Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

0 4. ~wm— NÉPÚJSÁG, 1984. március 4., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK Elvárás...?! Még mindig szerfölött gyak­ran találkozhatunk a címbeli szóalakkal. Alakja ellen nem is lehet kifogásunk: szabá­lyosan képzett nyelvi forma. Amiért mégis rostára tesz- szük, annak az az oka, hogy mint divatszó sokszor feles­legesen is szerephez jut, s nyelvünk kifejezésbeli sok­színűsége elleni hibázás jel­lemző példáját szolgáltatja. Feltűnése idején elsősor­ban a társadalomtudomá­nyok művelői éltek vele, s később a sajtó nyelvhasz­nálatában egyre változato­sabb jelentéstartalmat és használati értéket hordozó és megnevező névszóvá vált Hogy a napi sajtó hasábja­in milyen beszédhelyzetekben és szövegösszefüggésekben jelentkezik elsősorban, ar­ról alábbi példáink tanús­kodnak: „A társadalmi elvá­rásoknak elvileg tisztán kel­lene érvényesülni, de a szülői elvárás is sokat szá­mít a pályaválasztásban” (Népújság, 1984. febr. 8.) — „A felnőtt elvárások ke­reszttüzében kell döntenie a tizenéveseknek arról, mer­re vegye az útját („Magyar Nemzet. 1984. febr. 8.) — „Tovább él a korábbi idők elvárásainak szelídebb kény­szere” (Népújság. 1984. febr. 9.). — „A lignitet az or­szág elvárásainak megfele­lően gazdaságosan hozzák a felszínre” (Népújság 1984. febr. 14.). Hogy éppen gyakori és felesleges használata mi­att egyre bizonytalanabbá válik a használati értéke, s felhígul, elkopik jelentése is, arra jellemző példának idézhetjük a téli olimpiáról adott televíziós sportriport e mondatát: „A kettes bob versenyzői az elvárást tel­jesítetek” (1984. febr. 11.). Ludas az elvárás szóalak abban is. hogy éppen gya­kori használata miatt egyre ritkábban halljuk és olvas­suk jó magyar megfelelőit. Pedig van miből válo­gatnunk. Példatárunk is ezt bizonyítja: igény, kívánság, kívánat, kívánalom, várako­zás, követelmény stb. Ha nem is értünk egyet azzal a minősítéssel, hogy az elvárás nyelvi forma „balkezesen képzett főnév” (Vademecum: Pellengér 334), azzal a nyelvművelő intéssel azonban igen: ha lehet, ke­rüljük. legalább is ritkán él­jünk vele szóban és írásban egyaránt. Dr. Bakos József ELSZALASZTOTT LEHETŐSÉGEK Szeretők Új magyar film Adományok, felajánlások a Nemzeti Színház építésére Kovács András korábbi filmjeit a közéleti hangolt- ság, a sokrétű valóságábrá­zolás, a gondolatgazdag te­matika, s az a közérthető­ségre törekvés jellemezte, amely mindig dicséretes mű­vészi szinttel ötvöződött. Többek között arra keresett választ, hogy az ember mi. ként találja helyét mai vi­lágunk ellentmondásainak kereszttüzében. Csoda-e, ha bemutatói a szélesebb rétegek körében is eseménynek számítottak ? Érthető érdeklődéssel vár­tuk új munkáját a Szerető­ket, amelynek címe valami­féle alkotói lépésváltást sej­tetett. Azt reméltük, hogy a magánélet szféráiról hal­lunk, látunk majd bennünk továbbrezdülő sztorifűzért, természetesen megtűzdelve szellemi meglepetésekkel is. Sajnos minderről szó sem volt, mindössze az történt, hogy a neves, a méltán köz­kedvelt rendező írt egy alapvető tévedésekben bő­velkedő forgatókönyvet, ß rendezőként annak vala­mennyi hibáját celluloidsza­lagra vitte. Mintha bekötött szemmel próbálna eligazodni, még­Van érdeklődés a jó mu­zsika iránt, ha igényes pro­dukciót kínálnak a hallga­tóságnak. És van sikerük a zenekari esteknek, ha olyan együttes ül ki a közönség elé, mint az évről évre fej­lődő budapesti Vasas Szim­fonikus Zenekar, továbbá olyan előadóművészek vál­lalnak velük közös szerep­lést, mint Pitti Katalin, Leb­lanc Győző, vagy Szalma Ferenc, az Állami Operaház hozzá ingoványos talajon ... Hősei, légüres térben mo­zognak, mindenféle társadal­mi kötődés nélkül. Verát, a férje által elhagyott har­minc éves mérnöknőt a ma­gány kínozza. Fél, retteg az egyedülléttől, s teljes kielé­gülést kínáló szerelmi part­nert keres és talál Tamás­ban, a nős egyetemi oktató­ban, aki meghatározott idő­pontokban, majdhogy fény­űzően berendezett víkend- házában rendeli oda, a mindkettőjük számára fel­villanyozó pásztorórákra. A nő természetesen többet kí­ván, a férfi azonban meg­elégszik ennyivel, mert esze ágában sincs elszakadni fe­leségétől, aki egy második gyerekkel is megajándékozza őt. Innen a „konfliktus", amely vérszegény és köz- helyízü. Legfeljebb akkor le­pődünk meg kissé, amikor a tanár asszonya felkeresi sze­relmi vetélytársát, s párja érdekében arra kéri: folyta­tódjanak a légyottok, mert őt csak urának szakmai elő­menetele, kiegyensúlyozott­sága, szellemi képességei­nek bokrosodása érdekli. énekesei. A tétel új bizony­sága az a koncert, amelyet az opera és operett műfajá­nak jegyében rendezett a galéria a Damjanich Szak­munkásképző Intézetben, ahol a tornacsarnokot zsú­folásig megtöltő hallgatóság éppúgy tapsolt a Gluck- nyitánynak (Iphigenia Au- lisban), mint a Varázsfuvo­la Sarastro-áriájának, vagy Jacobi Leányvásár-kettősé- nek. Arról azonban fogalmunk sincs, hogy az önző, a szá­mító hím, miféle tudomá­nyos tevékenység megszál­lottja, befolyásolják-e ér­vényesülését kaotikus ma­gánügyei. Mi tagadás: kí­váncsiak lennénk arra, hogy a katedrán miként boldo­gul a jövő értelmiségijeivel az a pedagógus, akinek pél­dát is illene mutatnia, ho­lott — e téren aligha jeles­kedik. Találgathatjuk: milyen ambíciókat dédelget a ki­szolgáltatott nő, akivel épí­tész kollégái csak szexuális kérdésekről tárgyalnak, ■ s szinte kizárólag a poharaz- gatás mesterei. Ne legyünk igazságtala­nok, hiszen a jószándék a torzóvá mintázódott kivite­lezésből is kivillan. Az Én legintimebb titkait szerette volna felvillantani a számá­ra új területre kalandozó já­tékmester, dehát az óhaj még nem testet öltött való­ság. A tartalmi tétovázásból fakadnak a formai bakik. Az aránytévesztés elnyúj­tott, és ismétlésbe torkolló ágyjelenetekhez vezet. Ebben az esetben a „jóból” is meg­árt a sok, mivel a nyilvá­nos „bemutató” résztvevői — Kiss Mari és Cserhalmi György — aligha vinnék el a pálmát, a rangosabb női, illetve férfi szépségverse­nyeken. Mindketten kitűnő színészek, arra azonban aligha van lehetőségük, hogy ízelítőt adjanak igazi erényeikből. Ráadásul a Gyurkovics Tibor által megfogalmazott dialógusok is szürkék, ter­jengősek, hézagtöltőnek is jellegtelenek, s nem tanús­kodnak semmiféle írói kva­litásról. A mű eredeti címe közel­kép volt, mintegy árulkodva a hamvábaholt rendezői tö­rekvésről. A végleges válto­zat a Szeretők lett. Semmi több! Hát nem ki­fejező ...? Pécsi István Nehéz egy kétórás kon­cert különböző darabjai kö­zött rangsorolni, különösen a műfaji kevertség miatt. De ha a dirigens — egyébként gyöngyösi származású! — Demeter Zsuzsa teljesítmé­nyét is figyelembe vesszük, akkor éppen a már említett nyitány feltétlenül kiemelést érdemel. A fegyelmezett „csapatmunka”, a szólamok pontos illeszkedése, a fafú­Február utolsó napjáig több min,t 19 és fél millió forint gyűlt össze az OTP XXH. kerületi fiókjánál, ahol a Nemzeti Színház épí­tésére szánt adományokat, azok adatait gyűjtik. Eddig 7805 befizetést könyveltek el, 2797 a fővárosból, 4601 vidékről, 55 pedig külföldről érkezett; közülük 3445 egyé­ni, 4360 csoportos befizetés volt. Az egyéni befizetések közül két tételt lehet kiemel­ni: az egyiket — 467 ezer fo­rintot — egy Budapesten élő idős néni fizetette be, aki kérte, hogy neve ne szerepel­jen a rtyilvánosság előtt, a második pedig a Kaliforniá­ban élő, magyar származá­sú egykori színésznő, Lucy Moori Broocks 25 ezer dol­láros (1 118 440 forint) ado­mánya. Mint az új Nemzeti Szín­ház védnökségének operatív bizottságánál az MTI mun­katársának elmondták: fo­lyamatosan érkeznek címük­re a különböző felajánlások, bár a kezdeti lendület érez­hetően csökkent. Különösen jellemző ez a társadalmi munkaajánlatokra, amelyek között sajnos sok olyan is található, amelyet" valószínű­leg nem tudnak majd hasz­nosítani. Ezek a kis közös­ségek akkor könnyítenék meg az új Nemzeti Színház építését, akkor járulnának igazán hozzá a megvalósí­táshoz, ha saját környeze­tűidben, munkahelyükön vé­geznének társadalmi mun­kát, és annak értékét fizet­nék be a számlára — mu­tattak rá a védnökség illeté­kesei. Nemrégiben érkezett a bizottsághoz a békéscsabai ügyvédi kamara dolgozóinak 58 ezer forintos felajánlása. A Budap>esti Rézfúvós Együt­tes külföldi vendégszereplé­seinek honoráriumából 5000 NSZK márkát ajánlott fel 1985 végéig, a Fővárosi Gáz­műveknél kommunista szom­batot szerveztek, s a mun­kabérből 100 000 forintot utaltak át. Megnyílt a Bizományi vósok, pozánok meleg, mély hangzása különösen ünnepi­vé avatták a produkciót, méltán aratva viharos elis­merést. A szólisták ugyan­csak egyenletes teljesít­ményt nyújtottak. Szalma Ferenc érett előadói stílusa, hangjának alsó regiszterei leginkább a Don Carlos Fü- löp-áriájában érvényesültek. Pitti Katalin hajlékony, fé­nyes szopránja Tosca imájá­ban lopta be leginkább Áruház üzlete, amelyben a Nemzeti Színház javára fel­ajánlott tárgyakat árusítják. Megkezdődött a színház tá­mogatására kibocsátott bé­lyegek árusítása, ezek érté­kéből kisebb tételeket már elkönyveltek az OTP-nél. Bényi László festőművész­nek a Katona József Szín­házban megrendezett kiállí­tásán a Nemzeti javára fel­ajánlott 20 képéből — ame­lyek együttes értéke mintegy 172 ezer forint — eddig 15 elkelt. • Immár megvalósult a Nép­színház és az oroszlányi vá­rosi Művelődési Központ nemrégiben kötött megálla­podása is, eszerint a két in­tézmény közösen járul hozzá az új Nemzeti Színház fel­építéséhez. A Népszínház évente két előadást tart a művelődési központban, s az előadások teljes bevételét a Nemzeti Színház számlájára utalják át. Az első előadást február 27-én megtartották. Urban Gyula és Darvas Fe­renc Itt a piros, hol a piros című zenés játékát mutatta be a Népszínház a bányász- városban. Nagyon sok olyan kulturá­lis rendezvény van, amelyek teljes bevételét a Nemzeti Színház javára utalják át. A berlini Magyar Kultúra Há­zában két hangversenyt rendeztek berlini, valamint az NDK fővárosában élő ma­gyar művészek közreműkö­désével. A Fővárosi Operett- színház operett-gálaműsort állított össze, amelyet két alkalommal mutattak be: Győrött a Kisfaludy- Színház KISZ-szervezete, valamint a megyei és városi KTSZ-bi- zottság szervezéséiben far­sangi gálát tartottak a váro­si sportcsarnokban. A Koro­na Pódium több műsorral járult hozzá a Nemzeti Szín­ház építéséhez, például a Pest megyei Hírlap közösen rendezett irodalmi estet, il­letve február utolsó napján a Hazafias Népfront gálaest­jén mutatta be egyik új mű­sorát. (MTI) hallgatóinak szívébe. Leb­lanc Győző pedig — Don Jóséként — a Virág-ária dallamívei révén érvényesí­tette legmarkánsabban hanganyagának, előadói ké­pességének értékeit, meg­nyerő egyéniségét. Az est különben az évfor­dulók jegyében zajlott. Há­rom jeles megyar kompo­nistánkra — Huszka Jenő, Kálmán Imre, Jacobi Vik­tor — születésük 100. évfor­dulóján fölcsendülő muzsi­kájukkal emlékeztek mind az előadók, mind az est kö­zönsége. A Vasas Szimfonikusok hatvani estjéről Kaposi Levente: XV/ 6. — Figyeljen, Scott! — hangzott Dorian hangja. — Együtt vannak? — Igen, uram! Illetve Doody főhadnagy hiányzik. Éppen a fogát húzzák ... és ... Dorian a helyzet ellenére elmosolyodott. Maga előtt látta az óriás termetű, iz­moktól duzzadó tisztet. a rettenthetetlen katonát, ahogy a fogát húzzák. — Nem baj, majd ő is csatlakozik. És most figyel­jék a képernyőt! Kinagyít­va látják az események minden részletét. Akármi­kor félfoe6zakíttathatják a vetítést, vagy megismétel­tethetnek egy részletet. Lane főhadnagy tűnt fel a 4 méter hosszú és 3 méter magas vetítővásznon. Arca elnyűtt volt, hangja rekedt. Haja kócosán hullott a hom­lokába. — Itt az MZ. Lane főhad­nagy, jelentkezem. Nem is tudott többet mon­dani, valaki durván eltaszí­totta. Egy férfi tűnt fel a képernyőn, szkafanderszerű öltözetben. Arcát álarc ta­karta. Rekedt hangon meg­szólalt, valami furcsa akcen­tussal. Közleményt olvasok be önöknek — mondta. Amikor a vetítés véget ért. Scott kérte, hagy az el­ső jeleneteket még egyszer játsszák vissza. S amikor az ismeretlen elkezdte a közle­mény beolvasását, megállí­totta a vetítést. Valami különlegeset ész­lel, Scott? — kérdezte Do­rian. — Inkább valami furcsát, uram. — Hogy érti ezt? — Nehezen tudnám meg­magyarázni. Mintha..., de nem is ... Legyintett. Azt hiszem, semmi, uram ... — Itt mindennek nagyon nagy jelentősége lehet. Mondja meg, mire gondolt. — A hangja, ezredes ... a hangja ... Mintha ismerős lenne ...; Valahonnan rég­ről... Érdekes, — gondolta Do­rian — nékem is ez tűnt föl. De erről nem szólt sem­mit. Inkább azt kérdezte, mit javasol a Skorpiósok fő­nöke. — Még gondolkoznom kell. Ha valamire jutok, azonnal jelentkezem. Addig is azon­ban nem ártana tizenöt év­re visszamenően áttekinteni az eltűnt űrhajósok és az űrhajózással kapcsolatban álló, de ugyancsak eltűnt, vagy meghalt szakemberek névsorát. • — Megtesszük, őrnagy, hát­ha ez a szál is vezet " vala­merre. A következő utasítá­sig helyezzék magukat ké­nyelembe, mert lehet, hogy nemsokára már nem jut idejük semmire. A képernyőn sistergés hal­latszott, majd újra föltűnt a közleményt beolvasó férfi arca. Aztán csak annyit lát­tak, hogy a szája megmoz­dult. de hangot nem hallot­tak. — Hát, fiúk — mondta Scott —. a helyzet elég bo­nyolultnak tűnik, de egy­két bonyolult dolgot már megoldottunk. Az őrnagy kékesszürke szemében vég­telen nyugalom tükröződött. Lebarnult arcán egy-két ke­mény vonás húzódott vé­gig. Szája sarkában ironi­kus-mosoly látszott. — A Skorpiók mindig megtették a magukét. Doody főhadnagy lépett be. Nevetve fogadták. — Mi van? Harapós ked­vűnek látszol. Hány fogad­dal van kevesebb? Aztán Scott neki is el­magyarázta a Skorpió had­művelet eddigi eseményeit. — Nem tetszik ez az egész nekem — famyalgott Doody. Valami nem stimmel benne. — Ugyan — legyintett Scotl. — Mindenre van megoldás. — Mindenre — mondta Doody —, csakhogy nem mindegy, milyen áron. Dorianék közben dermed- ten hallgatták az álarcos ismeretlen férfit. — Természetes, hogy önök mindent megtesznek azért, hogy akciónkat mi­előbb megsemmisítsék. Vi­szont az is természetes, hogy mi pedig a sajátunk si­keréért teszünk meg min­dent. Éppen ezért tüzetesen átvizsgáltuk az MZ-t és ha­tástalanítottuk a rajta levő robbanószerkezetet. Lane elkínzott arca jelent meg a képernyőn. — Sajnos, tényleg így van. Bal kezét felemelte, mint­ha üdvözölni akarta volna őket. De többet már nem mondhatott, mert ismét el­lökték a képernyő elől. — Nyomatékosan hangsú­lyozom — mondta az isme­retlen, — hogy ha nem tel­jesítik a kívánságainkat, nagy teljesítményű ion­ágyúkkal holnap, 17 óra 8 perckor megsemmisítjük a parlament épületét. És arra is felhívom a figyelmüket, ha megkísérelnek bennünket megsemmisíteni — bár, erre már semmi remény nincs a robbanótöltet hatástalanítá­sa miatt — akkor haladék nélkül felrobbantjuk a par­lamentet, a hadügyminisz­tériumot és a biztonsági szolgálat épületét. — Csak azt tudnánk — jegyezte meg Dorian, — hogy vajon Lane mit akart tudomásunkra hozni. — Gondolja — szólt köz­be dr. Dickson —, hogy va­lamit jelezni akart? — Tökéletesen biztos va­gyok ebben, doktor úr. — Akár biztos, akár nem — mondta Donovan — tény, hogy az esélyeink újra csök­kentek. Hiszen az MZ-t nem tudjuk megsemmisíte­ni. De erre Dorian már nem figyelt, agya lázasan mű­ködni kezdett. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents