyekben átlagosan 35 ezer líra (körülbelül ezer forint) lakbért fizet egy-egy család. Állami „fészekben” él egy­millió, és ilyenre vár hat­százezer család, évente az igények felét tudják kielé­gíteni. S mivel Olaszország­ban „ajánlói rendszer” tfan. a kiutalásnál gyakran ma­gas beosztású római hiva­talnokokat, nagykereskedő, két vagy iparosokat része­sítenek előnyben, akiknek éppenséggel nem okozna gondot az ingatlanvásárlás. S ha már egyszer beköl­töztek. az állami lakások­ban élők nemegyszer „elfe­lejtenek” fizetni. Nemrégi­ben kimutatták, hogy 40 százalékuk tartozik lakbér­rel. A törvény pedig védel­mébe veszi a bérlőt, nem lehet eltávolítani a lakás­ból. .. összeállította: Pilisy Elemér —i—e. Százezer lakás üres, kiadó alig Hogyan rontsuk tovább a lakáshelyzetet? PÁLYÁZATI FELHÍVÁS Kápolna községben működő 1. sz. ABC-áruház (3-as számú főútvonal mellett) vezetésére BOLTVEZETŐI és HELYETTESI munkakörök betöltésére a kápolnai ÁFÉSZ pályázatot hirdet. A bolt átlag havi forgalma: 2,8 millió Ft. FELVÉTELI FELTÉTEL: — előírt szakmai képzettség, — tiszta erkölcsi bizonyítvány. FIZETÉS: kollektív szerződés szerint. JELENTKEZNI LEHET: ÁFÉSZ központi irodáján, kereskedelmi osztályon, Kápolna, Kossuth u. 23. Építkezők, figyelem! a füzesabonyi ÁFÉSZ TÜZÉP-telepére Füzesabony, Kerecsendi u. 48. most érkezett cseh gázszili kát és falazótégla Érdeklődni a helyszínen, vagy a 138-as telefonon. NYITVA: 7.00—16.30-ig és szombaton 7.00—12.00 óráig, szerda szünnap.

Next

/
Thumbnails
Contents