Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 35. szám ARA: 1984. február 11., szombat 1,80 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MEGHALT JURIJ ANDROPOV Moszkvában közzétették a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsa közleményét. A közlemény szövege a következő: A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága. a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa mélységes fájdalommal értesíti a pártot és az egész szovjet népet arról, hogy 1984. február 9-én, 16 óra 50 perckor, hosszú betegség után elhunyt Ju- rij Vlagyimirovics Andropov, a» SZKP Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöke. Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló személyiségének a kommunizmus eszméjéért, a békéért vívott állhatatos harcosának emléke mindörökre megmarad a szovjet emberek, az egész haladó emberiség szívében. Nagy tervei voltak, óriási akaraterővel próbálta legyűrni betegségét. Az utolsó pillanatig küzdött, mint élete 69. esztendeje- ‘ben mindig... Tizenhat éves koráiban munkásként kezdett dolgozni, olyan messizeségben. amely a mi fogalmaink szerint szinte felfoghatatlan: az Észak-Osszék Autonóm Köztársaság Mozdok Városkájában. Nyughatatlan fiatalember volt. Matróz a volgai hajózásnál, •hogy világot lásson. Ekkor már Komszomol-tag, és megfogadta, amit Lenin hagyott az ő korosztályának örökségül: tanulni, tanulni, tanulni. Eljutott a felsőfokú végzettséghez, hogy azután a kommunista mozgalom hivatásos harcosa legyen. A Komszomol funkcionáriusa lett 1936-ban. Tulajdonképpen szinte az iskolában kezdte a politikai életet, amikor egy hajózási technikum Komszo- mol-szervezete függetlenített titkárának választották. Nem sokkal később meghízták. Ribinszkben a Volodárszkij hajógyár ifjúsági szervezetének létrehozásával. Híre lett aKom- szamolban. Jó csengésű nevet szerzett. s 1938-ban már egy területi bizottság titkára, 1940-ben pedig a ikaréliai központi bizottság első titkára. Ekkor már egy esztendeje múlt, hogy felvették a Szovjetunió Kommunista Pártja tagjai sorába. Karéliában érte a Nagy Honvédő Háború. Szinte az első napoktól kezdve részt vett a helyi parti zánmoz- ga lam ban. így élte át a háborút. Érthető, hogy a fel- szabadulás után 1944-ben isimét pártmunkával bízták meg: megválasztották a Petrozavodszk városi pártbizottság másodtitkárává. A következő előrelépése: 1947-ben a Karéliai Kommunista Párt Központi Bizottságának felelős munkatársa lett. Ilyen hosszú tapasztalatok előzték meg Andropov Magyarországon különösen jól ismert diplomáciai pályafutásét. 1953-tól hazája magyarországi nagy- követségének tanácsosaként dolgozott, majd egy évvel később rendkívüli és meghatalmazott nagykövetként. Mindazok, akik ismerték őt ezekben az évékben — és sokan ismerték — a szívükbe zárták. Meg is maradt élete végéig hazánk őszinte barátjának, aki mindig rokonszenvvel és segítő szándékkal kísérte országunk törekvéseit. Aztán 1957-ben elszólította tőlünk a kötelesség; amikor az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetőjévé nevezték ki. Minden kommunista funkcionárius életének nagy pillanata, amikor beválasztják pártja központi bizottságába. Ez Jurij Andropov életében a XXII. kongresz- szuson, 1961-ben következett el először. Azóta az SZKP minden kongresszusa a Központi Bizottság tagjává választotta. Dolgozott 1962 és 1967 között a KB titkáraként is, majd pedig kinevezték a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő állami bizottság elnökévé. A Politikai Bizottság póttagja, majd 1973 áprilisában a Politikai Bizottság tagja lett. s 1982 májusában, mint az SZKP Központi Bizottságának titkára, ismét a párt belső ügyeivel foglalkozott. Mint jól ismert: Leonyod Brezsinyev halála után. 1982. november 12-én választotta egyhangúlag főtitkárává az SZKP Központi Bizottsága. Nincs itt. helyünk arra hogy ennek a nagy életú t- nak minden mozzanatára kitérjünk. De azért említsük meg, hogy aki most elhunyt, annak koporsója előtt vörös párnán viszik a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, a négy Lenin-rendet. az Októberi Forradalom többször is kiérdemelt érdemrendjét, a Munka Vörös Zászlórendje érmét és számos más kitüntetés mellett a Magyar Népköztársaság, Zászlórendjének első fokozatát. Ez utóbbit azoknak a rendkívüli érdemeknek az elismeréséért kapta, melyeket a ellenforradalom után. a konszolidáció, a politikai és gazdasági élet újjáépítése, a szovjet— magyar barátság fejlesztése érdekében fejtett ki Buda" pesten. Jurij Andropovot persze a világtörténelem elsősorban a Szovjetunió Kommunista Pártja élén 15 hónapon át betöltött, viszonylag rövid, ám történelmileg mély nyomokat hagyott tevékenysége alapján ítéli majd meg. Ezalatt is bőségesen talált alkalmat nyilvános szerepléseiben, elvi jellegű írásaiban, nemzetközileg publikált interjúk formájában és újságcikkekben, hogy kifejtse filozófiáját, politikai alapállását. A világ megismerhette gyors reagálási képességét és azt a tulajdonságát, hogy gyűlöli a sallangokat, ellenben a világos okfejtést szereti. A Marx Károly halálának 100. évfordulója alkalmából írott átfogó cikke tulajdonképpen az a szellemi-ideológiai bemutatkozás volt, amelyet — mert megérdemelte — bizonyára ceruzával a kézben tanulmányoztak keleten és nyugaton egyaránt. Ott fejtette ki, hogyan látta a rmarxizmus-leninizmus akkori helyzetét, a világ társadalmi megújításának, a munkásosztály forradalmi céljai és eszméi megvalósításának útját. Andropov világképében a főszerepet a Föld újjáalakult politikai térképe kapta. Nem győzte hangsúlyozni, hogy a tudomány hatalmas ereedményeket szül, lélegzetelállítóak a technika vívmányai. Ugyanakkor az emberiség sok új, köztük igen bonyolult gonddal találta magát szemben. Reális gondokról van szó — hangsúlyozta a Der Spiegel nyugatnémet hetilapnak adott interjújában —, amelyek a globális nyersanyag, energetikai, élelmezési és környezeti problémákhoz fűződnek. De — mint kifejtette — „a népeket ma leginkább nyugtatlanító gond: hogyan őrizhető meg a béke, miként hárítható el a termonukleáris katasztrófa”. Jurij Andropov nyilvános szerepléseire az volt a jellemző, hogy mindig szélesebb, átfogóbb megvilágításba helyezte a jelenségeket. Akkor is, amikor — jóval a tárgyalások felfüggesztése előtt — előre látta az amerikai magatartás várható genfi következményeit. Már sokkal korábban felvetette az összefüggést a fegyverkezési hajsza részletkérdései és a globális amerikai katonai tervezés között, amelynek célja: az erőfölény helyzetébe kerülni, mégpedig olyannyira, hogy reális lehetőséggé váljék a Szovjetunióval. a szocialista országokkal szembeni úgynevezett „első csapás”. Andropovnak a főtitkári székben eltöltött 15 hónapja rendkívüli nemzetközi feszültség körülményei között zajlott, és cselekvési szabadságát múlhatatlanul korlátozta élete vége felé a hosz- szú, fájdalmas betegség is. Programja mégis mindvégig világos és egyértelmű volt: meggyőzni a világot — mindenekelőtt a vezető amerikai politikusokat, s a mögöttük álló üzleti és más tényezőket — arról, hogy a nukleáris háború a Szovjetunióval szemben felétlenül magával vonná az agresszor pusztulását is. Kemény ember távozott az SZKP éléről, aki nagyvonalúan egyesített két világpolitikai tényezőt: egyrészt a Szovjetunió gazdasági és katonai erejének a szükségleteknek megfelelő növelését a béke védelmében, másrészt a kapcsolatok és a közeledés elemeinek ápolását a két világrendszer között annak érdekében, hogy — mint mondotta — „minél távolabbi legyen az indítógomb megnyomásának kísértése”. Szorgalmazta például, hogy találkozzanak a szovjet és az amerikai tudósok. Előtérbe helyezte azt a gondolatot, hogy megállapodásra kell jutni az erő alkalmazásáról való lemondás ügyében, s ebbe be kell kapcsolni a világűrt is mint a másik oldal által megjelölt újabb lehetséges hadászati környezetet. Ha van kulcsmondata egy ilyen viszonylag rövid főtitkári tevékenység külpolitikájának, akkor az így hangzik: „A Szovjetunió a továbbiakban is következetesen fogja keresni a közös nyelvet az amerikai féllel, arra fog törekedni, hogy megtalálja azt.” S ami ezzel egyenrangú hitvallás: „Ne kezdődjön fegyverkezési hajsza ott, ahol eddig nem volt, és tiltsák meg ott, ahol most van.” Olyan politikus távozott az SZKP és a szovjet állam éléről, aki mindenfajta merevségnek még a látszatát is igyekezett elkerülni. Aki lefektette egy rugalmasabb gazdaságpolitika alapjait hazájában, s aki élete utolsó percéig sugallta azt a szándékot, hogy az egyenlő biztonság elvének jegyében pozitívan kell megvizsgálni minden olyan kezdeményezést, amely a világbéke javára válhat. Az ilyen embereknek nem kell túlságosan hosszú idő ahhoz, hogy beírják a nevüket a történelembe. Emlékét a világ örökké megőrzi. Munkásgyűlések, részvéttáviratok országszerte A magyar közvélemény mély megrendüléssel értesült Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke elhunytéról. A halálhírre országszerte kitűzték a gyászlobogókat a középületekre, s vállalati, üzemi, szövetkezeti, intézményi kollektívák tartottak megemlékezéseket, fejezték ki táviratban részvétüket, együttérzésüket a szovjet néppel. ítöpgy ülés eken emlékeztek meg Fejér megye, Székesfehérvár üzemeiben és városkörnyéki településein Jurij Andropov életútjától, munkásságának eredményeiről. Méltatták érdemeit, s törekvéseit a szovjet gazdaságpolitika és ideológiai élet korszerűsítéséért. A délutáni műszakokat megszakító röp- gyűlések résztvevői hangsúlyozták: a világ érdeke az, hogy a Szovjetunió higgadt, következetes békepolitikája a jövőben is változatlan maradjon. A Magyar Gördiülőcsapágy Művek ötezres dolgozói kollektívája a budapesti szovjet nagykövetséghez és szovjet testvérüzeméhez, a moszkvai 1-es számú Állami Gsapágygyár dolgozóihoz eljuttatott táviratában fejezte ki részvétét a szovjet vezető elhunyta alkalmából. A Debreceni Ruhagyár dolgozói a debreceni szovjet főkonzulátusra és a litvániai Lelija Ruhagyár munkásaihoz küldtek részvéttáviratot. Az ország egyik legnagyobb iparvidékén, Borsodban is munkásgyűléseket tartottak. A diósgyőri Lenin Kohászati Művek 17 ezres munkáskollektívája részvéttáviratában hangsúlyozta: (Folytatás a 2. oldalon.) Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke Jurij Andropov elvtárs elhunyta alkalmából tegnap a következő táviratot küldte Moszkvába a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának : A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Minisztertanácsa, egész népünk mély megrendüléssel értesült Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének elhunytéról. Őszinte részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek, az elhunyt családjának. Mély gyászukban osztozunk. A magyar kommunisták, népünk is régóta személyesen ismerte, őszinte barátként tisztelte Jurij Andropov elvtársat. A legnehezebb időben segítette népünk harcát a munkásosztály hatalmának megvédéséért, szocialista vívmányaink megszilárdításáért. A Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György részvéttávirata testvéri szovjet nép hűséges fia volt, azé a népé, amely elhozta Magyarország számára a felszabadulást és oly sok áldozat árán megteremtette a lehetőséget a magyar nép társadalmi felemelkedéséhez, boldogulásához. Jurij Andropov elvtárs elhunytával nagy veszteség érte a szovjet népet, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalmat. Andropov elvtárs elévülhetetlen érdemeket szerzett a szovjet társadalom minden oldalú fejlődésében, a kommunista építőmunka sikereiben. Személyében a haladó emberiség azt a kiemelkedő államférfit, igaz kommunistát gyászolja, aki fáradhatatlanul tevékenykedett a Szovjetunió Kommunista Pártja politikájának következetes megvalósítása, a társadalmi haladás ügyének előmozdítása, az emberiség békéje, biztonságos jövője érdekében. A magyar kommunisták, egész népünk e nehéz órákban is együtt van önökkel, kész mindent megtenni a szocializmus, a haladás ügyének előbbrevite- léért, megbonthatatlan testvéri barátságunk és együttműködésünk további elmélyítéséért. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet nép eredményesen oldja meg a szocializmus építésének soron következő feladatait, megsokszorozza erőfeszítéseit közös, nemes ügyünk folytatásáért, amelynek egész életét szentelte igaz elvtársunk és barátunk, Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs.
