Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-09 / 58. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. március 9., péntek Vissza a kapához? Lesz-e elég cukorrépánk? Tanócstogi beszámoló a Lajosvárosban Galagonyás utcától a Pozsonyi utcáig Vissza a kapához? Néhány gazdaságban újra ízlelgetik ezt a fogalmat, s azt terve­zik, vegyszer helyett megint előveszik a hagyományos gyomirtást. Természetesen nem hajladoznak majd asz- szonyok százai a földeken, csak amolyan gazoló kapá­lásról van szó. Mindez a takarékosság jegyében. A legutóbbi években emelke­dett a vegyszerek ára, né­mely mezőgazdasági termény felvásárlási ára pedig alig változott, így aztán romlott a termelés jövedelmezősége. Ezt javítandó, igyekeznek mindenféle módszerrel ta­karékoskodni a gazdaságok, s nem riadnak vissza a már elavultnak tartott eljárá­soktól sem. Visszaesett a termelés A cukorrépaföldek egy részén is csak az úgyneve­zett alapkezelést végzik el vegyszerrel, s ezt követően a gyéren kibújó gyomoktól már szorgos kezek szaba­dítják meg a fejlődő növé­nyeket. A technológiai visz- szalépésre magyarázatot is tudnak a gazdaságok veze­tői: az emberi munkaerő ol­csóbb, mint a vegyszerezés. Valószínűleg nem általános érvényű igazság ez, ám né­hány gazdaságban számítá­sokkal is igazolható. A lényegesebb mégiscsak az, hogy vállalkoznak a cukorrépa termelésére. A legutóbbi időben ugyanis visszaesett a termelési kedv. Az idei esztendő elején is vontatottan indult a szerző­déskötés, januárban ezt a körzeti tanácskozásokon igyekeztek éleszteni. A ta­pasztalatok szerint több-ke­vesebb sikerrel járt a buz­dítás, ám osztatlan örömet mégsem hozhatott. Még min­dig kevesebb a tervezettnél a szerződött cukorrépa-terü- let. A gazdaságok vezetői ugyan értik az összefüggése­ket, elfogadják az országos érdekből fakadó érveket, ám amikor döntéseiket meg­hozzák, másként gondolkod­nak. Saját helyzetükből in­dulnak ki. Magatartásukért aligha kárhoztathatok, hi­szen nekik elsősorban tag­jaik, választóik előtt kell felelniük. Ezért cselekede­teiket is saját szövetkezetük érdeke vezérli. Ez pedig a cukorrépa-termelés dolgá­ban nem mindig egyezik a nagyobb közösség akaratá­val. Sokan érthetetlennek tart­ják a gazdaságok magatar­tását. Mondván, hogy a cu­korrépa-termelés jövedelme­zősége még mindig megha­ladja a kenyérgabonáét. A statisztika őket igazolja: a MÉM Statisztikai és Gazda­ságelemző Központjának ér­tékelése szerint 1982-ben a búzatermelésben száz forint költségre 32 forint jövede­lem jutott, a cukorrépa-ter- melésben 45 forint. Ebből az következne , hogy buzog a cukorrépa-termelési kedv a gazdaságokban. Hogy még sincs így, arra a termelők­nek is vannak érveik. Emel­kedtek a termelési költsé­gek, drágább lett a műtrá­gya, a növényvédőszer, ese­tenként hiányos a választé­kuk; megszűnt a többlet­termelési felár. Másfelől az említett átlagok nagy szóró­dást takarnak, s számos gaz­daságban lényegesen csök­kent a termelés jövedelme­zősége. Nem vesznek gépet Mindezt talán még elvi­selnék a gazdaságok. A ter­melési költségek ugyanis más növényeknél is emel­kedtek, ezzel összefüggésben a nyereség is megcsappant, mégsem mondanak le ter­melésükről. A döntőbb érv a cukorrépa-termelés féke­ződésénél az, hogy sokba kerül a fejlesztése. Egy kom­bájn ára négymillió forint, a vetőgépé 600 ezer forint, s ezeket csak ennél a kultú­ránál hasznosíthatják a gaz­daságok. Néhány hét kivé­telével a gépudvaron állnak, s így amortizációjukat egye­dül a cukorrépa viseli. Nem így van ez más növények­nél, hiszen a gabonakombáj­nok dolgoznak a búza, rep­ce, napraforgó, kukorica be­takarításánál is. Megoszla­nak a terhek, tehát gyor­sabban megtérülhetnek a beruházási költségek is. A cukorrépánál viszont lassú a megtérülés, hiszen a több millió forintos beruházással szemben csak a cukorrépa jövedelmezősége áll. S ha ez csökken, akkor a tér* melők magatartása sem le­het kétséges. Egyébként nem is hagy­nak semmilyen bizonytalan­ságot, hiszen tavaly a gaz­daságok már egyáltalán nem vásároltak cukorrépa- betakarító gépet. Egy eszten­dő adataiból ugyan nem le­het messzemenő következte­téseket levonni, ám az is igaz, hogy a betakarító gé­pek egy része már elörege­dett, sokáig nem tudnak ve­lük dolgozni. S ha nem pó­tolják őket újakkal, a cu­korrépa termeléséről is ele­ve lemondanak a gazdasá­gok. Ráolvasással nem megy Nem tartanak ettől mesz- sze azok sem, akik — az említett példa szerint — visszatérnek a kapához. Amíg ugyanis működőképe­sek a gépeik, igyekeznek azokat kihasználni, kiokos- kodják a takarékosságot. De ha végleg használhatatlanná válnak a masinák, egysze­rűbb lemondaniuk a terme­lésről, mint a nagy megter­helést jelentő beruházást vállalni. A cukorrépa ugyan­is jó minőségű földeken te­rem, amelyeken növelhető a búza, kukorica hozama, s ezek betakarítása nem okoz különösebb gondot. A jelenlegi szabályozás és a termelők érdeke között tehát feszültség lappang. Ezt az idén már félreérthe­tetlenül jelezték a szerződé­sek. Az is kiderült, hogy „ráolvasással”, buzdító sza­vakkal nem lehet elmozdul­ni a kívánt irányban. A buzdításnak hatásos módja az anyagi ösztönzés lehet, mint ez már oly sokszor bi­zonyítást nyert. Egyebek kö­zött ez a cukorrépánál azért is fontos lenne, mert a ha­zai cukorszükséglet itthon megtermelhető, másfelől az előrejelzések szerint a vi­lágpiaci kereslet is élénkül a jövőben. (F. J.) Kora tavaszi este. Eger­ben, a Pozsonyi utcai Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Szak- középiskola egyik földszinti termében dr. Révész Tamás állatorvos, a 61-es körzet tanácstagja, valamint dr. Szombathy István, a városi tanács műszaki osztályvezető­helyettese a beszámolóra igencsak gyéren gyülekező környékbeliekre vár. Hat órakor, amikorra a rendez­vényt hirdették, még csak nyolcán. vannak. Félórával később a létszám tizenket­tőre nő. A langyos érdeklő­désből arra következtethet­nénk, hogy ebben a körzet­ben, amelyhez a Galagonyás utca páratlan oldala, a Lenin út egy szakasza, valamint a Pozsonyi és Vincellériskola utcák tartoznak, nincs gond. Vagy pedig nem érdekli az itt élőket szűkebb környeze­tük sorsa. Ám a beszámolót követő hozzászólások, beszélgetések, s viták élénk légköre cá­folja ezt! A kis létszámú, de annál lelkesebb társaság tagjai szinte egymás szájá­ból veszik ki a szót. — A Galagonyás utca la­kóinak régi vágya teljesülne, ha bevezetnék a gázt a mi környékünkre is — kezdi a hozzászólások sorát Wladár Kálmánná. — Sok az idős nyugdíjas, akik igényelnék ezt, nem riadnánk vissza társadalmi munkától, sőt anyagi hozzájárulástól sem. Már több ízben szóvá tettük azt is, hogy a környékünkön gyakran ingadozik az áram­erősség. Erről tájékoztattuk az ÉMÁSZ-t is. A bejelen­tésünk óta nem kis idő telt el, de senki nem jött kide­ríteni, hogy mi okozza ezt! — örömmel nyugtáztuk, hogy gyalogjáró épült a Po­zsonyi és a Vincellériskola utca közötti óvodához — veszi át a szót Tóth István. — Sajnos a járdaépítés fél­be maradt, a meglevő sza­kaszt pedig kisajátították az autósok. Emiatt személyesen tettem panaszt, amit nem követett intézkedés. Szűcs László, Lenin úti lakos is azt nehezményezi, hogy a felvetett javaslatokat nem minden esetben veszik kellőképpen figyelembe. Így az idei problémákból a jövő visszatérő gondjai lesznek. Majd így folytatja: — A Rózsakért italbolt melletti házakból a járdára és az úttestre folyik a szennyvíz. Már tavaly kifo­gásoltuk azt is, hogy a Bás­tya ABC előtt, s a környé­ken másutt is a járda meg­süllyedt, áll benne a hóié és az esővíz. Riasztó kép fo­gadja a Vincellériskola ut­cai járókelőket: az építők szállója szeméttároló mindig nyitott konténeréből üres zacskókat, dobozokat fúj szerteszét a szél a környék parkjaira, utcáira, gondozott kertjeire. Egész évben ga­zos, piszkos, s elhanyagolt a nyomda és a HÁÉV oldala. — Még ha csak elhanya­golt volna! — szól közbe Káló István —, de nyáron az említett szálló nyaraló­vendégeket is fogad. A ki­rándulóbuszok rendszeresen a házak előtti virágágyások­ban parkíroznak. Brummogó zakatolásuktól késő este, ko­ra hajnalban visszhangzik a környék. Felül kellene vizs­gálni azt is, hogy megfelelő helyen van-e a „Megállni tilos!” tábla, hiszen emiatt várakoznak többnyire ma­gánterületen, a lakóházak előtti gyepen a gépkocsik. Szintén sok kellemetlensé­get okoz a nyárfás is, Vihar esetén rongálják a villany- vezetékeket, de némelyik gyökere már a házak alap­jába is benőtt. Ügy tudjuk, rendelet van a kivágásukra. De a mélyépítő vállalat ed­dig ezt nem végezte el tel­jesen. Bár a jelenlevő újságíró nem egészen e körzet la­kója, de jártában-keltében több mindent szóvá tesznek neki, így szintén él a kér­dezés jogával. — Mivel nem épült fel a 200 férőhelyes egri szociális otthon, s az elhelyezésre jo­gosultak hatvan százaléka nem kapott helyet, ennél­fogva nem volt-e helyén­való, ha a Szőlészeti Kutató üresen maradt épületéből az időskorúaknak legalább napközi otthont alakítanának ki? Szűkös a jelenlegi vá­rosi piac. Többször foglal­koztak már a gondolattal, hogy a lajosvárosi templom mellett is alpiacot létesíte­nek. A tapasztalatok azt bi­zonyítják, hogy erre igény is volna, és jelentkező is, hiszen például a Bástya ABC előtt — különösen hétvége­ken — több asszony árul zöldséget és virágot tavasz­tól őszig. Az AFIT melletti lakótelepen jól felszerelt játszótér volt. Mi lesz ennek a jövője, hiszen jelenleg romja egykori önmagának? Többen panaszolták, hogy rosszul világítottak, sötétek a környék utcái, a Lenin út némely járdarésze is. Ter- veznek-e felújításokat? — Az elhangzott kérdé­sekre, javaslatokra koránt­sem könnyű és egyszerű a válaszadás — mondja dr. Szombathy István, s egyben hangsúlyozza, hogy — a la- josvárosi körzet sokkal job­ban közművesített, karban­tartott, mint Eger többi ke­rülete. Sajnos, a közelmúlt­ban megjelent rendelet ki­zárja annak a lehetőségét, hogy a Galagonyás utcára bevezessék a gázt. A Vin­cellériskola utcai nyárfák kivágására vonatkozó bíró­sági rendeletről nincs tudo­másunk, de ebben az ügy­ben felkeressük a mélyépítő üzemet. Felszólítjuk a HÁÉV- et is a szeméttárolási sza­bályok betartására, s ha ez sem vezet eredményre, a vá­rosi tanács él a bírságolási jogával. A Pozsonyi és Vin­cellériskola utca közötti jár­dát pedig lezárjuk az autós forgalom elől. A beszélgetés háromnegyed nyolcig tart. Ám a részt­vevők közül jó néhányan még hazafelé menve is vi­tatkoznak, disputáinak, örül­nek és bosszankodnak. To­vább bizonygatván, hogy az itt lakóknak korántsem kö­zömbös, ami körülöttük tör- ' ténik. Soós Tamás Könnyebb gázpalackok Az elkészült palackokat 25 atmoszférás próbanyomásnak vetik alá (MTI fotó: Varga László felvétele — KS) Nyereségcentrikusabb bérezés — ösztönzőbb premizálás — nagyobb figyelemmel a pályakezdőkre Kísérleti bérgazdálkodás a Finomszerelvénygyárban lépésről lépésre Üj technológiát vezettek be az Alumíniumáru-gyár- ban, s ennek köszönhető­en könnyebbek lesznek a propán-bután gázpalackok. A gyártás már megkezdő­dött, várhatóan 200 ezer darab készül ebben az év­ben a korábbinál huszonöt százalékkal „karcsúbb”, de változatlan minőségű palac­kokból. Az új terméken két csík jelöli, hogy könnyített változatot tart a kezében a vásárló. A gépiparban 25 vállalat kapott lehetőséget egy pá­lyázat alapján a bérgazdál­kodással folyó kísérletek­ben való részvételre. Ezek egyike az egri Finomszerel- vénygyár. A kísérleti kere­setszabályozás lényege, hogy oldja a bázis-szemléletet, a bázis feletti keresetnöveke­dés forintjai után nem olyan magas a progresszív adózás, mint az üzemek, vállalatok többségében jelenleg még életben lévő bérszabályozás­nál. Tény, hogy minden bérre kifizetett forint után 20' százalékos a kereseti adó, de ugyanakkor a nyereség­adó a korábbi 45 százalék­ról 36 százalékra csökken. E kísérleti keresetszabályo­zásnál tehát jobban ' jár a dolgozó és az üzem is. Jó­val nagyobb a lehetőség ar­ra, hogy a nyereségesen dol­gozó üzemek a nyereségnö­vekedés arányában növel­hessék a béreket is. Ha, jól dolgoznak, és nő az egy fo­rint bérre eső termelés ér­téke, lehetőség van a maga­sabb bérfejlesztésre. Mivel a bérfejlesztés nagysága összefügg a terve­zett nyereséggel a Finom­szerelvénygyárban az idén 7 százalékos bérfejlesztés el­osztásáról dönthettek. Ez lehetőséget ad arra, hogy megkezdjék jó néhány bér­problémának, ha nem is teljes megoldását, de leg­alábbis enyhítését. Ezt a célt szolgálja azaz elképzelés, illetve ma már határozat, hogy a dolgozók alapbérének fejlesztésére fordítják a 6,4 százalékot, a fennmaradó összeget pedig kiemelt fejlesztésre. Mit jelent ez a kieme­lés ? Köztudott, hiszen nap­jaink állandó témája, hogy a pályakezdők fizetése meg­lehetősen alacsony. Ezért az olyan szakmunkásoknak, akiknek gyakorlati ideje még nem érte el az 5 évet, átlagosan 1 forinttal eme­lik az órabérét. Hasonlóan kiemelt bérfejlesztést kap­nak a fiatal műszakiak is. Azoknak, akik nyolc év alat­ti gyakorlattal rendelkez­nek, átlagosan 250, akik en­nél többel, átlagosan 150 forinttal növelik a bérét, természetesen az általános béremelésen felül. Mind két intézkedés célja, hogy egy­részt oldja a fiataloknál vitatott bérezési elmaradást, másrészt megtartsa a pálya­kezdőket. Ha nem is ilyen nagy mértékben, de szerepelnek a kiemelt béremelésnél a számviteli ügyintézők és a termelésirányító besorolású­ak. Ezzel részben a műve­zetők béremelésére is gon­doltak. Kiemelten foglalkoz­tak a nők bérének emelésé­vel is. A bérfejlesztés, de külö­nösen a kiemelt bérfejlesz­tés összegei lehetőséget ad­nak arra a vezetőknek, hogy differenciáljanak s valóban azok kapjanak az átlagnál magasabb munka­bért, akik a legtöbbet teszik le az asztalra. Annál is in­kább indokolt ez, mert vé­gül is, hogy az országos át­lagot meghaladó bérfejlesz­tést maradéktalanul végre­hajtsák, azon múlik, tud­ják-e teljesíteni a terv cél­kitűzéseit, s további növe­lésre kerülhet sor, ha az eredeti célkitűzést túl is teljesítik. Érdemes tehát a belső, úgynevezett rejtett tartalékok mind nagyobb részét feltárni. Nagyobb differenciálásra ösztönöz a prémium rend­szer is, bár ezt állandóan finomítani szükséges, hogy valóban azok - kapják a leg­nagyobb anyagi ösztönzést, akik többet adnak az átlag­nál. A kísérleti keresetszabá­lyozás nagyobb lehetőséget ad a Finomszerelvénygyár­ban a differenciáit bérezés­hez. De mint a korábbi években is, feltételezi az állandó előbbrelépést. Már amikor a lehetőséget meg­pályázták, a vezetők — a középvezetőkön keresztül — a dolgozókhoz fordultak, azoknak a lehetőségeknek a megkeresését kérve, me­lyek a többlettermelést, a minőségjavítást, az export növelést szolgálják. A ta­pasztalat azt mutatta helyes volt szót váltani az embe­rekkel. Javaslatok egész so­ra hozta azt, hogy eredeti tervcélkitűzéseiket tovább tudták emelni, s mire a végleges számokat formába öntötték azok már milliók­kal nagyobbak lettek az el­múlt évi előtervezésnél. A lehetőség tehát adott az átlagosnál nagyobb bérfejlesztésre, de ezzel együtt növekedett a feladat is. Ezt viszont így fogal­mazták meg önmaguknak is a bervaiak: ilyen mértékű bérfejlesztés, a lehetőség el­nyerése erre, eddigi mun­kánk eredménye. De ugyan­akkor feltételezése annak, hogy még többre is képe­sek vagyunk. Elismerés és előlegezett bizalom egyben. Deák Rózsi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents