Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-29 / 50. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 29., szerda Horváthné Pók Erika: „Kéthavi házasság után kicsit gyorsan jött a be. hivó” Kovács István: „Ha most vonulok be, csak egy szüret esik a katonaidőbe ... ” Kovács Istvánná: „Csak én tudom, mi. lyen nehezen neveltem.” Kinek a fia, kinek a férje, kinek a kedvese Tizennyolc hónap előtt Tizennyolc hónap ... Kimondani, leírni is hosszú, nemhogy átélni — gondolhatná bárki. Főképp az, aki nem ismeri az idei február végi bevonulás előzményeit. A Heves megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság parancsnoka, Kóta Sándor alezredes joggal büszkélkedhet: — Egyetlen olyan kérés sem érkezett hozzánk, hogy valaki nem akar szolgálatot teljesíteni, és mentsük jel. Ezzel szemben nagyon sokan pont azért fordultak hozzánk, hogyha lehet, ne később, hanem már most letöltsék a másfél évet. Ezért a hozzáállásért „cserébe” az újoncok elosztásáért felelősök is bőkezűek, •legalábbis az emberséget illetően. Gondosan ügyeltek arra, hogy a családos fiatalok ne kerüljenek túl messzire otthonuktól. Épp ezért a most bevonulok közül legfeljebb az egyelőre facérok ismerkedhetnek majd a Dunántúl gyakorlótereivel. ★ A hozzátartozók persze — érthetően — még így is aggódnak szeretteikért. Az első napokban még fáj az édesanyának éppen csak felcseperedett fia hiánya, talán az ifjú asszonyka is megkönnyezi, ha távollevő férjére gondol, s a menyasszony is többször forgatja napjában ujján a jegygyűrűjét. Bizonyára így érez majd a vécsi Kovács Istvánná is, aki beszélgetésünk közben nagyon is gyakorlati oldaláról közelíti meg a dolgot. — Keservesen, sok nehézség közepette neveltük fel Istvánt — mondja. — Édesapja ugyanis régóta nagyon beteg. Mégis azt mondom, hadd menjen, jobb ha minél előbb letudja a szolgálatot! Persze, hiányozni fog otthonról az erős, dolgos kéz, s azt is sajnálom, hogy a gazdaságtól, ahol dolgozik most kapott volna háztájit... Közben előkerül a fiú is. — Magam kértem — állítja határozottan —, hogy bevonulhassak. Amíg túl nincs rajta az ember, addig úgy sem érdemes kezdeményezni bármit is. Borász vagyok a Gyöngyös—do- moszlói Állami Gazdaságban, gondolom, a mezőgazdasági munkában sokat segíthetek a katonaságnál is. Megvan a hivatásos jogosítványom, remélem, járművet is kapok. — Kislány? — Menyasszonyom még nincs. Ügy vagyok vele: előbb legyenek meg az anyagiak! A mama helyeslőén bólogat, s egy bölcsességgel toldja meg fia szavait: — Annyi családot tartson az ember, amennyit elbír a pénztárcája ... ! ★ Feltűnően csinos ifjú hölgy integet a sportcsarnok nézőteréről a felsorakozott újoncok felé. „Csak menyasszony lehet!” — gondoljuk a megmegvillanó aranygyűrű láttán. Lássuk csak, hova is — Horváthné Pók Erika vagyok — mutatkozik be, mikor szóra kérjük. — Csányból jöttünk, a férjem az ottani tsz-ben üzemszervező. Az igazat megvallva, váratlanul érkezett a behívó. Alig kéthónapos házasok vagyunk, még az első kiadós veszekedésre se volt időnk. — Akkor most nehéz lesz a fiatalasszony élete ... — Hát, nem könnyű. A jövedelmet illetően, meg főleg nem, én ugyanis még diáklány vagyok, Gyöngyösön tanulok a mezőgazdasági főiskolán. Így mo6t visszakerülök a szüleim terhére. Egyébként megpróbálom könnyen felfogni az egészet: tulajdonképpen egyszerre végzünk! Én másfél év múlva, júliusban kapom meg a diplomát, ö pedig augusztusban szerel le. * A 35 évi szolgálat után nyugalomba vonuló Urbán Gusztáv őrnagy társalgásunk alatt inkább fiát szerető apaként viselkedik. De ugyanez volt észrevehető, almikor az újoncokat köszöntő ünnepségen jelképesen átmegy a fiúnk?! (Fotó: Kőhidi Imre) adta fegyverét fiának, Ró- bertnek. — 1948 végén önként vonultam be Piliscsabára — emlékezik. — Megjártam Pécset, Nagykanizsát, Komáromot, Esztergomot, Ver- pelétet, s majdnem két évtizede szolgálok Egerben'. Tulajdonképpen a fiam is saját maga kérte a bevonulását. Most 21 éves, úgy gondolta, ideje túllenni rajta. — Nem folytatja tehát az apja hivatását? — Robi autóvillamossági szerelő, a Volán 4. számú Vállalatnál dolgozik. Jó szakma, maga választotta, én pedig sosem erőltettem, hogy hivatásos katona legyen. Ezalatt a fiú társaival együtt az újoncokat alakulatukhoz kísérők szavait hallgatja figyelmesen. Sorbán-rendben elindulnak másfél évre szóló új lakhelyükre, s amíg a hozzátartozók ez elé az időszak elé tekintenek várakozóan, addig az ő fejükben titkon már ezek a szavak járnak: tizennyolc hónap után ... Szalay Zoltán Négy csoport a döntőben RocksaRock Lassuló „örö Hétfőn délután megtartották Egerben a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézetben a Diákkabaré-fesztivál második bemutatóját. A zsűri és a közönség elé két csoport lépett: a Szilágyi gimnázium diákjai Spárta ’84 címmel mutatták be produkciójukat, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet tanulói pedig A vizsga napján címmel adtak műsort. Boros Ildikó, a Dobó István Gimnázium tanulója Padi- sák Mihály: Vigyázz, a tanár is harap című írását mondta el. A zsűri döntése szerint a döntőbe az Ady Kollégium, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet, valamint a Szilágyi Erzsébet Gimnázium csoportja jutott; a közönség szavazata alapján pedig a Katonai Kollégium diákjai kerültek tovább. A mozi előtti tömeg nem nagyobb, s az arcokból ítél-1 ve nem is izgató ttabb egy jobb filmre várakozó csoportnál. Csak néhány Móóó- bil kiáltás, no meg a rendezők jelzik: ezú/ttal rockkoncert lesz a Vöcsiben. A programot az egri rockzene szánté egyetlen képviselője a Pótkerék kezdi. A zenekar felállása — immáron sokadszor — isimét új, ám a dalok többsége még az egykori, felnémeti „Rockműhely-korszak- bóF való. A bemelegítő, hangulatcsináló dallamdk után, negyed tízkor - már színpadon a P. Mobil. Donászy Tibor dob, Tunyogi Péter ének, Zeffer András billentyűsök, Sárvári Vilmos gitár. Kékesi László basszusgitár és persze Schuazter Lóránt, a zenekar vezetője. Heavy Medal Tour — hirdették a plakátok. Lőni azonban, mint a Honfoglalás turné egyik állomásának nézői köszönt bennünket... a különbség? Pusztán csak any- nyi, hogy míg a Honfoglalás dalai idestova nyolc esztendeje születtek, addig a Heavy Medal - program már a közelmúlt alkotása. Végül is a Honfoglalást követő bő egy óra alatt válogatást hallhattunk a P. Mobil sokéves terméséből, hisz elhangzik a legelső Mobil kislemez egyik dala, a Menj tovább, az indulóként is emlegetett Rocktó- ber, a lemezre ezidáig nem került régi számok közül a Nem változol semmit, a Po- kolbatartó vonat, no és persze. a két nagylemez sikerdalai : a Mobilizmótol a Varjúdalig, az Aranyásó szakkörtől a Méta Imán iáig. A hangulat forrónak aligha nevezhető. A szépszámú rendezőgárdának sem akad dolga, hisz csak néhányan nem látják be, hogy ma este „ülőkoncert”-re jöttek Ö6sze. A zenekarvezető ugyan magasba emeli a P. Mobil aranylemezét, de ennél nagyobb show-t aztán mór nemigen láthatunk. Pedig Lóri mindig is nagy egyéniségnek, elsőrangú show- mann-nak számított, ám most inkább csak konfe- ransz és másodénekes. Ráadásszám nélkül azért persze, nem ússzék meg. Elhangzik az Örökmozgó, aztán vége... Juhász Mihály Népújság-stúdió AZ IDEI ÉVTŐL: Minden február a szenvedélybetegségek elleni küzdelem hónapja „Emelkedik a fiatalkorúak körében a neuró- zisos megbetegedések aránya, nő az Öngyilkosságok és öngyilkossági kísérletek száma ... emelkedik az alkoholfogyasztás, terjednek a — sokszor tragikus következményekkel járó .— egészségkárosító szokások, a kábítószerhelyettesítő szerek.” (Tudósítónktól:) (KISZ-értesítő, 1983/2. sz.) Egy idő óta a legkülönbözőbb fórumokon hangzanak el — s egyre sűrűbben — az idézetthez hasonló megállapítások a fiatalok veszélyeztetettségéről. A- „kozmetikázás” már nem segít, csak növeli a bajt. Az egymásra mutogatósdit nem lehet, de nem is szabad tovább folytatni. A megoldás a társadalmi összefogás. Ezt hirdette meg a Magyar Vöröskereszt VI. kongresszusa is: küzdelmet a káros szenvedélyek ellen. Tény, hogy a káros szokások kialakulása a 11—17 éves korra esik. A serdülés önmagában is kritikus időszak az emberi személyiség fejlődésében, az egészségkárosító külső hatásokkal együtt pedig az egyénre és társadalomra nézve egyaránt súlyos problémáikhoz vezet. Ez indokolja, hogy az ifjúság egészségnevelésére kell most a figyelmet összpontosítani. Ezért 1984-től a februári hónapot a szenvedélybetegségek elleni küzdelem hónapjává nyilvánították. Simon Jánosné, a Magyar Vöröskereszt országos vezetőségének munkatársa érdeklődésünkre elmondta, hogy kezdeményezésüket kísérlet előzte meg. Tavaly az ország négy területói: Veszprém, Komárom, Pest és Nógrád megyében mérték fel, hogy milyen ismeretekkel rendelkeznek a gyere-, kék és szüleik az egészségre káros szenvedélyekről. A kapott eredmény lehangoló volt. A szipózásról, illetve a hallucináció t keltő szerek használatáról a szülők jelentős része nem is hallott. Az ifjúsági felelősök és a pedagógusok elmondták, hogy míg a fiatalok dohányzása és italozása könnyen észrevehető, addig a szipó- zás jelei sokkal nehezebben ismerhetők feL A kísérlet rácáfolt arra az előítéletre, hogy a fiatalok „narkotizá- lása” tipikusan városi jelenség. Sajnos, ma mór faluhelyen sem ritka. IA Vöröskereszt rájött, hogy a baj felismerése után a gyerekek leszaktatása káros szenvedélyeikről, csupán tüneti kezelés. A kiváltó okokat kell megkeresni, csak így remélhetünk javulást az ijesztő statisztikáikban. Tudatosítani kell végre magunkban, hogy a szóbeli nevelés nem eredményes, hogy példánk akkor is hat, amikor nem akarjuk vagy nem törődünk vele. A „bort iszunk és vizet prédikálunk” kétku- lacsos magatartási modellje vezető oda, hogy „a gyerekek nem azt teszik, amit a felnőttek mondanak nekik, hanem inkább olyasmit, amit a felnőtteknél látnak, cselekedni.” A megelőzésen van a fő hangsúly. Ehhez pedig ismeretekre van szükség. Fontos a szőlők, az egészségügyi dolgozók, a pedagógusok és Vöröskereszt-aktivisták szoros együttműködése. Azoknál1 a fiataloknál, akiknél már elkésett a figyelmeztető szó, akik önhibájukon kívül jutottak el az egészségüket veszélyeztető káros élvezetekig, a leszok- tatás mellett meg kell kísérelni visszanyerni bizalmukat ! A bizalom alapja csakis példás felnőtt életvitel lehet. Ne feledjük: „Ha nincs kit szeretni, nincs is kiért betartani a szabályokat.” Ilosvai Ferenc Gyöngyösi kollégisták versengése Az elmúlt héten, csütörtökön, a 214-es Szakmunkás- képző Intézet adott otthont a Mátra aljai város kollégistáinak, ahol színes produkcióikkal mutatkoztak be a diáktársak népes tábora, a pedagógusok, valamint a zsűri előtt. A bírák döntése alapján a megyei seregszemlére továbbjutott a mátrafüredi kollégisták fiú tánckara, az alföldi csikós táncjáték előadásával, a József Attila Kollégium diákjai, ők cigánydalokat énekeltek, valamint a mátrafürediek irodalmi színpada. A Mátra alján lakó diákokat képviseli még a mátrafüredi kollégium fiú tanulóinak, a József Attila Kollégium lányaival közösen előadott néptáncprodukciója, ennek címe: A molnártánc. (hörcsög) összeállította: Németi Zsuzsa