Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
6. NÉPÚJSÁG, 1984. március 31., szombat PÁLYAVÁLASZTÁS - GONDOKKAL (5/3.) Azok a hiányszakmák... Kun József Macskássy Géza Kameniczky Antal Sajnos nem a boconádi példa a jellemző, hiszen sok helyütt számos gond vár orvoslásra. Ezeket tetten érni nem könnyű, hiszen ki taglalná kudarcait, ki vallaná meg bendőziés nélkül: rábízott feladatait csak hibákkal, mulasztásokkal tarkítottam teljesítette. Az egykori és a jelenlegi bajokról azonban készségesen szólnak a volt általános iskolások, akikkel az egri 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben beszélgettem. A munkásutánpótlás, a stafétaváltók képzésének egyéb gondjairól nemcsak őket kérdeztem, hanem a témában sok évtizedes tapasztalatai alapján igen otthonosam mozgó Kameniczky Antal igazgatót s a meghívott tanmű- helyvezetőket is. Hibás megközelítés Az irodában hamar élénk diskurzus formálódik. A direktor így indít: — A pályaválasztásról soha nem lehet eleget mondani, ezt a kérdéscsoportot folyvást felszínen illik tartani, hiszen aligha lehet fontosabb annál, amikor a leendő felnőttek jövőjükről határoznak. Ebben a felelősségteljes dologban a legmesszemenőbb segítséget kell nyújtanunk nekik, hogy minél több információ birtokaiban döntsenek. Hamarosan kiderül— korábbi impresszióim megerősítéseként —, hogy épp a felvilágosítás hibádzik. Az ostromlott és a mostohagyermekként kezelt szakmákat említem, s kikötünk a mellőzöttként kezelt gépi forgácsolásnál, „magyarul” esztergályosnál. Kun József, a Csepel Autó 3. számú egri gyáregységének tanműhelyvezetője rögvest bekapcsolódik a disputába, s mindjárt új oldalról közelít. — Valaha a legelőkelőbb ranggal büszkélkedhetett, ma viszont makó-jeruzsálem- nyi távolságra van ettől. Elsősorban azért, mert az érintetitek alig tudnak róla valamit. Arról hallottak, hogy az iparban szigorú a munkafegyelem, gyakorlat a blokkolás, normázható a tevékenység, olykor nehezen elviselhető a monotónia, a kísértő egyhangúság. Megjegyezték: ez olyan elfoglaltság, amely szinte kizárja a mellékkereset szerzést, a belőle fakadó otthoni jö- vedelemkiegészítést. Alkotó jellegéről, teremtő voltáról, a milliós gépek nagyszerűségéről, az igyekvők tisztes anyagi megbecsüléséről szinte semmi, vagy csak elvétve hallottak. Ezt a gondolatkört viszi tovább Macskássy Géza, a Finomszerelvénygyár tan- műhelyvezetője. — Erősen helytelenítem a hiányszakma elnevezést. Ez riasztó érzést, azonnali bizalmatlanságot kelt diákban és szülőben egyaránt, azt szuggerálva bennük. hogy valami nincs rendben. Ügy vélem, sokkal szerencsésebb, kifejezőbb lenne a kevésbé ismert jelző használata. Annál inkább, mert. eleve seregnyi. eddig egyáltalán nem tudatosított információ közlésére késztetné a pályaválasztási felelősöket, a többi tanárt, sőt a sajtó, a rádió, a televízió munkatársait is. Tulajdonképpen ezt a minősítést alkalmazhatnánk más esetekben, mondjuk a vasszerkezeti lakatosoknál, a cipészeknél, az ács-állványozóknál, a marósoknál, a szerszámkészítőknél, az erősáramú berendezésszerelőknél. Ebben bizony van valami. Akkor is, ha az oktatási intézmény pillanatnyi beiskolázási nehézségei a felvételi kérelmek elbírálása, illetve a fellebbezések után, vagy belső átcsoportosítással megoldódnak. Mennyivel kevesebb lenne a nekikeseredett, ha mindenki a bőség zavarával küszködve választhatna, ha a sokfele szépnek tartott munka közül voksolna a számára leginkább vonzóra. Sovány útravaló A vendégek még tovább lépnek, s így fogalmaznak. — Ha megváltozna a szemlélet, akkor egy-egy csoport nem 2,5-es átlaggal startolna. — Ráadásul emögött csak 0 egész néhány tized „értékű” ismeret rejlik. — Olyan fiú is akad — sajnos nem kivételként —, aki olvasni, számolni sem tud tisztességesen, s még nevének leírása is gondot okoz számára. — Kétségbeejtő szerény útravalót hoznak magukkal ezek az ifjak. Mintha tanáraik elfelejtettek volna követelni. Mi viszont nem alkudhatunk meg, beléjük kell sulykolni legalább azt a minimumot, ami nélkül tönkretennék a méregdrága gépeket. Ha nem kellene mások adósságát is törleszte- nünk. annak elsősorban a diáksereg látná hasznát. Célirányos, de hiteles szavak ezek, s ellenpontjukként az is igaz, hogy ebben az intézetben nem ismerhetnek sziszifuszi feladatot. Más szóval: ide jó néhá- nyan kényszerűségből térnek be, de idegenkedésük idővel eloszlik, mert fejlődőképes emberekké formálják őket. Olykor szándékuk ellenére is. Többlettel gazdagodva Ezt bizonygatják — méghozzá tényeket felsorakoztatva — a talpraesett, a jól nevelt fiúk is. akikből esztergályos lesz. Szutor Zsolt, másodéves gépiforgácsoló, először egykori pályaválasztását idézi. — Az iskolában senki nem mondott semmit erről a hivatásról. Egyik barátom példáját követtem. Verebélyi Gyula hasonló húrokat penget: — Csak megerősíthetem azt. amit az osztálytársam mondott, azzal a különbséggel, hogy engen az a rokonom győzött meg, aki nem tudott elképzelni ennél szebb kenyérkeresetet... Nem bántam meg hajdani lépésemet, így aztán tanulmányi eredményem is emelkedett. Valaha 4,3-mal jöttem, most viszont 4,5 vagyok. Az elsős Horotán Zsolt így summázta indulását: — Idősebb barátaim javasolták ezt a megoldást. Az osztályfőnöki órákon csak azt mondták: létezik ilyen lehetőség is. Itt aztán eljutottam a majdhogy ismeretlentől az örömig. Ezért javítottam eredményeimen is. ök hárman messziről közelítettek a szakmához, de csak hazataláltak. Mennyivel többen lennének. ha kevésbé szegényes útravalót kapnának. Pécsi István Szutor Zsolt Verebélyi Gyula Horotán Zsolt (Fotó: Kőhidi Imre) Megújulás az Építők Heves megyei Kórusánál Yorkig még öt hónap Próba közben az egri Dobó Gimnáziumban Yorkig még öt hónap. Augusztusiban az Építők minden bizonnyal énekelni fognak a középkori gótika remekében, a yorki kátéd- rálisban. Ez a bűvös mondat a summázata annak a lelkiállapotnak, amelyben ezeket a heteket-hónapokat átéli és végigdolgozza az Építők Heves megyei Kórusa. Ez a hatvan-nyolcvan főből álló vegyeskar főleg az utóbbi időben ritkán hallatott magáról. Tavaly nyáron a baráti finn vendégkórust fogadták Egerben, aztán semmi jelzés, hogy valami is történne körülöttük, miattuk. Most a KÖTA — a kórusók országos szervezete — megadta az egri amatőr-együttesnek azt a lehetőséget, hogy a yorki Chapiter House kórusát fogadja Egerben. Ez a vendégjárás az egri kórus visz- szahívását jelenti. A KÓTA intézkedése olyan pályára juttatta Ocs- kay György vegyeskarát, amelyről azt szokták mondani a köznyélvben: ez itt „a felszálló ág", ez most a nagyobb sikerek, a megalapozottabb távlatok felé nyit. Nem mintha a vegyeskarnak nem lennének nemes hagyományai, nem volna érett öröksége. Nem is erőszakolt áttételekkel annak az Egri Dalkörnek a szellemi hagyatékát ápolja, ahol egykor Huszthy Zoltán sikert sikerre halmozott. Hol robban a minőség? Az egri zenei élet historikusa nemegyszer dátumok, netán sorsdöntő, érlelő belső, külső események után érdeklődik, amikor a siker felé vezető úton egy- egy nyilvánvaló állomás keletkezése után kutat. Régóta ismeri ezt az együttest és a már leköszönt karnagyait, Nyiry Józsefet, dr. Valentin Kálmánt is, akik nem könnyű éveket dolgoztak végig lankadatlanul, hogy a közös éneklés ügye ne fusson zátonyra ebben a városban. A válasz mégis abban a többletben van. ami Ocskay György elgondolásaiban öltött és ölt testet. Csaknem húsz éve összekötötte sorsát ezzel a gárdával. Sokáig karnagytársa mellett formálta-építgette azt az igényt, utat, amely a nagyobb formátumú művek felé vitte a közös éneklés ügyét. Ebben a törekvésben azonban nem egyedüli mozzanat a nagyobb formátumú művek betanulása, hanem elsősorban annak a belsősé- ges kapcsolatnak a megteremtése volt a lényeges, amely a bonyolultabb zenei, tartalmi értékrendet felmutató művek befogadásához előadásához vezethet. Magyarán: felvinni a kórust, a kórus tagjaiban a készséget arra a pontra, ahonnan egy nagyobb terjedelmű mű értékes, fegyelmezett megszólaltatása már magától értetődő. Mindez első hallásra, olvasásra, talán túl egyszerűen hangzik. Ehhez a célhoz azonban összetett, olykor egymásba fonódó, olykor külön-külön is megkeresendő utak, lehetőségek vezetnek. Nemegyszer keresni is kell ezeket az utakat, módokat! Az utóbbi két évtizedben! az építőkből, pedagógusokból, jogászokból, tisztviselőkből, alkalmazottakból összeálló együttes létszámában, hanganyagában kellett erősítést, fiatalítást, felfrissítést végrehajtani. Mert hanganyag van, csak meg kell keresni! Így esett, hogy csaknem két évvel ezelőtt, napra pontosan 1982. július 1-én a Bach-kantátával (B. W. V. 29.) és az Eszterházy Pál művéből, a Harmonia Coe- lestis-ből vett részletekkel megszületett az a bizonyos minőségi áttörés. A kórus vezetője megállapíthatta, hogy ez a közös éneklésért komoly időáldozatot hozó baráti társaság nemcsak a barátság, az éneklési szenvedély szintjén került vele gyümölcsöző, emeltebb partneri kapcsolatba, de megérlelődött az a belső összetartozás, fegyelem is, amely a továbblépéshez elengedhetetlen. Nemcsak a KÓTA figyelt fel rájuk. Ha már az irányról, az elmélyülésről van szó, az Országos Filharmónia is jegyzi törekvéseiket. Az idei Agria-miűsorban. a nyáron az Egri Szimfonikus Zenekarral együtt előadják Liszt Koronázási miséjét az egri székesegyházban. Ez a megtisztelő felkérés „a szakma” fontos megnyilatkozása, hiszen ezzel az újabb csatornával, a Filharmóniával mintha végleg kilépni látszanának abból az elszigeteltségből. amit nem minden sértödékenység nélkül „vidéki elfelejtetés”-nek szoktunk becézni. Ilyenkor, lépés- és léptékváltás idején ugyancsak fogas kérdés, hogyan alakulnak az együttes tennivalói? Jut-e a nagyobb szabású művek betanulása, előadása közepette másra is idő? Arra például, hogy a korábbi években-évtizedekben vállalt kórusanyagokat újra meg újra műsorra tűzzék? Vagy annyira változott, visszaszorult a hagyományos magyar kórusművek iránti igény,, hogy azokkal ma már nem lehet közönséget megtartani, vagy még inkább újabb közönséget is megszerezni? Szó sincs változtatásról. vagy bármiféle ízlésváltoztatás által előidézett akadályról! Hassler, Purcell, Dowland, Händel, Bach. Monteverdi, Beethoven, Brahms, Kodály, Bárdos, Farkas Ferenc, Pretori- us és Peuerl (XVI. sz.) művei futnak itt, gyors ütemben a tanulási szalagon. E felsorolással máris ízelítőt adtunk a távlatról, amelyet Ocskay György nyitott és nyitva tart kitűnő gárdája előtt. Tervek és mecénatúra? A kórus a szakszervezeté. Az építők megyei szakszervezeti titkára, Hajdú Miklós megerősítette beszélgetésünkkor. hogy a kórus előtt álló feladatokhoz az anyagiákat megoldják. Illően akarják fogadni a yorki kórust, karnagyukat, Peter Joungot és orgonistájukat, Stephen Hartleyt. Április 14—21. között három hangversenyt adnak a yorkiak, kettőt Egerben, egyet Gyöngyösön. Az Építők Kórusa augusztus második felében utazik Yorkba. A költségek viselésébe „beszállnak” az építőipari vállalatok is. Az összhang az együttes, a karnagy Ocskay György és a mecénatúra között megvan; biztosíték is arra, hogy a „felszálló ág” tartós maradhasson. S ha még hozzáadjuk az itt leírt amatőrségi adatokhoz. hogy az év végén ismét minősítést kémek egy egri hangverseny keretében, mert a fesztivál-rangot szeretnék megismételni, megtartani; meg azt. is, hogy a megyében mindenütt, ahol az építők kívánják, jelen vannak műsoraikkal, értékelhetjük ennek az iskolán kívüli népművelésnek igazi jelentőségét, horderejét! Farkas András Csernó Judit művei az egri Ifjúsági Házban Hofifmannsthal életünk külső balladakörét említi, csupa szükséges, de elomló dolgot. Reverdy e megállapítással ellentétben az ember belső tájairól beszél, melyet elmélyüléssel hódíthatunk meg önmagunk számára. Tennyson is e gondolatkörhöz csatlakozva jelzi: „lenni még nem élet”. Az élet gyarapító lehetősége a művészet mindig friss megújulásaival. rendre születő új üzeneteivel. Csernó Judit Munkácsy-dí- jas festőművész is ezt a sugárzást végzi. Végezheti, hiszen Bernáth Aurél és Bar- csay Jenő tanítványaként mindent megtanult a Képző- művészeti Főiskolán, ami megtanulható. Miben áll az ő külön festői parcellája? Mindenekelőtt abban, hogy a valóság látványkincsének kimeríthetetlen ajánlatait mértéktartóan tagolja, szabatosan rendezi a komponenseket. a vizuális egyenletrendszert. Vagy úgy, hogy redukálja a környezetet acélkék tónusokra és érett, kerek Holdra, vagy úgy, hogy átalakítja a balatoni naplementét sárga fény- útra. Mindig másképp a mű egyedi törvényei szerint. Változatos. Takarékos. Árnyalt. Sárga virágos csendéletének színrendje olyan összhangzattan, melyből érzékeny mértékű valőrérték- kel emelkedik ki a sárga virágcsoportosulás, így éri el a kép optimumát. Szerény magabiztossággal. Különös, ahogy megindulnak az élénk, érett tónusok az „őszi táj”- ban és festői lelemény révén a „Napsütötte házak" nemcsak az özönlő fény színtükrei, hanem maga a Nyár. Rábukkan, rácsodálkozik a színes völgykatlanra, benne a tektonikus erőket érzékelteti, a fehér árnyalatokban pergő, hömpölygő, — „időtlen időt”. Fent öblöt képez a látvány baloldali részén. — odahelyezi azt. ami éppen elfér, az Éltető Napot, anyaégitestünket. Kettős metamorfózist okoznak Csernó Judit alkotásai. Szép lesz a szoba, színes otthonná bővül a szöglet, ahová egy-egy festménye megérkezik. Szép lesz a tér, de ami ennél is fontosabb, ami művészetének végeredménye, — szép, szebb lesz az életünk. Losonci Miklós A repertoár
