Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. március 28., szerda — A megnyitó (Fotó: Perl Márton) Ifjúgárdisták vetélkedtek Összeköti őket a KISZ Talpra állt egy ifjúsági brigád (Tudósítónktól) A közelmúltban váratlan eseményre került sor a He­ves megyei Állami Építő­ipari Vállalat egyik kiváló címet elnyert ifjúsági bri­gádjánál. A Petőfi Sándorról elnevezett festőgárda veze­tőjét a tagok egy része le­mondásra szólította fel, mert „fejébe szállt” a dicsőség, s elhanyagolta a tennivalóit. Ám az eddig legjobbnak tartott brigádvezető azzal fenyegetőzött, hogy ha a fiatalok kitartanak elhatáro­zásuk mellett, akkor fel­oszlatja a patinás együt­test. .. Ezt követően elkez­dődött a kötélhúzás. A tagok kisebbik része védelmébe vette bukott vezetője állás­pontját, a többség azonban nem tágított. Végül meg kellett válnia a csapatától, s vele tartott néhány támo­gatója is... o Ennek már harmadik esz­tendeje. Azóta ismét talpra álltak a munkasikereikről ismert fiatalok. A szakítást követően új vezetőt válasz­tottak, új alapokra helyezték a brigádversenyt, megújí­tották a KISZ-alapszervezet tevékenységét is. — Bennünket úgy ismer­tek a vállalatnál, mint a gazdasági és társadalmi munkában élenjáró közössé­get — emlékezik a történ­tekre Harsányi Tibor a je­lenlegi brigádvezető. — So­rozatban nyertük el a fé­nyesebbnél fényesebb kitün­tetéseket. Tagadhatatlan, hogy volt is mivel büszkél­kedni, de a valós teljesít­ményünk egy idő után el­maradt a követelményektől. Romlott a munkánk minősé­ge, megcsappant az ambí­ciónk, kevesebb társadalmi munkát is végeztünk. De papíron minden ment a ré­giben. .. e A festők képviselőivel be­szélgetek. Szóba kerülnek a kemény munkával, helytál­lással elért eredmények: új­ra aranykoszorús címet nyertek. — Hogyan sikerült? — kérdezem a fiatalokat. — Mindenekelőtt úgy, hogy magasabbra emeltük munkánk, közösségi életünk mércéjét — újságolja Mol­nár Imre — Újjászerveztük a KISZ-alapszervezetet is, hiszen az ifjúkommunisták többsége sorainkból tevődik össze. Most már mindenki­nek van testre szabott vál­lalása, melyet rendszeresen értékelünk Szűcs György azt bizony­gatja, hogy érdemes tovább­képzésre járni, mert fonto­sabbnak érzi magát az, aki tanul. — KISZ-szervezetünknek is Petőfi a névadója. Egyik taggyűlésünkön került szóba, hogy érdeklődésünknek megfelelően képezzük ma­gunkat tovább. Én a műve­zetői tanfolyamnak vágtam neki. Brigádvezetőnk a tech­nikusi oklevél megszerzésére készül, a többiek a szakkö­zépiskola elvégzését tűzték ki célul. El ne felejtsem: Molnár Imre marxista—leni­nista egyetemre jár. — Nemcsak a focipályán és az ÖHV-versenyeken, de az építkezésen is barátok vagyunk. A brigád legtöbb, tagja mesterlevéllel rendél- kezik — állítja Zuber Jó­zsef. — Ha nem éreznénk jól magunkat, elmennénk kisiparosnak. De ez meg sem fordul a fejünkben. Jól keresünk, a munkánk­nak rangja van, összetart bennünket a brigád és a KISZ. Vagy talán te nem így tennél a helyünkben... ? Mika István összeállította: Németi Zsuzsa (Tudósítónktól) A KISZ Eger városi Bi­zottsága a társ fegyveres erőkkel együttműködve már­cius 24-én rendezte meg az Diszkóvilág. Szépségeiről, nehézségeiről, örömeiről, iz­galmairól, buktatóiról, a pá­lyatársak ármánykodásairól, a közönségről Protovin Ist­ván, a már nem. és Kis Oszkár, a még mindig disz­kós vall... Ahhoz, hogy az ember diszkós lehessen, először is engedélyt kell szereznie. Ré­gebben ilyet még egy-egy hónapra adtak, de aztán annyira „elszaporodtunk”, hogy most már mindenki­nek kötelező központi vizs­gát tennie. Erre tízperces műsorokkal lehet jelentkez­ni, tetszés szerint összeállí­tott zenékkel. Egy a fontos: Négy percig tudni kell be­szélni, jó, ha a pályázó is­mer egy-két ízesebb sztorit," pletykát a műsorában sze­replő együttesekről, erre mindig „harap” a közönség. A produkciót vizsgabizottság értékeli, de döntésük nem mindig pártatlan ... Engem kétszer rúgtak ki, és kétszer engedtek át. Az elutasító válaszok egyikén mindössze annyi volt az indoklás; Nem tetszett! A másiknál pedig — kicsit komikusán hang­zik —. bosszú áldozata let­tem, ugyanis egy városunk­ból kiutasított diszkós beke­rült a bizottságba, és meg­fogadta, hogy amíg ő ott van, egri nem kap enge­délyt. Nem is kapott. Add el a műsorod! — ez a mi jelszavunk. Az már szinte mindegy, hogy Karádi Katalin, vagy egy újhullá- mos együttes zenél, csak be­szélj, és úgy, hogy azzal vi­dámságot, jókedvet teremts magad körül! Mindenkinek van egy jód bevált mondá­Ifjú Gárda-alegységek szak­ági vetélkedőinek városi döntőjét. A népkerti sta­dionban — ünnepélyes kül­sőségek között — Farkas József városi KISZ-titkár sa, vagy taktikája, amely- lyel megnyeri a közönséget. Van, aki mesére szerkeszti a számokat: „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy diszkószagú rét a hang­falak sűrű erdejében ...”, van aki egy népszerű szám­ra mindig ugyanazt a dia­képet vetíti a plafonra, így a táncolok az ismerős dal­lam hallatán akkor is fel­kapják a fejüket, ha a kép nincs ott. Én szeretem kézben tar­tani a bulit. Rögtön megér­zem, ha „megfagy a levegő”, ilyenkor valami belenyilall az oldalamba, és remegni kezd a kezemben a mikro­fon. Előfordult már az is. hogy néhányan „hecc”-ből ki­nyomták a biztosítékot. Vagy például egyszer a Dobó gimnáziumban tánc közben szóltak, hogy itt fel fog lépni az irodalmi színpad. Gyorsan össze kellett pa­kolni, és a nagy sietségben az egyik csatlakozó dugó beletört a hangfalba. Ezek mind olyan apró bosszúsá­gok, amelyek egy egész es­tét elronthatnak. Persze, az is fontos, hogy milyen a közönség, mert más a helyzet egy iskolá­ban, ahol a tanárok vigyáz­nak a rendre, és a diákok nem ihatnak szeszes italt, és más egy faluban, ahol el­ső a kocsma, és egy kicsit becsípve, zajongva, köteke- dős hangulatban érkeznek a klubba a vendégek. De nemcsak ők, hanem a kollégák is okoztak már kellemetlenségeket. Egyik nyitotta meg a rendezvényt. Ezt követően a több mint kétszáz „gárdista” a szak­ágaknak megfelelő körülmé­nyeket biztosító színhelyekre vonul el, hogy számot adjon a képzési év során elsajátí­tott elméleti és gyakorlati ismereteiről. A jól előkészí­tett, színvonalas verseny győztesei a következő al­egységek lettek: A tűzoltók közül nyert a Bélapátfalvi Cementgyár raja. Rendőri ismeretekből a Kereskedelmi Szakközép- iskola I. raja tudott a leg­többet. A polgári védelem győztesei voltak: a pétervá- sári Mezőgazdasági Szak­munkásképző Intézet alegy­ségének tagjai. A „honvéd elsők” a Dobó István Gim­názium tanulói lettek, a legjobb munkásőröknek pe­dig a kereskedelmi szakkö­zépiskolások bizonyultak. A megyei vetélkedőn ők fogják képviselni Eger vá­ros és környéke ifjúgárdis­táit. nyáron például elvállaltam, hogy helyettesítek a Fagyi­kertben. Két nappal előtte odajött hozzám egy férfi, és megfenyegetett, hogyha meg merem csinálni a diszkót, lehetetlenné tesznek a vá­rosban. Egyben felajánlotta, hogy óránként 300 forintért jó minőségű zenét vesz fel nekem. Ugyanaz a férfi a műsor közben rám kiabált, hogy mutassam meg az en­gedélyemet. Mint később ki­derült, ő is a Fagylaltkert­ben diszkózott egy másik társával együtt, és több pénzt kaptak volna, ha én nem vállalom ... Hogy miért csináljuk? — A zenéért! öreg vagyok én már bo­hócnak, ezért is hagytam abba a rendszeres diszkó- zást. A zenével viszont nem szakítottam, az Ifjúsági Házban én vezetem a Fül- be-valót, s akkor örülök a legjobban, ha a hallgatóság­nak valami új, ismeretlen, különleges lemezt, kazettát játszhatok le. Kívánság? Szeretnék összeállítani egy szintetizátort... Én továbbra is járom a megyét a két magnómmal, hangfalakkal, erősítőkkel, ezenkívül nyomdaipari ta­nuló vagyok. Kedvtelésből zenélek a Do It Yourself együttesben,, nemrégiben a Magyar Rádióban is bemu­tatkoztunk. A leghőbb vá­gyam? — Utálom cipelni a felszerelésemet. Talán lesz egy olyan hely, ahol csak én leszek, vetélytársak nélkül, olyan technikai segédeszkö­zökkel, amiket nem lehet elmozdítani a helyükről... Dóros Judit Tuza Ferenc Eligazításon Pisztolytöltő verseny Cigarettafüst, fáradt levegő, ácsorgó párok, zaj... Infralámpák, vi­lágító fehér pulóverek, selyemsálak, fel-felvillanó színes égők... A mikrofon mögé lép ... ; Szevasztok, lányok, szevasztok fiúk, remélem, mindenki itt van, amit pedig hallani fogtok, nem más, mint a ... Diszkós duett Köszönjük, jólesett A tanácsköztársaság évfordulójának napján úttörők csen­gettek, kopogtattak jó néhány ajtón. Nálam is. Nem vagyok ugyan 19-es, — nem 'sok, de néhány évvel később jöttem a világra — de az ottani, a haza, a nép ér­dekében elfogadott elvekkel, politikai és gazdasági célkitű­zéseinkkel nemcsak egyetértettem, hanem egy kicsit sze­rény, szürke továbbfőlytatójának is tartom magam. Rám rendkívül nagy hatással volt, amikor megismerked­tem azokkal az elvekkel, — a negyvenes évek elején — el­határozásokkal, amelyeket a Tanácsköztársas'ág akkor nem valósíthatott meg és azóta is nagy-nagy tisztelettel vagyok azok iránt, akik végigküzdötték a dicső napokat, harcolták, szenvedtek, meghaltak eszméikért. Köszönöm az egri V. sz. Általános Iskola Bornemissza Gergely raja Béke őrsének a tisztelgését nálam! Kedvesek, aranyosak voltak. Köszönöm és köszönjük mindazok nevé­ben, akiket számon tartanak, akikre emlékeznek, akiket megtiszteltek. Köszönjük, jólesett! A HUNGAROTON könnyűzenei újdonságai A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat második ne­gyedévi tervében számos ér­dekesnek kínálkozó újdon­ság, nagylerhez, hangkazetta szerepel. Kiadásra került az elmúlt évben feloszlott Edda együttes búcsúkoncertjének zenei anyaga. A tizenegy felvétel között hallhatunk majd egy, lemezen soha meg nem jelent dalt, a töb­bi az együttes pályafutásá­nak sikereit idézi fel. A TOP 15 elnevezésű, ti­zenöt számot tartalmazó LP-n a hírességek között szerepel a Dolly-Roll, a Neo- ton Família, Komár László és a P. Box Vikidál Gyulá­val. Megjelenik majd a dzsessz aranykorszakait felidéző so­rozat utolsó, hetedik albu­ma, amelyen Charlie Parker és Dizzy Gillespie halhatat­lan zenéi csendülnek fel újra. A kemény „futurisztikus” rockzenét kedvelőknek adják ki a Prognózis együttes Elő­jelek című nagylemezét. A tehetséges, elsőlemezes rock­csapat a fantasztikumot és a melódiát egyedülállóan ötvözi fiatalos lendülettel. Az elektronikus hangzás- világ hívei a Solaris együt­tes Marsbéli krónikák elne­vezésű albumát tehetik majd fel a lemezjátszó ko­rongjára, egy, a jövő szá­zad zenéjét, a sci-fi világát felelevenítő muzsikát hall­gathatnak meg. Az MHV tavaszi könnyű­zenei újdonságaiban szere­pel még, az autósoknak ké­szült műsoros kazettákon kívül, Deák „Bili” Gyula, Katona Klári, Záray Márta András, valamint az R-GO és a V Moto-Rock, Apostol együttesek nagylemezeinek kiadása. (korcsog) REPÜLNEK A NAPOK Februártól bakancsosán... Egy laktahyában Még elevenen él bennünk az a februári nap, amikor az egri körcsarnokban a sorka­tonai szolgálatra bevonuló fiatalokat könnyes arcú szü­lők, menyasszonyok és bará­tok búcsúztatták. Az eltelt hónap vajon milyen válto­zásokat hozott az újoncok életében? Hogyan telik el egy-egy napjuk? Megszok- ták-e már ezt az új „sze­repkört”? Többek között ezekre a kérdésekre keres­tük a választ a Dobó István laktanyában. A délutáni alaki foglalkozást követően ültünk le beszélgetni há­rom megyénkbeli kiskatoná- val. — Hamar alkalmazkod­tunk az itteni követelmé­nyekhez — kezdi a beszél­getést Lakatos György, aki a Csepel Autógyár 3-as szá­mú gyáregységének eszter­gapadját hagyta ott. — Kez­detben bizony kapkodni kel­lett a lábunkat. A sorakozók sohasem sikerültek a várt időre. Aztán az első hét kö­zepén már sejteni kezdtük a katonai fegyelmet. A hétköznapok hihetetlen gyorsasággal repülnek — mondja az egerszóláti Már­ton László. — A politikai előadások, a testnevelési és az alaki foglalkozások, va­lamint a más jellegű kikép­zési feladatok egymást érik. Rengeteget tanultunk ez alatt a pár hét alatt. Hogy a tenger csak egy cseppjét említsem: az első napokban a menetelésünk puskaropo­gáshoz hasonlított, de bíz­vást mondhatom, az eskü napján parancsnokaink már nem vallottak velünk szé­gyent. — Szabad időnk főleg a hét végén van — így Torma István, aki Kálból vonult be. — Televízió, mozi, könyvtár, sportpálya, széles a választék. A múlt héten például városnézésen vol­tunk. Akkor ölthettük fel magunkra először a kimenő­ruhát. A zubbony és a ba­kancs után valósággal a „felhőkben” jártunk. — Mi hiányzik legjobban a civil életből? ..Tanakodva egymásra néz­nek, vajon mit feleljenek. — A korai ébresztő nem okoz problémát — válaszol­ja Lakatos György, — hi­szen 6 órakor már a mun­kahelyen is elkezdődjk a műszak. Hogy nem mehe­tünk oda, ahová akarunk, az természetes. Amikor meg­kaptuk a behívót, mindnyá­jan tudtuk, a katonaság nem gyerekjáték, itt parancsra kell cselekedni, a rend és a fegyelem a mozgatórugója mindennek. — Talán a hazai koszt hi­ányzik a legjobban — fűzi hozzá Marton László. — A szakácsok nem kérdezik meg, mint otthon az édesanyánk, hogy mit főzzenek. De azért panaszra semmi ok, meg­eszünk mindent, amit a tá­nyérunkra raknak, van, ami­kor még repetáért is sorba állunk. — A fiatal katonák réme a „stokizás”, azaz, a ruhá­zat rendbetétele, hajtogatá­sa ... — Igen, ez is egy külön művészet — mosolyog Tor­ma István. — Első látásra pofon egyszerűnek tűnt, de amikor tizedszer fogtunk hozzá, lefagyott a mosoly az arcunkról. , — A gyengélkedőt meglá­togatták már? — A bevonulás napját, a kötelező vizsgálatot kivéve még nem iratkoztunk' fel a beteglistára — mondja Már­ton László. — Legtöbben a bakancsdörzsölte vízhólya­gok miatt kémek felmentést. — S végezetül egy utolsó kérdés. Az itt tanultak kö­zül mit szeretnének maguk­kal vinni a IS hónap eltel­tével? — Azt a pontosságot, ami most jellemez bennünket — válaszolja Lakatos György. — Az életben is olyan csa­patmunkát végezni és olyan odaifigyeléssel. hogy az min­denki javát szolgálja. Budai Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents