Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. március 14., szerda S. KOSZORÚZÁSOK - NAGYGYŰLÉSEK - HÁLASTAFÉTA - KULTURÁLIS BEMUTATÓK - SPORTVERSENYEK II három tavasz jegyében Az 1848—49-es polgári forradalom és szabadságharc, az 1919-es Tanácsköztársaság és a fasizmus felett aratott győzelem, hazánk fel- szabadulásának megünneplésére készül az ország lakossága, fiatalsága. A forradalmi ifjúsági napok Heves megyei rendezvényeinek sorát a március 15-én Hevesen 8.30 órakor kezdődő politikai nagygyűlés nyitja meg. Tíz órakor a kápolnai csata emlékművénél tartanak koszorúzást, majd a várhatóan több száz fiatal sportnapon vesz részt. Gyöngyösön 9 órakor kezdődnek meg a megyei diáknap művészeti bemutatói. A Mátra Művelődési Központ színházterme fogadja a néptáncosokat, a bábosokat, a diákszínjátszókat, rock-zenekarokat, míg a kamarateremben lépnek a zsűri elé a vers- és prózamondók. Az énekkarok, a kamarakórusok és az egyéb kategóriában indulók a helyőrségi művelődési otthonban adják elő produkciójukat. A zeneiskolában a szóló ének és a szóló hangszerbemutatókra, illetve a népi és kamarazenekarok pol- beat, folk-beat együttesek szereplésére kerül sor. Ugyancsak Gyöngyösön 11 órakor megkoszorúzzák a Pe- tőki-emléktáblát, de ezen a napon elhelyezik a megemlékezés virágait Egerben a Petőfi-szobornál, Hatvanban a Kossuth téren, Horton és Lőrinciben is. (A megyeszékhelyen egyébként a koszorúzás zavartalanságának érdekében fél kettőtől háromig a környező utcákon nem közlekednek a buszok!) Délután 4 órakor Recs- ken fáklyás felvonulással tisztelegnek a letűnt korok hőseinek emléke előtt. Ugyanebben az időben kezdődik el Egerben, az Egészségügyi Szakközépiskolában a „Ki tud többet Magyar- országról?” című vetélkedő. Március 16-án a hevesi művelődési központ ad otthont az ifjúsági filmnapnak. Március 17-én Bélapátfalván ifjúsági napot rendeznek, míg Egerben a Csepel Autógyárban a FIN-ku- pa döntőkre kerül sor. Gyöngyösön 9 órától a városi ifjú gárda alegységek lövészei adnak egymásnak randevút. Március 21-én a Tanács- köztársaság kikiáltásának 65. évfordulóján Egerben és környékén 7 órától partizántúrát szerveznek. Nagy érdeklődésre tart számot a Gyöngyösön 9 órakor kezdődő jubileumi tömegfutóverseny. Egerben 10 órakor ávatják fel a Ráckapu téren az 1919-es Vöröstüzér-em- lékművet. Délután Gyöngyösön megkoszorúzzák a Nemecz József téri emlékművet, majd a fiatalok a munkásmozgalom veteránjaival találkoznak. Március 30-án Hatvanban a „Három tavasz” politikai vetélkedő keretében mérhetik össze tudásukat a résztvevők. Április 4-én 9 órakor kezdődik Gyöngyösön a megyei ünnepség, majd kulturális rendezvényekkel és sport- versenyekkel, hálastafétával, kékestetői koszorúzással és a hálaláng meggyújtásával ér véget a forradalmi ifjúsági napok rendezvénysorozata. Jó lehetőség — szakmunkásvizsga előtt Leendő Gundelek a porondon Nagy Lajos pincértanuló topóból szolgálja fel a vörös bort Azon a délután a szokottnál is nagyobb volt a sürgés az egri Kazamata Étterem konyhájában. Érződött az izgalom a rotyogó levesek, a sercegő húskészítmények, az elkészítésre váró saláták között ingázó, fakanalat, villát, habverőt forgatók között. A finomságok elkészítői ugyanis ezúttal az egri kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép- iskolások gasztronómiai szakkörének tagjai voltak. Csak szakoktatójuk, Herczeg József mesterszakács hangja hallatszott: „Most tedd a levesbe a zöldséget, a húst locsold meg zsírral, mert kiszárad, kóstolás után, ha úgy érzed, hintsd meg egy kis sóval” —, s még lehetne sorolni a jó tanácsokat. — Ezek a gyerekek — mondta a mesterszakács, szakoktató —, különböző vállalatok, különböző üzleteiben sajátíthatják el a fogásokat. Ám addig, míg szakmunkásvizsgát nem tesznek, csak kivételes esetekben végezhetnek önálló feladatokat. Ezért is teremtettük meg ezt a lehetőséget. — Milyen szempontok alapján készítik diákjai az ételeket? — Itt a Kazamatában a Régi étkek — mai ízek című szakácsköny receptjei szerint. Ezért kapta a vacsoraest' is ezt a címet. Ebben is található jó néhány olyan ételkülönlegesség, ami nem szerepel az iskolai tananyagban. Annyit még hadd mondjak el, hogy nemcsak a leendő szakácsok mutatkoznak be a Kazamata Étterem vendégeinek, hanem a felszolgáló szakmunkástanulók is. Aztán az ínycsiklandozó illatok közvetlenül a sütő előtt tüsténkedő Kisbendó Bertalan harmadéves szakácstanulóval „ismertetnek meg”... — Egész szépen sül — újságolja. Ormánsági töltött dagadót készített, ami füstölthúsos, májas, zsemlés, tojásos töltelékből áll, s hagymás salátával tálalják majd. Mindezt természtes egyszerűséggel közli. Igaz, később kiderül, hogy Juhász Attila „kollegájával” együtt nem számítanak már egészen kezdőknek a szakmában. Legutóbb országos versenyen bizonyították, hogy jól döntöttek a pályaválasztásnál. Mindketten sikerrel szerepeltek. Kisbendó optimizmusa érthető is, mert miután újra visszatolja a tepsit a sütőbe, elégedetten hozzáteszi: Ezt már elkészítettem a Park Szálló konyhájában is. Ott nagyon tetszett a vendégeknek, remélhetőleg itt is elégedettek lesznek. Juhász Attila viszont, teljesen új vállalkozásba kezdett. A böllérpecsenyét még soha nem készítette el, ennek ellenére a látszat szerint nem fogott ki rajta. Herczeg tanár úr ad még a végső sikerhez szükséges néhány jó tanácsot, majd ismerteti a taktikát. Eszerint a tíz leendő szakácsnak — akiknek kitüntetésnek számít ez a lehetőség — az estére kell összpontosítaniuk. S ahogy telik az idő, s megérkeznek az első kíváncsi ínyencek is, már csak « Készül a rablóhús. Kisbendó Bertalan zsírral locsolja a búst, hogy a sütőben ki ne száradjon. (Fotó: Szántó György) az egészséges drukk maradt a kora délutáni lámpalázból. — Mivel nálunk csak felszolgáló-tanulóképzés folyik — hallhattuk Vancsó Gyulától, a vendéglátóegység igazgatójától —, a szakácsok mindenekelőtt új környezetben bizonyíthatnak. — A Kazamatában ez volt az első ilyen rendezvény. Várható-e a mindenképpen dicséretes kezdeményezés folytatása? — A szakmunkástanulókkal való jobb kapcsolattartás céljából, ami a mi érdekünk is, rendezvénysorozatot kívánunk indítani hasonló feltételek mellett. Az első, ez a mostani a Régi étekek —mai ízek címet kapta. A következőre várhatóan egy hónapon belül sor kerül, amikor is Gundel-es- tet rendezünk. A pincértanulók közül elsőként Nagy Lajosnak akad dolga. Két csinos fiatal hölgynek szogálja föl a vörös bort, majd amikor az ízlésesen terített asztalra iskolatársai ételkészítményeit is előírásszerűén leteszi, udvariasan meghajol, s jó étvágyat kíván... Kis Szabó Ervin Amikor idegen látogató érkezik a megyeszékhelyre, nem kis büszkeséggel mutatjuk be Egert úgy is, mint iskolavárost. Erre jogosítanak minket a jelen és a közelmúlt hagyományai is. Már századunk első évtizedeiben „magyar Athénként” emlegették településünket, s napjainkban, ha csak közép- és felsőoktatási intézményeink számát vesszük figyelembe, aligha veszett el a megtisztelő jelző időszerűsége. Épp ezért nem kis kíváncsisággal nyitottam meg Eger egyik legrégibb gimnáziumi fiúkollégiumának, a Petőfi Diákotthonnak az ajtaját, azért, hogy elbeszélgessek a diáktanács tagjaival munkájukról. Név szerint: Domoszlai Csaba titkárral, helyettesével, Gergely Józseffel, Magda László tanulmányi és Ködmön István sport- és kultúrfelelős- sel. — A mi kollégiumunk diáktanácsának tagjai, azt hisszük, nemcsak tisztség- viselők, hanem barátok is. Társaink választottak minket, s mi igyekszünk a bizalommal élni, s nem visszaélni. — Hogyan érzitek, ti inkább közvetítők vagytok a kollégiumvezetés és a tanulók között, vagy önálló javaslati jogotok is van? — Föltétien az utóbbi. De vegyünk egy példát: minden év elején a tantestület kikéri a véleményünket a házirenddel kapcsolatosan. Így az idén azt javasoltuk, legyen félórával később, 6.30 órakor ébresztő, de aki korán akar kelni és ismételni szeretne, azoknak a kedvéért már hatkor kinyitják a tanulószobákat. A nevelői testülettel egyetértve megszerveztük a tanulópári mozgalmat, amelyet a mi kollégiumunkban mindenki komolyan vesz. A régi hagyományok szerint a jó tanulók egy-egy tárgyból segítik az arra rászorulót, s ha munkájuk eredményes, akkor a következő félévtől kevesebb térítési díjat fizetnek. — A hétköznapi szervező munkában milyen szerep jut a diáktanácsnak? — A rendszeres napi feladataink közé tartozik a kollégiumi porta ügyeletének a biztosítása, mi szervezzük az épület környékének a takarítását is, ezt a beosztás szerint mindig más és más hálóközösség végzi. Van külön kollégiumi híradónk, amely belső életünk eseményeiről tudósít. Cikkekről a kultúros gondoskodik. Szervezeti szabályzatunk értelmében minden jó rendű diák szabad kimenővel rendelkezik este fél 8-ig. Nálunk nem büntetnek sohasem hazautazás és eltávozás megvonásával. Egyes reszortfelelőseink is a hét elején a nevelőtestülettel közösen elkészítik a különböző sport- és kulturális programokat. Jelenleg például a március 15-i bűzi ünepségre készülünk. Igyekszünk reálisan tervezni, de ha adódik vitás kérdés, a végső döntés előtt megkérdeznek minket. Egy biztos — mondja búcsúzóul Domoszlai Csaba (Fotó: Szántó György) dt-titkár — nekünk, gimnazistáknak jobban kell tanulnunk, mint a szakközépiskolásoknak, ezért kevesebb a meggondolatlan, felelőt- lenkedő közöttünk. Ha érettségi után nem sikerül a felvételink, számunkra nincs „mankó” — egy szakmunkásbizonyítvány —, amely megfelelő álláshoz juttatna. — Valóban ennyire ideális a tanár-diák viszony, eny- nyire komolyan gondolkodnának az itt élő diákok? — kérdeztem dr. Dobos Józsefet, a Petőfi-kollégium igazgatóját. — Négy éve vezetem ezt a diákotthont. Büszke vagyok, arra, hogy bentlakóinkra az a jellemző, hogy nemcsak barátok, hanem versenytársak is, azaz követelnek egymástól. Ebben nem kis szerepet vállalt magára a tanácsadó diáktanács is, s külön eredményként könyvelhetem el azt is, hogy a tisztségviselők nem élnek vissza jogaikkal. — Nem vádolják-e testü- letüket azzal, hogy túlzottan liberálisak? — Aligha, hisz eredményeink cáfolják ezt. Tavaly például végzős tanulóink 70 százalékát vették fel valamilyen felsőoktatási intézménybe. Tantestületünk nem arra törekedett, hogy minél több foglalkozással, prog-* rammal zsúfolja az amúgy is kevés szabad időt. Ám nálunk is voltak, s még lesznek is a közös normák ellen vétők. De őket immár nemcsak a tantestület, hanem a diáktársaik is elítélik. Soós Tamás KI MIBEN TUDÓS? Túl az elődöntőn Felhangzik a már ismert szignál, a rövid bevezető és a zsűri bemutatása után megismerkedünk a Ki miben tudós? televíziós vetélkedősorozat történelmi elődöntője első párosával, Egerben — s talán a megyében is — ezen a szombat délutánon többen kapcsolták be készüléküket. Az ok egyszerű: a versenyzők között ott találhattuk Kovács Aladárt is. a Dobó István Gimnázium és Erdészeti Szakközépiskola negyedikes tanulóját. Hosszú volt az út. amíg eljutott idáig, s kiléphetett a kamerák, az ország elé. Iskolai, megyei vetélkedők után már csak hatvanegyen maradtak a „kiadó” nyolc helyre. Az írásbelit és a szóbelit követően azonban kialakult a jelenlegi mezőny, s az első fordulónak már mi is szem- és fültanúi lehettünk. Kovács Aladár így emlékezett vissza a történtekre: — Nagyon vontatottan kezdődött el a tévé-fél vétel. — Többszöri kamera- és mikrofonpróba után aztán váratlanul ott állt előttünk az első feladat. Bizonyára látszott a képernyőn, hogy ideges voltam, csak a harmadik kérdés után nyugodtam meg. Természetesen kimondhatatlanul boldog vagyok. — Mikor kezdődött ez a szerelem a történelemmel? — A szálak az általános iskolához nyúlnak vissza, tantárgyként ismertem meg először a torit. Azután az olvasmányaim között is egyre több volt az ilyen jellegű könyv. Itt a gimnáziumban pedig történelem fakultásra járok. — Bizonyára sok segítséget kaptál a felkészülés során tanáraidtól? — Igen, a legtöbbet Berzi Piroska tanárnőnek köszönhetem. A vetélkedőt mégelőző napokban, hetekben szinte éjjel-nappal együtt voltunk és gyűrtük az anyagot. A munkásmozgalmi részt Antal Józsefnéval, az Ady Endre Kollégium igazgatónőjével, míg a népi demokráciáról szólót igazgatómmal, Dienes Tiborral vettük át. De említhetném Bán Péternek, a levéltár munkatársának és még sokaknak a nevét, akik kivették részüket a sikerből. — Milyen a viszhangja a szereplésednek? — Az osztály lázasan drukkolt nekem a tévé előtt, bár már tudták az eredményt. hiszen a felvétel csütörtökön volt. Az iskolában, az utcán olyan emberek, akik nem ismernek, megállítanak, egy készsczorítás erejéig gratulálnak. — Ópp tűnik, felvételi gondjaid megszűntek, hiszen az első négy automatikusan bekerül az egyetemre. — Igen, de azért a másik tárgyból, az én esetemben a magyarból, felvételiznem kell. — Hová jelentkezel? — Az Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi karára. — Az érettségire készülsz már? — Elkezdtem, de a vetélkedő miatt jócskán lemaradtam a többiektől. Egy könnyítést azonban kapok, történelemből nem kell záróvizsgát tennem. — A tanulás mellett marad idő másra is? — Régebben birkóztam, néha .még most is lejárok. Amióta megvan a jogosítványom. legszívesebben mindig az autóban ülnék. Egy jó könyv éppúgy le tud kötni, mint egy jó film a moziban. Nyaranta pedig a vízparton, egy horgászbottal a kezemben várom a szerencsémet. Kovács Aladár tehát a legjobb négy között van, március 17-én, szombaton találkozhatunk vele ismét. Akkor már a döntőbe való bejutás lesz a tét. Bízunk abban, hogy a tudás és szerencse besegíti őt oda... Budai Ferenc összeállította: Németi Zsuzsa Újjáéledő régi diákhagyomány
