Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-06 / 55. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 6., kedd 3. Városszépítő egyesületek ÜJ, ÜDVÖZLENDŐ MOZGALOM kibontakozásának lehetünk tanúi — és részesei — napjainkban: egymás után alakulnak meg a városszépítő egyesületek — megyénkben Eger után Hatvanban is. A Központi Statisztikai Hivatal másít elkészült, legfrissebb összesítése még arról tanúskodik, hogy 1982 végén tizenhat szépítő egyesület, vagy hasonló szándékú város-, várbaráti kör, társaság tevékenykedett, s tagjainak száma megközelítette a nyolcezret. Az újabb híradásokból viszont arra lehet következtetni, hogy az azóta eltelt egy esztendő alatt e közösségek száma megkétszereződött. A mozgalom első virágkora a hatvanas évek végére, a hetvenes évek kezdetére esett. Néhány nagy múltútól, mint az ezres taglétszámú soproni egyesülettől, vagy a négyezres tagságú Egervár Baráti Körétől eltekintve ekkor jött létre a szombathelyi, a sárvári, a nagyatádi, a kazincbarcikai, a sárospataki, a csornai, majd a szentendrei és a nagyvázsonyi egyesület, illetve baráti kör. A jelen, a kibontakozás kora pedig az elmúlt évtized végén kezdődött a szerencsi, a kaposvári, a kapuvári, az esztergomi, a győri szépítő egyesület, illetve társaság, s az Urbanisiták Barcsi Egyesületének megalakulásával. S őket követi többek között Budapest, Baja, Debrecen, Kecskemét, Keszthely, Miskolc, Pécs, Szeged, Zsámbék. Elnevezésüktől függetlenül számos közös vonás, nagyjából azonos célok jellemzik ezeket a közösségeket. Egyik legfőbb — és nagyon értékes — jellemzőjük talán az, hogy mindenfajta központi agyonszervezés nélkül, többnyire spontán akarat nyomán keltek életre. Mind többen és mind több helyütt ismerik fel, és korántsem csupán a felelős vezetők, hanem — ahogy mondani szokták — az „egyszerű” állampolgárok is, hogy a lakóhely szépsége és szépítése, gazdagsága és gazdagodása, a meglévő értékek megóvása és újak teremtése közös ügy. Ezt a felismerést tükrözik és bizonyítják az egyesületek alapszabályaiban rögzített ' célok is. Szombathelyen például a városszépítést, a virágosítást. az értékek védelmét, Nagyatádon a város szépítését, a hagyományok ápolását, a várostisztelő erők összefogását, történelmi, régészeti, természeti értékek megőrzését. gyarapítását, Sopronban a haladó hagyományok ápolását, a szocialista haza és város szeretetét, a városfejlesztési erők ösz- szefogását. Szentendrén a város élete, hagyományai, kulturális és művészeti értékei, múltja és fejlődése iránt érdeklődők összefogását jelölték meg feladatuknak. NEMESEBB CÉLOKAT aligha lehetne elképzelni. Érthető hát, ha ezek a társaságok népszerűek és életképesek. Valós társadalmi szükségletet elégítenek ki, és ily módon részesei a felelős helyi politikának. A legjobbak példája arról vall, hogy képesek tevékenyen közreműködni a nyílt, őszinte helyi politikában. Méghozzá olyan tagsággal, amely eddig többnyire távolmaradt az efféle dolgoktól; a szépítő egyesületek olyan állampolgárokat is megnyerhetnek a közügyeknek, akik korábban talán idegenkedtek a hivatalos fórumoktól. Meg tudnak nyerni, s valószínűleg azért is, mert maguk nem váltak hivatalos fórumokká, maradtak annak, amik: egyesületnek, s mert nem bürok- ratizálódtak el. Munkamódszerük nagyon egyszerű: szólnak városuk, egy-egy lakóház, sikátor, terecske, a tisztaság, a fák, a virágok, a lakóhely arculatának és hangulatának érdekében és védelmében, s ha úgy adódik — cselekszenek is! Gyakran „nehéz” emberek ezek a városvédők. Nem egy redőt vontak már a települések vezetőinek a homlokára, és mégis, többnyire köszönetét kapnak „akadékoskodásukért”. Az az általános tapasztalat ugyanis, hogy a városszépítő egyesületek mindinkább a hivatalos helyi szervek partnereivé nőnek fel. Helyenként komoly konfliktusok is adódnak, de mindig és mindenütt a szebb, a több, a jobb, azaz a közös ügy érdekében. E kapcsolatok általános jellemzője a kétoldalú bizalom, és erősödik az együttműködési készség is. A tényleges segíteni akarás, és annak fel- és elismerése jellemzi mindinkább a tanácsok, a társadalmi szervek és a városszépítő egyesületek viszonyát. TÁRSADALMI MUNKÁBAN KÉSZÜLŐ falufásítási, köztisztasági, lomtalanítási akciókról, sportpályaépítésekről, patinás kandeláberek megfiatalításáról, míves utcai padok rekonstruálásáról, műemlék-jellegű házak felújításának terveiről érkeznek hírek. Ha napjainkban kibontakozóban van a városszépítő, -védő mozgalom, bízvást mondhatjuk, egyben ki is teljesedik, tartalmában gazdagodik. A lakóhelyükhöz kötődő emberek közösségei, főképp a frissebben verbuválódóttak egyelőre elsősorban csak az értékeket veszik számba, a hagyományokat ápolják, az erőket fogják össze, városukat, falujukat népszerűsítik. Terjed azonban az a gyakorlat, hogy a hivatalos szervek a településit érintő egy-egy fontos döntés előtt, elképzeléseikről tájékoztatják a városvédőket, véleményüket és segítségüket kérik. Másutt „klasz- szikus” kétkezi társadalmi munkába kapcsolódnak be a városvédők, s van, ahol pénzt 'adnak össze, hogy gyarapodjék az ezreknek otthont jelentő környezet. Városszépítők? Városvédők? Egyesület? Baráti kör? Társaság? Sokan vannak, vagy kevesen, illetve pontosan hányán is vannak? Mindez tulajdonképpen mellékes. A lényeg, hogy léteznek és a számuk napról- napra nő. Gyarapodnak. Gyarapítanak. D. G. Magyar elnököt választott az Európai Minőségügyi Szervezet Hazaérkezett Zürichből Sütő Kálmán, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnök- helyettese, aki hazánkat képviselte az Európai Minőségügyi Szervezet (EOQC) ülésén. A tanácskozáson megvitatták, hogyan javítható a Minőségügyi Szervezet együttműködése az ENSZ szakosított szervezeteivel, amelyek útján az EOQC segítséget nyújt a fejlődő országok minőségügyi-szabványosítási intézményeinek létrehozásához. E munkában tevékenyen részt vesznek a magyar szakemberek is, s jó eredményeket érnek el a minőségszabályozási, minőségellenőrzési módszerek kidolgozásában, elterjesztésében. Tevékenységük elismerését jelenti, hogy az Európai Minőségügyi Szervezet elnökévé a következő három évre a szervezet nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó eddigi albínókét, Sütő Kálmánt választották. (MTI) Aszálykárok — tanulságok Az emberi munkán is múlik... A mezőgazdasági üzemeket járva ma is gyakran szóba kerül a tavalyi aszály, az 1900-as évek legforróbb nyara, amely végigvonult az országon. Természetesen éreztette hatását Heves megyében is, csak nem annyira kedvezőtlenül, mint például az Alföldön, vagy a Dunántúl egyes részein. Mégis rengeteg tapasztalattal szolgált az üzemeknek, és bebizonyosodott, hogy rendkívüli körülmények között is hathatósan képesek cselekedni a gazdaságokban, ha erre szükség van! A múlt év tavaszán az akkori kilátások rekordterméseket ígértek a megyében, aztán megváltozott minden, hiszen a hónapokig elhúzódó tartós szárazság, a csapadék nélküli hetek, a jó kilátásokat elvitték. Az a szervezett munka, amelyet az üzemek még 1982 őszén tettek a múlt esztendő eredményeinek megalapozásáért, nem térült meg. A növekvő költségek mellett így a várttól szerényebb eredmények születtek különösen kukoricából, cukorrépából és szántóföldi takarmányokból. Ennek ellenére a megye mezőgazdaságának múlt évi eredményeivel elégedettek a szakemberek. Azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket tettek, mégis csak volt látszata. Kétségtelen nagyobb eredmények születnek, ha lett volna áztató eső, mert az a befektetés, amely a talajmunka, a műtrágyázás és a nagy termőképességű fajták elterjesztésével vállaltak csak részben jött vissza a hozamokban. Kalászosokból és napraforgóból viszont az aszály ellenére sem volt nagyobb aggodalomra ok, hiszen a magas terméseredmények, a megfelelő hozzáértést és a lehetőségek kihasználását jelezték. A szárazság az egész szántóföldi termelést sújtotta, csakhogy azonos körzetekben is másként. Leginkább a Tisza menti térséget, továbbá Heves és Füzesabony környékét érintette. Ezek között is akadt eltérés. A szakmailag jobban felkészült gazdaságok, amelyekben a technikai háttér is megfelelő, jobban ellensúlyozták a nagy szárazság károsító hatásait. Ilyen aszályos évjáratban, mint a tavalyi, ugyanis még * inkább felszínre kerülnek a szakmai, technológiai fogyatékosságok. Gondoljunk csak a megfelelő talajmunkára, az alkalmazott vetőgépekre, vagy a vetőágy minőségére, amelyek mind befolyásolják a terméseredményeket. Noha az elmúlt néhány esztendőben a gabonaprogram megvalósításába való bekapcsolódással a megyénkben tevékenykedő termelési rendszerek közreműködésével sokféle korszerű erő- és munkagép került az üzemekbe. Ezenkívül a generációváltással ma olyan fiatal, jól felkészült szakemberek irányítják a gazdálkodást, a mezőgazdasági termelést, amelyek nehéz helyzetben is tudnak megfelelően cselekedni, és felkészültek egy esetleges újabb aszályra is! Mindenesetre az, hogy hektáranként háromtól hat tonnáig termett a búza, és 2,5 tonnától 6,2 tonnáig a kukorica, arra int, hogy van mit javítani a technológiai fegyelem betartásával, a termelés biztonságának fokozásával megyeszerte az üzemekben. Amint a nemrég zárult zárszámadásokon is kicsendült, a közös gazdaságokban nem tétlenkednek, hanem megfelelő elemzésekkel mutattak rá az észlelt hiányosságokra, és az idei tervfeladatokkal párhuzamosan megfogalmazták a teendőket is a szervezésben, a fejlesztésekben. Bár 1984- ben továbbra is szűkös lehetőségek kínálkoznak a beruházásokra, a gazdaságok többsége mégis úgy döntött, hogy anyagi erőforrásaikat ésszerűen műszaki fejlesztésre, az erő- és munkagép- park tökéletesítésére költik. Ez így reális, célszerű, és bizonyosan hozzájárulhat egy újabb kedvezőtlen időjárás hatásainak ellensúlyozásához. Heves megye állami gazdaságaiban és termelőszövetkezeteiben optimista hangulatban készülnek a tavaszi rajthoz. A tenniakarásról, a közös munkáért való felelősségről tanúskodtak a zár- számadási küldött-, illetve közgyűlések. Bár feszített a terv, hiszen üzemeink az 1982. évi kimagasló termés- eredményeket szeretnék megismételni, sőt valamelyest túl is szárnyalni. Reméljük, ehhez az időjárás is kegyesebb lesz... Mentusz Károly A város jobb ellátásáért Szakcsoportok a hatvani áfésznél A Hatvan és Vidéke Körzeti Áfész-nél négy szakcsoport tevékenykedik. A primőrzöldség-termesztők Boldogon munkálkodnak, méghozzá kétszázrtfzen. Tavaly 80 vagonnyi árut produkáltak, ebből mintegy harminc volt a paprika. Egy részére a ZÖLDÉRT tartott igényt, de bőségesen jutott belőle a Zagyva-parti városban élők rendszeres és jó ellátására is. A 220 sertés- hizlaló szolgáltatja a szövetkezet saját húsüzemének alapanyagát, hatezer állatot vágnak, illetve dolgoznak fel évente. A tőkehúst, valamint a különböző ízletes készítményeket az áfész boltjaiban árusítják. A 70 méhész esztendőnként általában 40—45 tonna árut ad a Hungaronektárnak, s innen a teljes mennyiség exportra kerül. Igyekvőek a galambászok és nyulászok is. A felvásárlás nyolcvan százaléka származik ezektől a csoportoktól, épp ezért nem feledkeznek meg sokrétű támogatásukról sem. Nemcsak különböző kedvezményekben részesülnek, hanem módjuk adódik szakmai ismereteik, tájékozottságuk bővítésére, szélesítésére is. Az egyes községekben, valamint a központi településen — kiváló szakemberek közreműködésével — előadásokat tartanak számukra. Emellett időnként tapasztalatcsere jellegű programokra is sor kerül. Ebben az évben méginkább alapoznak erre a közhasznú munkálkodásra. Mindent megtesznek azért, hogy gyarapodjék a létszám, annál is inkább, mert az effajta szorgoskodásért nyugdíj is jár, azaz az érintettek a jövőjüket e szempontból is megalapozhatják. Ha nő az érdeklődés, akkor az áfész Munkában a boldogiak (Fotó: Szabó Lajos) sem jár rosszul, hiszen a termelés további fokozását szeretnék elérni, s ez csak eképp remélhető. Felelőtlen gyalogosok Le akart ugrani a buszról — Nekiszaladt a Zsuknak — Utcán játszó négyévesek — Személyautó elé tolta a babakocsit A látvány mindannyiunkat elborzaszt. Amikor tehetetlenül, kétségbeesve várja a sérült a segítséget. S ha éppen gyalogos a szenvedő alany, hát gyorsan megállapítjuk a jogosítvánnyal rendelkező felelősségét. Szemrehányó pillantásokat vetünk a pilótára, s sokszor megjegyzéseket teszünk: „mert mennek mint az állat, csak a gázpedált ismeri, ki adott ennek jogosítványt” — s közben a csődület egyre nő. Akadályozva a mentőket, gátolva a körülmények tisztázására törekvő rendőröket. Sajnos szinte mindennapos utcakép. Nyitrai István rendőr főhadnagy, az egri városi rendőr-főkapitányság közlekedési alosztályának vezetője meglepő adatokkal szolgál. — Valóban az a gyakorlat, hogy az kapja a kritikát az utca emberétől egy-egy balesetnél, aki sértetlen marad. Pedig az elmúlt években megszaporodtak azok az esetek, amikor kizárólag a gyalogos hibájából következett be a baleset, A statisztikai adatok szerint Egerben és a megyeszékhely környékén 1981-ben huszonnyolc, 1982- ben huszonkettő, míg az elmúlt év során huszonegy esetben voltunk kénytelenek a megsérült gyalogosokat elmarasztalni, felelőtlenségük, figyelmetlenségük miatt. — Mely korosztályok „járnak élen” az ilyenfajta szabálytalanságokban? — Mindenféle propaganda- munkánk ellenére a gyerekek és a nyugdíjasok. Pedig a Közlekedés Biztonsági Tanács segítségével számtalan alkalommal rendeztünk KRESZ-vetélkedőket iskolákban, tartottunk ismeretterjesztő előadásokat öregek napközi otthonában. Ugyanakkor számtalan film, plakát, s egyéb kiadvány van forgalomban e két korosztály rossz közlekedési szokásainak megváltoztatása érdekében. Igaz, még azt is el kell mondani, hogy a gyalogosbalesetek többségénél a gyerekeket nem számítva, sokszor előfordul az ittasság is. — Hallhatnánk néhány konkrét példát? — Név nélkül az elmúlt évi jegyzőkönyvekből idézhetünk néhányat. Egerben, a Petőfi tér környékén minden körültekintés nélkül indult át az úttesten egy idős, ittas személy, s egyenesen nekiszaladt egy szabályosan közlekedő Zsuknak. Miután a kórházban elsősegélyben részesítették, önkényesen távozott, majd amikor újra rosszul lett, három óra elteltével tért vissza. Mikófal- ván egy nyugdíjas néni az autóbusz mögül féktávolságon belül lépett egy személyautó elé. Figyelmetlensége nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülésekkel járt, s több órás fennakadást idézett elő a forgalomban. Szintén nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülést szenvedett az az utas is, aki Egerben a Lenin úton a helyijáratú autóbuszról próbált leugrani, miután már jó ideje szólt a figyelmeztető csengő. Valószínű, hogy ez az eset sem következett volna be, ha a vétkes nem ittas. A bélapátfalvi esetünknél is az alkohol játszotta a főszerepet. Szintén egy nyugdíjas lépett személygépkocsi elé, és súlyosan megsérült. Egerben, a Zalka Máté utcán egy nyolcéves tanuló az autóbusz mögül szaladt volna át az úttesten, s csak a személygépkocsi vezetőjének lélekjelenlétén múlott, hogy az összeütközést könnyebb sérülésekkel úszta meg a fiú. Néhány nappal később két megállóval arrébb történt hasonló eset, amikor egy hétéves kislány nyolc napon túl gyógyuló, súlyos sérülésekkel fizetett figyelmetlenségéért. Több olyan esetünk is volt, amikor három-négy év körüli gyerekek egyedül játszadoztak az utcán, amiből később baleset lett. A legkirívóbb példánk szintén Egerben történt. Egy anya háromhónapos kisfiát babakocsival szinte egy személy- gépkocsi elé tolta. Csak a gépjárművezető rutinján és lélekjelenlétén múlott, hogy nem történt tragédia, ám a kisfiú így is sérüléseket szenvedett. — Bár a példákat tovább sorolhatnánk, mégis inkább arra kérem, szóljunk arról, mit lehet tenni a hasonló esetek megelőzése érdekében? — A gyalogosoknak egyszer s mindenkorra el kell fogadniuk, hogy ők is részesei a megnövekedett forgalomnak. Téves az a szemlélet, ami szerint a .gyalogosnak mindenhol, s minden körülmények között elsőbbsége van. A ma emberének alapvető KRESZ-ismeretek- kel rendelkezni kell. Az idei évi KBT-munkatervünk- ben is nagy hangsúllyal került a járművezetők és a gyalogosok partnerkapcsolatának erősítése. Azért, hogy végre ne csak jelmondat legyen: járművel és gyalog az úton társak vagyunk ... Kis Szabó Ervin
