Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I XXXV. évfolyam, 59. szám ARA: 1984. március 10., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nemzedékek Ismeretes a régi példa­beszéd, amely a napszá­mos három pénzéről szól. Amikor kérdezik, miért éppen ennyi szükséges, így válaszol: egy kell megél­hetésre, egy kölcsönbe, egy pedig adósság törlesztésé­re. Vagyis a kereset egy- harmada az öreg szülőket illeti, egyharmada pedig a gyermekeket. Az élet egyre gyakrab­ban rácáfol erre a mon­dásra. Kivel nem esett meg, hogy rászorult idős hozzátartozóira, meg a fia­talok iskolai éveik alatt is keresik a lehetőséget a munkára. Nemcsak három korosztály él együtt, ha­nem a megnövekedett át­lagéletkor és a fiatalok ta­nulmányi idejének meggya- rapodása miatt több is. A „napszámos” korban lévők vállait egyre nagyobb ter­hek nyomják. Ügy, hogy a régi séma egyre kevésbé válik be, nehezen alkal­mazható. Nem elhamarkodott ki­jelentés, hogy a fiatalok „nagy évtizede” véget ért. Létszámuk, súlyuk — el­nézve a születési statiszti­kákat — jelentősen nem fog nőni. Emellett elsősor­ban a beilleszkedés, a pá­lyakezdés veszi igénybe minden erejüket. Akik kö­zülük valamivel több sza­bad idővel rendelkeznek — elsősorban a tanulók — kisebb csoportokra hullot­tak szét. Közrejátszik az érdekükben hozott sokféle határozat, kedvezmény — ma olykor már az is prob­lémát jelent, hogy miként töltsék ki a hatvanas-het­venes években kiharcolt kereteket, formákat. Ha a statisztikai év­könyvet forgatjuk, világos a következő esztendők fo­lyamata: jönnek az öre­gek. Ha a megyék szerinti táblázatokat viszgáljuk, lát­hatjuk: éppen Heves me­gyében legmagasabb az átlagéletkor. A nyugdíj után még évtizedek követ­kezhetnek, a munkahely elhagyása nem jelent ka­puzárást. De, ha csak a példabeszédbeli napszámos fejével gondolkodunk, je­lentősen ' megnehezítjük dolgunkat. Mert, ha pusz­tán egészségügyi és szociá­lis problémának tekinti az öregedést, akkor való- J ban rengeteg idős és tá- ’ mogatásra szoruló embert j találunk. Mert aki egye- ’ dűl van, az társaságot ; keres, ráér felfedezni ön- j magában különböző beteg- j ségeket. S következik az | orvosi rendelő, a kórház, ; a tanács — a közhivata- I lók megtelnek csip-csup ügyekkel házaló nyugdíja­sokkal. Ha viszont értelmet tu­dunk adni az öreg évei­nek, nem fenyeget annyi­ra a magányos és céltalan tömeg. Ha észrevesszük mennyire különbözőek, hogy mire képesek, s be tudnak még segíteni hétköznapja­inkba, van dolgunk, fel- j adatunk, akkor nem terhet jelentenek majd. Egyre több és több for- j mát kell kidolgozni erre, ; nem rajtuk, nekik segít- .. ve. A „napszámos” kor- \ osztály nem tudja ebben a változó világban úgy ■ harmadolni a keresményét, « mint régen. Több nemze- j dék együttélésekor — ] mindnyájunk érdekében — t jobban el kell osztani a i terheket. Gábor László (Fotó: Kőhidi Imre) Húszezer ember — Idei lakásátadások - Utolsó ütem - Kulturális központ? — Garázsok is épülnek Milyen lesz Csebokszári? Tizenkét esztendeje vásá­roltam lakást Eger Csebok­szári városnegyedében, így aztán nem külső szemlélő­ként, hanem az „őshonosok” türelmetlenségével figyeltem a lakótelep gyarapodását, formálódásának, fejlődésének olykor bosszantó ellentmon­dásait. A bajok zömét szerencsé­re már vissza nem térő múltként emlegetem, s má­sokkal együtt várom a gaz­dagodás újabb jegyeit. Többek között ezekről készítettünk számvetést Molnár Istvánnal, az egri városi tanács terv- és mun­kaügyi osztályának vezető­jével. Lassúbb ütem A nagyszabású munkála­tok 1970-ben indultak, még­hozzá lendületes tempóban. Ez azonban az utóbbi idő­ben egy kissé megtört. — 1971-től 1975-ig 2378, 1976-tól 80-ig 1833, 1981-től 85ig 1278 otthon épült, illet­ve készül el. Az eredeti el­képzelések szerint a követ­kező esztendő végén zárult volna a kivitelezés, ez a terv azonbap nem valósul­hat meg maradéktalanul, ugyanis szűkösnek bizonyult a tanács pénztárcája. Így aztán az utolsó forduló át­tolódik a következő ötévest terv időszakára, s előrelát­hatólag 1987-ben fejeződik be. Valószínűleg eddig ad­ják át azt a 334 családot fogadó tömböt. amely a Ráckapu-tér és az Üj élet utca folytatásától határolt részen helyezkedik el. Ha a tulajdonosok ide is be­költöznek, akkor mintegy húszezer ember él majd a) megyeszékhely északi ne­gyedében. Sokan kíváncsiak altra, hogy mit hoz 1984. Nos, az információk lényegében kedvezőek. Tornaterem, óvoda — Az esztendő első felé­ben a következő helyeken adják át a kulcsokat. A Kemping-üejárat és a Shell- kút közötti húsz, tanácsi ér­tékesítésé, a Rákóczi út ke­leti oldalán emelkedő nyolc­van OTP-s — M9-es jelzé­sű épület — valamint a Shell-kút és a Kemping ál­tal övezett szakaszon álló 40 OTP-s lakásban. Az M9- es meletti két 80 otthonos OTP-ház 1985-től fogadja azokat, akik ide fizettek be. Az alapellátást javítja az, hogy a ráchegyi, a 12-es számú Általános Iskola tor­natermét az ősztől már hasz­nálhatják a fiatalok. Az előbb már említett 334 la­kásos egységhez ABC-áru- ház ás egy száz személyes óvoda csatlakozik majd a hetedik ötéves tervben. — Mindez örvendetes, de jó néhányan nehezménye­zik azt, hogy közművelődé­si szempontból meglehető­sen elhanyagolt ez a város- nyi negyed.. — Ebben van igazság, de hát a pénzhiány miatt saj-, íios nem teljesülhetnek d jogos óhajok. A Csuvas Ét­terem mögött ugyan szaba­don hagytunk egy jókora területet, méghozzá kulturá­lis-szórakoztató központ szá­mára. A baj csak az, hogy a kivitelezésre nincs és elő­reláthatólag nem is lesz anyagi fedezet. Kár lenne tagadni, hogy a „betontenger” környezete nem éppen esztétikus, s ez erőteljesen befolyásolja az itteniek közérzetét. — Arra törekszünk, hogy — persze lehetőségeinkhez képest — minél megnyerőb- bé formáljuk. Ez csak 'ak-> kor megy, ha segítséget ka­punk a lakosságtól. Így old­ható meg — tavasszal és nyáron — a Rákóczi út két oldalának parkosítása. Emel­lett gépkocsi parkolóhelye­ket akarunk kialakítani, méghozzá úgy, hogy a Ha­zafias Népfront Eger Váro­si Bizottsága is szorgalmaz­za a társadalmi összefogást. Mi elvégezzük a terepren­dező földmunkákat, bizto­sítjuk az anyagot, a többi már a lokálpatriótákon mú­lik. Sokak óhaja Az is tény, hogy kevés a garázs, s ezért az autók zö­me a szabadban pihen. Bi­zonyára érdemes lett volna az ilyen jellegű igényekre gondolni, mert a jelenlegi helyzet egyáltalán nem szív­derítő. — Remélhető-e megnyug­tató változás? — Némileg enyhíti majd a gondokat az, hogy a Sze­pesi András utcában már szerveződik egy szövetkezet. Az érdeklődők a városi ta­nács műszaki osztályán je­lentkezhetnek, s ha rende­ződik az ügy, akkor min­dent megteszünk azért, hogy minél hamarabb teljesüljön sokak óhaja. A hír kétségkívül vigasz­taló, ám nem a vágyak ne­továbbja, dehát csak ad­dig nyújtózkodhatunk, amed­dig a takarónk ér. Pécsi István Kádár János fogadta a nyugatnémet parlamenti küldöttséget Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára pénteken az MSZMP KB székházálban fogadta dr. Rainer Barzelt, a Német Szövetségi Köztársaság par­lamentjének elnökét. A szí­vélyes légkörű találkozón véleményt cseréltek a nem­zetközi helyzet legfontosabb problémáiról, és ezzel össze­függésben a különböző tár­sadalmi rendszerű államok közötti párbeszéd és együtt­működés megőrzésének fon­tosságáról. Áttekintették a Magyar Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársa­ság kapcsolatainak helyzetét és továbbfejlesztésének lehe­tőségeit. A találkozón jelen volt Apró Antal, az Országgyű­lés elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a nap folya­mán az Országházban fogad­ta a magyar Országgyűlés meghívására a dr. Rainer Barzel vezetésével hivatalos látogatáson csütörtök óta ha­zánkban tartózkodó NSZK parlamenti küldöttséget. A megbeszélésen részt vett Cservenka Ferencné, az Or­szággyűlés alelnöke. Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter hivatalában ta­lálkozott az NSZK-beli par­lamenti delegációval. Valamennyi eseményen je­len volt Norman Decker, a Német Szövetségi Köztársa­ság budapesti nagykövete. „Betegségügy” helyett egészségügy A miniszter sajtótájékoztatója Az egészségügyi minisz­ter, dr. Schultheisz Emii és munkatársai tartottak sajtó- tájékoztatót pénteken dél­előtt az Országházban. El­sősorban az elmúlt év fő irányvonalairól, munkájáról esett szó. Mint elmondta, legfontosabb tennivaló az integráció kiszélesítése volt, vagyis a párhuzamosságok kiküszöbölése mellett az in­tézményrendszer hatéko­nyabbá tétele. A jobb irá­nyítás érdekében a minisz­tériumban is átszervezések történtek, az osztályok szá­mát csökkentették, s 14 szá­zalékkal kevesebb munka­társ dolgozik ott. Ez együtt járt másfajta változásokkal is: elsősorban elvi irányí­tásra törekednek, s szakmai felügyelettel az országos in­tézeteket bízzák meg. Ezzel együtt nőtt a megyék felelőssége, itt is bekövetke­zett munkamegosztás, kü­lönböző „régiókat” alakítot­tak ki, hogy elérhető távol­ságon belül minden beteg hozzájuthasson magasszintű orvosi ellátáshoz. A minisz­ter hangsúlyozta, hogy a szakemberek számában elő­kelő helyen állunk Európá­ban. Ügy 2000—2100 lakosra jut egy orvos és tízezerre pedig 98 kórházi ágy. Ez megfelel Belgium mutatói­nak. Viszont sok gond me­rül fel, mert a betegek szá­ma növekszik, s a rendelők­ben nem ideális a helyzet. Különösen a bánásmódot, az emberi hozzáállást kifogá­solják sokan, amely valóban elválaszthatatlan a szakmai résztől. Hozzátette dr. Schult­heisz Emil, hogy a statiszti­kák valószínűleg csalókák, hiszen az összesítések sze­rint hazánk összlakosságá­nak 36 százaléka króniku­san beteg lenne. Viszont itt átfedések fordulnak elő. Kü­lön kitért a miniszter a já­rások megszüntetésére, el­mondva, hogy a megyei, vá­rosi kórházak mindinkább központi szerepet töltenek be. összességében hangsú­lyozta, hogy az emberek nagyon könnyen hajlamosak egyes szélsőséges esetekből általánosítani. A kormány jelen körülmények között is kiemelten foglalkozik az egészségüggyel, de a megbe­tegedések csökkenése nem az orvoslási képességtől függ. A lakosság egészének együttműködése nélkül nem lehet változtatni a jelenlegi rossz helyzeten. Felvilágosí­tásra, a külső károsító té­nyezők kiszűrésére, mérsék­lésére mindenképpen szük­ség van. Ezután a miniszter és munkatársai válaszoltak a2 újságírók — köztük a Nép­újság — kérdéseire. Felme­rült az akupunktúra alkal­mazásának problémája, mint a miniszter leszögezte: ezt elsősorban tudományos problémának kell tekinteni, s olyan körben megvitatni. A kórházfejlesztésekkel kap­csolatban a szakemberek el­mondták, hogy a megyei fejlesztések jól haladnak, az egri kórház második üteme gyakorlatilag elkészült. Föl­vetődött, hogy eddig inkább „betegségügyi” minisz­tériumnak lehetett volna ne­vezni ezt a főhatóságot, egy­re inkább törekedni kell ar­ra, hogy több szervezet ösz- szefogásával a józan ész szabályainak megfelelően él­jenek az emberek, de ez nem egyszerű kérdés. Töb­ben megkérdezték hogy a szervátültetések mennyire kerültek az egészségügy homlokterébe, hiszen a szom­szédos országokban nemré­giben került sor szívátülte­tésre. A válaszokból kitűnt, hogy fontos a legújabb tu­dományos eredmények nyo­mon követése, de másik ol­dalon ott állnak az ellátási gondok. Itt ejtettek szót a gyógyszerek körüli nehézsé­gekül, sokszor kormányin­tézkedésre is szükség van a folyamatos ellátás biztosí­tása érdekében. Ezzel együtt mindenképpen a legfonto­sabb életmentő és nélkülöz­hetetlen medicinákat szállí­tani fogják. A minisztertől megkérdezték azt is, hogy mi a véleménye az orvosi műhibákról. Véleménye sze­rint ilyenek mindig is vol­tak, s lesznek, az Egészség- ügyi Tudományos Tanács egyik bizottságának felada­ta eldönteni, hogy ilyen ese­tekben milyen elbírálás alá esik az orvos magatartása Jó, hogyha több kerül nyil­vánosságra, mert ez biztosí­ték arra, hogy az ellenőr­zés folyamatos. Végezetül nyomatékosan hangsúlyozta a társadalom összefogásának fontosságát, hiszen nálunk gazdagabb or­szágok is hasonló problé­mákkal küszködnek. A hely­zeten csak egészségesebb életmód terjesztésével, vál­lalásával lehet változtatni. Fejlesztés és az emberi munka R nyomdászszakszervezet elnöksége ülést tartott A nyomda- és a papíripar termékszerkezetének kor­szerűsítéséről, a műszaki fejlesztés és az emberi mun­ka összefüggéseiről tárgyalt pénteki ülésén a nyomdász­szakszervezet elnöksége. Megállapította, hogy a papír­ipar termelése a hazai igé­nyek mintegy kétharmadá­nak kielégítéséhez elegendő, s ebben jelentős változás nem várható az elkövetke­zendő években. Gépparkjuk kisebb korszerűsítésével azonban néhány, időnként hi­ányzó árucikkből javíthat­ják az ellátást a vállalatok. A Bér- és Munkaügyi Tanács napirendjén Bérek és feladatok A Bér- és Munkaügyi Ta­nács ülést tartott, amelyen megvitatta az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elő­terjesztését az 1984. évi bér- gazdálkodás és keresetki­áramlás szabályozására ho­zott intézkedésekről, vala­mint a teljesítményekkel arányos bérezéssel kapcso­latos további feladatokról. 1984-ben a népgazdaság­ban a bérkiáramlás bizton­ságos szabályozásában és egyidejűleg az ösztönzőbb keresetszabályozási megol­dások alkalmazásában előbb­re kell lépni. A Bér- és Munkaügyi Ta­nács fontosnak tartja, hogy a gazdálkodó szervezetek erőteljesen ösztönző belső érdekeltségi rendszert ala­kítsanak ki. Ehhez használ­ják fel az új alapbérrend­szer adta lehetőségeket. A vállalatok és szövetke­zetek vezetői tekintsék ki­emelt feladatuknak a bér- szabályozás, illetve az újtí­pusú keresetszabályozási rendszerek által lehetővé tett ösztönzés fokozását, a többletbér-kiáramlás és a gazdasági eredmények közöt­ti összhang biztosítását.

Next

/
Thumbnails
Contents