Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. február 4., szombat AMERIKAI VÁLASZTÁSOK Megindult a gépezet... A demokrata Jackson (jobbra) hívei körében: az első fekete bőrű politikus, aki indul eb­ben a küzdelemben (Fotók: U. S. News and World Report —KS) Teljes gőzzel megindult a vá­lasztási gépezet az Egyesült Államokban. Ezt jelzi a többi között Reagan elnök (eltűnő jelentése az Unió helyzetéről, amely (elér egy kortesbe­széddel, majd pedig színval­lása ország-világ előtt, hogy újra megpályázza a Fehér Ház vezetői posztját. Az előcsatá- rozásokról, azok kisérő je­lenségeiről. a választási mód­szerekről szól New York-i tu­dósítónk levele. Híres emberekkel levele­zem mostanában, pontosab­ban írnak nekem, én pedig nem válaszolok. Pedig a levél­írók nem csupán közölnek valamit, hanem kérnek is: egyszer-egyszer véleményt, gyakrabban támogatást és minden alkalommal — pénzt. Pénzt, pénzt, pénzt... Az amerikai elnökvá­lasztási kampány, de mond­hatnám az egész itteni tár­sadalmi élet természetes ve­lejárója, hogy adományokat kérnek a politikusok, akik megpályázzák a kormány­zat legmagasabb vagy vala­melyik alsóbb posztját, ön­maguk és nézeteik népsze­rűsítéséhez ugyanis pénz kell. Sok pénz. így aztán már az elnökválasztási év kez­dete előtt az tekinthető a kampány nem hivatalos kezdetének, amikor az ön­jelöltek elkezdik a pénzalap hizlalását. Nos, így kaptam eddig levelet John Glenn szenátortól, volt amerikai űrhajóstól, és egy másik demokrata honatyától, Alan Cranston tói. Sőt, magától Ronald Reagantól is őrzök egy kitöltésre váró csekket és néhány, aláírásával el­látott sort, amelyben a re­publikánusok választási alapjának gyarapítását kéri. Az Egyesült Államok al­kotmánya szerint négy éven­ként, november első keddjén választják meg az ország elnökét. Ezzel egyidőben cserélődik ki a szenátorok egyharmada, a teljes kép­viselőház (a törvényhozás egyik kamarája), az egyes államok kormányzóinak egy része és sok állami, megyei tisztségviselő. A leglényege­sebb döntést azonban két­ségtelenül akkor hozzák az amerikai állampolgárok, amikor az elnököt választ­ják. mert ezzel — legalább­is elvben — egy társadalmi­gazdasági programra adják a voksukat. A kampány egé­szen szigorúan csak szeptem­berben kezdődik, de a po­litikusok már hónapokkal korábban teljes bedobással azon ügyködnek, hogy meg­szerezzék pártjuk elnökje­löltségét. New Hampshire — barométer Azoknak a küldötteknek a kiválasztása, akik végleg el­döntik kit jelölnek az el­nöki és alelnöki tisztre, elő­választások és értekezletek sorozatán kezdődik. Az első körzeti választási gyűlést Iowában rendezik február második felében, a sokak szerint barométer szerepet játszó előválasztási nyitány február 28-án lesz New Hampshire-ben, ezt követően a rendezvény-sorozat végig­zúdul mind az 50 államon. Közben a jelölt-jelöltek jön- nek-mennek, számtalan be­szédet tartanak, sok ember kezét szorongatják és mind­egyikük azt bizonygatja, hogy ő a legalkalmasabb az ország előtt álló problémák megoldására. Az út — keddig Július 16-án San Francis­cóban kezdődik a demok­raták pártkongresszusa, 3931 küldött részvételével. Kül­földiek, de nyugodtan ál­A DURAZO-SZTORI Hat év alatt 600 millió dollárt harácsolt össze A mexikói alvilág vezető figurája és rendőrfőnök volt Arturo Durazo Moreno tá­bornokot, a jogtudományok díszdoktorát, Mexikó-város egykori rendőrfőnökét hetek óta körözi a rendőrség és az Interpol Sikkasztás, csempészés és rablás a vád ellene, de a hivatalos vádak bocsánatos „csínytevésnek” tűnnek azok­hoz képest, amit Jósé Gon­zalez Gonzalez, Durazo test­őre írt meg főnökéről. Durazo története 1983-ban a legnagyobb könyvsiker volt Mexikóban. Két hónap alatt három kiadást kap­kodtak el belőle. Lehet, hogy a könyv tú­loz néhány dologban, de ha a leírt eseteknek csak a ki­sebbik része igaz, akkor is nyugodtan mondható, hogy a 16 millió lakosú mexikói főváros rendőrségét 1976-tól 1982-ig Mexikó történeimé­• nek egyik legsötétebb gaz­embere irányította. A külö­nösebb szellemi erényekkel nem rendelkező, ámde annál erőszakosabb férfi hihetet­len pályafutását elsősorban az akkori államfőhöz, Jósé López Portillóhoz fűződő ba­rátsága tette lehetővé. Jósé López Portillo és Du­razo osztálytársak voltak az általános iskolában. Barát­ságuk akkor sem szakadt meg, amikor a két osztály­társ életútja egy időre elvált egymástól. Lópeez Portillo gyorsan haladt előre a po­litikai ranglétrán, Durazo pedig a rendőrség köteléké­be lépett, ahol az egyenru­ha védelme alatt könyebben folytathatta sötét üzelmeit. A Mexikót évtizedek óta kormányzó intézményes for­radalmi párt 1975-ben Jósé López Portillót jelölte ki az államfői szék várományosá­nak. A választási kampány során Durazo volt a leendő elnök személyi testőre. Ló­pez Portillo akadály nélkül költözött be az elnöki palo­tába. barátját — a mexikói alvilág akkor már közismert vezető figuráját — kinevezte a főváros rendőrfőnökének. Az új beosztáshoz hamarosan háromcsillagos tábornokká léptette elő. Néhány évvel később abban is segített, hogy teljesülhessen Durazo régi álma: jóllehet a rend­őrfőnök az általános iskolát is csak nehezen végezte el. a jogtudományok díszdoktora lett belőle. Durazo rövid időn belül ..megtisztította” a rendőrsé­get. Elbocsátotta azokat a tiszteket és nyomozókat, aki­ket nem lehetett megveszte­getni. A közrendőrökkel nem volt sok probléma. Abban az országban, ahol a mun­kanélküliség aránya 30 szá­zalék körül mozog, senki nem akarta ..parancsmegtagadás” miatt elveszíteni biztos állá­sát. A rendőrség költségveté­sét Durazo saját kasszaként kezelte. Mindent ellopott amit csak lehetett: a rend­őrök egyenruháját, a járőr- kocsik üzemanyagát, a rend­őrségi épületek felújításéra szánt milliókat. Reagan külpolitikai ajánlata választóinak — ahogy a moszkvai Pravda karikaturistája látja ^ (Fotó: Pravda — KS) líthatjuk, az amerikaiak többsége számára is kiis­merhetetlenül bonyolultak azok a képviseleti elvek, amelyek alapján valaki a konvenció küldötte lesz. Tény az, hogy a résztvevők többsége már korábban, te­hát a kongresszus előtt el­kötelezte magát valamelyik jelölt mellett. A republiká­nusok Texas fővárosában, Dallasban üléseznek, augusz­tus 20-tól. Ezen a tanácsko­záson 2234 küldött lesz je­len. Formálisan ezek a kong­resszusok (konvenciók) dön­tenek az elnök- és az alel- nökjelöltek személyéről, a pártprogramról. Miután azonban addigra tisztázód­nak az erőviszonyok és a zárt ajtók mögötti vitákból kevés kerül a nyilvánosság elé, az állampolgárok ezek­ből a tanácskozásokból már csak a nagy csinnad­rattát, a szó szoros értel­mében karneváli felhajtást látja. A kongresszusok és a választás közötti időszak az elnökjelöltek közvetlen bajvívásának, birkózásának a periódusa, s ilyenkor az elvi viták mellett nem ritka a személyeskedés sem. November 6-án, egy keddi napon járulnak az urnákhoz a választók, a jogosultak je­lentős része rendszerint tá­vol marad. Az alkotmány előírásai szerint ilyenkor va­lójában csak az úgynevezett elektorokat választják meg (538-at), akik a hagyomány szerint ezután már szigorú­an tartják magukat ahhoz a jelölthöz, illetve ahhoz a döntéshez, amit az őket kül­dő állam hozott. A Fehér Ház új lakója a következő év januárjában veszi át hi­vatalát. Az eddigiekből nyilván ki­tetszik, hogy a csata lénye­gében két párt, a republi­kánusok és a demokraták között dől el és az ország tár­sadalmi berendezkedésének alapjait nem érinti. Az 1984. esztendő tehát — mint minden negyedik év — a felfokozott belpolitikai akti­vitás és a befelé fordulás idő­szaka lesz az Egyesült Ál­lamok történetében. S a vi­lág, amely kénytelen tudo­másul venni ennek a politi­kának a hullámzásait, az­zal a reménnyel figyeli az elnökválasztási csatározáso­kat, hogy hátha valami meg­változik. Legalább arra a három évre, amíg el nem kezdődik az újabb választá­si kampány. Csák Elemér Durazo beosztottjai követ­ték példáját, annál is in­kább. mert minden hónap­ban meghatározott összeggel meg kellett ajándékozni a főnököt. A közrendőrök is rendszeresen „adót” fizettek közvetlen feletteseiknek, így aztán ngm csoda, hogy Mexi­kó városban minden köz­lekedési kihágást baráti ala­pon el lehetett intézni a helyszínen. Tulajdonképpen a vétkes is jól járt: kifizetett néhány száz pesót, és nem kellett tilos parkolás miatt hónapokig a rendőrségre jár­nia. Durazo jövedelmeinek na­gyobbik része azonban a ká­bítószer- kereskedelemből. a csempészetből és a prostitú­cióból származott. Minden jel szerint a latin-amerikai kábítószerek — marihuana, kokain — legnagyobb része Durazo közvetítésével került az Egyesült Államokba. A nyolcvanas évek elején ugrásszerűen megnőtt a fel­derítetlen bankrablások szá­ma Mexikóban. Talán mon­dani se kell. hogy e rejtélyes esetek többsége Durazo számlájára írható. Segítsé­gével csapatostól érkeztek a különböző dél-amerikai or­szágokból a kasszafúrók Mexikóba: itt tiszta lappal kezdhették ténykedésüket, s baj esetén a Mexikó városi rendőrfőnök mindig segített. Szép hasznot hozó akció volt az is. amikor Durazo — baráti tanácsra — a mexikói pesó jelentős leértékelése előtt Külföldre menekítette millióit vészesen közeledett ugyanis 1983. az új elnök hivatalba lépésének éve. s a mexikói politikai rendszer régi ha­gyománya, hogy az új állam­fő minden fontosabb politi­kai és közigazgatási posztra a saját embereit nevezi ki. 1983 elején Miguel de la Madrid lett az elnök. Már választási hadjárata idején könyörtelen harcot ígért a korrupcióval és a nepotiz­mussal. Igyekszik is betarta­ni az ígéretét. Közpénzek el­herdálása miatt eljárás in­dult a mexikói olajtársaság, az ország legnagyobb állami vállalatának volt igazgatója ellen. Most Durazot körözik. Az egykori rendőrfőnök sze­rény becslések szerint is mintegy 600 millió dollárt harácsolt össze hat év alatt. A mexikóiak örülnek a vál­tozásnak. de jogosan kérde­zik: ha egy rendőrfőnök is több mint félmilliárd dollárt lophatott büntetlenül, vajon mennyi pénzt lehet számon kérni azoktól, akik szabad kezet adtak Durazónak? Minden befektetett dollár megtérül Szabad tájékoztatás — amerikai mádra Hogyan lehetne feltartóz­tatni a nyugati tömegtájé­koztatási eszközök átfogó tá­madását — erről tanácskoz­tak a hét végén Dzsakartá- ban a fejlődő országok szak­értő képviselői. A nyugatiak a tájékozta­tás szabadságát féltik a fej­lődők érveitől, az utóbbiak azonban joggal mutatnak rá: e szabadság, ahogyan ma áll a helyzet, valójában csak azoknak „szabad” akiknek pénzük van rá. A probléma illusztrálására a KUNA kuvaiti hírügynök­ség összefoglalót közölt az amerikai televízió világsike­rének „titkairól”. Mostanában, amikor a vi­lág tv-piacán már amúgy is az amerikai műsorok ural­kodnak, az Egyesült Álla­mokban újabb terveket dol­goztak ki a műholdas mű­sortovábbítás előnyeinek ki­használására — írja a KUNA. Az amerikai tájé­koztatási szervek elgondolá­sa szerint 1985-re a világot átfogó műholdas rendszert állítanak fel, amelynek se­gítségével a külföldi újság­írók bármikor tv-interjút ké­szíthetnek amerikai politi­kusokkal anélkül, hogy ha­zai szerkesztőségükből el kel­lene mozdulniuk. A fejlesz­tés ugyan sokba kerül, de megéri: hiszen így korlátlan lehetőségek nyílnak az ame­rikai politikai célok ismer­tetésére és reklámozására az egész világon. A program ké­szítői számítanak arra, hogy külföldön, különösen az anyagi és technikai esz­közökben szegény országok­ban ezek a műsorok ki fog­ják szorítani a hazai termé­keket a képernyőről. Az amerikai tv-sorozatok külföldi sikere elsősorban a valószerűség látszatát keltő filmes és elektronikus trük- köknek, az egzotikus színhe­lyeknek, mindent egybevet­ve a fantasztikusan drága kivitelnek köszönhető. A tartalmi elemek nem játsza­nak nagy szerepet. „Márpe­dig, miért ne vásárolna egy külföldi ország inkább 30 ezer dollárért egy egyórás műsort az Egyesült Álla­moktól, amikor egy hasonló luxuskiállítású tv-darab ha­zai elkészítésére, félmillió dollár elköltésére úgy sincs módja” — idézi az amerikai szakértőket a KUNA. Ezek a műsorok azonban nemcsak az amerikai tv-t. hanem az amerikai életformát, az ame­rikai életideálokat — no meg az amerikai árucikke­ket — népszerűsítik. így az amerikai tv-programok ex­portjába fektetett minden dollár megtérül — állapítja meg a kuvaiti hírügynökség. A dzsakartai értekezleten felszólították a gazdagabb el nem kötelezett országokat, hogy támogassák anyagilag is a kevéssé fejlett országok műszaki fejlődését, saját ha­tékony tájékoztatási rendsze­rük kiépítésére. Konkrét ígé­ret azonban eddig még nem hangzott el. Összeállította: Pilisy Elemér A TARNAÖRSI „DÖZSA” MGTSZ Vörös Csillag n. Vasudvarunk felkészülten várja a TARNAORS, Vörös Csillag n. 8. o VERSENYTÁRGYALÁS KERTBARÁTOKAT Szerződéses üzemeltetésre adja át 1984. március 6-án, 9 órakor less megtartva a Dózsa Mgtsz irodájában. CSK 3 motoros kapa, 1984. április 1-től, 1989. április 1-ig terjedő időszakra a tsz üzemeltetésében Felvilágosítást a termelőszövetkezet üzemágvezetője ad a fenti címen. O NSZK motoros háti permetezd FV—HL terménydaráló lévő üzletét: A PÁLYÁZATOT kézi kertiszerszámok, húzott-hengerelt Büfé-falatozó, „PÁLMA” Presszó, Tarnaörs, 1984. február 27-ig lehet benyújtani áruk, drótfonat ugyancsak a fenti termelőszövetkezethez. nagy választékban kaphatók. A fő vetélytárs: a demokra­ta Mondale

Next

/
Thumbnails
Contents