Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-22 / 69. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 22., csütörtök S. Siovjetunió Ukrán aranygyapjú Gigája juhnyáj a legelőn APN—KS Az ENSZ Élelmezésügyi bizottságának adatai szerint az elmúlt harminc évben a világ juhállománya több mint egyharmadával (36,4 százalék) a lenyírt gyapjú mennyisége másfélszeresére (44,5 százalék), a bárányhús termelése pedig — mindösz- sze 2,2 százalékkal növekedett. Ezek a mutatók világosan tükrözik a juhtenyésztők mai nemzedékének — a mezőgazdaság egyik legrégibb ágazatában dolgozó kutatók, nem esi tők — sikereit egy-egy anyajuh súlya 55— 60 kilogramm átlagban. A cigája tenyésztése mindenekelőtt a Szovjetunió egytized részét elfoglaló területeken kifizetődő. Ukrajna délkeleti sztyeppés körzetében a 20 ezer hektárnyi területű tenyésztelep öntözött legelőin egynyári és évelő fűféléket vetnek, széles körben alkalmazzák a gabonafélékből, hüvelyesekből álló tízéves vetésforgót. A növénytermesztők fő feladata a 35 ezer felnőtt állat és az évi 25 ezres szaAnatolij Zlobin, a birka nyírás mestere (Fotók: APN—KS) és gondjait. Lényegében a lenyírt gyapjú mennyiségében sikerült számottevő növekedést elérni. Megoldásra vár a bárányhús, a juh tej és a báránybőr-kitermelésének fokozása. Fejlett juhtenyésztéssel ma 160 ország büszkélkedhet, amelyekben megközelítőleg 500 fajta tartása és tenyésztése folyik. A Szovjetunió a világon az első helyet foglalja el a juh- nyáj-állomány és a bárány- hús termelése tekintetében, második a báránybőr-fel- dolgozás és a harmadik a lenyírt gyapjú mennyiségét tekintve, összesen 62 általános és helyi tenyésztésű fajtával foglalkoznak, amelyek közül 23 fajta az elmúlt tíz év során került kitenyésztésre. A szovjet juhtenyésztést az állattenyésztés nagytermelékenységű ágazatává kívánják fejleszteni. Ez a feladat a nyolcvanas évek szovjet élelmiszerprogramjának szerves részét képezi. Számos elterjedt juhfajta közül gazdasági szempontból a cigája számít a legértékesebbnek. Ezek az állatok igénytelenek,' edzettek, gyorsan fejlőidők, jól kihasználják a legelőket és kiváló a bőrük. Egy-egy kos súlya 95—110 kilogramm, nokkal, mikroelemekkel dúsított friss füvet, vagy silót kapnak. A zárt aklokat a három téli hónapban, va- porulat teljes értékű ellátása takarmánnyal. A juhok kora tavasztól késő őszig a legelőn vannak. Kiegészítő takarmányként fehérjékkel, vitami- lamint az utódok világra- hozatalakor használják. Egy 2000 állatból álló nyájat mindössze egy — 4—6 főből álló brigád szolgál ki. Az ágazat gazdaságossága 203 százalékos, vagyis minden befektetett rubel évente kétszeres hasznot hoz. Az állategészségügyi szolgálat tevékenysége a felnőtt apa- és anyaállatok 99,8 százalékos, a bárányok 97 százalékos egészséges megóvását biztosítja. A telep juhtenyésztői- nek többsége 4—3 nemzedékre visszamenően hasonló foglalkozású családokból származik. Igaz. a fiatalok többsége ma már állatorvosi, gépészeti, villamossági és agronómusi diplomával rendelkezik. A cigája fajta új típusának kitenyésztéséhez a délukrajnai tenyésztelep régebbi nemzedékének 15 évre volt szüksége. (1947— 1963). Azóta is folyamatosa kitenyésztési munka, amely- lyel párhuzamosan folyik a tenyésztés és tervszerű kitelepítés a Szovjetunió más juhtelepeire. Évente megközelítőleg 8000 első- osztályú fiatal bárány kerül a Szovjetunió kolhozaiba és szov- hozaiba, valamint a baráti szocialista országokba — így Bulgáriába, Mongóliába, Romániába, Magyarországra, az NDK-ba és Lengyel- országba, ahol az utóbbi években szintén jelentős sikereket értek el a juhtenyésztés fejlesztésében. Viktor Kocátjev Még mindig kési erővel árasztják el viszel a rizsföldet a Vörös folyó deltájában Kiskereskedők Hanoi egyik piacán (Fotó: A szerző felvételei — KS) Az élelmiszer-termelés Vietnam életében mindig fontos kérdés volt. Napjainkban is az. Figyelembe véve, hogy a szocialista Vietnam Ázsia s egyben a világ leggyorsabban szaporodó országai közé tartozik (évi csaknem 2,9 százalékos népességnövekedéssel), a gabonatermelés dinamikus bővülése több mint gazdasági probléma, az ellátás biztonságosságán keresztül mindent maga mögé utasító politikai ügy. Habár az országépítés külső körülményei nem javultak (nem is rosszabbodtak), a szembenállás Kínával, a nagy terhet jelentő kambodzsai katonai jelenlét változatlanul ható tényező, mégis komoly változások történtek a VSZK gazdasági helyzetében. Gyökerük azokra a határozatokra nyúlik vissza, amelyeket 1979 nyarán hozott a legfelsőbb pártvezetés az anyagi intézkedések középpontjába a legfontosabb ágazat, a mezőgazdaság állt, a fő cél a parasztság termelőkedvének fellendítése volt. A jelek szerint jó időben, szerencsés kézzel nyúltak bele a gazdaság működési folyamataiba. Az ország- egyesítés ufáni évek rendkívüli ellátási gondjai után, az elmúlt két esztendőben eredmények sora született. 1975 és 1981 között évente legkevesebb 2 millió tonna gabona behozatalára szorult az ország, ami súlyos devizagondot jelentett. (A háború alatt az északi országrész hiányzó rizsmennyiségét Kína, az egykori saigoni rendszerét az Egyesült Államok fedezte.) Amíg az 1978-as gabonatermelés nem érte el a 13 millió tonnát, négy esztendővel később, 1982-ben már 17 millió tonna fölé emelkedett. Ez ugyan még messze van az erre az időre tervezett évi 21 millió tonnától, de az előrelépés így is hatalmas. Hosszú idő után Vietnam először nem szorult gabonabehozatalra, ami konkrét gazdasági-pénzügyi vetületén túl lélektani jelentőséggel bír. Tavaly az időjárás nem volt túlzottan kegyes Vietnamhoz, az eredetileg tervezett mennyiséget azonban sikerült elérni: ezúttal is mintegy 17 millió tonnányi gabonát arattak a délkelet-ázsiai országban. Noha az egy főre jutó élelmiszer-mennyiség változatlanul alacsony, az ellátás kétségkívül a stabilizálódás jeleit mutatja. Az új irányítási és ösztönzési módszerek meghozták gyümölcsüket. Az ország legtermékenyebb vidékein, így például Minh Hai tartományban és más déli körzetekben célul tűzték az egy főre jutó évi egytonnás rizsmennyiség elérését évtizedünk végére A megváltozott mezőgazdasági klíma jótékony hatással volt a mezőgazdaság többi ágazatára is. Két éve az ipari termelés 12,7 százalékkal emelkedett, tavaly pedig csaknem 9 százalékkal. Ezen belül a könnyűipar fejlődése volt a leggyorsabb, így a vietnamiak ellátása fogyasztási cikkekkel meg- nyugtatóbbnak látszik, mint néhány évvel ezelőtt. Az előrelépést leginkább gátló tényezők közé sorolható továbbra is a súlyos energiahiány. Vietnam legfontosabb hazai energiahordozója a szén, a Nyugatra irányuló kivitel fő terméke. Az I970-es évek második felében megkezdett hő- és vízi erőművek évtizedünk második felére kezdenek majd valószínűleg üzemelni. Szakértők borúlátóak a partmenti olaj mennyiségét illetően. Egy évtizeddel ezelőtt még nagy reményeket fűz*- tek a dél-vietnami partok feltételezett olajkészleteihez, mára a kutatásban érdekelt nyugati vállalatok jó része távozott a helyszínről. Helyüket szovjet cégek vették át. Pillanatnyilag is a Szovjetunió látja el Vietnamot a hiányzó kőolajjal. A kutatómunka tovább folyik, s a gazdaságvezetés továbbra sent mondott le arról a tervről, hogy Vietnam évtizedünk közepére nagyobb mennyiségű saját olajjal enyhítsen az importtól függő energiahelyzetén. Győri Sándor Csehszlovákia Megismételhetetlen csoda A KrkonoSe-hegység megismételhetetlen természeti és kulturális értékeit okvetlenül meg kell őrizni. Az itteni nemzeti park dolgozói már évek óta figyelmeztetnek erre. A hegységet húsz esztendővel ezelőtt nyilvánították nemzeti parkká, több okból is. A jégkorszakban a Krko- noáe képezte az északi jégmező határát. Akkoriban itt tizenöt önálló, néhol öt kilométer hosszúságú völgyi és gleccservájatos jégmező volt. Ebben az időben honosodtak meg olyan ritka növények, amelyek egyébként csak az északi sarkvidéken élnek. A botanikusok a Krkonoáében 31 félét tartanak belőlük nyilván. De nem maradtak érdekesség nélkül a zoológusok sem. ök szintén ritkaságszámba menő, még a jégkorszakból ittmaradt élőlényekre bukkantak — a havon élő rovarokra. A hegység a XVI. századig csupa erdőség volt. Elsőként a favágók jelentek itt meg, őket az állattenyésztők követték. A XIX. század végén jöttek az első síelők A kis hegyi falvak egyre inkább turistaközpontokká fejlődtek. Napjainkra a KrkonoSe-hegységet teljes mértékben utolérte a civilizáció, s ennek negatív hatásai is. Prágából naponta több autóbusz is indul a hegység főbb üdülőhelyeire. Aki reggel buszra ül, még ebéd előtt síelhet egy jót. És a prágaiak sokan jönnek, ezért is mondják, hogy a Krkonose immár a csehszlovák főváros tizenegyedik kerülete lett. De nemcsak a prágaiak kedvelik ezt a vidéket. Á hegyi szállók és házak többnyire vállalati, iskolai üdülők. A hegység átlagos napi látogatottságát ma már 70 ezer főre becsülik. Így óhatatlanul egyre inkább szennyeződik a környék. Közben nagy ipari létesítmények is épülte, amelyek szintén veszélyeztetik az itteni erdőségek természetes életét. A természetvédők figyelmeztetései nem voltak hiá- bavalóak. A párt- és állami szervek úgy döntöttek, hogy felül kell vizsgálni KrkonoSe területfejlesztési tervét. A tíz évvel ezelőtt készült terv ugyanis már nem felel meg a követelményeknek. Addig is, amíg az új elképzelések valóra válnak, a nemzeti park dolgozói szigorú intézkedéseket hoztak. A legirt- kább fenyegetett területeket lezárták, s tárgyalnak a közlekedés korlátozásáról. Mindezt annak érdekében teszik, hogy a jövő nemzedék is eredeti szépségében láthassa- élvezhesse a Krkonoäe különös báját és egyedülálló természeti értékeit (Orbis — KS) Lengyelország Szobor Bem apónak Ki is hinné, hogy Józef Bemnek, vagyis Bem apónak szülővárosában nincs szobra? Pedig ez a valóság. A dél-lengyelországi Tarnówban — ahová a hős forradalmár és szabadságharcos porait a harmincas években szállították haza Törökországból — a sír felett megtalálható ugyan emlékműve, ám szobra sehol. És nem mintha a tarnó- wiak hűtlenek lettek volna naggyá, híressé vált földijükhöz, hiszen a szobor felállításának első terve pontosan száz évvel ezelőttre datálódik, csak talán nem volt, aki azt a sok jóakarót összefogta volna. Ügy tetszik, hogy egy magyar ember kellett hozzá Lippóczy Norbert személyében, aki a tárnáiéi lengyel—magyar baráti társaság elnöke, és mind a maga, mind a társaság nevében a szo- borállítás mai fő szervezője, védnöke, pártfogója. És a tervből hamarosan valóság lesz, mert a portré agyagmintáját két tarnó- xvi szobrász már el is készítette. Bem apó szobrát, a magyar—lengyel közös hős születésének 190. évfordulóján, ez év decemberében leplezik le Tarnówban, az óvárosban, a hajdani városi védőfalak környékén. Józsa Péter Jellegzetes hegyi lakóház (Fotó: ORB1S — KS)
