Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. március 24., szombat Házi vetélkedő Salvadorban Választások - polgárháborúban? A tervek szerint március 25-én választásokat tarta­nak Salvadorban, a kis, 4,5 milliós közép-amerikái or­szágban, ahol évek óta vé­res polgárháború dúl. Enyhén szólva meglehe­tősen egyoldalúnak ígérke­zik a március utolsó vasár­napjára kiírt salvadori voksolás. A szavazáson gya­korlatilag csak a jobboldali, szélsőjobboldali pártok és csoportok vesznek részt, míg a kormányellenes felkelők bojkottra szólították fel a lakosságot. A fegyveres el­lenzéket alkotó Farabun- do Marti Nemzeti Felszaba- dítási Front (FML.N) és a Forradalmi Demokratikus Front (FDR) ugyanis régóta hangoztatja: a polgárhábo­rús légkörben, manipulált eszközökkel lefolytatott vá­lasztások semmiképp nem hozhatnák megoldást az ország égiető gondjaira. Baljós előjelek A tények azt bizonyítják: a felkelők értékelése helyt­álló. Nem hozott javulást az utoljára épp két eszten­deje, 1982. márciusában rendezett voksolás sem, ahol a Nacionalista Köztársasági Szövetség (ARENA) veze­tője, a hírhedt Roberto D’ Aubuisson őrnagy diadal­maskodott. A szélsőjobbol­dali politikus befutása még Washingtonban is csalódást keltett: a Fehér Ház szíve­sebben látta volna a korlá­tozott reformok szükséges­ségét elfogadó keresztény- demokraták győzelmét. A középutas politikai cso­portok háttérbe szorulásá­nak hatása meg is mutat­kozott az elmúlt két év­ben. Teljes erővel folytató­dott az irtóhadjárat a kormányellenes hazafiak ellen, szabadon működhet­tek a biztonsági erők fél­legális, hallgatólagosan el­tűrt halálbrigádjai. Az ENSZ Emberi Jogok Bizott­ságának februári genfi ülé­sén előterjesztett jelentés megdöbbentő adatokat tar­talmaz a hadsereg által ki­végzett áldozatokról, a kül­földi újságírók segítségével lelepleziett tömeggyilkossá­gokról. (A becslések szerint az elmúlt öt évben a pol­gárháború 47 ezer ember­életet követelt — ebből 39 ezer volt polgári áldozat, akiknek túlnyomó része a jobboldali terrorkomman­dók számlájára írandó. Jel­lemző módon D’ Aubuisson igen közel áll a halálbrigá- dokhoz, állítólag 5 maga rendelte el Arnulfo Rome- rónák, San Salvador érse­kének meggyilkolását.) A mostani voksolás elő­készületei messzemenően igazolják az FML.N—FDR képviselői által hangoztatott vádakat, hogy a kormány­zat nem képes (és nem is akar) valóban demokra­tikus körülményeket bizto­sítani a választásokhoz, ame­lyeknek tisztasága így ele­ve kétségbe vonható. A köz­ponti választási bizottság például nemrég bejelen­tette, hogy úgymond pénz­szűke miatt nem tud meg­bízható választási névjegy­zéket összeállítani. Apró adalékként: az 1982-es lis­ták utólagos átvizsgálása so­rán több tízezer hamis adat­ra bukkantak. A bizottság azt is közölte, hogy a jelen­leg külföldön élő mintegy milliónyi salvadori állam­polgár nem vehet részt a szavazáson. A magyarázat: döntő többségük épp a jobb­oldali terror miatt hagyta el az országot. Washington szerepe A pénzhiányra hivatkozás meglehetősen átlátszó, te­kintve, hogy az Egyesült Államok csupán a választá­sok előkészítésére már több­millió dollárt áldozott. A voksolást ugyanis a Reagan- adminisztráció a salvadori rendszer „demokratikus vol­tának” bizonyítására kí­vánja felhasználni, csök­kentve ezzel a szaporodó kongresszusi támadásokat. A washingtoni törvényhozás elsősorban a különböző ka­tonai és gazdasági segélyek engedélyezése terén okoz növekvő nehézséget az el­nöknek. Márpedig az USA- ból érkező pénzügyi támo­gatás nélkülözhetetlen a rezsim fennmaradása szem­pontjából. Reagan, aki a közép-amerikai államok tár­sadalmi válsága mögött elő­szeretettel fedezi fel a „Szovjetunió és Kuba kezét”, karibi politikája céljává a „kommunista felforgatás” megfékezését tette. Napóleon Duarte — Was­hington számára a megfe­lelőbb jelölt? (Fotók — Times — KS) Más kérdés, hogy a bő­kezű washingtoni segítség sem feltétlenül váltja be a hozzá fűzött reményeket. A felduzzasztott salvadori had­sereg képtelen legyűrni a felkelőket. A hazafias erők ütőképessége javult, s az év elején már az ország körübelül egyharmadát tar­tották ellenőrzésük alatt. Az elfoglalt körzetekben meg­kezdődött a helyi népha­talmi szervek létrehozása. Időzített hadgyakorlat Az FMDN vezetői ugyan­akkor tisztában vannak ve­le, hogy az USA fellépése miatt kevés esélyük van a rendszer megdöntésére. Ezért szorgalmazzák hosszabb ideje egy széles népképvi­seleten nyugvó ideiglenes kormány megalakítását, a párbeszéd megindítását a hadsereg, a kormány és Washington képviselőinek bevonásával. Ebbe viszont a rezsim nem egyezett be­le. Így tehát végül a vok­solás a jobboldal „házive­télkedője” marad. A két fő esélyes, a már említett D’ Aubuisson (jelenleg a nem­zetgyűlés elnöke) és a ke­reszténydemokrata Napó­leon Duarte, aki néhány éve már állt az ország élén. Túl szoros versenyük esetén esetleg előtérbe kerülhet — nevető harmadikként — Jó­sé Suerrero, a Nemzeti Megbékélés Pártjának ve­zére. Akárhogy is alakuljon a választás kimenetele, a salvadori fejleményekben Egyesült Államok továbbra is főszerepet vállal. Erre utal, hogy — aligha vélet­len időzítéssel — épp a voksolással egyidőben ren­deznek a salvadori határok mentén közös amerikai-hon- durasi hadgyakorlatot, többezer tengerészgyalogos és ejtőernyős részvétedével... Szegő Gábor A „Delegáció“ és az egyiptomi ellenzék Többszöri halasztás után csütörtökön került először az egyiptomi olvasók kezébe az ellenzéki Üj Vafd Párt orgánuma, az „Al-Vafd” („A Vafd”). Az újság eleinte hetente jelenik meg. Beköszöntő ve­zércikkében Fuad Sziraged- din pártelnök bejelentette, hogy amint a lehetőségek megengedik, az Al-Vzfd na­pilappá alakul át, hogy szó­csöve legyen — mint írta — „az egyiptomi történelem összeállította: Huppan Béla legnagyobb és legerősebb po­litikai pártjának.” Az Üj Vafd a monarchia idején működő Vafd („Dele­gáció”) jogutódja. A tömö­rülés egykor az angol gyar­mati uralom ellen küzdő burzsoé ellenállás zászlóvi­vője volt. Megszűnt — a többi párttal együtt —Nasz- szer és a szabad tisztek 1952-es forradalma után. A 70-es évek második felében rövid időre újjáéledt, amikor a néhai Anvar Szadat beve­zette az inkább csak névle­ges többpártrendszert, de megint feloszlott, mert Sza­dat, akit zavartak a vafdis- táknak a Camp David-i pak­tum ellen intézett bírálatai, megfosztotta a politikai te­vékenység jogától az 1952 előtt hivatalt viselt politiku­sokat, közöttük Sziraged- dint és Ibrahim Farag fő­titkárt. Tavaly az Űj Vafd hozzá­kezdett sorainak újrarende­zéséhez, ám belajstromozá- sát a kormányzó Nemzeti Demokrata Párt nyomására a hivatali szervek megaka­dályozták. Hosszú pereskedés után, amelynek folyamán az Üj Vafd minden jel szerint Hoszni Mubarak elnök „sem­legességben” is megnyilvá­nul!, csöndes támogatását, élvezte, a bírósági fórumok az Üj Vafdot törvényesnek ismerték el, majd később Szirageddinek politikai jo­gait is visszaadták. A párt a városi polgár­ságra támaszkodik, támoga­tói között ott vannak a saját párttal nem rendelkező mu­zulmán testvérektől kezdve a baloldali, liberális áramla­tokon át a nagytőke képvi­selőiig az egyiptomi politi­kai színskála legkülönbözőbb összetevői. Emiatt és a le­gális szervezkedést hátrálta­tó óvások következtében vá­lasztási manifesztuma nincs, ha pedig lesz: kompromlsz- szumon fog alapulni. Bár az Üj Vafdot vezetői a Szadat alapította Nemzeti Demokra­ta Párt reális alternatívájá­nak látják, a májusra ter­vezett törvényhozási válasz­tásokon előreláthatólag ki­sebbségben marad, ám úgy, hogy mégis jelentős tényező lehet a parlamentben, a Né­pi Gyűlésben. Amerikai katonapolitika Reagan szólamai — és a valóság Ronald Reagan amerikai elnök mostanában még több­ször jelenik meg az ameri­kai televízió képernyőjén, mint egyébkor. A hajdani hollywoodi színész olyan képet igyekszik festeni ma­gáról a választók szemé­ben, mintha kormányzatá­nak eddigi több mint há­rom évi működése a legsi­keresebb lett volna. Egyre sűrűsödő nyilvános szerep­lései során minden áron azt próbálja bebizonyítani, hogy országlása idején „a béke alapjai tartósabbak lettek”-, meg hogy azóta „biztonságo­sabb világban élünk”. Nukleáris felelőtlenség Az ilyen szóvirágok, szó­noki fordulatok a már is­mert kortesfogásokihoz so­rolhatók és semmi közük a valósághoz. Averell Harri- mann, a nagy tekintélyű és tapasztalt amerikai diplo­mata (volt moszkvai nagy­követ és öt amerikai elnök egykori tanácsadója) az In­ternational Herald Tribune- ban írott cikkében megle­hetősen lesújtó véleményt mondott a jelenlegi ad­minisztráció eddigi tevé­kenységéről, Reagan három évét egyszerűen a nukleá­ris felelőtlenség periódusá­nak minősítette. Vajon mó­dosulna-e ez a roppant ve­szélyeket magában rejtő konfrontációs irányvonal a jövőben, ha a katonai-ipari komplexum kegyeltjét. Ro­nald Reagant újraválaszta­nák? Maga az elnök jelentette ki röviddel ezelőtt, hogy amennyiben hivatalában marad, megingás nélkül folytatja az USA katonai hatalmának kiépítését, vagy­is annak a programnak vég­rehajtását, amelyet ő maga hirdetett meg 1981. októbe­rében. Márpedig ha ezen a nyomvonalon halad tovább, aligha lehet reális kilátás a feszültség ényhítésére, a szovjet—amerikai katonai szembenállás mérséklésére. Reagan egyetlen beszédé­ben sem válaszolt érdemben, konstruktív szellemben a szocialista országok békeja­vaslataira, az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió, a két katonai tömörülés — a NATO és a Varsói Szerző­dés — konfrontációját mér­sékelni kívánó kezdemé­nyezésekre. Ehelyett áldását adta az 1984—1985-ös re­kordösszegű,* több mint 300 milliárd dolláros katonai költségvetés tervezetére. Ez a meredeken felfelé ívelő előirányzat különben össz­hangban van azokkal a nagy volumenű katonai prog­ramokkal, amelyeket Reagan — röviddel hivatalba lépé­se után — ismertetett és amelyeknek költségigénye 1986-ig meghaladhatja az 1500 milliárd dollárt. Totális szembenállás Más kérdés, hogy ezen a kongresszusi honatyák elvi­tatkoznak még egy ideig, irt­ott talán le is faragnak majd belőle. Az azonban biztos, hogy a fegyveres erők — elsősorban a hadászati csa­pásmérő erők — mindent, vagy csaknem mindent meg­kapnak majd, amire beje­lentik igényüket. A nagyjá­ból már 1982 első felében körvonalazódott új amerikai katonai doktrína a „totális szembenállás” a szocialista közösséggel, mindenekelőtt a Szovjetunióval, tartalmi elemeit lényegében az 1984— 1988-as évekre összeállított szigorúan bizalmas „Védel­mi Irányelvek”-ben és a Nemzetbiztonsági Tanács 1982 májusában jóváha­gyott memorandumában fo­galmazták meg. A „Védelmi Irányelvek”- ben például kimondják, hogy a 80-as években a nagyará­nyú katonai versengés új területeire kell kiterjeszteni a fegyverkezést egyrészt azért, hogy „kimerítő” gaz­dasági erőfeszítésekre kény­szerítsék a Szovjetuniót* másrészt azért, hogy ki le­hessen vívni az egyoldalú hadászati fölényt. E törek­vés egyik első lépéseként értékeljük a Nyugat-Euró- pában a múlt év végén meg­kezdett rakétatelepítést. Szorosan összefügg ezzel az amerikai katonai doktríná­nak az az alaptétele, amely lehetségesnek, adott feltéte­lek között egyenesen célsze­rűnek, mi több: megnyer- hetonek tartja az atomhá­borút. Fegyverkezés a világűrben is A már elfogadott haderő­fejlesztési tervek — egyebek között a B—1-es új hadá­szati bombázók, a Trident haditengerészeti rakéta-nuk­leáris fegyverrendszerék, az MX-ek és az ezt követő Midgetman-rakéták szolgá­latba állításával kapcsolatos döntések — mindenben rá­cáfolnak Reagan békefrázi­saira Emellett nemcsak itt, a Földön, hanem a világűr­ben is meg akarják terem­teni a hadviselés feltételeit. Már 1982 őszén megszervez­ték a kozmikus háború irá­nyítására hivatott úgyne­vezett világűr-parancsnok­ságot, majd 1983 elején a Világűr Technológia Ka­tonai Központját. Fokozott ütemben dolgozzák ki az új fegyverrendszereket a kozmikus térségben zajló és a világűrből indítandó had­műveletek folytatása érdeké­ben. A hatalmas, anyagi­pénzügyi eszközöket tó­emésztő előkészületek — amerikai szakértők vélemé­nye szerint — várhatóan a következő tíz évben reali­zálódnak. És ha még mindehhez azt is hozzávesszük, hogy gyors ütemben korszerűsítik az általános (tehát a nem-nuk­leáris) rendeltetésű erőket, növelni kívánják létszámu­kat és modernizálni fegy­verzetüket, akkor nem ne­héz levonni a következtetést: a Reaganféle csapattól nem várható semmi jó, hiszen minden stratégiai tartalék mozgósításával arra törek­szik, hogy a jelenlegi vi­szonylagos katonai egyen­súlyt megbontva, olyan elő­nyökre tegyen szert, ame­lyek révén rákényszeríthet- né akaratát a szocialista kö­zösségre, az egész világra. Ebiben az összefüggésben érthető meg igazán, mennyi­re indokoltak és szüksége­sek a Varsói Szerződés tag­államainak a lehetséges tá­madót féken tartani képes ellenintézikedései. Serfőző László alezredes A bodrogolaszi „Búzakalász” Mg. Tsz., építőipari kirendeltsége felvételre keres: kőműves, ács-állványozó és festő szakmun­kásokat, valamint segédmunkásokat. Jelentkezés: Eger, Pozsonyi u. 17. sz. Építkezni szándékozók, figyelem! Bogácson szép környezetben, részben közművesített területen (út, villany) tanácsi családi lakőháztelkek 65,— Ft/m2-kénti áron tartós használatba vehetők. Érdeklődni lehet Bogács Községi Tanácson Felvételre keresünk gépjavító műhelyünkbe: lakatos és autószerelő szakmunkásokat. Jelentkezés a műszaki főágazatvezetőnél, „Egyetértés” Mg. Tsz., Központi Iroda, Ostoros A kormánycsapatok egyik osztaga gerillaeUenes „tisz­togató” bevetésről visszatérőben (Fotó — UPI — MTI — KS) Roberto D’ Aubuisson őr­nagy, aki szoros kapcsolatot tart fenn a terror komman­dókkal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents