Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-16 / 64. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1984. március 16., péntek MA •• •• M ** Ko&zonto A munkanélküliség elől ment el, és a legnagyobbak közé jutott. Fotózott ágrólszakadt parasztokat és frontkatonákat az első világháborúban, alaktalanná deformált emberi testeket és csendéleteket Polaroid (azonnal képet adó) eljárással, őszikék gyanánt, Párizst, szerelmét és New Yorkot, otthonát, és ma, kilencvenéves korában úgy emlegetik őt, a fényképezés minden műfajában csodát alkotó André Kertészt: „a fotográfia Picassója”. A Vigadó Galériában nyíló kiállítására a Mester maga is hazánkba, hazájába érkezett. Öt köszöntjük e néhány képével. (Kőhidi Imre válogatása) A „kis könyvtárosok” nap mint nap itt tanyáznak (Fotó: Szántó György) Testvérközségek együttműködése Könyvek Kompolton Három különböző nagyságú község, tulajdonképpen karnyújtásnyi távolságra. Kál, Kompolt és Kápolna közös községi tanáccsal rendelkezik. Ám ami a köz- igazgatásban közelséget jelent, az a művelődésben olykor áthidalhatatlan. Mert hiába van mondjuk Kálban és Kápolnán kultúrház, vetítés, az, akinek nincs kocsija, nem szívesen vág neki a több kilométeres útnak, hogy aztán késő éjjel baktasson haza. Egy szó, mint száz, meg kell találni a lehetőségét annak, hogy ez a három, elég dinamikusan fejlődő település együtt és külön, egyformán eredményesen dolgozzék, segítve egymást, s önmagában is sokat adva lakóinak. A Kompolti Általános Iskolába szeptember 1-én költözött át a könyvtár. Ami ezelőtt volt? A Hámán Kató úton régi osztályteremben ütöttek tanyát. Szűkös körülmények között, a kötetekhez méltatlan környezetben. Ráadásul ott nem is igen volt mód más rendezvények megtartására. Még mozielőadások csak-csak voltak a kutatóintézet ebédlőjében, de utóbb a KÖJÁL leállította a vetítéseket. Így hát több dologra kell megoldást találni az új helyen, s beszélgetőtársunk, Erki Lászióné még az út elején van. — A tanévkezdettel egyesült a községi és az iskolai könyvtár. Egyelőre a pakolásai és a berendezkedéssel telt el az eddigi idő. Azokat a köteteket raktam ez idáig polcra, amelyek a tanulók számára szükségesek. A beinduláshoz erre volt szükség. Ügy öt-hatezer könyv közül lehet válogatni. — A helyiség, ahol vagyunk, elég szűkös. Van-e módja valamilyen rendezvényt szervezni? — Ehhez valóban kicsi. Ügy húsz ember fér el itt. Még csak a társ művelődési intézmények programjait tudom ajánlani. Ez is jelent valamit, hogy tudnak a műsorokról. Most szeretnék elindítani egy ifjúsági klubot: sok fiatal tér haza hét végén. Ügy veszem észre, nincs megfelelő elfoglaltságuk, szórakozásuk. Hozzá kell tennem, hogy valószínűleg a számukra legvonzóbbat, a diszkót itt lehetetlen megtartani. Bár a későbbiekben sokfélét ki lehet ötleni. — Ha már itt tartunk, kérem, beszéljen arról, milyen segítséget kap egy újdonsült könyvtárvezető tapasztaltabb társaitól! — Az induláshoz régebbi munkahelyemről érkezett a támogatás: a füzesabonyiak adtak tanácsokat a katalógusok rendezéséhez. Sokat jelent a káli művelődési ház munkatársainak segítőkészsége, hosszabb távon bizonyára értelmes együttműködés alakulhat ki köztünk. Ha a beindulás buktatóin, nehézségein túllépek, sok anyagi és szervezési gondomon enyhíthetnek a szomszédok. — Tudomásul vette-e már a község, hogy ide költözött a könyvtára, szívesen jönnek-e ide az olvasók? — Jelenleg 255 olvasó van, ebből 52 a felnőtt. Nem nagy szám, de látványos és gyors fordulatra nem is számítottam. Idő kell ahhoz, hogy ide szokjanak. Ezután még több figyelmet fordítok majd a propagandára, a sorra kerülő rendezvények népszerűsítésére. Az is biztató, hogy itt az iskolában egyre több gyerek tekinti otthonának a könyvtárat. A kis könyvtárosok baráti köre vonzó számukra. így aztán joggal számolhatok a végzősökre, az újabb és újabb nemzedékekre. Ennek érdekében rendhagyó irodalomórákat is tervezek, hogy a literatúrához még közelebb kerüljenek a gyerekek. Ezután a nagyközségi közös tanácsot kerestük fel, ahol Polonkai Bertalanná tanácstitkár igazat adott abban a feltevésünkben, hogy a könyvtár költözése többet jelenthet a falunak egy egyszerű helyváltoztatásnál. — Egyre jobban számítanunk kell az iskolára, mint a művelődés színhelyére. Sok helyen működik már a megyében általános művelődési központ, szűkös anyagi lehetőségeink minket is ebbe az irányba fordítanak. Kompolt a három község közül a legrosszabb helyzetben van a művelődés terén, különösen amióta a vetítések is megszűntek a kutatóintézetben. Nem is szólva arról, hogy dinamikusan fejlődik a település, ezért távlatokban kell gondolkodnunk. Egyébként is: „egy zsebből” megy a kultúrára, meg kell valósítanunk a szervezettebb együttműködést, a kompol- tiak művelődési lehetőségeit gyarapítva. A három „testvér” közül Kompolt a középső a maga 2200 lakosával. Semmi sem indokolja, hogy ilyen téren elhanyagol- tabb legyen a többieknél. Az első lépéseket megtettük, amikor egy képzett szakembert neveztünk ki a könyvtár élére. Most már rajta, s rajtunk a sor, hogy kidolgozzuk a továbbiakat. Gábor László Numizmatikai akadémia "GANDHI, EGY TISZTA NÖ Filmglóbus '84 az egri Prizma moziban A tavaszi fesztivál részeként a fővárosban Filmglóbus ’84 címmel ősbemutatókat tartanak az idei esztendő jelentős filmjeiből. Idén először Eger is részesülhet ebből a programból. A Prizma-moziban március 21-től négy szerdai napon tekinthetnek meg híres alkotásokat a nézők. Elsőként a Roman Polanski rendezte az Egy tiszna nő kerül bemutatásra. A sok díjat kapott mű főszereplője Nasz- tassza Kinski. Egy héttel később a Dolgok állása című NSZK—amerikai filmet láthatják a nézők, amelyet Wim Wenders rendezett. Április 4-én a múlt év nagy világsikerét vetítik a Prizmában, a Gandhit. Attenborough alkotását nyolc Osz- kár-díjjal tüntették ki. Végül a Filmglóbus-sorozat negyedik darabja a belga dokumentumfilm, A Führer nevében című lesz. Numizmatikai akadémiát rendez Keszthelyen a városi művelődési központ, a TIT és az éremgyűjtők helyi csoportja. A június 2-től 6-ig tartó program keretében jelvény- és éremkiállítás nyílik a Balatoni Múzeumban. Érdekes előadás hangzik el, egyebek között a dunántúli kelta pénzverésről, az Árpád-kor pénzverdéiről, a magyar és erdélyi tallérverés első évszázadáról. A kurzus oklevél- kiosztással ér véget. Ambrose Bearce: Erkölcsnemesítő tanmesék SZIGORÉ ÍTÉLET A bíró, miután kényszer- munkára ítélte a bűnözőt, nekikészülődött, hogy hosz- szú prédikációt tartson arról, mennyire erkölcstelen és végzetes mindenféle törvényszegés, úgyszintén arról, milyen jótékony befolyással van a javítóintézet. — Tisztelt bíró úr — vágott közbe a bűnöző —: nem tudná az ítéletet tízévi kényszermunkára enyhíteni, és minden más büntetéstől eltekinteni? — De, hiszen én mindösz- sze három évet adtam magának! — kiáltott fel a bíró csodálkozva. — Ez igaz, tisztelt bíró úr, az ítélet így hangzott: „Háromévi kényszermunka és megelőző célzatú beszélgetés”. Nos hát, ha nem ellenzi, én arra kérném, enyhítse büntetésemet — és a megelőző célzatú beszélgetés helyett inkább toldja meg hét évvel! A TŰZPIROS GYERTYA A halálos ágyán fekvő férfi odahívja a feleségét, és így szól hozzá: — Nemsokára örökre elhagylak. Adj hát még egy, immár utolsó bizonyítékot szerelmedről és hűségedről. Az íróasztalom fiókjában van egy tűzpiros viaszgyertya. A főpap megszentelte, és bűvös ereje van. Esküdj meg, hogy amíg ez a gyertya létezik, nem mégy férjhez. Az asszony megesküdött. A férfi meghalt. A temetésen a bús özvegy a koporsó mellett állt — és egy tűzpiros, égő gyertyát tartott a kezében... FIÚI SZERETET A milliomos elment a szegényházba, hogy meglátogassa az apját. Ott összetalálkozott a szomszédjával. Az roppantul elcsodálkozott, és így kiáltott fel: — Hát ön meg szokta látogatni az apját?! Álmomban sem gondoltam volna! — Holtbiztos, hogy ő is meglátogatna, ha netán szerepet cseréltünk volna — válaszolt a milliomos. — Az öreg mindig a büszkeségének tekintett. Azonkívül tette hozzá gyengéd szeretettel —, arról van szó, hogy életbiztosítást akarok köttetni az apámmal, és szükséges, hogy aláírja a kötvényt. .. A GYŐZTES — Nem szeretném elszomorítani, kedves barátom szólt foglyul ejtett ellenfeléhez a hadvezér, miután győzelmesen befejezte az erőd ostromát —: de be kell vallanom, hogy seregemben járvány ütötte fel a fejét, és bizonyára megadtam volna magamat, méghozzá feltétel nélkül —, ha ön meg nem előz, és le nem teszi a fegyvert. — Éppen ettől féltem — felelte a legyőzött had parancsnoka. — A dolog úgy áll, hogy az én katonáim már a szíjakat rágják... Ha előbb megadta volna magát, —, akkor nem tudtam volna élelmezni a vitézeit! (Fordította: Gellért György)
