Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-21 / 68. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 21., szerda Mágia — Papírhajtogatás - Logikai játékok A varázsló vegyészmérnök A csupa titkot rejtő sötét színpadra kilép egy frakkba öltözött fiatalember. A nézőtér elcsendesedik és várja az első produkciót. Amire senki sem számít, a következő pillanatban lángra lobban a bűvész jobb keze. Ezt azután sorra követik a rafináltabbnál rafináltabb mutatványok, a műsor második felében pedig a közönség is szerepet kap. Az előadás után ültünk le beszélgetni a „mágussal”, Szemerei Lászlóval. — Hogy csinálod az első trükköt? — A lángoló kesztyűre gondolsz? Egyszerű, leöntöm benzinnel és meggyújtom. Próbáld ki otthon! — Inkább nem ... Régóta bűvészkedsz? — Igen is meg nem is. Tizenhat éves koromban kint jártam az NDK-ban, ahol eltanultam öt kártya- trükköt. Itthon megtaláltam ahová csak hívnak, megyek. Eddig mintegy kilencven hazai és külföldi városban és községben léptem fel. — A legkisebb gyerek is tudja, hogy a varázsló ereje a kabátjában van. Hány kiló a teljes vértezet? — Az én esetemben a zakó, plusz két kilogramm a fortély. De azt ne is kérdezd, hogy a galambok hogyan kerülnek elő. — Van-e olyan számod, amit egyedül csinálsz az országban? — A bűvöskocka-trükköt azt hiszem nem csinálja más. A lényege az, hogy az összekevert kockát beteszem a dobozba, a nézők ráfújnak, kiveszem és egyeznek a színek. Utána valaki szintén összekeveri, s a végeredmény ugyanaz, mint az első esetben. Erre azért iá vagyok büszke, mert az NSZK-ban 150 márkát kérnek a felszerelésért és a magyarázó szövegért, de én magam jöttem rá a titok nyitjára. — A bűvészkedéshez szorosan kapcsolódnak a logikai játékok, amikkel szintén foglalkozol. — Százötven van belőlük, és ezeket is bemutatom egy másik „műsor” keretében. A Megyei Művelődési Központ logikai játék szakkörét vezetem a 8-as iskolában. — Itt tehát nincs titok, elárulod a megfejtéseket is. — Igen, ha kérik, de csak akkor, ha tíz-tizenöt percet már küszködött vele a kíváncsiskodó. — Kevesen ismerik ezt a szót, origámi. Mit jelent? — A papírhajtogatás japán neve, ez a harmadik dolog, ami nagyon érdekel. Az egri úttörőházban vezetek egy kis szakkört, de máshová is eljárok. Fejből ötven-hatvan, egyébként négy-ötszáz figurát, formát tudok elkészíteni. Sikerült meghajtogatnom az első önálló papírfigurámat, egy sast. Megmutatom! Elővesz egy barna lapot, s néhány ügyes mozdulattal kész is a szárnyát kiterítő, a zsákmányát kereső „sas- modell”. — Terveidről faggathatlak? — Az egri kórházban vegyészmérnökként dolgozom, a bűvészkedés, a szakkörök, fellépések minden szabad időmet kitöltik. Júliusban Karlovy Varyban, majd augusztusban Budapesten lesz nemzetközi bűvészverseny, remélem, sikerül a helytállás. A jövőben szeretnék teljesen ráállni a gyermekprogramokra. Játszatni a gyerekeket, éljenek együtt a műsorral, fejleszteni kreativitásukat, ez a célom. Budai Ferenc A morzézás ifjú mesterei egri úttörőházban Vajon milyen betű morzejele is az, ami a fülhallgatóban hallatszik? A boldog! rádiós dinasztia két tagja: a már csak kísérő Szász Feri (balró) és öccse, Péter felkészülés közben A boldog! Vaka Szabolcs adását Szűcs János hatvani klubtitkár ellenőrzi (Fotó: Bajzát László) édesapám háború előtti bűvészkönyvét, abból újabb ötleteket merítettem. Elkerültem Veszprémbe, a vegyipari egyetemre, s a kollégium zenekari társulásával jártunk óvodákba, iskolákba. Mivel én se énekelni, se zenélni nem tudtam, ezzel a „tudománnyal” szórakoztattam a kicsiket. A legnagyobb lökést mégis az USA-ban két évvel ezelőtti látogatás adta. Megismerkedtem egy amerikai bűvésszel, aki pártfogásába vett. Tudta, hogy én visszajövök Magyarországra, ezért bepillantást engedett egy sor mutatvány titkaiba. — Elindultál a Ki mit tud?-on is, de a tévében nem találkoztunk veled. ■*— A sors iróniája, hogy ezen a vetélkedőn kiestem, az utána következő első országos bűvészverseny általános kategóriájában első lettem. Tavaly megszereztem az ORI-vizsgát, és azóta Ti-ti-ti, tá-tá-tá, ti-ti-ti. Vagyis: három rövid, három hosszú, három rövid. Köznapi halandó legfeljebb ennyit ismer a távírász jelzésekből. S. O. S. Az egri úttörőházba eljött negyven piros nyakkendősnek viszont sem ideje, sem szüksége nincs a segítségre. A székes- fehérvári „születésű” Motra automatikus morze oktatógép ugyanis ontja magából a különféle jeleket. Az első hatvan másodperc alatt csak harmincat. Azutári percenként tízzel többet, s mindig mást. Addig tart a hajszás tempó, míg van, aki bírja. Mármint lefordítani a — szakavatatlan számára pusztán — sípolást. Száznegyvennél minden fejről lekerül a fülhallgató. — A jobbak már általában 100 fölötti ütem vételére képesek — magyarázza Zagyvái Gábor, a megyei MHSZ rádiótechnikai főelőadója, aki egyben a Lenin ifjú távírászai elnevezésű verseny megyei döntőjének egyik vezetője. — Ehhez pedig legalább háromévi gyakorlásra van szükség. Különben hagyomány, hogy minden tavasszal megrendezzük az úttörő távírászok vetélkedését, felmenő rendszerben. A morzézás jelenti „Tegnap átszaladt előttem egy fekete macska" — újságolja az egyik, hidegtől pirosra csípett orrú lány. „Én meg láttam három kéményseprőt, és reggel fordítva vettem fel a nadrágomat” — replikáz rá egy másik az uszoda mellett álldogáló csoportból. Vitatkoznak, melyik a szerencsés, vagy szerencsétlen jel most számukra, akik a gyöngyösi megyei diáknapra készülődnek játszani, szavalni, énekelni, táncolni. Elkísértük őket... \ Az alapításának 650. évfordulójára készülődő város a nemzet ünnepén diákzajtól a rádióforgalmazás alapját. A gyerekek MHSZ-klubok- ban, szakkörökön sajátíthatják el az alapismereteket, s belőlük kerül ki az utánpótlás például a rádió többtusa versenyekre. Jelenleg Eger, Hatvan, Boldog és Heves a fő bázis. Közben a résztvevők elkészültek feladatukkal, a versengés azonban még nem ért véget: következik a második forduló, amelyben a kisdiávisszhangzott. A Mátra Művelődési Központ előtti téren gyöngyösi középiskolások fogadták a megye számos pontjáról ideérkező irodalmi színpadokat, énekkarokat, szavalókat, szólistákat, akik iskolájuk diáknapjai^ a legjobbaknak, legsikeresebbnek bizonyultak. A színházterembe már jóval a kezdés időpontja előtt nehéz volt bejutni. A pódiumon ide-oda szaladgáltak a csoportvezetők, egyesek a függönyöket akarták beljebb húzni, míg mások a fényt vizsgálták: elegendő lesz-e a bemutatóhoz. Majd Fo- domé Gombos Klárának — koknak egy perc alatt kell billentyűvel minél több jelet adniuk. A lélegzetvételnyi szünetben a kísérők utolsó tanácsokkal látják el őket. A boldogi Szász Feri — aki tavaly még résztvevője volt a kis távírászok bajnokságának — öccsének, Péternek magyaráz. A család mondhatni, rádiós dinasztia, hiszen a papa a községi klub titkára. a KISZ megyei titkárának megnyitója után elcsendesült a nézőtér, elkezdődtek az igazi produkciók. Különböző fajsúlyú darabokat, villámtréfákat, szatirikus hangvételű novellákat játszottak el a szereplők, több-kevesebb sikerrel. A legtöbb tapsot és virágcsokrot a zenés, táncos produkciók kapták: a gyöngyösiek dzsungel-balettja, pantomin- ja, az egri kereskedelmisek Kamasz musicaljá, de a líraibb alkotások, mint a szilágyisok Kis herceg-e sem maradtak tetszésznyilvání- tás nélkül. A hálás közönség csak néhányszor mordult Rövidesen egy kisebb terembe szólítják egyenként a pajtásokat. Szűcs János, a hatvani klub titkára a pirulós arcú Bihari Krisztinát nyugtatja. Pedig izgalomra semmi ok, a boldogi kislány teljesítménye egész elfogadható: 75 jelet továbbított készülékén, miközben az óra másodpercmutatója egyszer körbeszaladt, s mindössze három hibát ejtett. Krisztina megkönnyebbülten mosolyog, a zsűrinek viszont nem lehet pihenője, jönnek sorra a többiek. Ki gyorsabban, ki lassabban nyomogatja a billentyűt. Az azonban bizonyos, valamennyien alaposan felkészültek a versenyre. Ezt hallhatjuk a végső értékelésben is, amely szerint a lányok között a hevesi klub ifjú távírásza lett a legügyesebb, Farkas Anita, aki egyébként a múlt évben is nyert. A második helyen az egri Szilotai Helga végzett. A fiúk vetélkedésében a boldogi Lukács Zsolté lett az aranyérem, a hatvani Nagy Attilát előzte meg. ök négyen képviselik majd megyénket az országos bajnokságon, amelyet április 1—3. között Leninvárosban rendeznek meg. (sz. z.) fel, amikor a színpad előtt felállított két, vakító fényű lámpa (videó-felvételhez kellett) megzavarta a sötétségre épülő jeleneteket. Kár, hogy a megyei diáknap kicsit „kulturális seregszemle” jelleget öltött, ahol semmiféle játékkal, közös együttléttel. vetélkedőkkel nem oldódott fel a szereplés izgalma, nem adódott lehetősége barátkozásra, egymás munkájának megismerésére a színfalakon kívül is. Talán jövőre, a több napos országos diákprogramokon — melyekre az itt legjobban szereplők jutnak el — marad idő erre is. Miénk a színpadi Diákok napja Gyöngyösön Akik szeretnek ... Élsó pillanatban kicsit meghökkenve néztem rájuk, a 6. sz. Általános Iskola farsangi karneválján. Ide- oda loholtak, egymásra kiabáltak, ha valami rosszul ment, több tucat gyerek csi- vitelt egyszerre a fülükbe, hogy: „Elfogyott a zsetonom, na a Feri nem hagy bűvöskockázni, nem tudjátok, hol van a ...” — és minden kérdésre tudtak válaszolni, lecsendesítették a civakodókat. Ök az egri 6. sz. Általános iskola ifiklubjának tagjai, s mivel az ifisek több mint fele a Szilágyi Erzsébet Gimnáziumba jár, így közülük beszélgettünk néhány- nyal. összeállította: Németi Zsuzsa — Papíron harmincán, egyébként tizenöten vagyunk — vág a közepébe mindjárt a másodikos Ráki Csaba, a klub vezetője. Mindannyian a 6-osban tanultunk, és a gimnáziumból ifivezetőként jöttünk ide vissza. Hogy miért e különbség a számok között? — Nemrégiben megegyeztünk abban, hogyha valaki sokáig nem dolgozik, azt kizárjuk- a sorból. Perszé így is vannak, és lesznek is olyanok, akiket noszogatni kell... — Hogy születik meg egy- egy jó rendezvénynek, valamilyen új programnak a terve? — Egyszerű — feleli Csaba. — Ránézek egy szekrényre, mozgatható? — akkor vigyük el! Vagy a függönyről eszembe jut, hogy tartsunk jelmezbált. Karácsony táján a Széchenyi utcában felszerelték a villanófényű, színes égősorozatokat — fűzi tovább. — Megláttuk, és elhatároztuk, hogy megszerezzük a mai farsangra. Tessék, itt van, elkértük — mutat a lámpákra. — De volt egy másik példa is — vág közbe osztálytársa, Feith Zoli. — Kölcsönkaptuk a KPM-től a kukáskocsi narancssárga forgólámpáját, szintén a mai diszkó hangulatának fokozására. — A csapatvezetőség mennyiben irányítja a ti munkátokat? — Javarészt önállóak vagyunk. Engednek minket szervezni, és ez a legjobb dolog. Bíznak bennünk. Terveinket mindig megbeszéljük a csapatvezetőivel — Dobó Katalinnal — aki segít is megvalósításukban. — Kétféle if is van — magyarázza a halk szavú Nagy Zsuzsa, a lányok képviselője. — A rendezvényes, és a rajvezető-helyettes. Az előbbiek, sütik közé Csa- báék is tartoznak, inkább az egész iskolát megmozgató programokat találnak ki. A rajvezető-helyettes pedig a pedagógus munkáját segíti, tájékoztatja a felsőbb éveseket a KISZ-életről, akadályversenyekre, moziba, kirándulásokra viszi a gyerekeket. — A gimnáziumi KISZ- ben milyen feladatokat végeztek? — Ha én beírom a vállalásomba, hogy ifivezető vagyok, az elég — mondja öntudatosan Zoli. — Persze szerencsém is van, a titkárunk ugyanabban a cipőben jár, mint mi, és tudja, hogy ez nemcsak abból áll, hogy leülök egy órára, és vitatkozom a vallásról, öltözködésről, politikáról... — Otthon nem szólnak, hogy túl sok időt raboltok el a tanulástól? Csaba lesüti a szemét. — Hát az biztos, hogy egy-két jeggyel jobb lenne az átlagom, mint így. de nem bírnám elviselni, hogy ne szervezzek valamit. — További tervek? — Tavaly elnyertük a Kiváló "ífiklub címet, amivel az is együttjár, hogy az idén mi készíthetjük elő a városi ifiversenyt. Ezenkívül szeretnénk még egy farsangot csinálni Eger nyolcadikosainak, ennek a mai házi mulatság mintegy erőpróbája volt. Érettségi 'után pedig? — Zsuzsa tanár, kozmetikus, vagy vendéglátós, Zoli pszichológus, vagy népművelő, Csaba pedig az ORI-nál szervező, esetleg hangmérnök szeretne lenni. Bármelyik hivatást is választják majd az itt felsoroltak közül, egy szinte bizonyos: valamit mindig szervezni fognak... Doros Judit
