Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Karnyújtás­nyira Elveszthettem a fonalat: a figyelmem bizonyára el­lankadt. Hirtelen nem tu­dom, hogy a kétségbeesett kiáltás a televízióból szár­mazik-e, vagy a szomszéd­ból jött. Krimi megy ép­pen, de a cselekmény sze­rint itt nem kell sikolta- ni. Vajon csengett a fü­lem? Nemj megismétlődik a panaszos hang, mellette dulakodás zaja. Rájövök: az alsó szomszéd tért ha­za részegen, az ö hangját ugyan nem hallani, annál inkább feleségéét, a férfi nem ér rá hangoskodni, mert a zajok alapján ép­pen aprítja a berendezést. Már helyben vagyunk: az ijedtséget bosszankodás váltja fel, hiszen vissza­térő eset, az unalomig is­merős. Egyébként ismerem is őket, aránylag jól öl­tözöttek, két gyermekük van, Csakhát a férj al-- koholista. Ez felborítja a család életét, már kivonult hozzájuk a tűzoltóság, egy­szer már a mentő is, mert a gyerekekkel történt va­lami baj. Egyszóval zajlik az élet. Úgy is mondhat­nánk: lakótelepi idill. Nézzük a kitalált törté­neteket, vagy a valódiak mását a televízióban, vagy a moziban. Megborzongunk, együttérzünk, felháboro­dunk: másnap, harmadnap arról folyik a vita munka­helyen, hivatalban, hogy ennek vagy annak a soro­zatnak a szereplője mi­lyen durván viselkedett, hogy faképnél hagyta a másikat, egyszóval ítélke­zünk. Képzélt figurák fe­lett, magunkra, másra alig-alig gondolva. Pedig Lear király kap­zsi lányaival, athéni Ti­mon csalfa barátaival, Raszkonyikov, féktelen in­dulataival és nagyravágyá- sával köztünk éli Nem „újjászületés”: emberi hélyzetek, jellembeli gyen­geségek térnek vissza. Is­métlődnek százszor és ezerszer: mintha egy óriási körhintán utaznánk. Nem látják, nem érzik az ezek­ben a szélsőséges helyze­tekben élők, hogy miként süllyednek egyre mélyebb­re? De miként segíthetnénk, milyen módon szólhatnánk bele sorsukba? A szégyen­tábla, a durva pletyka csak rontaná a helyzetet, nagyon érzékeny „szerkezet” az ember. Mégsem lehet hagy­ni, hogy valamiféle végzet­nek alárendelve sodródja­nak tovább. Kialakult egy hivatalos intézményrendszer, amely­nek az a feladata, hogy alkalomadtán közbelépjen. A rendőrségtől egészen a gyermekvédelemig vannak kijelölt szervezetek és em­berek. De az lenne a jó, ha egyre kevesebbszer kel­lene közbeavatkozniuk, hi­szen a családot semmi sem pótolhatja. A tévében a műsor, s lent a másik tovább foly­tatódik. Ma még csak al­kalomszerű, de holnapra széthull egy család. Mi­lyen módon lehetne meg­akadályozni ? Gábor László Cél: tizenöt millió tonna gabona termelése Éleim iszer-gazdaságunk 1984-ben Váncsa Jenő miniszter tájékoztatója Nehéz, de eredményes esztendőt zárt 1983-ban élel­miszer-gazdaságunk. A sokféle elvonó intézkedés és az aszály ellenére összességében teljesítette tervfelada­tait. 1984-ben tovább növekszik az ágazat szerepe és feladata az exportban, ezen keresztül a külgazdasági egyensúly javításában. Ezeket hangsúlyozta Váncsa Jenő, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter csü­törtökön délelőtt Budapesten, a Magyar Sajtó Házá­ban tartott tájékoztatóján. Elmondotta, hogy tavaly a kiegyensúlyozott hazai élelmiszer-ellátás mellett, 1982-höz képest két száza­lékkal nőtt az export, de a világpiacon bekövetkezett cserearányromlás jelentős veszteségeket okozott. Az aszály miatt jelentkezett kedvezőtlen alapanyag­ellátás, különösen a cukor- és a konzervipart érintette. Jelentősen fejlődött viszont a hús-, a baromfi-, a növény­olaj-, a tej- és a hűtőipar. 1984 feladatairól szólva a miniszter kiemelte, hogy agrártörténetünkben először a népgazdasági terv 15 mil­lió tonna gabona termelésé­vel számol, A húsprogram megvalósítására pedig 2,3 millió tonna vágóállat ter­melését irányozta élő. Ehhez közepes időjárási viszonyok között megvan a lehetőség, és biztosítottak a biológiai, műszaki-technikai alapok, valamint az üzemi szakem­berek tudása, ősszel a gaz­daságok a közgazdasági sza­bályozók ösztönzésére 3,5 százalékkal növelték a ga­bonafélék vetésterületét és fontos, hogy ez tavasszal is folytatódjon, különösen ku­koricából. Elengedhetetlen, hogy ne csökkenjen tovább a cukorrépa vetésterülete, amelyet a cukorgyárak és a termelő gazdaságok jobb együttműködéssel biztosít­hatnak. A zöldségfélék vál­tozatlanul szabadáras ter­mékek maradnak, és 1984- ben a munkaigényesebb nö­vények termelését a háztáji gazdaságok veszik át. Váncsa Jenő bejelentette, hogy megfelélő gép-, mű­trágya-, növényvédőszer- mennyiség áll a gazdaságok rendelkezésére, és tovább javul az alkatrészellátás is. Folytatják a termőföld vé­delmében a meliorációs prog­ramot, támogatják az ener­giafelhasználás ésszerűsíté­sét, az import csökkentését elősegítő beruházásokat. Eb­ben az évben is fontos tö­rekvés marad a kiegyensú­lyozott élelmiszer-ellátás mellett az export fokozása. Az első félévre aláírt szer­ződések erre garanciát nyúj­tanak. Munkatársunk, Mentusz Károly kérdésére a minisz­ter elmondta, hogy a VI. ötéves terv hátralévő részé­ben, sőt a VII. ötéves terv­ben is megmarad a bor- és a gabonatárolók építésének támogatási rendszere. A vi­lágbank által nyújtott hitel pedig előnyösen segíti a ga­bonaprogram megvalósítását. Hozzájárul ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság a vi­lág élenjáró technikájához és termelési módszereihez jusson! A világbank azon­ban szigorúan ellenőrzi ezt a fejlesztési munkát és vizsgálja, hogy a hitelnyúj­totta lehetőségek miként té­rülnek meg a gazdálkodás­ban. Eredmények a számok tükrében — Részletekről márciusban Mit mutat a mérleg? Mielőtt az elmúlt év nép- gazdasági mérlege elkészülne, a vállalatok, majd a me­gyék készítenek számvetést. Hogyan dolgoztunk, mennyit teljesítettünk, mit és meny­nyiért adtunk el, illetve vet­tünk meg a piacon? Sike­rült-e a tervek teljesítése mind az energia-, mind az importmegtakarítás terén, tudtuk-e növelni az expor­tunkat, termelékenységün­ket? Ezek talán a legfonto­sabbak, olyan kérdések, ame­lyekre választ kaphatunk a mérlegek elkészülte után. S természetesen az sem kö­zömbös, mennyi nyereséget vehetünk fel, ha egyáltalán nyereségesen tudtunk telje­síteni. Ezért néhány főköny­velőt arra kértünk, enged­jenek bepillantást a készülő gazdasági összesítőkbe. Másodszor nyereségesen A tarnaleleszi termelőszö­vetkezet köztudottan kedve­zőtlen adottságú. Az egy hektárra eső aranykorona­érték mindössze 3,65. Ennek ellenére — mint azt Smigol László főkönyvelőtől meg­tudtuk —, eredményes évet zártak. Az elmúlt évi mun­ka alapján 7,6 millió forint nyereséget könyvelhettek el. Külön öröm számukra, hogy valamennyi ágazatuk pozitív mérleggel zárt. A legtöbbet a szarvasmarha-tenyésztés­ből, az erdőgazdasági és fa­ipari ágazatból „kaszírozhat- tak”. Az 1983-as esztendő elején maguk élé tűzött cé­lokat megvalósították. Az 1982-es évhez képest három­szor akkora nyereséget tud­nak kifizetni a zárszámadás­kor. S ez különösen akkor jelentős, ha azt isi hozzá­tesszük, hogy ez volt a má­sodik év, amikor év végi ré­szesedést fizethetnek Tarna- leleszen. Dicsekvés helyett A Heves megyei Élelmi­szer Kiskereskedelmi Válla­lat főkönyvelője, Józsa Já­nosáé úgy fogalmazta meg véleményét, hogy különösebb okuk nincs a dicsekvésre. Majd ezek után olyan ada­tokról szólt leginkább, ame­lyek a fejlődést, az ered­ményességet bizonyítják. Né­hányat — az általunk leg­fontosabbaknak tartottakat — ragadtuk ki közülük. Mindenekelőtt annyit: ter­vüket túlteljesítették. Árbe­vételük 1 milliárd 419 mil­lió forint. Ez a tervezettől 9 millióval, az 1982. évitől pedig 94 millióval több. Nyereségként 19 millió 293 ezer forintot realizálhattak, ami az előző évit 4 millió 793 ezerrel, a tervezettet pe­dig csaknem 6 millióval ha­ladja meg. Ezek a számok is tükrözik, hogy gazdálkodá­suk hatékonyságának üteme az elmúlt években felgyor­sult. A költségek növekedé­se alacsonyabb volt az ár­bevétel növekedésénél. Töb­bek között ennek is kö­szönhető, hogy a tervezett két százalékos bérfejlesztés helyett átlagosan 2,94 száza­lékkal tudják növelni a dol­gozók fizetését. Alapvető információ Kovács Sándor, a Pénz­ügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Heves me­gyei Igazgatóságának veze­tője mindenekelőtt azt hang­súlyozta, hogy a gazdálko­dóknak nemcsak! formailag, hanem tartalmilag is pon­tos mérlegeket keU leadniuk február közepéig. Ezek ugyanis alapvetően fontos adatok a népgazdaság egé­szére nézve. Egyébként mindezekre felhívták a fi­gyelmet azokon az értekez­leteken is, ahol nemcsak a gazdasági igazgatók, fő­könyvelők, hanem több vál­lalati vezető is részt vett. Az elmúlt két évben ezen a téren sokat javult a hely­zet, s remélik, hogy az idén is pontos mérlegeket össze- síthetnek. Elmondta többek között azf'is, hogy a gyors információszerzés érdekében a beérkezési határidőket kö­vető hetekben azt a 10—15 mutatót gyűjtik ki a gazda­sági összesítőkből, amik a legfontosabbak. Így többek között az árbevételt, az ér­tékesítést, a nyereséget, a készleteket, s még néhány aktuális kérdést vizsgálnak a kezdeti időszakban. Töb­bek között azt, hogy a gaz­dasági munkaközösségek te­vékenységének van-e mérhe­tő haszna a vállalati telje­sítményekben, s hogyan vál­tak be az új érdekeltési for­mák. Azt, hogy valójában mi­lyen képet is mutat a me­gye gazdasági mérlege az első tapasztalatok levonása után, március elején részle­tesen ismertetjük olvasóink­kal. Exportra is: szigetelő szalagok Egercsehi, Polimer: egy nap — egymillió forint Szerény körülmények kö­zött, de igen eredményesen dolgozik — Király Barna­bás telepvezető és Nagy Jó­zsef üzemvezető irányításá­val Egercsehiben a Polimer Műanyagfeldolgozó Üzem. Egyetlen beszédes adat eh­hez: kétmillió forinttal túl­teljesítették az elmúlt évi, meglehetősen „feszes” 255 millió forintos tervüket, még­hozzá úgy, hogy anyaghiány miatt egy havi kényszerszü­netre kényszerültek. Az üzemben egyébként — száztízen — orsós magnó­szalagot, szigetelő szalagot francia exportra is és cso­magoló, ragasztó szalagot ké­szítenek. Utóbbi, az öntapa­dós csomagoló szalag útja meglehetősen bonyodalmas: maga a szalag Kazincbarci­kán készült, a ragasztóanyag Svájcban, vagy Jugoszláviá­ban kerül rá, s csak a vég­ső állomás Egercsehi, ahon­nan kész termékként kerül piacra többszínű nyomtatott kivitelben is. Gyártmányaink közül cso­magoló ragasztó szalagból évente hárommillió tekercset készítenek összesen 146 mil­lió forint értékben, szigete­Ez már egy újabb fázis: or­sóra tekercselik a magnó­szalagot lő szalagból nyolcmilliót, pon­tosan 95 millió forint érték­ben, magnószalagból pedig mindössze 120 ezret, 16 mil­lió forint értékben. Külön érdekessége a műanyagfel­dolgozó üzemnek, hogy egy nap alatt, ezzel az aránylag kis létszámmal igen jelentős, egymillió forint feletti ter­melési értéket produkálnak. Így most, február első de- kádja végén már több mint 40 millió forintos termelési értéket könyvelhetnek el. Fülvédővel a zajártalom ellen. Punka Lászlóné a ragasztó­szalag-vágó gépnél (Fotó: Perl Márton) A tanácselnökök értekezletén Művelődéspolitikánk kérdéseiről Csütörtökön a Parlament­ben Papp Lajos államtit­kárnak, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének vezetésével tanácskoztak a fővárosi, megyei és megyei jogú városi tanácsok elnökei. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. Az eszmecserén művelődéspoli­tikánk néhány aktuális kér­déséről tartott előadást Kö- peczi Béla művelődési mi­niszter. Egyebek között fog­lalkozott a közoktatás fej­lesztési programjával; a művelődéspolitikai célok és a gazdasági szabályozók kapcsolatával és a szórakoz­tató kultúra egyes kérdései­vel. A miniszter elemezte: miként segíthetik a taná­csok — a járások megszűn­tével — a települések okta­tási és közművelődési intéz­ményeinek irányítását. (MTT) Így készül a magnószalag. A gépnél: Pozsik Lászlóné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents