Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
I ROD A LOM ÉS MŰVÉSZET NÉPÚJSÁG, 1984. március 17., szombat Utassy József Q-eslfí fák erefére Tüzek szállodái már a kertek, ragyogás ráz eget, földet, folyót. Kikeleti ágablakok nyílnak, piros rügyek, becsavart lobogók. Én, amíg remény ága renget, tüzek tüze, márciusi gyermek, a feslő fák erejére mondom: győzni, győzni kell a gyökereknek! Bényei József JHafd elfárad Majd elfáradnak a folyók, medrük sárgára szárad s otthontalanul kering fölöttük megrabolt sirályhad Majd elfáradnak a szelek s kiszikkad az olajfa, virága illattalanul omlik szomjas avarba. Majd elfáradnak az esők s a mechanizált űrből fáradt olaj pereg csak s égető sugár-tűz jön. Majd elfárad a két kezem tartani egy világot s a zajba roppant fülemből szelíden vér szivárog. Majd elfárad az énekem, rekedt kolomppá romlik s a szívdobbanás ritmusa fásultan meghasonlik, s ha a világ ember megszakad viselni terhed élet, — utolsó búzánk szétpereg: szívben őrzött remények. Belül a költészet kapuján Aba-Novák Vilmos: önarckép ABA-NOVÁK Bódi Tóth Elemér: A mesék kapujában Közhelynek hangzik ma már, milyen nehéz még a rendszeres versolvasónak is eligazodnia mai költészetünk gazdag kertjében, de nyugodtan mondhatjuk azt is. hogy dzsungelében. Annál kellemesebb meglepetés éri néha az embert egy-egy, a költészet önkéntelenségét felmutató költő jelentkezésekor. Ilyen poéta a Nyugat-Du- nántúlról Salgótarjánba elszármazott Bódi Tóth Elemér is. Verseit olvasva egy olyan költő arcéle rajzolódik ki előttünk, akiről semmi mást nem tudunk elképzelni, mint azt, hogy költő. Vagyis akaratlanul, minden kiszá- mítottság nélkül varázsolja elénk a körülötte lévő világot. Ez a tény önmagában még nem értékmérés — varázsolni lehet nagyobb és kisebb erővel is — a varázslat azonban már önmagában is komoly dólog. És ehhez jön még a „hogyan”, vagyis a formanyelv. Bódi Tóth világa, — amit mai modern líránk Nagy László, Kormos István és az őket követő fiatal költők megújított nyelvén fest meg, — a vasszilvágyi ősi szülőd háztól angliai és keleti utazásokig terjed, tehát igen széles skálájú. Élmény- líráról beszélhetünk tehát nála. de érdekes módon, nem a régi értelemben: valahogy itt is úgy van jelen az alkotó. mint például Kormos István verseiben, vagyis egyszerre tud hagyományos és kozmikus hatású is lenni. „Felső-Szilvággyal (már egy vagyok, mint árnyas Ithakával Odüsszeusz — írja „Emitt keletkezik Vaszil- vágy álma" című versében. Döntő dolog nála a gyermekkor paraszti világának élménye és ez elkíséri né- piségével, a szülőföld tájának ízeivel, sőt verseibe is belehangzó szép tájnyelvi szavaival: „lóstál a szél”, „csak tergyegess", „böstör- ködik". stb. Szülőföld-szere- tete, ráadásul európai műveltségű olvasmányvilága mélyen átélten épül bele költészetébe, vagyis az illyési példát követi. Hugo von Hofmannsthal, Kafka és Rilke ugyanúgy megfér benne, mint Krúdy vagy Berzsenyi az Ömagyar Mária-siralom- mal. De akárcsak az ilyesfajta élmények, úti benyomásai sem maradnak nála versbe mentett átélt valóságnak: költészetté izzanak. Nagy szó, ha azt mondhatjuk el egy költőről, hogy minden költészetté válik a kezei között. Bódi Tóth Elemérnek csak további előrejutást jósolhatunk a Palócföld Könyvek sorozatban Salgótarjánban megjelent első kötete után. Szokolay Károly Horthy Miklós, Magyarország egykori kormányzója 1953-ban. Macartnay angol történésznek, visszaemlékezve a Hitlerrel folytatott klessheimi találkozójára azt mondta: „Életem végéig fogom sajnálni, amiért nem vittem magammal pisztolyomat, és nem puffantottam le azt a gazembert." Nem a történelmi hűség valószínűsége szempontjából érdekes idézni ezt a kijelentést, hiszen annak esetleges megtörténte már aligha befolyásolhatta volna Magyarország sorsát 1944 márciusában, hanem annak a „markáns” magyar kiállásnak a bizonyítására, hogy Magyar- ország, Horthy szavai szerint sohasem követ el árulást szövetségesei ellen. A történelem természetesen súlyosan rácáfolt erre az „etikai” alapállásra, hiszen a nemzet előtt 1944-ben nem csupán az „etikai” kiállás bizonyításáról volt szó, hanem a nemzet fennmaradása forgott kockán! Horthynak ezt a „kérlelhetetlen” ellenállását nem bizonyítják ugyan megdöntő bizonyítékok, az mégis nyilvánvaló. az országnak 1944- ben először nem az etikai kiállását kellett bizonyítania, hanem a fennmaradást! S a történelem oly ritkán kínál kétszeri alkalmat arra. hogy korábbi hibákat és tévedéseket, a politikus korrigáljon. Magyarország vezető politikusai 1943 nyarára, de még inkább a következő év tavaszára, egyre inkább rádöbbentek arra, hogy a német oldalon vívott háború súlyos katasztrófába sodorja az országot. A kormányzati politika azt remélte, hogy az országot. építve a nyugati hatalmak szövetségére és segítségére, ki lehet vonni a háborúiból. Ügy látszott, a hosszabb ideje folyó béketapogatózásoknak eredménye lehet. Az ország vezető körei, mindenekelőtt Kállay miniszterelnök, s az angolszász orientációjú Bethlen- csoport azt remélte, sikerül az országot úgy kivonni a német szövetségből, hogy az nem veszélyezteti a már korábban megszerzett területi gyarapodásokat. Maga Horthy is egy finn típusú „kiugrásra” gondolt, amely a háború egyszerű befejezését jelenti, és biztosítja a státus quo-t. Ezt a naiv elképzelést az adott körülmények között senki sem vehette komolyan, hiszen a szövetségeseknek Magyarország mégiscsak német csatlós maradt, s a Németország elleni katonai akciók folytatásához Magyarország területét márcsak hadá- szatilag sem hagyhatták ki. A KáLlay-csoport részéről történtek ugyan kétségbeesett kezdeményezések, de ezekét egyrészt a nyugati szövetségesek sem gondolták mindig komolynak és véghezvihetőnek, másrészt ez a kormányzati politika sem tudta és nem akarta a katonai erőket. illetve a politikai tartalékokat mozgósítani. 1944 februárjában Horthy levelet ír Hitlernek, hogy a fronton harcoló magyar csapatokat engedje haza, de Hitler még válaszra sem»mél- tatja a levelet. Március közepén a hozzá látogató An- tonescu román vezetőnek viszont a magyarok megbízhatatlanságáról mondott dörgedelmes szavakat. Ebben a helyzetben, a német vezér tudta, Magyarország további megtartásáért mindent meg kell tennie, beleértve természetesen a katonai megszállás lehetőségét is. S amikor német meghívásra, Horthy március közepén Németországba utazik. Hitlernek már egyértelmű elképzelése van Magyarországot illetően, de az utolsó adu kijátszása előtt még meg akarja Horthyt győzni a katonai beavatkozás elkerülhetetlenségéről. Noha a kormányzó a klessheimi látogatás alatt hevesen tiltakozik, látványos jelenetekre, felfüggesztett és újrakezdett tárgyalásokra kerül sor, nem adja beleegyezését a katonai akcióhoz, Hitler elhatározása immáron megmásíthatatlan. M agyarország saját politikájának csapdájába esett, s ha vonakodva is, de újólag kiállt a német politika további támogatása mellett. Azon a bizonyos márciusi vasárnapon hajnalra, mielőtt a kormányzó visszaérkezett volna Pestre, a német csapatok már megszállták Magyarországot. Ezzel a márciusi vasárnappal Magyarország újkori történetének egy szakasza zárult le. Magyarország második világháborús szerepét, s az azt megelőző korszakot a magyar történetírás már sokoldalúan értelmezte. A szóba jöhető kérdések legtöbbje tisztázott ugyan, egy probléma-komplexum azonban visszatér. Kínálkozott-e Magyarország számára reálisan megvalósítható alternatíva, amely német orientáció mellett, vagy helyett az oszágot megmentette volna a háborús vereségtől és német megszállástól? Ránki György közelmúltban megjelent tanulmánykötete, részben ennek előzményeit és körülményeit vizsgálja. A szerző a fentiekben már idézett angol történész véleményét idézi, részben egyetértéssel, részben azzal vitázva, miszerint Magyarország nem vetette ugyan azonnal Németország karjaiba magát, a harmincas évektől kezdődően, de ugyanakkor nem tudta kivédeni annak hatását sem. Magyarország revíziós igényed, s agrárexportjának megoldatlan problémái, különösen a nagy gazdasági világválság után, német érdekeket és orientációt kívántak. S azok a katonai sikerek, amelyeket a német birodalom 1939 és 1942 között elért, még tovább erősítették ezt a várakozást. Mindezek ellenére a teljes behó- dolás mégsem következett be, hiszen a magyar bizakodást mindig ott kísértette egyfajta félelem. Hitler Magyarországot nem segítette egy teljes revízióhoz, a magyar konzervatív körök viszont a német birodalom szomszédságában féltették a viszonylagos magyar függetlenséget, s a nemzetet ugyanakkor súlyosan megosztották ideológiai kérdések is. Ezek összetett figyelembevételével, Magyarország számára a mozgásterek meglehetősen leszűkültek, s cselekvési lehetőségei nem csupán a német megszállást követően korlátozódtak, hanem jóval korábban is. Így a negyven évvel ezelőtti tragikus megszállás nemcsak nemzeti tragédia volt, hanem egy megelőző negyedszázados politika teljes kudarca is! Szőke Domonkos A Közvélemény asztalánál írók vitatkoznak, néhány más asztalnál polgárok kártyáznak. Anker úr emelt hangon hívja a kellnert, fizet és távozik, hogy a lábas hídon keresztül kapuzárás előtt a Krisztinába érjen. Angermeyer úr a szomszédjának meséli, hogy milyen görbe estéje volt tegnap. Laukával. A Közvélemény asztalánál nagy a füst, és még nagyobb a zaj. Egy fiatal lapszerkesztő harsány hangon hirdeti, hogy Párizsban győzött a forradalom, a Bourbonok örökre elűzve, nincs más király, csak Hugó Viktor! — Már Bécsben forronga- nak — teszi hozzá lelkesülten. mire egy másik ifjú óriás fájdalmasan sóhajtja: — Csak mi alszunk, csak mi maradunk a régiben! Tenni kellene már valamit! tartom magánál Vörösmar- tynál. A Zalán futása költőjét tisztelem, mint apámat. Petőfit imádom, mint istenemet! ö az igazi népköltő, nagyobb, mint Csokonai és Himfy! Az írók fizettek, már aki fizetett, mert hiszen holnap is nap lesz. talán különb, mint ez a mai; kivonultak a kora márciusi estébe, a Fra Ddavolo bordalát énekelve. Egy vidéki tudósító a kávéház szegletében az új lapokat kérte a kellnertől: a- Honderűt, az Életképeket, a Pesti Hírlapot, mire a fürgeségét imitáló kellner sorra hozita neki a Religiót és a Magyar Gazdát. — Ugyan, barátom! — fa— Mi van Petőfivel? — kérdezi a fiatal lapszerkesztő. — Népgyűlést akar a Rákoson — kiáltja egy karbonári köpenyes, Kossuth-szakál- las jurátus —, második Dózsa György akar lenni, de jól is áll neki! Én többre kadt ki a balatonf üredi báli tudósítások széplelkű írója —, miért nem hozza még a Tudományitárt és az Orvosi Tárt a nyakamra. Még jó, hogy a Kazinczy Orfeu- szával nem kínál meg engem. Aba-Novák Vilmos: Álarckés: C
