Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-04 / 54. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 54. szám ÄRA: 1984. március 4., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Beszélgessünk! Manapság az emberek értekeznek, tárgyalnak, mondanak ezt-azt, de nem beszélgetnek. A gyöngyösi húsz emeletes bérház ak­kora, hogy pontosan bele­férne Üjlőrincfalva lakos­sága. Tehát egy falué! Két lift egyebet sem csinál, csak viszi hordja fel, alá az embereket, közlekedik, akár egy kis helyi Metró. Az itt élő ismerős a ti­zenkettedikről azt magya­rázza, hogy milyen is egy ilyen nagy ház élete. Élet- közössége ! Az emberek, többnyire úgy mennek el egymás mellett, mint az utcán. A liftben van aki köszön, van aki nem, ugyanígy a lép­csőházban, az előtérben. Évek óta természetesen összeismerkednek egy-két családdal, esetleg szom­széddal, hogy ha mondjuk nyaralni mennek, legyen aki a postástól átveszi a küldeményt. Ezekkel kö­szönő viszonyban vannak, talán váltanak is egy-két szót. Beszélgetés! A szó halla­tán képzettársítás révén felszínre tolakodnak az idevágó mondanivalók: Ki ér rá manapság be­szélgetni? Hol vannak már azok az idők, amikor az emberek, a szomszédok, az ismerősök egyszerűen leül­tek, vagy megálltak be­szélgetni? Most rohan, fut mindenki, menjen bár gyalog, autóbuszon, vagy taxival. Miért? Azért, mert ke­vés az ideje és kis darab idő alatt, sok a teendő. Így aztán a beszélgetésből legföljebb szóváltás marad, vetünk egymásnak egy-két keresetlen szót, egy idetar­tozó kísérő mosollyal. Még egyszerűbb, ha kérdezünk: Hogy vagy, mi újság? A válasz kivárására azonban már megint nincs idő és így az egyébként rendes, jó szándék, puszta forma­ság marad. Biztosan jól van, — gondoljuk magunk­ban — hiszen él, mozog, beszél, utazik. Nincs erről mit beszélni! A beszélgetések ideje lg­járt. A baj az, hogy nem­csak ismerős körben, de otthon, a családokban —, legalábbis sok családban — sem beszélgetnek el egymással a családtagok. Szia! No, mi van? Sem­mi! Mi lenne? És nálad? Dettó. Éhes vagy? Kép­zeld! Jó, akkor összeütök valamit. Ki ne ismerne rá napja­ink szűkszavú tőmondatai­ra? És a kaja után jön az újság, a rádió, a tv. Ennyi pihenést, szórako­zást elvégre csak megér- demlünk? Meg! Többet is. Csak az a kérdés, hogy a hátbor­zongató krimi adott-e pi­henést gyerekeknek, fel­nőttnek egyaránt? Lehet, hogy a meghitt családi be­szélgetés során türelmesen meghallgatott és megtár­gyalt mondanivaló talán érdekesebb lett volna. Leg­alábbis fontosabb! Otthoni beszélgetésre ugyanis szük­ség van. Különben „elide­genedünk” ... ‘D Szalay látván VEVŐKRE VADÁSZVA „Rohambrígád” a Bénában — Amit mi gyártunk — a sűrített levegő munkavég­ző képességét kihasználó munkahengerek, szelepek, azaz pneumatikus elemek — önmagukban még annyit érnek, mint egy kupac autóalkatrész — kezdi meg­lepő állítását Kócza Imre, az egri Finomszerelvény- gyár vezérigazgatója. — Ér­tékké, hasznossá attól a szellemi munkától válnak, amely logikai kapcsolatba hozza őket, tehát működő automatává állítja össze. Et­től lesz üzlet is a gyártása — ám ennek „fékje” is van: a fogadókészség. — Amely egyelőre korlá­tozott, hisz az automatizálás felfutásának időszakában — jelenleg — nagyobb az igény, mint a hozzáértés. Nálunk viszont van szakem­ber, tehát szellemi tőke — szolgáltatásként vállalkozha­tunk tervezésre, sőt célgép­gyártására is. — Ez utóbbi fogalom olyan gépeket takar, ame­lyek valamilyen speciális feladatra készülnek — tehát gyakran, túl gyakran, kí­vánnak különleges, sorozat­ban nem készülő alkatrésze­ket — folytatja a gondolat­sort Kállai Sándor gyáregy- ségvezető-helyettes. — Olya­nokat, amelyeket vagy egyáltalán nem lehet a so­rozatgyártásra berendezett gépsorokon áitbocsátani. vagy csak igen hosszú vál­lalási idővel. Valami olyas­mi ez, mintha egy kövér ember kérne ruhát egy sza­lagrendszerű varrodában. Maczák József gyáregy­ségvezető elgondolása kínál­ta a megoldást. A 550 fős pneumatika gyáregységből öt magasan képzett szak­munkást választottak ki 1980 decemberében, amo­lyan „rohambrigádot”. Ne­vük a feladatuk: „gyors igényeket kielégítő csoport”. A negyedévre összegyűj­tött munka a gyártósoroké, a vevők azonnali igényeit viszont e csoport elégíti ki. Kállai Sándor: — „Nem sztárok, csak mások” Amióta létezik e társulat, még egyetlen megrendelést (!) sem kellett elutasítani, az öt ember tavaly 16 mil­liós árbevételt produkált, természetesen raktári alkat­részeket is beépítve. Most emelkedik a pótlólagos automatizálások száma, így a szombat-vasárnapi munka sem volt ritka az elmúlt évben — idén január Hői 10-re emelkedett a „roham- brigád” létszáma. Munkájuk jellegét Martos Zoltán cso­portvezető egy példával vi­lágítja meg: — Mondjuk, kell valaki­nek egy 10 atmoszférát ki­bíró, 25 literes sűrített le­vegőtartály. (Egy ilyet he­geszteni tiszta „őrület”, any- nyi az engedélyezési, ellen­őrzési eljárás!) Ehelyett ír nekünk egy levelet a meg­rendelő, amibe csak ennyi van, rajz meg ennyi sem. A pneumatika kereskedelmi osztály szakembere idehoz­za a levelet, én átgondolom, miből lehet megcsinálni, kell-e hozzá speciális tarto­zék, majd rábólintok, ösz- szeírom, miből rakjuk ösz- sze, a vevő ez alapján gya­korlatilag postafordultával Martos Zoltán: t— „Rábó­lintok, két hét múlva ott a tartály” kap egy árajánlatot, kéthe­tes (!) vállalási határidővel. A tíz ember valamelyike ezután szépen öszeállítja a tartályt, elküldjük, szükség esetén helyszíni szereléssel beállítjuk. Rajz sehol, leg­feljebb egy vázlat az alkat­részekről. Mindehhez persze maga­san képzett, jó konstrukciós érzékkel rendelkező szak­munkások kellenek. Sztá­rok? — Korántsem — válaszol Kállai Sándor. — Ha vélet­lenül kevesebb a munká­juk, visszaállnak a gyártó­sorba. Bérük az azonos ké­pességűekével egyformán 26—27 forint óránként, és három műszakba járnak. Irigyelni őket nemigen kell a sorozatmunka mono­tonitásától az önálló gon­dolkodás árán szabadulnak. De példájuk a pályaválasz­tás előtt állóknak kínál okulást. Nem „drehás”, azaz hajtós, de gondolkodás nélkül dolgozó esztergályo­sokat, géplakatosokat igé­nyelünk már, hanem önálló, bárhová egyedül elküldhető, vállalkozó kedvű szakembe­reket. Mint a „rohambrigád” tagjai ... A „rohambrigád” tagjai a gyártósorok közé illesztett gépeken dolgoznak (Fotó: Kőhidi Imre) AZ IDÉN 19 MILLIÓVAL TÖBB TÉGLA Gázfűtés a derecskéi téglagyárban A tégla- és. cserépipar ha­gyományos gyárai most kü­lönösen nagy figyelemmel követik a meteorológiai elő­rejelzéseket, hogy minél ko­rábban, a tartósnak ígérke­ző fagymentes időszakkal egyidőben megkezdhessék a termelést. Az iparág gyártó­sorai a korábbinál felké­szültebben várják az indu­lást, mert nemcsak a szoká­sos téli nagyjavításokat fe­jezték be, hanem 16 hagyo­mányos gyár legnehezebb fi­zikai munkáinak gépesítését, a szállítás nagy részének korszerűsítését is. Ez a fej­lesztés lehetővé tette, hogy az idén 19 millióval több téglát szállítsanak a magán­lakás-építőknek, mint tavaly. Ebben az évben a rekonst­rukciós program szerint to­vábbi 16 hagyományos gyár­ban fejezik he a korszerű­sítést: ez főként 1985-től nö­veli a termelést újabb évi 22 millió kisméretű téglával. Ezekről és még számos más. megérett elképzelésről tájé­koztatták a gyárakban áz MTI munkatársait. Az eddig befejeződött kor­szerűsítések közül a legje­lentősebb a Baranya—Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat mohácsi gyárának fejlesztése, amelyhez jelen­tős segítséget nyújtott az al­földi testvérvállalat. Auto­matikus gépiekkel, téglaátra­kó berendezésekkel szerelték fel a gyárat, amely az idén már mintegy négymillió tég­lával többet szállít a lakás­építőknek. mint a múlt év­ben. A mohácsiak kapták meg az első hazai automati­kus rakodógépiet, amelynek gyártására csehszlovák licenc alapján az alföldi testvérvál­lalat rendelkezett be. Kis számítógép vezérli ezt a be­rendezést, amely az egyik legnehezebb fizikai munkát végzi el, a téglaégetésre elő­készített kemencekocsit rak­ja meg emberi kéz érintése nélkül. Ilyen korszerű rako­dó berendezést szállítottak az abonyi, a hajdúszóboszlói és a mátraderecskei üzem­nek. s gondoskodnak a többi gyár ellátásáról is. A fej­lesztésekben tehát fokozot­tabban támaszkodik a saját erejére az i pia rág, így az Al­földi Téglaipiari Vállalat ma­ga épít korszerű alagútke- mencét a debreceni és a kunszentmártoni gyárában, is. A testvérvállalatok lát­ják el egymást úgynevezett szárító kocsikkal és más korszerű felszerelésekkel, sőt a békéscsabai új üzemük öntvényekkel, fontos alkat­részekkel is. Az idén 16 üzemben befe­jeződő fejlesztéssel együtt további nyolc gyárban vé­geznek jelentős rekonstruk­ciót. E beruházások nemcsak gépsorok és a szállítás kor­szerűsítésére terjednek ki, hanem új égetőkemencék építésére, sőt műszárító lé­tesítésére is. Utóbbi függet­leníti a gyárat az időjárás^ tói, mert megszűnik a nyers­tégla szabadtéri szárítása. Megyénkre vonatkozóan külön örvendetes az a hír, hogy a mátraderecskei tég­lagyáriban a költséges olaj­fűtés helyett gáztüzelésre térnek át ez évtől. Mindez olyan energiaigényes terüle­ten, mint a téglagyártás, rendkívül nagy költségmeg­takarítást jelent. M agyar -— oszt rák szakszervezeti találkozó Március- 2-án és 3-án a SZOT Oktatási Központban Baiatonfüreden Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke. Méhes Lajos főtitkár, Gál László főtitkár-helyettes, és a SZOT-titkárság más tag­jai megbeszélést folytattak az Osztrák Szakszervezeti Szövetség (ÖGB) Anton Be­nya elnök, Alfred Ströer és Fritz Verzetnitsch vezető tit­kár részvételével hazánkban tartózkodott titkárságával. A küldöttségek megvizs­gálták a magyar—osztrák szakszervezetek együttmű­ködését és megállapodtak a további kapcsolatokban az 1984. évre. Véleményt cserél­tek a nemzetközi szakszer­vezeti mozgalom időszerű kérdéseiről, az európai szak- szervezetek együttműködé­sének lehetőségeiről, a szak- szervezetek felelősségéről Eu­rópa békéjének, biztonságá­nak megóvásában. Az osztrák küldöttség szombaton elutazott Magyar- országról. Befejeződött a fegyverkezési versenyről és a nukleáris háborúról tartott konferencia Szombaton, a Magyar Tu­dományos Akadémia nagy­termében befejezte munká­ját a fegyverkezési verseny és a nukleáris háború ter­mészettudományos vonat­kozásairól tartott konferen­cia. A Magyar Tudományos Akadémia és az Országos Béketanács védnöksége alatt rendezett kétnapos tanács­kozás záróeseményén előadá­sok hangzottak el a nemzet­közi biztonságról és a le­szerelésről, a leszerelés el­lenőrzésének technikai lehe­tőségeiről, és a nukleáris fegyverkezés katonapoliti­kai következményeiről. A konferenciára meghívott külföldi tudósok közül Va­lerij Legaszov akadémikus, a moszkvai Kurcsatov Inté­zet igazgatóhelyettese. Az atomenergia biztonságos fej­lesztése: út a békéhez cím­mel tartott előadást. Hang- sú lyozta: atomerőművek építésére szükség van, mert a kőolajlelőhelyek csak a vi­lág egy részén találhatók, konfliktusok forrásai lehet­nek, urán viszont csaknem mindenütt található, s biz­tonságos energiaellátást tesz lehetővé. Emlékeztetett ar­ra, hogy a Szovjetunió ja­vaslatot terjesztett elő az ENSZ-ben, amelyben indít­ványozta: az atomerőművek elleni támadást minősítsék úgy, mintha vegyi vagy bio­lógiai fegyvert vetnének be. A labdarúgó NB I tavaszi első fordulójának szombati eredményei. Diósgyőr—Ferencváros 1—3 Csepel—Volán 0—4 Nyíregyháza—Vasas 0—1 Ü. Dózsa—SZEOL AK 1—0 PMSC—Haladás 1—0 Bp. Honvéd—MTK VM 8—0 Labdarúgás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents