Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
NÉPŰJSÁG, 1984. március 10., srombot MŰVÉSZET ÉS IRODALOM itatkozása adi Róbert: Drámaíró dilemmái Szanyi Péter: Torzó skó Gabriella: Előtér (Fotó: Hauer Lajos — KS) ehetséges fiatal képzőművészek — fes- 5k, szobrászok, grafikusok — alkotó munkáját segíti a Derkovits-ösztöndíj, amelyet 955-ben alapított az oktatásügyi miniszter Magyar Képzőművészek Szövetségének ivas latára. Az alapítás óta eltelt harminc íztendő alatt a több száz hajdani ösztön- íjas közül jó néhányan Kossuth-díjas műésszé értek, mint például Kondor Béla vagy émeth József. Az ösztöndíjasok minden sztendőben a Művelődési Minisztérium Ta- ácsadó Bizottságának adnak számot tevé- enységükről. A bizottság tagjait jeles ' mű- észek és a képzőművészeti főiskolán tanító testetek közül a művelődési miniszter neszt ki. Javaslatot tesznek arra, hogy kik •demesek az ösztöndíjra, és figyelemmel kísérik az ifjú alkotok művészi fejlődését. Három évvel ezelőtt módosították a beszámolás rendszerét. Lehetővé tették a pályakezdő művészeknek, hogy a nyilvánosság előtt is bemutatkozhassanak, és ezzel egyben beszámolási kötelezettségüknek is eleget tesznek. Az idén februárban az Ernst Múzeumban nyílt meg az érdeklődők előtt a Derkovits-ösz- töndíjasok elmúlt évi munkáit bemutató kiállítás. A Tanácsadó Bizottság tagjai elemzóen értékelik, ki mennyit fejlődött a korábbi eredményeihez képest. Hasznos útmutatásaikkal segítséget, támaszt nyújtanak a tcijábbi feladatok megoldásához. — cs—i — Az erdélyi proletárok írója 80 éve született Nagy István mintha minden megváltozott volna. Nem kaptak több szerződést. Evelyn Tripoli- ban maradt, összeállt a Krokus menedzserével, ö meg hazajött. Hozta az oroszlánt. Néhány hétig ült tétlenül a lakásban, egyszeregyszer a telefonhoz nyúlt. Nem sokáig bírta, összeszedte az Orinetet, megszerezte az engedélyeket, és elindult az országban. Eladta a házat, a pénzből lakókocsit, teherautót, állatokat, fölszerelést vásárolt. Ennek is így kellett lennie, ö a pónikkal dolgozott. Tivoli-Bélus kutyákkal, Odett volt a kígyóasz- szony, és a majomidomár. Aztán jött a késdobálás, egy lány, akinek a nevére sem emlékszik már, egészen ügyesen dolgozott a kötélen. Mindig becsülettel megcsinálták a két órát. Télre beállt a kocsikkal, az állatokkal anyja telkére, szélnek eresztette a társulatot. így teltek az évek. Csak Tivoli meg az oroszlán tartottak ki mellette. Hát itt van ez a futball- pálya. Mindjárt kezdődik az előadás. Gráber fölkapaszkodott a lakókocsiba, leült a tükör elé. Rakta föl egymás után a festékeket. Nézte. hogyan fiatalodik az arca. Előbb negyvenöt, aztán negyven, majd úgy harmincöt éves férfi nézett vissza rá. Csak a szeme, az nem fiatalodott. Ivott egy kis rumot. Visszarakta az üvegre a.kupakot. Gondolt egyet. Megint ivott. Hosszabban, lassabban, mint az előbb. Szeme lassan csillogni kezdett. Odakint már sötétedett. Belebújt a kék-sárga-lila bohócruhába, orrára illesztette a félbevágott pinpong- labdát, állára kötötte a csúcsos süveget. Némi rizsport kent még az arcára. Készen volt. A sátorban megszólalt a zene. Atbal- lagott a manézs bejáratához. Pierre tornászott, Diana, az új lány a kutyákhoz beszélt, két másik férfi a pónikat terelgette. Gráber kilépett a ma- nézsba. Talán húszán ülhettek a nézőtéren. Valaki fölnevetett. Senki sem tapsolt. Gráber nagy lélegzettel kezdte: — Igen tisztelt, nagyérdemű publikum az Orinet cirkusz megkezdi vendég- szereplését az Önök nagy- rabecsült falujában. Kitűnő számokat hoztunk, amelyeknek már az egész világ csodájára járt. Lesz itt számoló majom, póni hátán lovagló kutya, tűzkarikán átugró macska és sok egyéb! öserdei állatainkat holnap reggeltől megtekinthetik az érdeklődők öt forint lefizetése ellenében! És most kezdődjék a műsor! Először lássuk a mindent tudó pónikat ! Gráber föllebbentette a függönyt, és beügettek a pó- nik. Egy darabig nézte. ahogy a lassan megereszkedő, nemrég még csinos Diana elkezdd a mutatványt, aztán kilépett a fényből. Pierre ott állt a bejárati függöny mögött. — Gráber úr — mondta csöndesen. — Gráber úr! Az oroszlán... Gráber ránézett a traktorosra. Fekete haján fénylett a vékony lámpafény. — Igen? — kérdezte Gráber. — Annak vége. Kinyiffant. Megmurdelt, kérem. Gráber levette a bohócsapkát. Elhajította. Körmeivel vakarta magáról a festékeket. — Igen? Leszakította magáról a bohócruhát. — Igen? Lerúgta az ormótlan cipőket. — Tehát meghalt — motyogta. — Igen, kérem — felelte a traktoros, de ezt már Gráber nem hallotta. — Mi lesz az előadással? Gráber a sötétben a ketrechez botorkált. Az oroszlán ott feküdt a rácsnál. Hiába lökdöste. hiába szó- longatta. Hideg volt a füle, hideg a háta. — Szégyell je magát! — mondta Gráber. — Ezt tenni a társulattal. Beült a teherautóba. Indított. Túráztatta egy kicsit a motort, aztán elindult az éjszakába. Az oroszlán feje minden zökkenőnél nagyot koppant a ketrec vasalásán. 1904. február 22-én született Kolozsvárott, és 1977- ben halt meg az erdélyi proletariátus legnagyobb irodalmi alakja. Apja az első világháborúban meghalt, anyja gyári munkás, akinek jobb karját letépte egy gép. A tízéves gyerek dolgozni kényszerül, s mint asztalostanonc bejárja Romániát, ő gondoskodik anyjáról és testvéreiről. Ez a kemény sors válik teljessé, amikor kapcsolatba kerül az illegális kommunista párttal, mert tulajdonképpen a forradalmi mozgalom neveli íróvá. Gaál Gábor, a Korunk legendás szerkesztője segíti, ő az, aki a fiatal munkást megismerteti az irodalom világával, és azzal a felelősséggel, amit a nyomtatott szó jelent. 1932-ben jelent meg első kisregénye, a Földi Jánost bekapta a város, ezt követte a Nincs megállás a következő évben, melyért perbe fogják, majd szervezkedésért egy évre be- börtönzik. Kiszabadul, de 1935- ben ismét lecsukják, s közben az Erdélyi Szépmí- ves Céh drámapályázatán 1936- ban díjat nyer Özönvíz előtt című drámájával. Ezt a művét 1937-ben mutatja be a kolozsvári Magyar Színház. A bemutatón valóságos politikai tüntetésre kerül sor, hatalmas sajtópolémia követi, de azért minden erdélyi magyar színház játssza. A darab egy Bukarestben élő széteső magyar család életét vázolja fel a kor politikai erőterében. Felbukkan már az erősödő fasizmus, és az ezzel a harcot felvevő munkás- mozgalom képviselője is. A második világháború alatt Nagy István művei Magyar- országon jelennek meg. Ekkor adja ki talán legjelentősebb regényét az Oltyánok unokái címmel. A nagy lélegzetű regény egy román szegényparaszt család sorsán keresztül mutatja be a kapitalizmus csontőflő természetét. Ez a regény nemcsak azt érzékelteti, hogy a román és magyar munkás- osztálynak több köze van egymáshoz, mint az azonos nyelvűeknek, de más osztályból származóknak, hanem azt is, hogy a közös sors a nemzetiségi előítéletek ellenére hogyan kovácsol egy célért harcoló közösséget a német, román, magyar szegényparasztokból, munkásokból. A szovjetellenes háború idején ez a magas színvonalú regény hatalmas tett volt a szocializmus, a proletár internacionalizmus eszméje mellett. A felszabadulás után pártmunkás .egyetemi tanár, rektor, akadémikus, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a romániai írószövetség egyik vezetője. Természetesen kísérletet tesz az új szocialista élet irodalmi ábrázolására. A legmagasabb hőfokon című regénye tulajdonképpen annak bemutatása, hogyan veszi a munkásosztály birtokába a régi tulajdonostól a gyárat, hogyan veszi át a hatalmat a gépek, az ország, az emberek felett. Sok sematikus vonás van benne a kor szellemének megfelelően. Eszményített hősök a mű pozitív szereplői, nincs magánéletük, s mégis újraolvasva tisztán érezzük, hogy egy kor hű lenyomatát tartjuk kezünkben. Egy fontos történelmi időszak belülről való ábrázolását nyújtja ez a könyv. A felszabadulás után született művei A mi lányaink (1954) és a Városi hétköznapok (1964) a forradalmi romantika átmentését kísérlik meg a szocialista élet ábrázolásának eszköztárába. Csakhogy ebből egyrészt didaktika, másrészt szépítő lakkozás válik. Ezeknél a műveknél fontosabbak önéletrajzi írói vállalkozásai, amelyekből haláláig négy kötet készült el, a Sáncalja (1968), Ki a sánc alól (1969), Hogyan tovább? (1971) és Szemben az árral (1974). Ezek tulajdonképpen az író élettörténetén keresztül bemutatják a két világháború közötti erdélyi és romániai élet jellegzetes alakjait, a munkásmozgalom történetét; megmagyarázzák, hogyan válik forradalmárrá egy nagyon alulról jövő proletárfiú. Hatalmas arcképcsarnok ez az önéletírási vállalkozás, a társadalom minden rétegének és karakterének helye van benne, amely a személyes emléksor szerkezeti egybeépítésével egy szélesen hömpölygő, szocialista „családregénnyé” vált. Mert Nagy István sok műfajú, hatalmas életművel rendelkező alkotó volt. De karcolatokban, novellákban, útirajzokban, regényekben, drámákban és ifjúsági művekben gazdag életművének minden sora a munkásmozgalomhoz vezet. Utoljára 1976-ban volt Budapesten. Akkor december 15-én mutatta be a Nemzeti Színház az Özönvíz előtt című drámáját. Beteg volt már, de friss, figyelő szellemmel beszélt a mai romániai magyar irodalom legjelentősebb műveiről és alkotóiról. Alakjában a két világháború között kibontakozó nagy alkotónemzedék egyik legjelentősebb írója búcsúzott akkor tőlünk. Ma lenne 80 éves. Szalontay Mihály Nagy István (középen) az 1943-as balatonszár szói munkás-paraazt-értelmiségi találkozón Nagy István arcképe
