Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
4. KÖZMŰVEL NÉPÚJSÁG, 1984. február 21., kedd A KÉPERNYŐ ELŐTT _______________ I rodalmi barangolás A múltidézés mindig érdekes és tanulságos, bármi, lyen megközelítésből történjék is. Érthető, hiszen életre kelnek rég holt eleink, bepillanthatunk sorsunk fordulóiba, megérthetjük cselekedeteik mozgatórúgóit. Így aztán nem csoda, hogy sokan érdeklődéssel várták azt a három részes produkciót, amely irodalmi barangolásra hívott minket, elkalauzolva az egykori híres, nevezetes helyekre, azokba az épületekbe, ahol találkoztak, illetve alkottak. A fővárosi séta ötlete Farkas Katalin szerkesztő leleményességét, ismeretterjesztői hangoltságát dicséri. Nem volt könnyű dolga, hiszen a török országlásáig nyúlt vissza, s eljutott egészen a második világháborút megelőző időszakig. Idézte — többek között — Antionio Bonfinit, Szerémi Györgyöt, Gvadányi Józsefet, Krúdy Gyulát, Petőfi Sándort, Mikszáth Kálmánt, Vajda Jánost, Gyulai Pált, Arany Jánost, Szép Ernőt, Kassák Lajost, Kosztolányi Dezsőt, Illyés Gyulát. Nem kis nehézséget okozhatott a válogatás, a helyes arányok meglelése, s a képi és a szóbeli megnyilatkozás harmóniájának megteremtése. Az első feladattal maradéktalanul megbirkózott, ugyanis majd mindig a leglényegesebbet emelte ki; a másik két penzumot azonban nem oldotta meg hiánytalanul. Néhol túlságosan bőbeszédű volt — például a ZelJc-portréfilm esetében —, olykor viszont indokolatlan szűkszavúságával okozott csalódást. Becsy Zoltán operatőr és Babiczky László rendező szerencsére arra törekedett, hogy poétikus, lírai hangvétellel semlegesítse ezeket a bakikat. Vállalkozásuk nem mindig járt sikerrel, ám az érzékletesen megkomponált felvételek kellemes percekkel ajándékoztak meg mindannyiunkat. Ezt tették az egykori írók, költők is, ízelítőt adva tehetségükből, markáns, egyéni értékeikből. Ha mindehhez mívesebben, igényesebben megformált összekötő szöveg ötvöződik, akkor még emlékezetesebb lett volna ez az egyébként így is hasznos, szükséges és sajátos múltbeli portyázgatás, amely mindenképpen folytatást kíván. Nemcsak Budapesten, hanem vidéken is ... (pécsi) A „Bősendorfer” Azt Karinthy Ferenc egy- felvonásosáról — főként sikere, színpadi élete folytán — meg lehetett volna jósolni, hogy ezt a lélek- és hangtani ötletsorozatot majd valaki zenei formában is feldolgozza. Az ilyen művek csak az alkalomra, megfelelő hangoltságú szerzőre várnak! Most Hidas Frigyes nyúlt az irodalmi anyaghoz avatott kézzel. Egy sor kérdés merül fel egy ilyen megzenésítés kapcsán: hogyan hatnak majd a jellemek, a paródiák, amelyek egy szikár, írói alapötlet sokágú feldolgozásából, érdeklődéséből származnak? Mit hall ki a megjátszott figurákból a zeneszerző? Hogyan fogja fel az unatkozó ötletgazdának kiszolgál-' tatott özvegyet Hidas Frigyes? Egyáltalán: az alapötlet és a két szereplő magatartása között hogyan alakul ki majd a zenében az a párharc, amelyben az egyik jellem már az első pillanatban vesztésre áll ? Ha most azt mondjuk, hogy a zenei átfogalmazás több irányban is markánsabbá sikerülhetett volna, nem a kákán keresünk csomót. Lírai maradt ez az egyfelvonásos! Az özvegy csak védekezik, a mozzanatok nem erősítenek fel tragédiáig. A vevőt Gáti István alakította. Vámos László rendező szerint úgy él ez a figura, ahogyan azt prózájában Karinthy Ferenc elképzelte. A zene azonban nem adja a lehetőségeket a párbeszédek folytatására, mint a prózai játék köziben, a szöveg, az indokolt mozgás gesztikulálás együtt. A férfi tolakodását a türelmes, szívbeteg asszony szelídsége nem úgy küzdi le a zenében, mint ahogyan azt mi elvárnánk. Rokonszenvünk az asszonyé! De Barlay Zsuzsa a törékeny áldozatot csak félig emelte előttünk magasba. S talán kellett volna még egy arckifejezés a játék végén, a tragédia felismerésének valamilyen zenei, vagy képbeli fintora a vevőnél, hogy a néző megengesztelődve elmélkedhessen tovább. Mert ez is célja egy ilyen játéknak. (farkas) Diákszínház Zalaegerszegen Diákszínház alakult Zalaegerszegen. A „társulat” a Zrínyi és Ságvári Gimnázium, a Deák Szakközépiskola, a Martos Flóra leánykollégium, a 407. számú Ipari Szakmunkásképző diákjaiból, valamint a Városi Művelődési Központ csoportjainak tagjaiból szerveződött. A tanintézetekben eddig elszigetelten tevékenykedő, továbbképzési és bemutatkozási gondokkal küzdő csoportok ezután rendszeresen találkoznak, szorosan együttműködnek. Az összejövetelek nemcsak tapasztalatcserére adnak módot, hanem azokon — kidolgozott tematika szerint — a beszéd- és mozgáskultúra, valamint a színészmesterség alapjait, tudnivalóit is elsajátíthatják a fiatalok. Patrónusuk, a Városi Művelődési Központ Zalaegerszegen, illetve a környező községekben teremt számukra fellépési lehetőséget. A kezdeményezést támogatja a helyi Hevesi Sándor Színház is: képzésükbe is bekapcsolódik és a próbáin is szívesen látja a színjátszó diákokat. (MTI) Oscar-díjra jelölték Az amerikai Filmakadémia — 3000 tagjának jelölése alapján — Oscar-díjra javasolta Gyöngyössy Imre — Kábái Barna „Jób lázadása” című filmjét. Az NSZK— magyar koprodukcióban készült alkotás az öt legjobb nem angol nyelvű film közé került. A film főszereplői: Zenthe Ferenc — aki ezért az alakításért nemrégiben elnyerte a magyar filmkritikusok díját — és Temessy Hédi. Az operatőr Szabó Gábor volt. Háttérben a politika? Új filmek a mozikban Gyakran hallani egyesektől, hogy nem szeretik a filmben a politikát. De létezik-e teljesen politikamentes film? Hisz a bevallottan politikus alkotások mellett a társadalmi háttér valós vagy hazug bemutatásával, a hangsúlyok megválasztásával, bizonyos eszmék kifejezésével, magával az elbeszélt történettel a „politikamentes” filmek is politizálnak, kife- iezik alkotóik gondolkodását, állásfoglalását. A februári moziműsoron szereplő alkotások között találunk ilyeneket is, de bevallottan politikai töltetű filmeket is. Juan Antonio Bardem, az Isten hozta, Mr. Marshall, az Egy kerékpáros halála, a Bosszú világhírű spanyol rendezője kétrészes bolgár filmet készített — szovjet és NDK közreműködéssel — Figyelmeztetés címmel. Hőse Georgi Dimitrov, a cselekmény középpontjában a híres lipcsei per áll, amelyben a kommunista Dimitrov a vádlottak padjáról a vádakat visszafordítva leleplezte a náci összeesküvést. Miért fordult a neves rendező ehhez az ötven évvel ezelőtti eseményhez? „A filmkészítést egyfajta informálásnak, a valóság egyik bizonyítékának, ideológiai fegyvernek tartom, amellyel segíteni tudjuk az embereket, hogy helyes álláspontot alakítsanak ki az eseményekről — mondja a rendező. — Ez érvényes a Figyelmeztetésre is. A cím eleget mond. Figyelmeztetés a reakcióra, a fasizmusra és a terrorizmusra. Nem tarthatjuk távol gyárul is megjelent. Ezzel a címmel mutatják be a mozik a belőle készült NDK film- változatot, amelyet Frank Beyer rendezett. Egy 19 éves Wehrmach t-katonáról, Mark Niebuihrról szól, akit 1945 októberében kiemelnek a hadifoglyok közül, mert egy lány meggyilkolásával gyanúsítják. Egy, a fiúnál alig idősebb lengyel tiszt vizsgálja az ügyet. A cselekmény két síkja: a nyomozó lelki- ismeretes munkával tisztázza a vádlott ártatlanságát. Niebuhr pedig saját honfitársaival egy cellában, általuk döbben rá a fasizmus, a fasiszták rémtetteire. Henri Verneuil Ezermillió dollár című francia krimijének hőse egy újságíró, aki korrupciót leplez le, de ahogy a szálakat követi, a II. világháború eseményeihez jut vissza. A mai bűnügy és a négy évtizeddel ezelőtti politikai események egymáshoz kapcsolódnak. És végül: mennyire politikai film a svéd Tuija-Maija Niskanen Búcsúja? Annyira, hogy hősnőjének, Valerie- nek egészen más elképzelései vannak az életről, mint középosztálybeli világának. Valerie a felvilágosodásért és a függetlenné válásért küzd — ahogy ezt a rendezőnő egy nyilatkozatában hangsúlyozta. Krimi, kalandfilm, vígjáték, történelmi film, dráma a műfaji meghatározása a felsorolt alkotásoknak. A legkülönbözőbb témájú, nemzetiségű, helyszínű és korban játszódó történetek, amelyek így vagy úgy, de politizálnak. (erdős) Bardem rendez Anny Duperey, az Ezermillió dollár egyik főszereplője magunkat a világeseményektől ...” A Spagetti-ház olasz bűnügyi vígjáték, amely egy 1975-ben Londonban történt eseményen alapul: három fegyveres betört egy olasz étterembe, és túszul ejtette a pincérek egy csoportját. A 'két csoport megbarátkozik egymással, az igazi „megszállást” a rendőrök, a tömegtájékoztatás eszközei és a kormány hajtja végre. Az akció kudarcot vall, a főnököt 21 évre ítélik, de egy új barátra tett szert az együk pincér személyében, aikit Nino Manfredi alakít. Hermann Kant Futásod véget ér című regénye maPasztell és a képtablók Pasztell Elek cím- és csataképfestő egy kis pirosat vitt föl a vászonra, majd lendületes léptékkel visszahátrált. Szemét összehúzta, kezét beletörölte a köpenyébe és elmerengve töprengett azon, hogy végre valami nagyot alkot. A beszűrődő késő délutáni napfény megvillant a mester őszülő szakállán és termé- ! szetesen fényt vetett a Műre is. Igen, ez az igazi — gondolta Pasztell Elek. Balról a császári csapatok sorakoztak a fenyőerdő tövében, jobbról pedig a síkságról hömpölygőit a huszárok rohama. A mester elégedetten csippentett a szemével, majd újra odalépett a festményhez és igazgatott valamit az egyik lovas ruházatán. Szinte észre sem vette, amikor Ráspoly Jenő bádogos és vízvezetékszerelő belopakodott a műterembe. Csak a szerelő bizonytalan krákogására vett tudomást a mindenbe belefogó szakemberről. S hirtelenjében nem is tudta, hogy mi lelte Ráspolyt, hiszen sohasem tartozott a kifejezett műpártolók körébe. — Halott-e a művész úr a képlopásokról — kezdte bizonytalanul Ráspoly. Pasztell Elek fölényesen legyintett. Hiszen nemcsak a képlopásokról hallott ő, hanem mindenről értesült és értesül, ami a tágabb és szűkebb világban történik. S erre idejön ez a féleszű bádogos, és őt kérdezi, hogy éppen a képlopásokról hullott-e. — Mert tudja, művész úr — motyogta Ráspoly, mos-f tanában ez valami divat kezd lenni. — Micsoda .— kérdezte a festő. —• Hát ez a képlopás... Egy kicsit hallgattak, majd a festő megkérdezte a bádogost: — Nos, hogy tetszik a mű, Ráspoly úr? Na, nem mintha kíváncsi lett volna a bádogos véleményére, de hát a társalgáson lendíteni kellett valamit. — Hát nem rossz, kérem, nem rossz. Azok a kutyák, ahogy szaladnak... Pasztell Elekbe mintha a villám csapott volna bele. Ez a féleszű kutyáknak nézi a száguldó paripákat. — Nos, mivel szolgáltatok? — kérdezte ridegen. — Tudja, mester, ezek a képrablások foglalkoztatnak engem. Ezért jöttem. .. — De hát mi közöm van nekem a képlopásokhoz jóember? — kérdezte ingerülten a mester. — Hát, művész úrnak semmi. Csakhogy a művész úrét is ellophatják, nem igaz? — csillant fel Ráspoly szeme. — Hát, a művész úrnak lophatják — legyintett fásultan Pasztell Elek, ráhagyva Ráspolyra. — De nem akkor... — emelte föl figyelmeztetően a mutatóujját a bádogos — ... ha van Ráspoly-féle védelmi készüléke. Mert tudja én feltaláltam egyet. Pasztell Elek, idősödő korához képest rugalmasan cselekedett. Megragadta bal kezével a mester kezeslábasának a gallérját, jobbal a kabátujját, s lábának egy lendületes taszításával kí- vüljuttatta az ajtón. — Kell ezeknek feltalálás. .. — kesergett a házmesternek Ráspoly. Felőlem aztán ellophatják az egész kollekciót. — Hol él maga, ember? — hajolt közel a házmester a bádogoshoz. Ettől? A múltkor a boltban felejtette az egyik képét. És mi történt? Egy félóra múlva visszahozták neki. Kaposi Levente Készül az Operaház A Werther bemutatójára Üjabb dalművel gyarapodik a Magyar Állami Operaház repertoárja: március 3-án és 5-én kettős szerep- osztásban mutatják be az Erkel Színházban Massenet- Werther című operáját. A premier egyben magyarországi bemutató lesz, hiszen a kompozíció dallama eddig még nem csendült fel magyar színházban. A magyarországi bemutatón Werthert Kelen Péter, illetve Bándi János, Char- lotte-t Takács Klára és Takács Tamara. Albertet Gáti István és Póka Balázs énekli. A rendező Mikó András; a premier karmestere Kóródi András lesz. (MTI) ■■■
