Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. március 28., szerda 3, A megyei tanács szakbizottságának kihelyezett ülésén: Hatvan és a környezetvédelem Hatvan köztisztasága, a település levegőjének, vizei, nek, földjeinek a védelme volt a fő téma azon a kihe­lyezett ülésen, amelyet teg­nap délelőtt a helyi ifjúsá­gi táborban tartott a me­gyei tanács vib környezet- és természetvédelmi bizottsága dr. Varga József elnökleté­vel. Ehhez a vitaalapot An- geli József tanácselnök tá­jékoztatója szolgáltatta, tük­rözve a pillanatnyi helyzetet, a városi vezetésre nehezedő gondokat. Többek között azt, hogy bár a település öt­ezer lakását bekapcsolták a vízellátásba, ugyanakkor nagy a lemaradás mind a szennyvíztisztításban, mind a csatornázási műtárgyak megteremtésében. Komoly környezetszennyező tényező­ként említette a tanácsel­nök a cukor- és konzervgyá­rat, amelyeknek széntüzelé­sű kazánrendszere elavult, füstöt okád, víztisztító tele­pük pedig olyannyira túl­terhelt, hogy esetenként szennyvizet bocsát a Zagy. vába. A nagyüzemi állattar. tás bevezetése óta megol­datlan a Lenin Tsz sertés­telepének környezetszennye­ző hatása is, továbbá mind­máig nem rendezték sem a közös gazdaság, sem az ag­ráregyetem tehenészeti te­lepein keletkező állati hulla­dék szakszerű elhelyezését. A lakosság ellátását szolgá­ló vízbázis ugyanakkor mennyiségi, minőségi szem­pontból egyaránt megfele­lő, s ilyen, szempontból a jövő is biztató. A tájékoztató kapcsán ki­alakult vitában a bizottság tagjai igen nagy megértés­sel, segítő szándékkal vet­tek részt. Sőt úgy foglaltak állást, hogy ha például az említett gyárak törekszenek a környezetszennyező ténye­zők kiküszöbölésére — gon­dolunk elsősorban szén he­lyett a gázenergia felhasz­nálására! —, ilyen irányú pályázatukat támogatják Vagyis anyagi segítséghez juthatnak az e célt szolgáló központi alapból. Felszólalt az ülésen Szokodi Ferenc, a városi pártbizotság első titkára is. köszönetét mond­va a város és környéke iránt tanúsított figyelemért. Majd Bodó Mihály környe­zetvédelmi titkár jelentésé­vel foglalkoztak, amely az 1983. évi pénzeszközök fel- használásáról adott számot, később pedig megszavazta a bizottság az 1984-es eszten­dőre szóló munkatervét. Két pályázat ügyében is támo­gató állásfoglalásra helyez­kedtek a bizottsági tagok. A Heves megyei Finommecha­nikai Vállalat az egri és kerecsendi telepén keletke­ző veszélyes hulladékok tá­rolására szolgáló építmény­hez, az egri Mélyépítő és Városgondozási Üzem pedig a környezetszennyezés meg­előzését szolgáló gépek vá­sárlásához kért anyagi se­gítséget a már említett köz­ponti alapból. (m. gy.) TÁRSULÁSOS ALAPON Enyhítik tárolási gondjaikat Nem irigyelte senki sem tavaly, a szüret idején a gyöngyössolymosi tsz-belie- ket. Hosszú hónapokig a bor okozta a legfőbb gond­jukat. Már nyakukon volt a szüret, amikor még a hor­dóik jó része tele volt kék­frankossal, rizlinggel. — Sikerült jól értékesíte­ni a borainkat — mondta dr. Nyilas János tsz-elnök. — De a tanulság nyilván­való: ha a biztonságos gaz­dálkodóst meg akarjuk te­remteni, akkor mindenek­előtt a tárolási lehetőségein­ket kell javítani, illetve: né­hány év alatt optimális mértékűvé tenni. Megalakult egy társulás, amelynek öt tsz és három állami gazdaság a tagja. Köztük vannak ők is. Ez­zel az összefogással megte­remtették az értékesítési le­hetőségeket. De a piac olyan, hogy alkalmat nyújt a ked­vezőbb feltételek megkere­sésére is. Kell tehát a táro­lás. hogy ne kelljen mindent azonnali, tehát bizonyos 'kényszer hatása alatt eladni — szőlőt is, bort is. Az idén már a központi pincében alakítanak ki olyan betonhordókat, ame­lyek öt-hatezer hektó bort fogadhatnak magukba. Ugyanennyi űrtartalmuk lesz azoknak az acéltartályoknak, amelyeket majd az udvaron állítanak fel. El akarják ér­ni, hogy összesen mintegy huszonötezer hektó bort tudjanak készletezni. — Folytatjuk a szőlő tele­pítését is — hallottuk az el­nöktől —, mert úgy tervez­zük. hogy a háztájival együtt mintegy ötszáz hektáron érjenek a fürtök a hatá­runkban. Az értékesítésben az illa­tos, fűszeres alapanyagú bo­rok vezetnek az exportnál és a vörös fajták. A telepí­tés tehát ezekre a szőlőkre összpontosul. — Több okunk van arra is, hogy csemegeszőlőt is vi­gyünk a piacra. Valamiféle biztonsági sze­lep szerepét töltik be a lá­dákba rakott fürtök az ér­tékesítés során. Az évnek abban a részében már jól jön egy kis bevétel. Harminc hektárt készítet­tek most elő a telepítéshez. Ez mind tramini lesz. A ki­tűzés folyik már a simítás után. Szorgoskodnak a szán­tóföldeken is. A mintegy négyszázötven hektár negy­ven százalékán az őszi ka­lászosok díszlenek. Kukori­cával és napraforgóval ül­tetik be a másik negyven százalékot, a maradékon pe­dig takarmánynövényeket termesztenek. Kell a táplá­lék a mintegy száz tehén­nek, amelynek szaporulatát meghizlalják és úgy értéke­sítik. Azon kell tömi a fe­jünket, hogy ez a gazdasá­gi ágazat is minél több fo­rintot fiadzon. Folyik a munka a fűrész­telepen. A tsz erdőjéből évente négyszáz köbméter rönköt adnak el az ERDÉRT- nek, ugyanennyiből készíte­nek bútorhoz való idomo­kat egy ceglédi szövetke­zetnek. A kiszabott részek­ből leeső fából pedig par- kett-frizt állítanak elő. Kü­lönben ez a hányad csak tűzre való lenne, jóval ala­csonyabb áron értékesítve. Arra a kérdésre, milyen eredménnyel hagyták a há­tuk mögött a tavalyi évet, ezt mondta a tsz elnöke: — Ügy gazdálkodtunk, hogy nyugodt lélekkel ad­tuk be a pályázatunkat a ki­váló szövetkezet cím elnye­résére. Ez a tény minősít is. Jó­solni pedig ... ? Amíg a válasz meg nem érkezik, addig is szorgal­masan dolgoznak a gyön­gyössolymosi Mátra Tsz tag­jai. Persze, azután is. hogy a pályázatra megjön a vá­lasz. Reménykednek. G. Molnár Ferenc r Uj eljárások kísérletei a Műszaki Kémiai Kutató Intézetben A Veszprémi Műszaki Kémiai Kutató In­tézetben olyan új módszert és technológiát sikerült kidolgozni, amellyel szabályozható szemcsenagyságú granulátumokat lehet lét­rehozni oldatokból vagy szuszpenziókból. A módszer alkalmazására a mezőgazdaságban és az iparban egyaránt lehetőség nyílik. Szentmarjai Tiborné és Losonczi Márta a la­boratóriumi méretekben épített folyamatos üzemű szemcseelőállító gép működését ellen­őrzi (MTI-fotó: Arany Gábor felvétele — KS) HOL TART A BIKAVÉR-PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSA? Hol tart napjainkban a bikavér-program meg­valósítása és hogyan hasznosítják a kutatási ered­ményeket az Eger—Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát munkájában? Erre kapott választ ked­den délután Egerben, dr. Szalai György kandidá­tus elnökletével a Miskolci Akadémiai Bizottság mezőgazdasági szakbizottsága. A résztvevők előtt Váradi János, a borkombinát mű­szaki igazgatója, a mező- gazdasági szakbizottság tagja tartott előadást. Rámutatott, hogy a kombinát már az 1960-as évek második felé­ben felmérte és jelezte az illetékeseknek, hogy a vörös borok aránya, ezen belül is az Egri bikavér alapanyagá­nak termelése messze le­maradt a fogyasztói igé­nyektől. Ez arra késztette az Eger—Mátra vidéki Borgaz­dasági Kombinátot, hogy kezdeményezze egy olyan szőlőtelepítési és borgazda­sági program megvalósítá­sát, melynek eredményeként az V—VI. ötéves tervekben többszörösére növekszik a bikavért adó fajták területe és termése. Ezzel párhuza­mosan megvalósulnak azok a borgazdasági létesítmé­nyek, amelyek az egyre ma­gasabb követelményszintet támasztó bel- és külpiaci igények kielégítésére alkal­masak. Kiemelte, hogy a bikavér­program tehát két részre, szőlőtelepítési és borgazda­sági részre tagozódik. Ennek során a már eltelepített 2366 hektár ültetvényből 1316 hektárt képviselnek a bikavér-programhoz tartozó kékszőlőfajták, így az Opor- tó, a Kékfrankos, a Merlot, a Zweigelt és Cabernet. Ebből ez idáig 523 hektár fordult termőre. A továb­biakban még 350 hektár kékszőlő telepítésével szá­molnak. A kombinát az eddig el­telepített ültetvényekre kö­zel 36 millió forint saját fejlesztési erőt fordított, ezen Túlmenően 36 millió forint beruházási hitelt vál­lalt magára. 1981-től — a folyamatos termőre fordu­lással — évenként 3—4 ezer tonnával nő a vörös bort adó szőlőfajták mennyisége. 1985—1987 között már eléri a 20—25 ezer tonnát. Gya­korlatilag tehát a telepítési program a tervezett ütem­nek megfelelően befejező szakaszába került. A VI. ötéves tervi fel­adatok a bikavér-program második részére a szükséges borgazdasági fejlesztés meg­valósítására irányulnak. En­nek keretében a kombinát az egri árnyékszalai főpin­cészeténél meglevő termelő­berendezéseit a szőlők ter­mőre fordulásának ütemével megfelelően kívánja fejlesz­teni. Az eredetileg meglevő 5 ezer tonnás kékszőlő­feldolgozót már 20 ezer ton­na feldolgozására tette al­kalmassá. 60 ezer hektoliter­rel bővítik a tároló és érlelő pincészetet, valamint a hoz­zá tartozó borkezelőt. Ezek mellett százezer hektó bika­vér, illetve más fehér ex­portra kerülő bor palacko­zásának feltételeit teremtik meg egy új üzem építésé­vel Váradi János hangsúlyozta, hogy a borgazdasági tevé­kenység ezzel olyan műszaki és technológiai színvonalon valósul meg, amely alkal­mas a minőség javítására és ezzel együtt a tőkés export fokozására. A fejlesztések első üteme az úgynevezett exportárualapok bővítésére szolgáló hitel igénybevéte­lével, csaknem 270 millió forintos beruházási összeg mellett valósul meg. Beje­lentette, hogy a kombinát április 1-ével önálló külke­reskedelmi jogot kap. Ez biztosítja, hogy a külpiaco­kon is elismert egri borvi­dékről származó valamennyi fajtát, valamint a Debrői hárslevelűt a kombinát ki­zárólagos joggal az eddigi­eknél eredményesebben ér­tékesítse a külpiacokon. Az előadás után Varga István és Lengyel Miklósné, a kombinát kutatási és ter­melési rendszerközpontjának munkatársai ismertették az új szőlőfajták nemesítésére és a borászat korszerűsíté­sére irányuló törekvéseket. A szakbizottság tagjai végül az Árnyékszalában megte­kintették az új beruházáso­kat, az épülő szőlőfeldolgo­zót, palackozót és tárolót. Mentusz Károly FESZTIVÁLHOZ KAPCSOLÓDVA - XVIII. SZÁZADI ÍZEK - A MEGYÉT IS MEGISMERTETTÉK A Panoráma a Lidóban Több mint egy hétig él­vezhették Heves megye és Eger gasztronómiai reme­keit a budapesti tavaszi fesztivál vendégei és fővá­rosunk polgárai. A Lidóból Fesztivál névre átkeresztelt étteremben ugyanis1 a Pano­ráma Szálloda és Vendég­látó Vállalat dolgozói töl­tötték be a házigazda szere­pét március 16-tól 25-ig. A részletekről Bánkuti Gyulá­tól, a vállalat áruforgalmi osztályvezetőjétől kaptunk tájékoztatást. A fővárosi szereplés méltó viszonzása volt a belvárosi vendéglátó vállalat által Egerben, a Kazamatában rendezett távol-keleti és a Belvárosi Étteremben tar­tott olasz napoknak. Az eg­riek a budapesti rendezvényt kettős céllal szervezték. Egyrészt azért, hogy megis­mertessék megyénk és szék­helyének ételkülönlegessé­geit, tájjelegű borait. A má­sik cél a szűkebb pátria sa­játos gazdasági értékeinek bemutatása. A bemutatkozóra frekven­tált helyen, a Népköztársa­ság útja elején lévő Lidó Étteremben került sor. A közkedvelt vendéglőt erre az alkalomra átalakították, kicsinosították. A borozó negyven, az éttermi rész 140 ember befogadására vált al­kalmassá. A budapesti ta­vaszi fesztivál tiszteletére a Lidót Fesztivál Étteremmé nyilvánították. Az alkalmi rendezvény lebonyolításával járó munkákat teljes egészé­ben a Kazamata és a Bel­városi Étterem dolgozói vé­gezték. A Heves megyei gasztro­nómiai napokat március 16-án nyitották meg. A meg­hívottak már ekkor megíz­lelhették — teljes megelége­désre — vidékünk XVIII. századi ínyenc falatait. Idézzünk fel néhányat az ínycsikladozó étkekből: te­hénhús leve kaporral, har­csa borsos zsufával, bükkal- ji vadászpecsenye áfonyás livánszkival. Ez volt egyéb­ként a szépen díszített étlap legdrágább ételremeke. Mint kiderült, ez nem más, mint őz- és vadmalac-combszelet gombás tojással és szalon­nával töltve, megsütve és pikáns áfonyadzsemmel ízesítve. S mit is kínálha­tott ezután a Kazamata ven­déglőse: ha nem egri boro­kat — lapéból csurgatva. Az étteremben elhelyezett vitrinekben parádi ólom­kristály, az Egri Dohánygyár márkás termékei és az Eger- Mátra vidéki Borgazdasági Kombinát nemes nedűi hív­ták fel magukra a figyelmet. S az ólomkristályok kivéte­lével nemcsak nézni lehetett e termékeket, hanem meg is lehetett venni. E célra ala­kították ki bent az étte­remben azt a kis üvegpa­vilont, ahol népviseletbe öl­tözött „egri leányka állt a vásárolni szándékozók ren­delkezésére. Leglátványosabb azonban az a három lovas kocsi volt, amelyet az étterem előtt az utcán helyeztek el a járókelők legnagyobb bámu­latára. Ezek közül kettő század eleji speciális bor­szállító jármű, a harmadik­kal az előző fogatható-vi- lágbajnokságot nyerték meg. Mint Bánkuti Gyula el­mondta, egészséges reklám volt ez megyénknek és az újabb világbajnokságnak, s legtöbb haszna a megnöve­kedett idegenforgalomban mutatkozhat meg. (mosolygó) Az újabb szőlőfajtáidéi az ímúMí exportjogig

Next

/
Thumbnails
Contents