Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
10. NÉPÚJSÁG, 1984. február 18., szombat pmwMnii Jao Kuang kínai külügyminiszter-helyettes (jobbra) és Sir Percy Cradock brit nagykövet a hatodik tárgyalási forduló kezdetén Hongkong látképe a (Fotó: iMTI Külföldi Képkikötőből szolgálat — KS) BRIT ENGEDMÉNYEK? Hongkongi kötélhúzás történelmi mélypontjára zuhant a hongkongi dollár. Menekülő milliók? Fontos döntést szivárogtatott ki nemrég a Sunday Times. A londoni napilap olyan értesüléseket szellőztetett, miszerint Thatcher kormányfő „elvileg” beleegyezett abba, hogy 1997 után a Kínai Népköztársaság teljes mértékben átvegye a Honkong feletti felségjogokat. Tárgyalások — titoktartással Hivatalos forrásból természetesen semmilyen formában nem erősítették meg a hírt. Sőt, a távol-keleti koronagyarmat sorsáról a brit—kínai tárgyalások továbbra is a lehető legnagyobb titoktartás mellett folynak. A delegációk újabban havi rendszerességgel tartott, rutinszerű kétnapos megbeszéléseiről általában csak annyit közölnek a sajtó képviselőivel, hogy azok „hasznosak és konstruktívak” voltak. Szakértők szerint azonban a két fél nézetei változatlanul meglehetősen távol esnek egymástól. Erre utalt egy tavaly novemberi pekingi figyelmeztetés is, amely kilátásba helyezte: ha a kétoldalú tárgyalássorozat 1984. szeptemberéig nem hoz számára elfogadható megoldást, akkor Kína egyoldalúan be fogja jelenteni az 5,5 milliós városállam jövőjéről kialakított saját elhatározását. Ezért érdekes különösen a Sunday Times leleplező cikke, mivel — amennyiben persze igaz — a brit miniszterelnök asszony említett jelentős engedménye frontáttörést hozhat az immár második éve tartó diplomáciai csatározásban. Jelzi egyben azt is, hogy London pozíciója e kötélhúzásban nem valami fényes; érdekei érvényesítésére meglehetősen korlátozott eszközökkel rendelkezik. Ráadásul — a falklandi vitával ellentétben — még a nemzetközi jogra sem hivatkozhat. Hiszen azt Angliában sem vitatják: a Hongkong kilenctizedét kitevő úgynevezett „Üj területek” bérleti joga — amelyet a múlt század végén a császári Kínától szereztek meg — 13 esztendő múlva, pontosabban 1997. június 1-én lejár. Az elvileg brit tulajdoniban maradó, annak idején szerződésileg „örök időkre átadott” alig száz négyzetkilométeres rész önállóan viszont gazdaságilag nyilvánvalóan nem életképes. Más kérdés, hogy Peking e maradékra nézve sem ismeri el Nagy-Britannia felségjogát és számtalanszor leszögezte: ragaszkodik az egész területhez és nem éri be kevesebbel az igazi szuverenitás vissza- szervezésénél. Nem csupán „zászlócseréről” van tehát szó, hanem az adminisztratív, katonai, valutáris és diplomáciai ügyek teljes átvételéről. ígéretek és veszélyek Más kérdésekben viszont Peking is lát lehetőséget kompromisszumok kialakítására. Magasrangú kínai politikusok többször is kilátásba helyezték, hogy az anyaországhoz visszacsatolt Hongkong megőrizheti gazdasági-társadalmi berendezkedését (vagyis kapitalista rendszerét) és egyfajta különleges közigazgatási övezetként kezelnék. A politikai ellenőrzést egy kínai kormányzó biztosítaná. de megmaradna az eddigi jogi és bírósági felépítmény. Nem államosítanák a külföldi tőkeérdekeltségeket sem. ösz- s Befoglalva: nagyjából az „egy Kína, két rendszer” elv alapján képzelik el Hongkong jövőjét, csaknem ugyanúgy, ahogy a Tajvannal történő újraegyesítést tervezik. (Sőt, Tajpejnek még az önálló hadsereg fenntartását is felajánlották!) A viszonylag rugalmas pekingi álláspont magyarázata — Tajvan befolyásolása mellett — Hongkong gazdasági-kereskedelmi jelentőségében rejlik. Azt a szerepet ugyanis, amelyet a távol-keleti városállam hosz- szabb ideje játszik a nemzetközi pénzügyek terén, Kína nem akarja veszélyeztetni, már csak azért sem, mert az számára is káros lenne. A 'politikai bizonytalanság már így is kiváltott némi pánikot: csökkent a gazdasági fejlődés évtizedekig kimagasló növekedési üteme, megingott a tőzsde és a hagyományosan virágzó ingatlanpiac, s tavaly S van még egy ritkábban említett, kihatásában talán még fel sem mért veszély: a hongkongi lakosság reagálása. A koronagyarmat népessége növekvő mértékben úgy érzi, hogy tulajdonképpen a feje fölött tárgyalnak, vagyis a megbeszélések jelenlegi szakaszában egyáltalán nem szólhatnak bele közvetlenül sorsuk alakulásába. Márpedig — említettük — 5,5 millió emberről van szó, akiknek tekintélyes része egyelőre tart a Kínához való visszacsatolástól és a mostani állapotok lehetőség szerinti megőrzésére törekedne. Mások viszont már most pesszimistábban látják a helyzetet. Baljós jelként a kivándorolni szándékozók vízumkérelmei töltik meg a kiszemelt célországok nagykövetségein a dossziékat. Hírek szerint szabályos feketepiaca alakult ki az adott esetben távozást biztosító útiokmányoknak, például egyes közép-amerikai országok által kiadott letelepedési engedélyeknek. Különösen a tehetősebb vállalkozók és az értelmiségiek körében nőtt meg a bizonytalanság. Hiába rendelkeznek ugyanis sok százezren brit útlevéllel, ha az — immár több, mint két évtizede — nem jogosítja fel tulajdonosát arra, hogy Nagy- Britanniába átköltözhessen. Aki tehát nem akarja a menekültek kétes kilátásait választani, ki kell várnia, hogy milyen megállapodásra sikerül jutnia Pekingnek és Londonnak. Szegő Gábor Mexikóban a turista becses portéka Az acapulcói strandokon, a pálmafák alatt hűsölő turistáknak napszemüveget áruló, mezítlábas kisfiú nem tudja, hogy ő is része annak a mexikói kormány, programnak, amelyet az ora. szég komoly gondokkal küzdő gazdaságának gyógyítására hirdettek meg. A mexikói idegenforgalmi minisztérium a múlt évben kampányt indított, amelynek célja, hogy minél több. elsősorban dollárban fizető külföldi turistát csalogassanak a közép-amerikai országba. A program előírja új szállodák építését, sok régi felújítását, de bevonja a kampányba az utcai árusokat és mindenkit, aki kapcsolatban áll az iparággal. A Világbank és az Amerikaiközi Fejlesztési Bank 1983- tan összesen 116 millió dollár kölcsönt folyósított Mexikónak az atlanti-, illetve a csendes-óceáni partvidék üdülőinek újjávarázsolására. Ma Mexikó az amerikai utazási irodák számára az „évszázad üzlete”, hiszen míg 1982_ben 70 peso ért egy dollárt, addig 1983-ban az átváltási arány már 163 volt az egyhez. Egy szállodai szoba éjszakánként 15 dollárba kerül. A valóban egzotikus körülmények között pihenni vágyók fele akkora dollár-összegért üdülhetnek itt, mint 1982-ben. A cipőtisztító, szemüveget árusító gyerekek, a ruhákat áruló indián asszonyok és a vitorlás, búvár és halászprogramokra jegyet eladók kulcsszerepet játszanak az idegenforgalom fellendítésében. ők természetesen a kenyérre valót keresik így, de nélkülük lehetetlen lenne idecsalogatni az egzotikumra vágyókat. Statisztikai adatok szerint 1983-ban legalább 4,5 millió külföldi vette igénybe a mexikói üdülési lehetősége, két. ami 1,1 milliárd dollár bevételt jelentett az államkasszának. A most megindított kampánytól azt várják, hogy enyhítsen Mexikó súlyos gazdasági gondjain, többek között a foglalkoztatottság terén meglévő problémákon. Mexikóban 714 ezer munkahely függ a turizmustól, amely az olaj után a közép-amerikai állam második legfontosabb bevételi forrása. Az ország 23 millió főnyi munkaképes lakosságának 40 százaléka munka nélkül van, illetve hiányosan foglalkoztatott. Minden új szállodai szobával két újabb munkahely létesül. A fellendítési kampány keretében 645 ezer dollárt fordítanak Acapulco felújítására. Sok ottani létesítmény kizárólag a külföldi turisták szórakoztatásáról gondoskodik, de ma már igyekeznek a hazai látogatók igényeit is kielégíteni. Két évvel ezelőtt, a peso erőltetett felértékelésekor sok tehetős mexikói utazott vaká, ciózni Floridába, vagy hétvégi bevásárló körútra Texasba. A turista becses portéka — hirdeti a mexikói rádió, amely a múlt évben többféle műsorban is arra okította a helybélieket, hogy legyenek kedvesek a külföldiekhez, mivel ők a mexikói gazdaság fellendítésének fórrá, sai. Űj-zélandi birkahús iráni kőolajért cserél gazdát, jugoszláv textíliáért amerikai repülőgépeket adnak — a nemzetközi pénzügyi válság éleződésével a világkereskedelemben mind megszokottabbá váltak ezek a készpénzkímélő, közvetlen „cserebere” üzletek. Szakértők becslései szerint a világkereskedelembe kerülő áruknak ma már 20—40 százaléka készpénz nélkül cserélődik. Bár a pontos mennyiség éppen e külkereskedés jellege miatt megállapíthatatlan, az mindenesetre bizonyos: az „ellenüzletek” a recesszió idején meggátolták, hogy a világkereskedelem még mélyebbre zuhanjon. Az áru-áruért csere, más néven a barter, vagy a kompenzáció lehetővé tette a súlyos adóssággondokkal küszködő fejlődő országoknak, hogy kemény valuta hiányában mégse kelljen teljesen leállítaniuk a gépek, az élelmiszerek behozatalát. Több szocialista országot segítettek abban, hogy a külkereskedelmi mérlegben helyrebillentsék a kivitel és a behozatal megbomlott egyensúlyát, a tőkés cégeknek pedig egyáltalán módot adott az értékesítésre. Az elmúlt években kőolajat, de még korszerű beruházási javakat sem lehetett gond nélkül értékesíteni, így végül Irán sem járhatott rosz- szul, amikor kőolaját román csirkére váltotta. Vezető japán és amerikai cégek találtak piacot gépkocsijuk, szerszámgépük számára kolumbiai kávé vagy ausztráliai marhahús átvétele fejében. A szabadkereskedelem elszánt hívei nem értenek egyet e „kőhorszaki, baltáért kecskebőr’’ üzleteléssel. Emile Mi lehet az igazi oka annak, hogy Gert Bastian, a nyugatnémet hadsereg nyugalmazott tábornoka, a zöldek egyik ismert személyisége, először kilépett pártja parlamenti frakciójából, majd néhány nappal később Petra Kellyvel együtt elhagyta a „krefeldi felhívás” néven ismert háború- és fegyverkezésellenes tömeg- mozgalmat? A valódi okok feltárását megnehezíti, hogy maguk az érdekeltek elhatározásuk in doklásakor főként másodlagos jelenségeket neveztek meg, így a párton belüli végnélküli vitázást, a parlamenti frakció belső mun. kájának rossz struktúráját és azt, hogy a zöldek eredeti elképzelése szerint két év után ki kellene cserélni a párt parlamenti képviselőit. Ezek az indokok inkább csak Bastianék személyes kifáradását magyarázzák, amely kimerülés egyébként pillanatnyilag az egész fiatal mozgalomra jellemző. Bastian és a frakció társelnöke, Kelly, látványos lé, péseinek tényleges mozgató- rúgóit máshol kell keresni. Nevezetesen az NSZK politikai életének balszámyához tartozó erőkhöz, a kommunistákhoz és a szociáldemok rátákhoz fűződő viszony megítélésében. A két politikus — aki egyébként a rakétatelepítés ellen ötmillió aláírást ösz- szegyűjtő „krefeldi felhívás” megfogalmazói között volt —, most úgy ítéli meg, hogy mind a krefeldi mozgalomvan Lennep, a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) elnöke attól tart, hogy a kompenzációs üzletek felborítják a kereskedelmet, torzítják az árképzést, csökkentik a vevő és eladó közti üzleti rugalmasságot. Az üzlet virágzik, az ilyen elvi kifogások ellenére is, nyilván azért, mert kifizetődő. Ezért is élnek vele olyan neves amerikai cégek, mint a Northrop, a General Dynamic, vagy a Rockwell International. A csereüzletek hívei azzal is érvelnek, hogy torzítás- mentes szabadkereskedelem már régóta nem létezik, olyan sokféle a kereskedelmi korlátozás — amelyeket éppen az amerikai vagy közös piaci vállalatok kezdeményezésére rendelnek el a kormányok. Éppen a világkereskedelem stagnálásával párhuzamosan emelt kereskedelmi akadályok azok, amelyek a külkereskedelmi és pénzügyi egyensúlyukat megőrizni szándékozó országokat a csereüzlet gyakorlatára készteti. A sokat bírált csereüzlet ezenfelül a korszerűbb együttműködési formák alapjául szolgálhat. Több szocialista ország úgy igyekszik a dollárbevételek növeléséhez fűződő érdekeit az export jövedelmezőségi követelményével összhangba hozni, hogy tartósabb termelési kooperációban adja el gyártmányait. A termelési kooperáció kiszélesíti az árut- áruért cserét: megalapozza a technika és a késztermék eladója között a licensz és a gépek beszerzésétől a dolgozók betanításán, a minőségellenőrzésen keresztül a közös értékesítésig terjedő, hosszú távra szóló együttműködést. Marton János ban, mind a zöld pártban túlságosan megerősödött a baloldaliak, a szocialisták és esetenként a kommunisták befolyása. Szavaik szerint az NSZK békemozgalma „félszeművé” vált, kizárólag az Egyesült Államokat teszi felelőssé a fegyverkezési verseny kiéleződéséért. A zöldeknél folyó heves viták másik csomópontja: hogyan biztosíthatja a párt 1987. után is politikai létét, s ezzel összefüggésben, hogyan viszonyuljon az SPD- hez? A zöldek centrumához és jobboldalához tartozó erők — s ide sorolható Gerd Bastian is — ki akarnak tartani a „középutas” politika mellett és határozottan ellenzik, hogy a párt végig járja a társadalmi kő rülmények által diktált, balra mutató fejlődési útját. Az NSZK polgári erői és lapjai leplezetlen elégedettséggel fogadják a zöldek széthúzását. Érthetően, hiszen a zöldek kétmillió vá_ lasztója potenciálisan a baloldal táborát erősíthetné. S ha a zöldeknek nem sikerül megállítaniuk gyengülésüket, akkor a jobboldali polgári koalíció újabb tám_ pillért nyerne hosszú távra tervezett hatalmon maradásához. összeállította: Pilisy Elemér 1 FELVÉTELRE KERES A — gépi forgácsoló szakmunkásokat, — géplakatosokat, — férfi- és női betanított gépmunkásokat. A gépi forgácsoló szakmunkások kereseti lehetősége a teljesítménytől függően, túlórával 12 000,— Ft-ig. Vidéki férfiak részére munkásszállást biztosítunk. CSEPEL AUTÓGYÁR 3.sz Gyára EGER Kistótyai vi. 2. Jelentkezni lehet a gyár üzemgazdasági osztályán munkanapokon 7.00 órától 15.00 óráig. A gyár megközelíthető a 4, 5, 6 helyi, illetve az andomak- tályai, makiári autóbuszokkal. Az Egri Dohánygyár három műszakos munkaterületre //• női dolgozókat keres Az Ipari Szakmai Továbbképző Intézet (ISZTI) és a GTE Egri Szervezete FELS0FOKŰ üZEMSZERVEZŐ TANFOLYAMOT indít — kellő számú jelentkezés esetén — Egerben, a Technika Házában, 1984 tavaszán. A tanfolyam 3 féléves, sikeres vizsga esetén, oklevelet ad. Heti két foglalkozást tervezünk, tanfolyamdíj, ‘ kb. 12 000,— Ft/fő. Érdeklődni lehet: Hidas Balázs, oktatási titkárnál, Csepel Autógyár, Pf.: 61., ill. 11-844 telefonon, február 20-ig. Éretlen zöldek? Birkahús olajért