Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-21 / 68. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 21., szerda 3 A megyei tanács vb napirendjén: Milyen a lakosság közérzete Bélapátfalván? Szuperseprű - Schillingben 19,50 - üzem a tanyán - Alakja, körtéje, színe, szakálla... A ciroknál kezdődik minden Mélypont után ismét felemelkedőben az átányi seprűgyártás Tulajdonképpen nem is egy, hanem két beszámoló került a megyei tanács végrehajtó bizottsága elé tegnapi ülésén. Egyrészt a Bélapátfalva nagyközségi Közös Tanács Végrehajtó Bizottsága számolt be arról, hogy mit tett a lakosság oktatási, közművelődési, egészségügyi, szociális, valamint kommunális igényeinek kielégítésére, másrészt pedig az egri városi tanács szakigazgatási szervei készítettek kiegészítő jelentést arról, hogy ők miként ítélik meg a nagyközségi tanács vb munkáját. A két jelentés természetesen hasonlított egymáshoz, hiszen a téma azonos volt. Másrészt azonban annyiban eltért egymástól, hogy az egri városi tanács jelentése ráirányította a figyelmet azokra a jelenségekre is, amelyeket a nagyközségi végrehajtó bizottságnak figyelembe kell vennie a jövő terveinek kialakításánál is. Konkrétan például azt, hogy Bélapátfalvának, Mikófalvá- nak, Bükkszentmártonnak és Mónosbélnek a fejlődése az eddiginél dinamikusabb lehet, ha a községek tanácsának vezetői jobban támaszkodnak a lakosság segítségére, valamint a helyi gazdasági, társadalmi szervezetek közreműködésére? Mind a beszámolók, mind a vitában felszólalók azonban amellett foglaltak állást, hogy az elmúlt években igen sok minden történt Bélapátfalván és a társközségekben A cementgyáráról híres izékhelyközségben például az elmúlt esztendőben új, nyolc tantermes általános iskola épült, tornateremmel is ellátva. Igaz, hogy az új iskolában jelenleg gondot okoz a fűtés, de remélhetően a kazán kijavítására mielőbb sor kerül. Az új iskola átadásával egyidőben megkezdődött a régi négy tanterem felújítása is. A négy községben 27 tanulócsoport van. Mind az iskolákban, mind a tanulócsoportokban igen sok a cigánytanuló, s ez fokozott feladatot ró a nevelőkre, ugyanis a hátrányos helyzetben levő gyermekek nevelése, tanítása az átlagostól nagyobb leterhelést jelent. Az oktatási intézményekben jó felkészültségű nevelők dolgoznak. A közművelődési feltételek a községekben alapvetően megvannak. Az elmúlt esztendőben több mint száz ismeretterjesztő rendezvényre került sor, ezeken mintegy 5500 látogató vett részt. Minden községben működik könyvtár. Sajnos, Mikófalván kicsi a könyvtár alapterülete. Ezen csak az orvosi rendelő felújítását követően tudnak segíteni. De nem jobb a helyzet Bélapátfalván sem, ahol a Az állami gazdaságok az idén az export újabb lehetőségeit aknázzák ki; különösen az állattenyésztés kínál erre jó lehetőséget. A tejtermelésre kitenyésztett tehenek utódjaival a korábbinál ésszerűbben gazdálkodnak. Az ebből származó devizabevétel az idén eléri a hárommilió dollárt. A magas hozamra kinemesített tejelő tehenek nőivarú borjait az eddigi gyakorlat szerint az állomány utánpótlására nevelték fel. A bikaborjak „sorsa” viszont gyakran megoldatlan volt; rendelet tiltja ugyanis az értékes fiatal állatok vágását. Emiatt kénytelekönyvtár alapterülete jelenleg 25 négyzetméter. Szóba került egy új tízezer kötetes könyvtár létesítése, amelynek megvalósítására nem is olyan soká sor kerül. Alapvetően a lakosság egészségügyi ellátásával sincs probléma. A nagyközségi közös tanács területén két körzeti orvosi, két fogorvosi, és két védőnői körzet működik. Az egészség- ügyi álláshelyek mind be vannak töltve. Az orvosi rendelők és tanácsadó helyiségek felszereltsége jó, kivéve Mikófalvát, ahol az orvosi rendelő teljes felújítása szükségessé vált. Bélapátfalván jól felszerelt gyógyszertár is van. Ez a társközségeket is ellátja. Gondot jelent azonban az, hogy az egyszerűbb gyógyszerekért is a székhelyközségbe kell bejárni. A nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága azon fáradozik, hogy megoldást találjon az egyszerűbb gyógyszerek helyben való kiszolgálására. A legnagyobb gondot a községekben a kommunális ellátás jelenti. Bár az utóbbi években jelentősen javult az úthálózat minősége, sok járda épült és kevesebb a gond a közvilágítással is — a legnagyobb előrehaladást e területeken szükséges megtenni. Javítani szükséges az ivóvízellátást, meg kell oldani a szennyvíz elvezetését a székhelyközségben, de ugyancsak megoldásra vár a szemétszállítás, valamint a közvilágítás további korszerűsítése. Bélapátfalván az elmúlt időben lehetőség adódott arra, hogy néhány lakást gázfűtésre kapcsoljanak be. Ezt a jövőben is szeretnék bővíteni. Az alapvető feltételek tehát adottak ahhoz, hogy mind Bélapátfalván, mind a társközségekben az emberek közérzete megfelelő legyen. A felsorolt feltételeken túlmenően persze jó néhány más dologról is lehetne szólni, ami szintén befolyásolja a lakosság közhangulatát, mint például az áruellátás. A megyei tanács végrehajtó bizottságának ülésén ez esetben azonban csupán a felsorolt feltételekről esett szó. Ennek alapján is megállapítható, hogy az elmúlt évek fejlesztései jó lehetőséget adnak a további még dinamikusabb fejlődéshez. Ehhez azonban, mint a vég<- rehajtó bizottság ülésén megfogalmazódott, nagyobb összefogásra, nagyobb szervezettségre és nagyobb ön- tevékenységre van szükség. Az érintett községekben például a járási átlagtól kevesebb társadalmi munkát végeztek a lakosok, és ez is mutatja, hogy vannak még lehetőségek, tartalékok egyaránt. nek voltak hizlalásra fogni „őket”, ám mivel genetiküai adottságaik gyengébbek a húshasznosításra „szakosított” szarvasmarhákénál, csak jelentős takarmánytöbbletköltséggel, és jóval hosszabb idő alatt érték el a vágósúlyt. Ráadásul húsuk is rendszerint másod-, vagy harmadosztályú minősítést kapott, ennél fogva többnyire ráfizetés volt tartásuk. Most viszont olasz megrendelésre kéthónapos korban 55—60 kilósúlyban eladják a bikaborjakat, amelyekért jó árat fizet a megrendelő. Ily módon az idén 5—6 ezer bikaborjút szállítanak az olasz piacra. Űj seprű jól seper — tartja a régi mondás, és mint tudjuk: nem alaptalanul. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy a jó új seprű pedig még jobban, akkor talán már a seprűkészítés lényegéhez, mibenlétéhez is közel kerülünk. Erről a gyakorlatban sem nehéz meggyőződni. Mindössze annyi szükségeltetik hozzá, hogy egy seprűkötő helyre találjunk. Tulajdonképpen ez nem is olyan könnyű. Hogy nekünk mégis sikerült, az mindenekelőtt Szabó Jánosnak, az átányi termelőszövetkezet elnökének köszönhető, aki elárulta: — Nekünk van egy seprűüzemünk, kint, a tanyán, de sajnos, tavaly éppenséggel nem sok örömünk volt benne: a korábbi kereslet alapján 13 millió forintos árbevételt terveztünk rá, de ebből szinte semmi sem lett: sokáig stagnált az üzem, csak őszre indult be ... Most megint ennyi a tervünk, s reméljük, ezúttal nem fogunk csalódni. Akkor viszont — úgy tűnik — alaposan csalódtak. Nem tudni, pontosan minek köszönhető, a régiek kop- tak-é el vagy más kapcsán, lényeg az, hogy ismét fokozott érdeklődés nyilvánul meg eme „boszorkányos közlekedési eszköz”, a seprű iránt. S hogy ennek tartós voltában bíznak az átányiak, azt mutatja, hogy ez évben szeretnék megduplázni ciroktermelésüket. — Az ösztönöz bennünket erre — mondta az elnök —, hogy az igényeket pillanatnyilag nem tudjuk kielégíteni, mert fogytán az alapanyag, a cirok. Megrendelés pedig bőven lenne, és számunkra érthetően fontos, hogy megtartsuk az osztrák és a csehszlovák piacot. Nyugati szomszédainknak eddig 60 ezer kiváló minőségű seprűt szállítottunk, az északiaknak pedig ötvenezret, de mindkét ország még többet kérne, és akkor még a hazai igényekről nem is szóltam. Erről röviden any- nyit, hogy itthoni értékesítésre százezer darabra kötöttünk szerződést, ezeket „Mátra” néven hozzák forgalomba. A hatvani munkásmozgalom krónikájában olvasható, hogy Csaszlai Ferenc, Hucz- ka András, Huczka Mihály, Kurunczi Lajos és az ifjabb Mayer Sándor,' az oroszországi szocialista forradalom győzelmét követő polgárháborúban fegyverrel harcolt az intervenciósok és a fehérek ellen a szovjethatalom védelmében. A névsor azonban nem teljes. Időközben tudomásunkra jutott, hogy ifjabb Porabszky Mihály is Lenin zászlaja alatt harcolt és internacionalista vöröskatona volt Berényi István is. Megérdemli, hogy megőrizzük emlékét, ezért adjuk közre azokat az emlékmorzsákat, amelyeknek a napokban jutottunk birtokába. Berényi István Hatvanban született 1894. július 28-án egy ötgyermekes paraszt családba. Csak hat elemi iskolai osztályt végezhetett a belközségi iskolában. A nagy család eltartása nem volt könnyű, ezért már 16 éves korától dolgozni járt a Hatvani Cukorgyárban. Húszéves volt, amikor sikerült a vasútnál állást kapnia, de még ebben az évben behívták katonának Miskolcra, a Rudolf- laktanyába. Közben kitört az első világháború, őt is hamarosan Ennyi előzetes információ után látogattunk ki a tanyára, ahol Árvái Sándor irányításával termel a tsz seprűüzeme. — Elsősorban asszonyokkal dolgozunk — kezdte a bemutatást a jól megtermett fiatalember, s minthogy magyarázatként hozzátette: ők kitartóbbak ugyanis, a férfiak nehezen viselik ezt a meglehetősen monoton, de annál zajosabb munkát. Egyébként az igények fokozódása óta két műszakban, 40—50-es létszámmal dolgozunk, most éppen az osztrák exportra kerülő seprűket gyártjuk. A „gyártjuk” kifejezés nem túlzás. Jóllehet ugyanis, a seprűkészítés sok szempontból manufakturális jellegű, az átányiak munkáját nyolc kötőgép és két, olasz gyártmányú, félautomata PERUZZO gép segíti. Mint tapasztaltuk: gyors, ügyes, de lármás gépek ezek, segítségükkel napi 1000—1200 seprű készül itt el — méghozzá kiváló minőségben. — Valóban ez a helyzet — „ismerte be” Árvái Sándor. Az osztrák megrendelőink például nagyon igényesek, de különösebb minőségi beosztották egy menetszázadba. Nem törődve a következményekkel hazaszökött, de idehaza más lestek rá a csendőrök. Elfogták, visszavitték Miskolcra, ahol büntetésül kikötötték a laktanya udvarán. Másnap indult az alakulatával az orosz frontra. 1915-ben fogságba esett Tarnapolnál. A fogolytáborból jelentkezett munkára egy paraszt- gazdához, egy Virág nevű gyöngyössolymosi borbéllyal együtt. A forradalom hozta meg számukra a szabadulást. Pétervárra ment, ahol' sokszor látta személyesen Lenint. így volt az akkor is, amikor toborzó gyűlésen vett részt a cári palota egyik nagy termében. Lenin intézett hozzájuk beszédet, Kun Béla fordította magyarra. Lenin arról beszélt, hogy álljanak be a forradalom hadseregébe, hiszen közös az ellenségük. Ennek bizonyítására rámutatott a terem falára, ahol a cár képe mellett látható volt Ferenc József képe is, (egy agárkutyával volt lefestve). Beszélt Lenin az orosz munkások céljairól. Még a vallás is szóba került. Azt mondta, hogy a forradalom győzelme után is gyakorolhatja mindenki szabadon a vallását, aki hisz Isteniben. kifogásuk még nem volt, és persze, mi azon vagyunk, hogy ne is legyen. Ezek után természetesen felmerül a kérdés: milyen is a jó seprű? — Ez bizony nem olyan egyszerű. Kezdődik az egész a ciroknál, hogy az minőségileg kifogástalan legyen. Nem mindegy a szín sem. Azért, hogy szép sárga színt kapjon például — fólia alatt kénezzük. A tulajdonképpeni feldolgozás csak ezután következik, és akkor már mindenre nagyon oda kell figyelni: alakja, körtéje, színe, szakálla... A váll legyen széles és kerek, a varrás egyenletes, szoros öltésekkel, a súly pedig pontosan 850 gramm. Ehhez társul még a nyél, ennek hossza éppen egy méter, átmérője 24,5—25,5 milliméter, az egész szép simára csiszolva, szálka- és falcmentes, dancs nem lehet benne, az alapanyag pedig bükkből legyen. A körtén — ez tulajdonképpen a seprű nyaki része, ahol a nyélhez erősítik — a megrendelő kívánságára — horganyzott dróttal dupla tekercselést alkalmaznak, magán a seprűn pedig ötA többiekkel együtt Herényi István is beállt vöröskatonának. Vele együtt volt még egy hatvani: Borsányi Lajos borbély. Ezután sokfelé jártak Oroszországban. Még Szibériába is eljutottak. Sokáig tartott az út, pedig vonattal mentek. A mozdonyt fával fűtötték. Ha elfogyott a tüzelő, megállt a vonat, a katonák a vasút melletti erdőből vágtak fát, hogy tovább tudjanak haladni. El is jutottak Omszk városáig, ahol Kolcsak katonái ellen kellett harcolniuk. Omszkban tudták meg, hogy Magyarországon is kitört a forradalom. Borsányi azt akarta, hogy azonnal induljanak haza. Berényi azonban azt ellenezte, mert attól tartott, hogy odahaza az urak bebörtönzik őket. ha megtudják, hogy vöröskatonák voltak. Egyikük sem engedett, Borsányi egyedül indult haza, Berényi pedig tovább szolgált. Megfordult Tornszk, Ir- kutszk és Csitta városokban. Csitánál érte a háború vége. Csitábó] visszautazott Pétervárra. Pétervárról Stet- tinig jöttek hajóval. Ott vonatra szálltak, de lezárt tehervagonban szállították őket Csótig. Az ő csoportjuk érkezett utolsóként. Csóton soros, színes varrást. Ezeket a seprűket viszont — kéthetenként — kamion szállítja _ Ausztriába. — Ez már szinte szuperseprű. Bizonyára az ára is megvan ... ? — Meg — hangzott búcsúzóul a megnyugtató válasz — az ötvarrásosért 19,50 schillinget, a négyvarrásosért 18,85-öt fizetnek. Igaz, nem nekünk, hanem az ARTEX külkereskedelmi cégnek, amelyen keresztül mi értékesítjük termékeinket, mi viszont tőlük az ennek megfelelő forintot kapjuk. Hazai piacon viszont 50—60 forintért lehet egy-egy ilyen seprűhöz hozzájutni Tegyük hozzá: jelenleg. Ez évtől ugyanis 11 százalékos termelési adót kell fizetnie a termelőszövetkezetnek a seprűgyártás után- Számukra ez nagy érvágásmert ennek csupán 50 százalékát „építhetik” be az árakba. Ami viszont azt jelenti ... Nos, igen: márkás seprű helyett jobb, ha kerékpáron közlekedik korunk egynémely, szegény boszorkánya ... fabarakkokban helyezték el őket, földre szórt szalmán alhattak. Hamarosan kihallgatásra került sort Civil csendőrök vallatták őket. Azt akarták tőle is megtudni, hogy volt-e vöröskatona. Tizennégy napig tartott a kihallgatás, de nem árulta el sem magát, sem másokat. A kínzás szörnyen megviselte, hosszú ideig betegeskedett még. de lassan jobbra fordult a sorsa. Hatvanban, mint volt hadifoglyot visszavették a vasúthoz Szinyei Merse Jenő közbenjárására, sőt még jelentős, összegű pénzt is kapott a katonai szolgálat és a hadifogság idejére. Kellett is a pénz, mert hiába volt állása, sokáig nem tudott munkába állni. A hatvani vasutasok kórházában gyógyították, amíg valamennyire helyrejött az egészsége. Belátták, hogy a fagyási sérülések miatt fékezőnek nem tehetik vissza, ezért átminősítették altisztnek. A vasúttól ment nyugdíjba 1946- ban. A felszabaduláskor felajánlotta szolgálatait a Vörös Hadseregnek. Tolmácsként működött a hatvani szovjet vasúti parancsnokság mellett. Király Jánosné elmondása nyomán leírta: Németi Gábor Kaposi Levente B. Kun Tibor Emlékezés Egy hatvani internacionalistára Ez itt az előkészítő. Jávor Ferencné méretre Árvái Sándor a fólia alatt kénezett seprű vágja a cirokkőtegeket alapanyagot vizsgálja. (Fotó: Tóth Gizella) Jó üzlet a bikaborjú Olcsóbban — exportra
