Népújság, 1984. március (35. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-13 / 61. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1984. március 13., kedd Csernyenko fogadta Vogelt Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára hét­főn Moszkvában fogadta Hans-Jochen Vogelt, a Német Szociáldemokrata Párt par­lamenti frakciójának elnö­két. aki SPD-politikusok csoportja élén a Szovjet­unió parlamenti csoportjá­nak meghívására tartózko­dik a Szovjetunióban. A tárgyszerű, konstruktív légkörű találkozón szó volt a nemzetközi helyzet né­hány elvi jelentőségű kér­déséről, a Szovjetunió és az NSZK, az SZKP és az SPD közötti kapcsolatokról. Konsztantyin Csernyenko és Hans-Jochen Vogel meg­erősítette, hogy kívánatos­nak tartják az SZKP és az SPD közötti további kap­csolattartást, mindenekelőtt a háborús veszély elhárítá­sát, a béke megszilárdítá­sát érintő kérdésekben. „Szuperkedd” Ma újabb előválasztások sorozatát tartják meg az USA hat államában közvet­len szavazással, háromban küldöttjelölő-gyűlések for- formájában. A keddi esemé­nyek nem adják meg a vég­leges válaszokat a Demokra­ta Párt jelöltségének egyre égetőbbé váló kérdésére, legfeljebb a mezőnyt csök­kentik tovább. Massachusettsben a köz­véleménykutatók Gary Hart szenátornak ítélik a szava­zatok 53 százalékát, míg Mondale volt alelnöknek csak 23 százalékot ígérnek. Floridában is Hart vezet 38:31 arányban, s csak Ala- bamában tudott vagy tíz­pontos előnyre szert tenni Mondale. A demokrata pár­ton belül a küzdelem a „szuperkedd” előtt fokozód­ni látszik. A hét végén hí­rek terjedtek el arról, hogy a pártvezetés állítólag láza­san kutat alternatív lehető­ség után arra az esetre, ha Mondale helyzete tarthatat­lanná válik. Tanácskozás Svájcban Libanonról Véget ér „a vér és a könnyek”időszaka? Amin Dzsemajel, libanoni elnök megnyitó beszédében felszólította a lausanne-i megbékélési értekezlet va­lamennyi résztvevőjét: csatlakozzanak az ellensé­geskedések beszüntetését, az ország felszabadítását és egységének helyreállítását szolgáló erőfeszítésekhez. A tavaly novemberben elna­polt tanácskozás második fordulója hétfőn délután, helyi idő szerint fél hatkor kezdődött Svájcban, a lau­sanne-i Beau Rivage luxus- szállodában. Az elnöklő Amin Dzse­majel. tízperces megnyitó beszédében annak a remé­nyének adott hangot, hogy a tanácskozás eredménye­ként véget ért Libanonban „a vér és a könnyek” idő­szaka. Remélem — mondta —, hogy kilencévi esztelen és szűnni nem akaró há­borúskodás után, amelynek összesen százezren estek ál­dozatul, végre új korszak kezdődik az ország történel­mében. Dzsemajel szerint a tanácskozás alapjául négy fő célkitűzésnek kellene szolgálnia: — a háborús állapot meg­szüntetése, azonnali, szilárd, teljes és végleges tűzszünet útján; — lépések megtétele Li­banon egységének és jel­szabadulásának érdekében; — a különböző reformja­vaslatokkal kapcsolatos ál­láspontok egymáshoz való közelítése — nemzeti egységkormány alakítása. Az értekezletet rendkívüli biztonsági intézkedések kö­zepette tartják. A megnyi­tást háromszor is elhalasz­tották. Hatvan és Hatvan környéki munkára % a Csőszerelőipari Vállalat FELVESZ: vízvezeték-szerelőt, csőszerelőt, fűtésszerelőt, lakatost és segédmunkást. 40 órás munkahét. Jó kereseti lehetőség, magas különélési pótlék. JELENTKEZÉS: HATVAN, Bástya u. 12. A két német állam politikai párbeszéde erősödésének jegyében Lipcsében, Erich Honecker megbeszélést folytatott Franz Josef Straussal (Népújság-telefotó — AP — MTI — KS) „Ma lényegesen jobb a két német állam viszonya, mint egy esztendeje” — ál­lapította meg Franz-Josef Strauss bajor miniszterel­nök vasárnap esti lipcsei sajtóértekezletén. A nyugatnémet politikus a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának meg­hívására érkezett vasárnap a vásárvárosba, és politikai eszmecserét folytatott Erich Honecker államfővel. A találkozón egyaránt szó volt a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a két állam kapcsolatairól. Az eu­rópai helyzetről vallott el­térő véleményük ellenére a tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy útját kell áll­ni egy nukleáris háború kirobbanásának. Az NDK és az NSZK jószomszédi kapcsolatainak fejlődése elő­segítheti az enyhülési fo­lyamat újjáéledését és a nemzetközi helyzet megja­vítását — hangoztatták. A kétoldalú kapcsolatok alakulása volt annak a megbeszélésnek is a köz­pontjában, amely vasárnap későn este Erich Honecker, az NDK Államtanácsának el­nöke és Otto Lambsdorff nyugatnémet gazdaságügyi miniszter között ment végbe. Lambsdorff meglepetésre előbbre hozta lipcsei láto­gatásának időponját (érke­zését hétfőre, Honeckerrel tartott találkozóját keddre várták), és este nyolc óra­kor egyórás eszmecserét folytatott Honeckerrel. Strauss és Lambsdorff lip­csei látogatása a nyugatné­met kormánykoalíció pártjá­nak belső torzsalkodását is tükrözte. A gazdaságügyi mi­niszter — mint kiderült — azért módosította útiprog­ramját, mert meg akarta akadályozni, hogy Strauss „elorozza előle a dicsőséget”. Sajtóértekezletükön a nyu­gatnémet politikusok nyíltan hangot adtak egymás ellen érzett ellenszenvüknek, a vásárvárost avatták a CSU és az FDP belpolitikai vi­szályának újabb színterévé. —( Külpolitikai kommentárunk )— Lipcse üzenete A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI ÉLET ESEMÉNYEI általában elválászthatatlanok mögöttes politikai ösz- szefüggésektől. Mégis ritka az olyan eredendően gaz­dasági esemény, mint jelen esetben a lipcsei vásár, amelynek politikai töltete ennyire erős és nyilván­való lenne. Az ősi iparváros évről évre módot ad a két német állam kapcsolatainak áttekintésére, s az itteni vásár általában is a keleti-nyugati kapcsolatok állásának fokmérője. Abban nincs semmi különös, hogy Erich Honecker, az NSZEP főtitkára, az NDK államelnöke ezúttal is megragadta az alkalmat, hogy kifejtse: az NDK kész a másik német állammal való dialógusra olyannyira, hogy eleget tesz a bonni meghívásnak, és tárgyal majd Kohl nyugatnémet kancellárral. Az NDK ve­zető politikusai és testületéi mindig abból indultak ki. hogy a két német állam viszonya túlmutat hatá­raikon, európai jelentőségű kérdés. Berlin tárgyalási készségét mi sem jellemzi jobban, hogy az amerikai rakétatelepítés után sem vágták el a párbeszéd egy ideig kétségkívül vékonyodó fonalait. AMI AZ IDEI LIPCSEI VÁSÁR politikai mozza­nataiban leginkább szembetűnő, hogy Lambsdorff nyugatnémet gazdasági miniszter mellett, rövid időn belül másodszor felbukkant az iNDK-ban Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, a CSU elnöke is. A hi­vatalos bonni politika két reprezentáns személyisé­gének lipcsei jelenléte akarva-akaratlan felidézi azt a tényt, hogy az elmúlt időszakban szinte egymásnak adták a kilincset az NDK-ban a bonni kormány- koalíció és az ellenzék vezető politikusai. S ha ár­nyaltabban nézzük a dolgokat, akkor a szociáldemok­rata Vogel és Schmidt útjánál is figyelmefelkeltőbb a CDU-politikusok manapság megfigyelhető utazási kedve. AZ IGAZSÁG AZ, mióta Bonnban kormányoznak, mind a CDU-nak, mind a CSU-nak fel kellett is­mernie azokat a realitásokat, amelyekkel korábban az ellenzéki padsorokból nem voltak hajlandók szá­molni. S a vaskos realitások közé sorolható akár a két német állam gazdasági kapcsolatainak fontossága, akár politikai együttműködésük hatása a NATO és a Varsói Szerződés, a két szemben álló világrendszer viszonyára. Győri Sándor Öt éve történt Grenada szigetén Márius 13. emlékezetes nap Grenada, az azóta ame­rikai inváziót megélt karib- tengeri szigetország történe­tében. öt évvel ezelőtt en­nek a napnak a hajnalán döntötték meg Eric Gairy reakciós diktatúráját. Az APN szovjet hírügy­nökség az eseményeket fel­elevenítve, emlékeztet arra, hogy Gairyt, aki csaknem negyedszázadon át hűsége­sen szolgálta a brit gyar­matosítókat, a szigetország függetlenné válását követő­en a szakszervezetek és szá­mos grenadai párt tiltako­zása ellenére ültették a mi­niszterelnöki székbe. Ezzel a szigeten veszélybe került a szabadság, a demokrati­kus jogok érvényesítése. Szabadon működhettek a „mangusták” a közvetlenül a kormányfőnek engedel­meskedő félkatonai csopor­tok. Sokan nyomtalanul el­tűntek, vagy titokzatos kö­rülmények között elhalász­tak. Gairy „mestere” nem más volt, mint Pinochet tá­bornok, a chilei katonai junta vezetője. A grenadai hadsereg katonái Chilében „tanultak”, vagy chilei ka­tonai kiképzők vezették be őket a mesterség rejtelmei­be. Gairyt az amerikai maf­fia is pártfogásba vette. A szervezet csatonáin a fegy­vervásárlások bonyolódtak. A diktáromak azonban nem sikerült kiölnie a sza­badság és az igazi függet­lenség utáni vágyat a nép­ből. A Gairy megdöntése után a hatalomra került Maurice Bishop kormányára súlyos örökség maradt — tönkretett gazdaság, lepusz­tult földek, az ötven száza­lékot is elérő munkanélkü­liség. A népi hatalom négy éve jelentős sikereket hozott. 1982-ben az állami szektor költségvetése először aktív mérleggel zárult, a munka- nélküliség 12 százalékra csökkent. Ebben az évben már a falusi lakosság egy része is hozzájuthatott a villanyáramhoz és a vízhez. Az írástudatlanságot csak­nem felszámolták. A közép­iskolák száma háromszorosá­ra nőtt, bevezették az in­gyenes orvosi ellátást. A kormány sokat tett a nők helyzetének javításáért. A Grenada elleni 1983 ok- beri amerikai Invázió meg­semmisítette ezeket a vív­mányokat „megállította az időt” a szigeteken. A füg­getlen és szabad Grenadá- nak már a léte is „inge­relte” a Fehér Házat, hát még, ha ez a példa követők­re is talál az Egyesült Ál­lamok számára létfontossá­gúnak kikáltott térségben. Az amerikai kormányzat képviselői igyekeztek elhi­tetni a világgal, hogy a szi­geten új szovjet—kubai tá­maszpont épül. Ugyanekkor közismert volt, hogy az új repülőtér építésére elenged­hetetlen szükség volt a szi­getország gazdasági fejlődé­se szempontjából. Az új légikikötő építését a szigetország üzleti körei is már jó ideje követelték és a tervek finanszírozásában európai cégek is részt vet­tek. 1977-ben Maurice Bis­hop, akkor még nem kor­mányfőként Kubában járt és ott úgy nyilatkozott, hogy az Egyesült Államok a Világ­bankon keresztül pénz aján­lott országának egy nemzet­közi repülőtér építésére. Az egyetlen feltétel az volt, hogy Grenadának 99 éves bérleti szerződést kellett vol­na aláírnia az Egyesült Ál­lamokkal a repülőtérre. A szigetország későbbi minisz­terelnöke már akkor figyel­meztetett: Washington soha­sem mond le arról a ter­véről, hogy Grenadából amerikai támaszpontot csi­náljon, s ily módon Afriká­ba és Európába vezető stra­tégiai útvonalakat ellen­őrizhessen. Az amerikai in­váziót már régen előkészí­tették. 1981 augusztusában Puerta Rico partjainál meg is tartották az intervenció főpróbáját egy hadgyakorlat keretében. A Grenada elleni inter­venciót Maurcie Bishop éle­tében azonban jóval nehe­zebb lett volna végrehajta­ni, mivel a miniszterelnök túl nagy rokonszenvet és nemzetközi tekintélyt élve­zett. Ezért előbb őt kellett eltávolítani. Ebben már a CIA is jelentős szerepet ka­pott. A szervezetnek a mi­niszterelnök meggyilkolásá­ban játszott szerepéről egy indiai hetilap számolt be először. Eszerint a minisz­terelnökkel saját testőrségé­nek, a CIA zsoldjába sze­gődött vezetője végzett. A CIA-nak a Grenada elleni agresszió előkészítésében és végrehajtásában játszott sze­repét illetően azóta az ame­rikai sajtó is megszólalt. Sajtóforrások szerint a CIA már közvetlenül az 1979-es forradalom után is az or­szág törvényes kormányá­nak megsemmisítésére töre­kedett és fedőszervként ép­pen azt az orvosi egyete­met használta fel, amelynek „diákjai megmentésére” ké­sőbb az amerikai katonák a szigetre érkeztek. Az amerikai forgatóköny logikus következménye: Washington szándéka, hogy befejezi és bérbeveszi azt a repülőteret, amelynek az építését az Egyesült Álla­mok a Bishop kormány ide­jén ellenségesen fogadta. Hazatért Grenadára a szi­getország öt évvel ezelőtt megdöntött egykori diktáto­ra is, sőt, mi több, készsé­gét nyilvánította, hogy részt vesz az amerikai segédlet­tel megrendezendő választá­sokon is. A dolgok ismét visszatér­tek régi medrükbe. Az „ÉSZAKKÖ” recski üzeme felvételre keres ELEKTRIKUSI munkakörbe erősáramú szakközépiskolát végzett technikust, vagy ezzel egyenértékű szakembert. Fizetés kollektív szerződés szerint, gyakorlati időtől függően. Jelentkezni lehet: „ÉSZAKKŐ” recski üzeme, Recsk, Kőbánya-telep. Az OÉÁ Rézérc Művei gyöngyösoroszi Körzeti üzeme felvesz föld alatti bányamunkára 35 éves korig vájár, segédvájár, csillés (segédmunkás) dolgozókat. Kétműszakharmados munkarend, föld alatti pótszabadság. Bérezés teljesítmény szerint, hűségjutalom, szénjárandóság, vissza nem térítendő lakásépítési támogatás. Külszíni ércelőkészítő üzemébe állandó délelőttös munkakörbe villanyszerelőket, tmk-lakatosokat, autóvillamossági műszerészt.

Next

/
Thumbnails
Contents