Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-18 / 66. szám
4» NÉPÚJSÁG, 1984. március 18., vasárnap MINDENNAPI NYELVÜNK „Az ám...!?” A cím kettős szerepet vállalt. Arra is utalunk vele, hogy az ám határozószó, illetőleg kötőszó egyre gyakrabban szerephez jut nyelv- használatunkban: az újságokban éppenúgy, mint a rádióban és a televízióban. Nem is oly régen a választékos nyelvi formák között tartottuk számon, de ma már a legváltozatosabb beszéd- helyzetekben és szöveg- összefüggésekben jelentkezik. Erről tanúskodnak alábbi példáink is: „Ám, e dicsőség aligha azonosítható a boldogsággal” (Magyar Nemzet, 1983. dec. 17.). — „Ám, hogy az érdekeltek még mindig nem elégedettek, mutatja, hogy már megint törik a fejüket újabb akciókon” (Népszabadság, 1983. dec. 17.). — „Katonaként vonultam végig a városon, ám az utcákra, terekre nem emlékszem” (Népszava, 1983. dec. 24.). — „Azt a ruhát viselik, amely egyszerűen, ám gazdagon kihímzett” (Magyar Hírlap, 1983. dec. 24.), — „Vizsgálat vizsgálatot követett, ám a helyzet nem változott” (Népújság, 1984. jan. 14.) stb. Az érzelmileg színezett versmondatokban a kiemelés, a nyomósítás, a fokozás, a megerősítés szándékával jut az ám versbeli kulcsszerepekhez. Példáinkat mai költőink alkotásaiból szemel- gettük: „Ám, látom, megbocsátják ők, / akik fütyülve sokra vitték” (Péntek Imre: Letagadós). — „Szél viny- nyog, csupasz bokron át rohan / rémülten más bokorba, ám hiába” (Hajnal Gábor: Strófák). — „Fáj a fogam ... / Ám hogy is lehetnék én fájó foggal / Egyetemes?” (Páskándi Géza: Egyetemes szerződés-ajánlat). A megengedés, a kötözkö- dés, az ellentmondás, az eltérítő szándék árnyalatainak érzékeltetésére használt kö- rülményeskedő kötőszók tagjaként is sajátos szerepet vállal az ám: ámha, ámbár, ámbátor, ámde. Erre csak egyetlen példát bizonyításul: „A dadogó ámbátor, / mutatja, hogy ő ám bátor” (Keresztes Ágnes: Falvédő). Hogy az ám önmagában véve is alkalmas a nyomósítás, a bizonygatás, a megerősítés érzékeltetésére, ezek a szólásszerű nyelvi formák tanúsítják: Nem úgy igaz, de nem ám! Elhordd ám magadat! A legjellemzőbb példákat ismét csak költőink szolgáltatják: „Harminckét évem elszelelt / s még havi kétszáz sose telt / Az ám, / Hazám!” (József Attila: Születésnapomra). — „Éppen negyvennégy év múlt el azóta, / hogy első verses könyvemet Neked odaadtam — az ám, negyvennégy!” (Képes Géza: Magyar disztichonok}. Ha valamit nem szivesen, csak húzódozva, csak tessék- lássék módon cselekszünk, akkor ímmel-ámmal tesszük. Ebben a határozószóban is jellegzetes szerepet kapott az ám. Erre utal ez a Gyöngyös vidéki szólás is: Sok az ím és az ám. A kibúvókat kereső, a köntörfalazó, a kertelő emberek viselkedés- módját is megrajzolja a költő az ím és az ám szókhoz társított jelzőkkel: „Perelj, Uram. perlőimmel, / s mind a hazug-cifra ímmel, / minden visszavonó ámmal” (Papp Lajos: Esti zsoltár). Dr. Bakos József Negyven éve történt Negyven éve .történt címmel kiállítás nyilik március 20-án, kedden 14 órakor a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban, a Budavári Palota A épületében. A történelmi tárlat ismert és eddig ismeretlen, eredeti negatívokról készült fotókópiák segítségével bemutatja az ország német megszállását, a nyilasok rémuralmát, az ellenállási mozgalmat, a háborús bűnösök felelősségre vonását és a demokratikus Magyarország létrehozásának első állomásait. ■ Állunk a tapintható, sűrű cigarettafüstben. Körülöttünk többen töprengenek: — Most akkor ez P. Box- koncert, vagy az István... ? Mert biz’ sokakat nem lelkesített, hogy ezen a csütörtök estén az egri sport- csarnokban még egy félidőt végigüljenek a Pandora’s Box együttes igencsak közepes koncertjéből. Még akkor is, ha Vikidál Gyula, a hazai rockmuzsika oly jellegzetes, tehetséges alakja, de akinek úgy tűnt ezúttal, a közönség — minden erőfeszítés ellenére — szűkén méri majd a sikert. Itt ma mindenki az István, a király muzsikájára gyűlt össze, amely az elmúlt nyáron az első hazai nemzeti rockoperaként meghódította a közönséget, hírével pedig mindazokat, akik nem juthattak el a városligeti Királydomb valóban lélekemelő előadásaira. Pedig már akkor ott motoszkált a kérdés: Képes lesz-e túlélni saját sikerét az István király ... ? Mikor csap át majd a közönség ünneplése a guruló forintok számlálásába? Hányán, hányféle bőrt nyúznak majd le a műről? A Szörényi—Bródy szerzőpár kiérlelt, parádés muzsikája nem zuhan-e alá az agyondúdolt, kérészéletű slágerek sorába? Hisz az eltelt hónapok során gólyabálokon, házibulikon oly sokszor csendült föl egy-egy melódia a spicces kórus torkából. Előadás és pótelőadás, lemez és kazetta, majd szegedi játékok és tavaszi fesztivál, film... és most már koncert. Unnep-e újra megfogni a drága nő kezét, vagy már unalomig szorongatunk egy fáradt izzadó tenyeret? Azzal persze mindenki tisztában volt, hogy az egri sportcsarnok nem a Királydomb. Hogy megjelenésében, hatásában ez meg sem közelíti az akkori produkciót. Talán csak egy darabkát hullajt majd azoknak, akik nem látták az eredetit. Az pedig, hogy ez a darab legfeljebb egy morzsányi lehet, már csak a csütörtöki előadáson került ki. Pedig a szervező, a tanárképző főiskola igazán minden tőle telhetőt megtett. Alkalmi, lelkes pártolókkal kiegészített vegyeskara nemcsak az előadáshoz nőtt fel, hanem kis híján főszereplővé vált. A fiatalok őszinte örömmel énekelték, táncol- ták(!) végig a bő egy órát, s ebben jó része volt Tar Lőrinc karnagynak is, aki túl a zenén, félre tudta dobni a korosztályi különbségeket (ha egyáltalán léteznek ilyenek), s így a kar s mestere igazán rászolgált az ünneplő tapsra. Dé kezdjük az elején. Az első részről ugyan alig van mit mondani: szabvány koncert, szabvány fordulatokkal. Bizonnyal az István-várással magyarázható (menthető?), hogy végül a P. Boxnak ugyancsak meg kellett izzadnia a szerény ^ikerért. Vikidál Gyula ezért is kényszerülhetett olyan felesleges, mesterkélt színpadias fogásokra, amelyek nélkül — ha csak (!) énekel —, az egész több lehetett volna. Fel is lélegzett hát Koppány szerepében a második részre, amikor végre hozzá méltó társak akadtak. Sámán-dalaival az egyik legjobb bluesénekesnek tartott Deák (Bili) Gyula, az oly rendkívüli színpadi egyéniség, Nagy Feró, akinek ezen az estén kicsit szerényebb szerep jutott, a csengő hangú Réka, Sebestyén Márta és Varga Miklós, aki István királynak csak a hangját adta, s a színpadi élményért — olykor kissé sután — itt kárpótolta magát. Az egymást követő, egyenként is sikerdalok újfent elvarázsolták a közönséget, átforrósodott a sportcsarnok légköre, s ahogy közeledett az összeállítás vége, úgy énekelt, „csápolt”, ringott együtt a zenével, az előadókkal. Ám az érthető, és méltán várt ismétlés már bizony kissé hosszúra sikerült. Nem tett jót sem az előadásnak, sem a muzsikának, a Himnusz pedig — egy rockkoncert — végére igazán nem hiányzott. A szabadtéri színpadi előadásban annak helye, értelme volt, míg itt — így éreztem —, csak megpróbáltak „még egy lapáttal” rátenni, s ettől az egész méltatlan hatásvadászattá vált. Meglettünk volna nélküle .. . ... s így válhatott a több kevesebbé, s lehetett volna a kevesebb (nyilván saját korlátain belül) mégis több... Cziráki Péter Akár nagyszerű film is születhetett volna a forgatókönyvíró és rendező, Michael Crichton ötletéből és munkájából. Hiszen a Szupermodell című színes, szinkronizált, amerikai krimi, izgalmas és , időszerű társadalmi problémát jelenít még. Az alkotó a reklám- szakmából meríti témáját, ám ez csak ürügy arra, hogy az elgépiesedésre, az elem- bertelenedés veszélyére hívja fel a figyelmet. A film műfaja — a krimi — jó keretet is ad ehhez, hiszen már önmagában feltételezi az izgalmat, az érdekfeszítő történéseket. Kár, hogy a rendezőnek nem sikerült ezt teljes mértékben megvalósítania. Pedig a helyszín- és a témaválasztás nagyon is érdekesnek bizonyul. Hiszen kinek ne kötné le a figyelmét, az ismert szépségek, a divatos fotómodellek világa, a reklámkészítés és a televíziózás sok-sok kulisszatitka. A cselekmény abból indul, hogy a legszebb fotómodellek arra kérik a népszerű plasztikai sebészt: az általuk milliméter pontosan megszabott mérettáblázat szerint, „szabja át” a testüket. Csakhogy az új külsejű hölgyek nem sokkal később rejtélyes körülmények között meghalnak. Megkezdődik hát a nyomozás ..., s kezdődhetne az izgalmak sora. Ám éppen ez a film legnagyobb hibája, hogy lassú a cselekmény sodrása, olykor szinte eseménytelenné válik. A krimi egyre inkább átvált ,a tudományos fantasztikumba, amelybe komikus elemek is vegyülnek. A műfajnak efféle keveredése zavaró, olykor egyenesen bosszantóvá válik. Épp azt akadályozza meg, hogy az író-rendező egyértelműen kifejtse: az agyonkomputerizálás menynyire elidegeníti az embereket egymástól és a valós élettől, annak természetes szépségétől. Van ebben a filmben minden: speciális fényeffektusokkal dolgozó, sokkoló hatású fegyver, hipnotizáló komputer, tudatkiesést előidéző lézerpisztoly .. autós hajsza és lövöldözés, üldözés és menekülés. És a néző mégsem tudja átélni az izgalmakat, valahogy kívül marad a történésen, s a film vége felé már kissé felülről szemléli a dolgokat. Talán, ha kevesebbet markolna, s egyetlen szálon sokoldalúan kidolgozná a mondandót, a Szupermodell szuperfilmmé született volna .. . (mikes) Tízmilliók a város szépítésére Felajánlások nyomán is Jubileumára készül Gyöngyös. Ennek keretében a hivatalos szervek is, de a város lakossága, az üzemek szocialista brigádjai is törekszenek arra, hogy a 650 évfordulóra minél csinosabb, szebb, kulturáltabb legyen a város külső képe. — Parkosítjuk a Vörös Hadsereg úti, a Mátrai úti, a Kálvária-parti, az Április 4. téri lakótelepek környezetét, és hasonló munkát végzünk a művelődési központnál és az Orczy-kert- ben — sorolta a helyeket az érdeklődésünk nyomán Szabó Béla, a városi tanács műszaki osztályának a vezetője. Megnyitják a templomkeret és ugyanitt kap majd helyet a Vak Bottyán lovasszobor. A régi kolostorépületet így „kiszabadítják” a kerítések mögül. , — Fokozottan foglalkozunk a ki- és a bejövő főutak mentén lévő környezettel. Az úttest felújítását a fenntartó szervek végzik el. Az épületek. Meghatározói a városképnek. A Fő téren a házak már új ruhát kaptak, kivétel a pártbizottság és a tanács székháza. Ezekre most kerül sor. Befejezték a Lenin úti épületek felfrissítését. A Kossuth Lajos utcában most folyik ez a tevékenység az Ingatlan- kezelő Vállalat gondoskodásában. A magántulajdonban lévő lakóházak csinosítását is szorgalmázzák. Ahol szükség van rá, segítenek a munkák elvégzésében. Gond a görögkeleti és az Erzsébet-templom. Ez utóbbi már évek óta a megoldatlan feladatok között szerepel. Egyházi tulajdon, az anyagi forrás pedig. . . A Lenin utca 10. és a Kossuth Lajos utca házainak felújítása belső korszerűsítéssel jár együtt. A lakókat ideiglenes lakásokba költöztették átmeneti időre. A Vörös Hadsereg útján egy épület volt, a régi strand- bejárat, amelynek külső részét rendbe kellett hozni. A munkát már végzik itt is. — Az épületekkel kapcsolatos munkákhoz mintegy tizenöt—húszmillió forint kellett — közölte az osztály- vezető főmérnök. — A parkosításra fordított társadalmi munka értéke is tízmillió forintban határozható meg. A város szépítése nem egy meghatározott napig tart ebben az évben, hanem egészen december végéig. Még a boltok, üzeletek portáljait is korszerűsítették, kicserélték a kiskereskedelmi vállalatok és a magán - kereskedők is. Igaz, nem mindegyiket. De az összkép így is nagyon sokat javult. A mátra alji település tehát a városkép formálásával is készül a jubileumi eseményekre. (gmf) Egyensúly, realitás, reform Marjai József kötete Egyensúly, realitás, reform címmel a napokban kerül a könyvesboltokba Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének, a Gazdasági Bizottság elnökének vá. lógatott beszédeit és cikkeit tartalmazó kötet. Marjai József cikkei, interjúi, beszédei — egy kivétellel — az 1978 —1984. közötti időszakot ölelik fel. Témájuk hazánk külgazdasági kapcsolatainak alakulása, a gazdaságirányítás, a gazdaságpolitika megannyi feladata. Megtalálható a könyvben a XVIII. közgazdász-vándorgyűlésen, 1979. június 21-én, a Budapesten megrendezett nemzetközi kamarai tanácskozáson, 1981. március 17-én, elhangzott előadás, a Time Magazin küldöttségével 1981. október 25-én folytatott beszélgetés, vagy az 1983. májusában sorra került tv-interjú. Most kerül először nyilvánosságra a Magyar Kereskedelmi Kamarában, az 1982. június 21-i elnökségi ülésen elhangzott előadói beszéd, illetve a szocialista országokból érkezett újságíróknak a Parlamentben, 1982. október 1-én tartott konzultáció anyaga. A kötetből annak a tevékenységnek a képe rajzolódik ki, amely az egyensúly megőrzését, az életszínvonalunk, szocialista vívmányaink és eredményeink megóvását szolgálta, s szolgálja a világgazdasági-világpolitikai kihívás esztendeiben. Képet kap az olvasó arról, hogy a kormányzati munka gazdaságpolitikai oldalát, a gazdaságirányítás közvetlen szervezetét milyen elvek, nézetek és megfontolások vezérlik. Alekszandr Ziborov: Meglepetés Szerdobojev Szilveszter napján vendéglőben ebédelt. — Azt hiszem, elszámolta magát — nézett a felszolgáló szemébe. — Igen: többet számoltam — bólintott készségesen a pincér. Szerdobojev picit elcsodálkozott, de állhatatosan megismételte:• — Tartozik még nyolc kopekkal. — Pontosan: nyolc kopekkal — válaszolt a pincér napfény-derűs mosoly- lyal, arany fogát villogtatva. Szerdobojev semmit sem értett az egészből, s elöntötte a pulykaméreg. — Értse meg: nyolc kopekkal kevesebbet adott, tehát becsapott! — Polgártárs! — szólította meg a háta mögött egy érces hang. Szerdobojev szinte hátraperdült, s kit látott maga előtt? A főnökhelyettest. Kezében zizegő selyempapírba csomagolt valami, amelyet színes szalaggal kötöttek át. — Kérem, fogadja el — nyújtotta feléje a főnök- helyettes. — Tizenkét darabos meisseni étkészlet. Porcelán. — Ezt nekem adja? De miért? — képedt el Szerdobojev. — Mert ön az ünnepelt. Pontosan az ezredik olyan vendégünk, akinél túlszámlázás történt kávéházunkban — szónokolta• ünnepélyesen a főnökhelyettes. — Köszöntöm ebből az alkalomból és gratulálok! Boldog új évet, sok boldogságot kívánok! És nagy megelégedettséggel rázta meg a kővé meredt ünnepelt kezét. (Fordította: Ferencz (győző)
