Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-24 / 71. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. március 24., szombat S. riek — inkább vásárlóként jelentkeznek, hogy a nagymamák romantikáját Településeink vajon tény­leg bekerülhetnek-e a tu­rista programjába? Szűkebb hazánkban úgy fogadják-e a vendéget, mint az várja? Falvaink rászolgálnak-e az előlegezett bizalomra, jó hírüket öregbítik, vagy ne­tán csalódást okoznak annak, aki felkeresi őket...? Ilyen és hasonló kérdése­inkre a tél végi. tavasz előt­ti holt szezonban, a nagy „népvándorlás” kezdete előtt keressük a válaszokat az ajánlott Bükkszéken, Fel- sőtárkányban, Mátraderecs- kén, Noszvajon, Párádon és Szilvásváradon: A gyógyvizeinkről régóta ismert Bükkszéken — mint a helyi tanács végrehajtó bizottságának titkárától, Varrá Gyulától megtudjuk — a településfejlesztésnél évek óta a látogatókra is tekintettel vannak. Az alapellátás biztosításánál több más mellett így szüle­tett például öt esztendeje a korszerű ivóvízhálózat s kerülhet rövidesen napirend­re már a szennyvízhálózat bővítése is. A kunszentmár­toniakkal és a tiszakécs- keiekkel közös 300 szemé­lyes új ifjúsági tábor a fiatalok turnusai előtt és után a felnőtteknek is ké­nyelmes szállást ad. Tágas éttermében pedig — községi művelődési ház híján — rövidesen mozielőadások vagy más kulturális műso­rok megtartására is módot teremtenek. Ugyanekkor a szobát kiadó 15—20 csalá­don kívül — akik közül ugyan mindmáig csak há­rom kért hivatalos engedélyt idegenforgalmi tevékeny­ségéhez — a VII. ötéves terv időszakában háromszáz férőhelyes kempinget iá szeretnének létesíteni. Felsőtárkányban Szatmá­ri Istvánná vb-titkár riasz­tó hírekkel hűti le bizako­dásunkat. A szép fekvésű, kitűnő levegőjű helység talán legfőbb kincse és ékessége ugyanis: veszen­dőben. Szökik a jó ivóvíz a faluból, a község felső ré­szén legalább ezer ember hiába néz már a kútjába. Mit ér a sok rangos, tágas ház. ha hiányzik belőle a komfort? Csupán a legújab­ban épült otthonok közül most is egyszerre négyet kí­nálnak eladásra az ide köl­tözött tulajdonosok, a ma­radni kényszerülő őslakók­nak pedig mind kevesebbet jut eszükbe, hogy idegent is fogadjanak. Hiszen a hí­res forrás sem buzog, a tó is elapadt, a pisztrángoknak jószerével csak a tetemük marad... Aztán —. hogy csupán néhányat említsünk még — éppenséggel a sok rossz út sem vendégmarasz­taló. A 3400 itteni lakosnak saját hétvégi pihenőjükön élvezhessék. Aki pedig ép­penséggel nem kap kedvé­re való régit, hát építkezés­be kezd. Jelenleg is kere­ken 180 telekigénylőt tarta­nak nyilván! Szoba kiadásá­ra sem a tősgyökeres falu­beliek sem pedig a beván­dorlók nemigen gondolnak. Valahogy úgy érzik ;■ nincs rá szükségük, jól megélnek mostani keresetükből is. S az az igazság, hogy nem is nagyon keresik idebenn a szállást, hiszen szinte már csak a kíváncsiskodók előtt is menyitott kastély néhány helyisége jelenti a látni­valót. A községhez tartozó Sikfőkúton pedig — ahol tü- ristaház van — a tavon csónakázhatnak, a vízpar­ton napozhatnak s ezernyi izgalmas, szép túrát kitalál­hatnak a vidék bejárására. Párád nagyközség vb-tit­kára, Farkas Istvánná az idén 13 szobakiadási enge­délyről tud s további 12-ről beszél. Azért nem többről, mert a lakosság talán ma sem tud eleget az ilyenféle idegenforgalmi tevékenység lehetőségeiről. Biztos azon­ban, hogy — bár turistaház van a területen — mások is kapnának lakót. Mert itt nemcsak a varázslatos vi­dék, a gyógyító klíma és víz, hanem egy sereg ritka lát­nivaló is várja a vendéget. Az üveggyár, néhai Aszta­los Johák műhelye és mű­vészete, a palácház, a Cifra­istálló. a lovaspálya, több kastély, romantikus épület, az őspark, a páratlan fasor mind megannyi élmény! Az ellátás további javítására pedig éppen most születik egy új pavilonsor a gépko- csiparkolónál s a későb­biekben az általános iskola olyan komplex művelődési intézménnyé történő fej­lesztését tervezik, amely mér az igényesebb ember számára is pótolja a most még hiányzó kultúrházat. Mátraderecskel délután, télidőben Szilvásvárad máris a legtöbbet képes megör- vendeztetni az iránta érdek­lődőt. A rendezett, tiszta, vi­rágos, bájos kis település — a Blikknek talán legszebb helyén! — közismert lovas­bázis. ahol évről-évre iga­zán nívós szórakozásban le­het része az erre vetődének, s tájháza mellett rövidesen immár harmadik múzeumá­val büszkélkedhet ország-vi­lág előtt. Vadaskertje, pisztrángtelepe, tava, káprá­zatos vízesése, hegyoldalban kanyargó kisvasútja mind­mind megragadja az embert! Az áruház, a két szerződé­ses kisbolt, a három na­gyobb étterem, bisztró mel­lett nem kevesebb, mint 12 magánkereskedő — közöt­tük az ősszel nyílt bál­vány” vendéglőse — szolgál- gálja a víkendezőt, az üdü­lő idegent is. A közeli hó­napokban pedig — 2 orvo­si rendelővel, tanácsadóval, lakással — egészségházat, 400 személy elhelyezésére al­kalmas kempinget avatnak. S a nyári fogathajtó világbajnokságig átépítik, bővítik a verseny- pályát, több más mellett to­vábbi nyolc „közkifolyós” csapot kötnek az ivóvízháló­zatra, a távhívású rendszer­re kapcsolják a telefont, fel­újítják a községi utakat, ki­csinosítják a legrászorulóbb lakóházakat. S talán a páratlan műemléknek szá­mító — orgonahangvfrse- nyekre alkalmas — refor­mátus körtemplom rendbeté­tele is sikerül. — A már meglévő Lipicai Szálló, a szobákkal bővülő Szadajka Étterem és a már említett új kemping mellett — magyarázza Kovács Mi- hályné vb-titkár — csupán eddig 50 család fizette be előre az adót kiadó szállása után, de a nagyvisnyóiakkal és a b élapát falvaiakkal együtt még legalább 150 helyen akarnak vendéget fogadni. Miközben pedig, persze a gondjaikról is szól — elpa­naszolja például, hogy hiá­ba a fiatalok tömeges üdül­tetése, náluk sincs gyermek- orvos — Pásztor Józsefné- nak, az EGERTOURIST he­lyi megbízottjának társa­ságában megtekintjük egy elegáns ház egész kiadó fel­ső szintjét — Csupa I. osztályú szo­bám van — halljuk a ba­rátságos tulajdonostól, Bóta Lajosnétól —, s két ággyal 210 forintért kínálom őket Nem hinném, hogy drágák, hiszen, ha jól körülnéznek: szállodával vetekszik a ki­szolgálás. Valóban nem tűnik sok­nak. Különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy a há­ziak a vendéget — amo­lyan természetes, magyaros ráadással — természetesen kierül-fordul itt is megkínál­ják néhány finomabb falat­tal, kávéval. Am azt hogy Szilvásvá­rad, akár pedig a sorra járt másik öt Heves megyei köz­ség versenytársa lesz-e va­laha is a Balatonnak, vagy akár Sopronnak, Pécsnek — ma még nehéz megjósolni. Kétségtelen azonban, hogy rivalizálni lehet és kell is. S a jelenleginél sokkal von­zóbbá, népszerűbbekké te­hetik a falut a vendég előtt szűkebb pátriánkban is. A noszvaji romantika — nem kiadó is roppant kevés az egyet­len orvos meg a körzeti ren­delőben lévő házi „gyógy­szertár". S nem kielégítő a kereskedelem, a szórako­záshoz bizony rég’ elkelne már legalább egy egyszerűbb kultúrterem. , Mátraderecskére a termál- strand csalogatja az idegent A fürdő olyannyira nép­szerű. hogy a rossz közle­kedés ellenére csaknem két­ezren is lubickoltak már benne egyetlen napon! Jól­került elő utoljára, s a tánc- csoport is inkább idegenben szerepelhet. Egy-egy nagyobb rendezvényre csak a tanács­teremben vagy a mozihelyi­ségben kerülhet sor, ha a heti kétszeri vetítésnél, illet­ve a vasárnapi gyermek- matinénál többet is akarnak. — Tény, hogy itt nem so­kat kap a látogató — beszé­li Göböly Gellértné, a fize­tővendég-szolgálat megbí­zottja — de mégis vannak visszatérő ismerőseink még Bóta Lajosné szilvásvárad! otthonában lehet — magyarázza gond­terhelten Klátyik József vb- titkár a tanácsházán — ko­rántsem képes ekkora ven­dégsereg kiszolgálására. Előbbre lépni azonban ne­hezen tudnak, a „téliesítés- re”, akár csupán a legegy­szerűbb sátortetős megol­dásra nem is gondolhatnak. Különösebb látnivaló nincs, a népviselet alighanem a legutolsó parádi palócnapon külföldről is. Így az idén is legalább 15 család kínál szobát, 11 már egészen biz­tosan. Főleg — mint eddig — vállalatoknak. Másod- osztályút 144—208, szeré­nyebbet 80—100 forintért. A noszvaji tanácsházán Kónya Balázsné üdülőhelyi előadó azt vallja, hogy a remek környezetű község kedves kis házikóira az ide­genek — elsősorban az eg­Verseny a Balatonnal? A falusi turizmus Heves megyében Egy idő óta hazánkban is mind több szó esik a falusi turizmusról s az idegenforgalmi irodák az eddig divatozóbb — elegánsabb, zajosabb és költségesebb — úticéloktól az ország kevésbé felkapott csendesebb, szolidabb tájaira próbálják terelni az érdeklődést. A nemrégiben végzett felmérés szerint a mintegy háromezer magyar községből már is 65 jöhetne számításba a pihentetőbb, olcsóbb ví- kendeknél, üdüléseknél, közülük hat — Borsod és Baranya után a legtöbb! - Heves megyében. íFotó: Tóth Gizella) Gyóni Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents