Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 4., szombat Hazánk vendége Margaret Thatcher (Folytatás az 1. oldalról) dett a középkori Buda kirá­lyi várpalotáját és gótikus szobrait bemutató állandó kiállítással. Margaret That­cher érdeklődéssel tekintette meg a XVII. században el­pusztult királyi várpalota helyreállított termeit és a bástyafalakkal övezett belső kerteket, az 1974-ben feltárt európai hírű gótikus szobro­kat, a budai udvari művé­szet remekeit. Időzött a múzeum aulájában felállított Szent István szobor, Pátzay Pál alkotása előtt, majd be­írta nevét az intézmény ven. dégkönyvébe. A vendég ezt követően felkereste a Mátyás templo­mot, amelynek bejáratánál Fábián János kanonok kö­szöntötte, s a nemrég újjá- építet orgonán felcsendülő halk zene kíséretében tájé­koztatta a vendéget a temp­lom történetéről, restaurá­lásának körülményeiről. Az angol kormányfő tisz­teletére vendéglátói vacsorát adtak, amelyen Margaret Thatcher és Lázár György pohárköszöntőt mondott. A nyugati hírközlő szer­vek pénteken nagy terjede- lemlben foglalkoztak Mar­garet Thatcher brit minisz­terelnök budapesti látogatá­sával. A UPI amerikai hír- ügynökség „történelminek” nevezi kommentárjában az eseményt, s tudósítója rá­mutat: a látogatás arra vall, hogy a kormányfő „párbe­szédet és nem szófíárbajt akar” a kelet-európai or­szágokkal. Noha a nyugati hírügynök­ségek elemzői nem várnak döntő „áttörést” Thatcher asszony útjától, a legaktuá­lisabb kérdés, a fegyverzet- csökkentés és a leszerelés „frontján” — ez ügyben idé­zik mind Thatcher asszony­nak, mind a magyar lapok­nak a két fél ismert pozí­cióját megerősítő állásfogla­lásait — arra többen is rá­mutatnak — például az amerikai AP és a brit Reuter ügynökség ielentéseiben —, hogy a budapesti látogatás mindenképpen „megélénkít­heti a kelet—nyugati pár­beszédet, hozzájárulhat a két tömb közötti feszültség enyhítéséhez”. Az utazásban annak jelét is fölfedezik, hogy a brit kormányfő „ru­galmasabb keleti politikájá­val bizonyos mértékig eltá­volodott az amerikai elnök vonalától”. A nyugat-berlini Der Ta­gesspiegel megállapítja: „A keleti politika most beke­rülhet a brit diplomácia fo­galomtárába is. Persze nincs szó arról, hogy Nagy-Britan- nia megváltoztatná irányvo­nalát. De fontosak az ár­nyalatok a zátonyra futott kelet—nyugati viszonyban.” A lap úgy véli, hogy a Thatcher asszony látogatása jelezte „árnyalat” a brit kormány „világképének” differenciálódására vall. Az Olasz Keresztényde­mokrata Párthoz közel álló II Tempo című újság beszá­molójában azt emelte ki, hogy a brit miniszterelnök „az enyhülésről beszél Bu­dapesten”, ahol „rendkívül szívélyes légkörben” kezdőd­tek meg a magyar—brit tár­gyalások. Találat érte az elnöki palotát Heves tűzharc Bej rút környékén Az utóbbi hónapok leg­hevesebb összecsapása tört ki csütörtökön, a Bejrúttól keletre és délre fekvő hegy­vidéken egyfelől a drúz és a siíta csapatok, másfelől a jobboldali keresztény mili. cisták és a kormányerők kö­zött. A hírügynökségi jelen­tések szerint, a harcok pén­teken hajnalban is tartott tak. A harcoknak a fővá­rosban és a drúz falvak­ban több áldozata volt, köz­tük polgári lakosok, sőt, gyermekek is. A libanoni főváros Baab- da elővárosában találat ér­te a köztársasági elnöki pa­lotát. Dzsemajel elnök bár az épületben tartózkodott, nem sérült meg. Néhány lövedék becsapódott az ame­rikai nagykövetség épületé­be is, de személyi sérülés itt sem történt. A baloldali rádióadók beszámoltak ar­ról, hogy a tűzharcba be­kapcsolódtak a libanoni par­tok előtt horgonyzó ameri­kai hadihajók ágyúi is, de az amerikai szóvivő ezt ta­gadta. Sztrájkok, tüntetések Spanyolországban Madridban, több mint ötvenezren tfintettek a kormány gaz­daságpolitikája ellen (Népújság-telefotó — AP — KS) A spanyol fővárosban csütörtökön este több mint ötvenezren tüntettek a kor­mány gazdaságpolitikája el­len. A menet élén Marcelino Camacho, a Munkásbizottsá- gok Szakszervezeti Szövetség (CCOO) és Geraldo Iglesias, a Spanyol Kommunista Párt főtitkára haladt. A munkásbizottságok szer­vezte tüntetés résztvevői az ellen emelték fel szavukat, hogy a kormány úgy akarja modernizálni az ipari üze­meket, hogy annak követ­keztében újabb tízezrek ke­rülnének az utcára. A mad­ridi gyárak munkásai azt is követelték, hogy a kabinet tartsa be választási ígéretét, tegyen határozott lépéseket a munkanélküliség csökken­tésére. A madridiak esti felvonu­lása a tetőpontja volt a csü­törtöki szakszervezeti akció­napnak, amelynek kereté­ben az ország nagyobb vá­rosaiban több mint félmil­lióan szüntették be a mun­kát a CCOO felhívására. Az északi kikötő- és iparvárosok élete szinte megbénult. Itt összecsapásra került sor a rendőrök és a tüntetők kö­zött. Két munkás megsérült. A valenciai tüntetésen több mint húszezren vettek részt. Cadizban, a déli kikötővá­rosban a hajógyáriak mene­téhez csatlakoztak a kiske­reskedők, a bankok dolgozói. Andalúzia csaknem negyven falujában — a munkások melletti szolidaritáson túl — földreformot követeltek a községek lakói. Újdonság: egyszemélyes „űrfotel” Nyolc nap az őrben a Challengerrel öt amerikai asztronautá­val a fedélzeten pénteken, közép-európai idő szerint délután két órakor, eleindult útjára a Challenger nevű amerikai űrkomp. A floridai Cape Canaveralról felbocsá­tott Challenger nyolc na­pot tölt Föld körüli pályán, s legénységének legfőbb fel­adata, a kozmikus szerelési feladatok végrehajtására ki­dolgozott „űrfotel” kipróbá­lása lesz. Az amerikai űrkomp-prog- ram tizedik legénységének parancsnoka az 52 éves Vance Brand az űrrepülő­gép belsejéből felügyeli majd társainak a nyílt vi­lágűrben végrehajtandó mo­torozását. A Challenger összes többi utasa újonc az űrben. A 37 éves Robert L. Gibson, a haditengerészet pilótája, ezen az úton Brand másodpilótá­ja lesz. Dr. Ronald E. McNair 33 éves fizikus, a fedélzetről kihelyezendő mű­holdak indítását irányítja majd, s kísérleteket végez az űrkomp rakodóterében levő robot-manipulátorral. A repülés igazi újdonsága az az egyszemélyes kozmikus jármű, amelynek segítségével az asztronauták első ízben hagyhatják el az űrrepülő­gépet úgy, hogy nem kötik magukat kábelekkel az „anyahajóhoz”. A fotelhez hasonló szerkezet hajtóműve egyetlen kar segítségével függőleges és vízszintes, va­lamint forgómozgásokat tesz lehetővé nyílt a világűrben. ~C Külpolitikai kommentárunk )— Vihar előtt VIHAROS PARLAMENTI ÜLÉSSZAKRA számít­hat a napokban Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök. A japán törvényhozásiban ugyanis most várható sza­vazás a kormány új költségvetéséről, márpedig a tokiói kabinet által kidolgozott pénzügyi tervezet szakértők szerint is a legtakarékosábbnak számít év­tizedek óta. Különösen ami az oktatási, társadalom­biztosítási és nyugdíjkiadásokat illeti. Már ezek meg­kurtítása elegendő volna ahhoz, hogy kiváltsa az el­lenzék heves támadásait. A viharfelhőket azonban szaporítja, az, hogy egyetlen kivétel mégis akad a nadrágszíjmeghúzó tervezetben: a katonai kiadások még az előző évek gyors üteméhez képest is kiemel­ten nőnek, s a Nakaszone által jóváhagyott összeg a hadügyminisztérium szinte valamennyi fegyvervásár­lási igényét kielégíti. Washington, a távol-keleti szigetország fő szövetsé­gese elégedett a fejleményekkel. Az Egyesült Álla­mokkal fenntartott kiváltságos kapcsolatok megőrzé­sére törekvő Nakaszone katonapolitikai téren még a belső tiltakozást, a japán közvélemény ellenzését is gyakran vállalva hozza meg döntéseit. Weinberger amerikai hadügyminiszter a kongresszus elé terjesz­tett jelentésében épp a minap méltatta a miniszter- elnök lépéseit, aki — mint mondta —: „világosan felismerte Japán katonai felelősségét”. Szinte rímelt erre Nakaszone nyilatkozata, amelyben ismételten megerősítette: Tokió szükség esetén vállalja az ország partjaitól 1600 kilométerig terjedő térségben a ten­geri és légi utak ellenőrzését, védelmét). Egy ilyen lépés nyilvánvalóan az USA tehermentesitését szol­gálná, lehetővé téve az amerikai haderő átcsoporto­sítását a Közép- vagy a Közel-Keletre. Abe Sintaro japán külügyminiszter eheti wa­shingtoni tárgyalásain is a katonai ügyekben alakult ki inkább összhang. Nem véletlen, hogy közvetlen hazaérkezése után, pénteken máris óriási felháboro­dást váltott ki Japánban a Washingtonban elhangzott bejelentés, az amerikai robotrepülőgépek elhelyezésé­ről a szigetország térségében. Szintén a napokban kezdődtek magas szinten tárgyalások a japán hadi­technológia átadásáról, amelyről a Nakaszone-kabinet a fegyverexport tilalmát kimondó törvények figyel­men kívül hagyásával döntött. SZAPORODNAK TEHÁT a fegyverkezés, a japán —amerikai katonai együttműködés jelei, annak elle­nére, hogy a decemberi általános választásokon el­szenvedett visszaesés egyik oka megfigyelők szerint épp Nakaszone túlzott elkötelezettsége volt Washing­ton felé. Ügy tűnik azonban, hogy a miniszterelnököt ez egyelőre nem zavarja ... Szegő Gábor Suba alatt előkészületek? Az Egri Közúti Építő Vállalat M C V E Z E T Ö I munkakör betöltésére, Nógrád megyei munkahelyekre. , PÁLYÁZATOT HIRDET mérnöki, üzemmérnöki, technikusi végzettséggel rendelkezők pályázatát részletes szakmai önéletrajzzal az alábbi címre várjuk: 3300 Eger, Lenin út 51. sz„ Pf. 89. Tel.r (36) 11-266. • személyzeti és oktatási osztály. Lakásmegoldás Balassagyarmaton Interjú Mient Johan Faberrel Hollandiában az egyházak — ezen belül a Holland Egyházközi Béketanács (IKV) — vezető szerepet töl­tenek be az atomfegyverek ellen folytatott harcban. Mient Johan Faber, az IKV főtitkára erről a harcról beszélt megbízott tudósítónknak, Magyar Péternek. ■= Már a második világ­háború előtt is az egyházak küzdöttek nálunk legtevéke­nyebben a nácizmus ellen, a békéért — mondotta. — Ezek akkor a protestáns egyházak voltak, de a katolikus egy­ház is csatlakozott most hoz­zájuk az atomfegyverek kér­désében! Már a mozgalmunk hatalmas tömegekre terjed ki: 1981-ben Amszterdam­ban 400 ezren, 1983 októbe­rében Hágában 500 ezren vonultak fel hívásunkra. Csatlakoztak hozzánk a szakszervezetek, a baloldali pártok, más társadalmi szer­vezetek. Széles egységfron­tot tudtunk kialakítani, ami már túllép az egyházak és a hívők keretein. — Meg akarjuk akadá­lyozni, hogy országunkban újabb atomeszközöket helyez­zenek el, meg akarjuk aka­dályozni a 48 cirkálórakéta telepítését. Nemzetközileg pe­dig minden atomfegyver le­szerelését akarjuk, a kato­nai tömbök feloszlatását, együttműködésre épülő biz­tonsági rendszert Európában, alternatívaként a tömbök je­lenlegi politikájával szem­ben. — Eddig sikerült megaka­dályoznunk. hogy a holland kormány döntsön a raké­ták befogadásáról. Fő igye­kezetünk most, hogy befo­lyásoljuk a kormányzatot kézben tartó és az egyhá­zakhoz szintén közel álló Kereszténydemokrata Pár­tot. A párt vezetése belső okokból érdekelt abban, hogy ezt a kényes kérdést, az atomfegyverek kérdését addig húzza, halogassa, ameddig csak lehet. — Konkrét veszély volt, hogy a NATO sürgetésére a kormány idén júniusban döntést hoz és a parlament elé terjeszti azt. Ez a ve­szély azonban mintha csök­kenne jelenleg Lehet, hogy a kormány ismét elhalaszt­ja a döntést, de addig is folytatja az előkészületeket a telepítésre a woensdrechti támaszponton. — Szerintünk persze, ez a legveszélyesebb. Miért? — mert azt jelenti, hogy a de­mokratikus rendszer, amire' mindenki hivatkozik ná­lunk, képtelen dönteni egy alapvetően fontos, mindenki sorsát érintő kérdésben. Mi tehát ellenezzük, hogy halo­gassák a kérdést, és suba alatt folytassák az előkészü­leteket. A kelet—nyugati feszült­ség éleződésével, a rakéták telepítésének megkezdésé­vel a telepítés kérdése nem­zeti vitatéma lett, és nagyobb súllyal esik latba, mint ko­rábban. A kereszténydemok­raták elveszíthetik vezető helyzetüket a rakétakérdés miatt Ami pedig a mi mozgal­munk esélyeit illeti: Hollan­dia kivételt képez Nyugat- Európában és a NATO-ban. Először is Hollandia 1979- ben elfogadta ugyan a kettős határozatot a NATO-ban. de azt nem, hogy maga is tele­pít. Másodszor: nálunk a parlament még egyetlen egyszer sem járult hozzá ah­hoz, hogy a kormány igent mondjon a rakétákra. Hol­landia az egyetlen ország Nyugat-Európában. ahol a parlament még nem hagvta jóvá a telepítést. Harmad­szor: nálunk legfeljebb 1986- ban kerülne sorra a telepítés, több időnk van hát-Mindez együtt azt jelenti, hogy Hol­landia különleges helyzetben van. Ráadásul a holland bé­kemozgalom a legrégebbi és a legerősebb, a legnagyobb tömegeket mozgatja meg Európában. Nálunk már 1977- ben folyt kampány az atom. fegyverek ellen, amikor az NSZK-ban még senkit sem érdekelt a kérdés. Egyetlen más országban sem ilyen kiterjedt a társadalmi szer­vezetek támogatása. ilyen egységes a közhangulat. — Világossá szeretném tenni: mi minden atomfegy­vert ellenzünk. Azt akarjuk, hogy Hollandiába ne telepít­senek, másutt pedig, ahol már vannak, a Szovjetuniót is beleértve, szereljék le ezeket a fegyvereket. Ügy véljük, Hollandia tehetné meg az első, példaadó lépést ebben az irányban azzal, hogy elutasítja a telepítést, a többi európai kis ország pedig követhetné, Keleten és Nyugaton egyaránt. Eh­hez persze, politikai akarat szükséges. Ha a politikai erők nem érdekeltek, nem akarják igazán az atomle­szerelést, az sohasem fog bekövetkezni. — Tisztában vagyunk ve­le. hogy az atomfegyverek szintjének csökkentése csak úgy lehetséges, ha a meglevő globális egyen­súlyt megőrizve csökkente­nék mindkét oldalon. Saj­nos. az irányzat éppen el­lenkező. a fokozódó milita- rizálódás érvényesül min­denütt Európától Japánig. Mi ezt az egész folyamatot szeretnénk visszafordítani — azt, hogy a katonai-ipari komplexumok érdekei ér­vényesülnek a népek érde­keivel szemben. Kevesebb fegyvert akarunk a világ­ban és több demokráciát Van éppen elég társadalmi problémánk itt Nyugaton munkanélküliség, a fejlődé világ bajai. Ezekre keilen« összpontosítani az erőfor­rásokat. Mint ahogy a szo­cialista országokban is ép pen elég gazdasági gond var jelenleg, és nem a fegyve rekre kellene költeni.

Next

/
Thumbnails
Contents