Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 15., szerda VETÉLKEDŐ, TANULSÁGOKKAL Esztergályos ipari tanulók megyei versenye Lőcsei Tibor, az országos döntőbe jutott versenyző (fotó: Vígh József) A Heves megyei tanács művelődési osztálya és a KISZ szervezésében harmadéves esztergályos ipari tanulók megyei versenyét rendezték meg az egri Finom- szerelvénygyár tanműhelyében és oktatókabinetjében. Selyp, Gyöngyös, Hatvan és Eger versenyzői, a házi vetélkedők első helyezettjei, elméleti, politikai és szakmai-gyakorlati felkészültségükről adtak tanúbizonyságot. Minden résztvevő azonos géptípuson, azonos feltételek biztosítása mellett látott munkához. A gyakorlati feladat összetett, bonyolult műveletek elvégzéséből tevődött össze. A versenybizottság értékelése alapján első lett Lőcsei Tibor a Csepel Autógyár egri gyáregységéből, aki március végén megyénk esztergályos ipari tanulóinak képviseletében az országos döntőbe jutott. Második helyen végzett ugyancsak a Csepel Autógyárból Kovács János. Veréb Ferenc harmadik, Sike Csaba negyedik lett, mindketten finomsze- relvénygyáriak. Bojtos Sándor, a 212. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet tanára, forgácsoló szakfelügyelő, az eredmény- hirdetéskor szólt az előkészítő-versenyek tapasztalatairól: — Sajnos, az elődöntők résztvevőinek csak a fele ütötte meg a mércét! Ez az arány bizony elgondolkoztató, mert az esztergályos szakma állandóan fejlődik, magasabbak a szakmai követelmények, évről évre emelkedik a versenyek szintje, ugyanakkor a benevezettek nem ilyen arányban bizonyítanak. Simon Imre Kommunikábilis Nem értem ezt a szót. Gálka, a menyasszonyom így magyarázza: „Az, aki — még mielőtt tudná a partnere nevét — rendelkezik a tege- ződésre való áttérés és a közös beszédtéma megtalálásának képességével.” Gálka tökéletesen kommunikábilis lény, ezt már nemegyszer bebizonyította nekem. Mentünk a házasságkötőbe, és Gálka egy perc múlva, amint a benzinmárkákról vitatkoztak, már így csevegett a taxisofőrrel: „Nincs igazad, te dinnye!” Odaértünk, de a kommunikálás zavartalanul folyt tovább. Én cigarettázgattam, a taxióra pedig több mint hét rubelt mutatott. — Gálka! Holnap újra eljöjjünk az esküvőre?! öt perc sem kellett hozzá, és jövendő hitvesem észbe kapott, megköszönte a „diny- nyének” a beszélgetést, és futólépésben indultunk a bejárat felé. Már negyedszer kiáltották a nevünket. — Önök bejelentették házasságkötési . szándékukat — mondta élesen tagolva a szokásos mondatokat a szalaggal övezett anyakönyvvezető- nő. — Nyilván mindent mérlegeltek, jól megfontoltak... Gálka persze, rögtön sietett bizonyítani, hogy mindent meghánytunk-vetettünk. Vagy két óra hosszat bizonygatta, emiatt három pár nem győzte kivárni a sorát és távozott. Két pár később virágot küldött Gálkának. És hálától csepegő leveleket. Az esküvő rendkívüli volt, mint amilyenek általában az első esküvők szoktak lenni. Nekem a boldogságtól dalolt a lelkem, Gálka pedig... Egy szakállas fiúval folytatott eszmecserét a holográfia jövőjéről. Nekem halvány gőzöm se volt erről a találmányról, sem arról, hogy mit keres itt ez a szakállas, és miért csapott rá olyan jó étvággyal az anyósom ráksalátájára. — Keserű! — kiabálták a vendégek. Úgy látszik, számukra nem volt elég, hogy a filmekben (a rajzfilmek kivételével) iksz időt fordítanak a premier plánban felvett csókoknak. .— Gálka! A lakodalmas nép csókolózást akar — avatkoztam be udvariasan a holográfia jövőjébe. — Maga addig essen neki a kolbásznak, fiatalember.. . — Azt hiszed, most már senkivel sem szabad beszélgetnem?! — prüszkölt Gálka. .— Ha rád jött, csókolózz a szomszédoddal! Jobb felé fordultam, és a vendégkoszorú igényei szerint összecsókolóztam a szomszédnőmmel. A vendégek semmit sem vettek észre: a szomszédomon, akárcsak Gálkán, fehér farmerkosztüm és ezüst színű paróka volt. A tizedik „Keserű!" után b emutatkoztunk egymásnak és áttértünk a tegezödésre, a negyvenediknél kiderítettük, hogy mindketten imádunk főzőcskézni, a negyvenedik - „Keserű!”-től a századikig bezárólag pedig már egy vendéglő kerthelyiségében csókolóztunk Masenyká- val. . . A hónap végén lesz az esküvőnk. Gálka megígérte, hogy ő lesz a tanúm, persze, csak akkor, ha ezen a napon senkivel sem kezd el kommunikálni... Sztasz Afonaszjev (Szovjetunió) (Zahemszky László fordítása) KATONADOLOG? Együttműködve a családdal Hajtóerők Az apci Bozsik József alapszarvezet maroknyi csapatát — mindössze tizenhatan vannak — eredetileg a sport, a labdarúgás szervezte együvé. Az egymás-, hoz tartozás kovácsa azonban az egymásért érzett felelősség lett. Amikor egyik társunk építkezésbe kezdett, nem úgy gondolkodtak, hogy kevesebb munkával mentesítik a KISZ-es terhek alól, hanem úgy, hogy a kollektíva segít az építkezésben ... De nemcsak magukért dolgoztak, a csapat jégpályát készített a gyerekek számára, hogy a sport sze- retetére nevelje az úttörőket. Megszervezték az óvodások olimpiáját is, emellett önmaguk gyarapításáról sem feledkeztek meg. Szakmai, politikai képzésben vettek részt, országjárásuk során fölkerestek egy-egy történelmi emlékhelyet. A Finomszerelvénygyúr Bánki Donát KÍSZ-alapszer- vezetének egyharmada kicserélődött, mégis színvonalas elmúlt évi teljesítményük. Mérnökök és szakmunkások dolgoztak együtt a pneumatika-védnökségen, a jó munkahelyi légkör megteremtésén, a gazdasági feladatokon. Az őket összetartó erők közül — egyértelmű — legmeghatározóbb a gazdasági tevékenység. Itt az újonnan érkezettek hamar megmutathatták képességeiket és azt, hogy beilleszkedtek a közösségbe, mert konkrét feladatokat, megbízatásokat kaptak, s így bizonyíthattak. A hatvani áfész áruházi alapszervezetét szintén a közös munka szeretete szervezte közösséggé. A legfiatalabb KISZ-tag ugyan 17 éves, a legidősebb épp dupla ennyi, ennek ellenére rendkívül baráti a légkör, teljes az összhang. Mi sem példázza ezt jobban, mint az, hogy az év közben munkahelyet változtatott dolgozó az áfész alapszervezetének tagja maradt. A közösség nagy gondot fordít a szakmunkástanulókra, segítik őket a vizsgára való felkészítésben, a pályakezdésben, egyáltalán az átmenet zökkenőmentessé tételében. Eltérőek a körülmények, ám a végeredmény azonos. Közösséggé szerveződtek azok, akik az egyéni törekvésekben és a csoportérdekekben meglátták és hasznosították az összetartó, az együvé kovácsolódó elemeket. Hasonlóan élenjáró KISZ-szervezetek persze vannak még bőven, de példaadónak —, hogy tanulhassanak belőle a gyengébb kollektívák — azt hiszem, ennyi elég. Gazsó László megyei KISZ-titkár Ha gyáva vagy, milyen katona leszel? — kérdezik a kisfiúktól, akik nem mernek egyedül maradni az üres szobában, félnek a sötétben. Katonadolog — csapnak gyakran, orvoslás helyett az apróbb sérüléseiket panaszoló kislegények vállára, esetleg vigaszul hozzáteszik: mire katona leszel, elmúlik. Szép számmal akadnak szülők, akik fiaikat imigyen serkentik jobb osztályzatok elérésére: ha nem tanulsz, nem vesznek fel az egyetemre. behívnak katonának. S ha az ifjú ember lusta, rendetlen, bizony gyakran elhangzik a fenyegetés: majd a katonaságnál rendet tanulsz! Aztán elérkezik a bevonulás ideje. A fiatal emberek pedig elindulnak a laktanyába, sok esetben bizonytalan szorongással. Többnyire fogalmuk sincs róla, hogyan telik el majd az a tizennyolc hónap. amelyről eddig csak tréfás-rémísztge-. tő történetekben, s szüleik nevelő célzatú intelmeiben hallottak. 5ztorik és a valóság Milyen elképzelésekkel érkeznek a bevonuló fiatalok? Erről beszélgettünk Nemes Elek ezredessel és Kovács András őrnaggyal. — Eléggé valószínűtlen elképzelésekkel — mondja Nemes Elek ezredes. — A civil életben olykor alaposan elrémísztik őket, többnyire olyanok, akiknek sejtelmük sincs a katonaéletről. Bár... olykor éppen a katonaviselt emberek: szórakoztatják leendő fiainkat vadabbná' vadabb történetekkel. Talán tréfából, talán mert így akarnak némi tiszteletet kicsikarni környezetükből. — Az ilyen felkészítés nem éppen hasznos ... — Nem, és ezen már csak akkor tudunk segíteni, amikor a fiatal megkezdi katonaidejének letöltését. A bevonulás után megkezdjük újoncaink szociális helyzetének felmérését. Kinek milyen családi problémái vannak, folyik-e ellene polgári per, van-e fizetendő OTP- tartozása, milyen tanulmányokat szakított félbe... és sorolhatnám. Hiszen másfél évig az idő nagy részében mi helyettesítjük a családot, nekünk kell elsősorban katonáink problémáival foglalkozni. A csalódban kell kezdeni — Tud ebben a valódi család segíteni? — Hogyne tudna, elsősorban azzal, hogy partnernek tekint minket, és segíti tevékenységünket. Ennek persze már jóval a katonaidő letöltése előtt kellene kezdődnie. Úgy például, hogy kötelességtudó, fegyelmezett, tisztességes fiatalembert nevel, s nem a katonaságtól várja, hogy gyermekét megtanítsa olyan dolgokra, amelyeket otthon nem sikerült megtanítani. Akkor ideális a kapcsolat, ha a szülők, a fiatalember szűkebb és tágabb családi környezete segít fegyelmet tartani. Ne minősüljön ügyes fiúnak, aki engedély nélkül szökik haza. Ne itassák a hazalátogatókat, a rendes időben bocsássák útra őket. Ne csempészszenek alkoholt a laktanyába látogatás idején. Mindezekkel nemcsak a mi munkánkat nehezítik, hanem a kiskatonák helyzetét is. — Gyakoriak az ilyen esetek? — Szerencsére nem. A családok zöme azzal bocsátja útnak a fiatalembert, hogy becsülettel, tisztességgel tegye a dolgát katonáskodása ideje alatt. A legkedvezőbb az, amikor a családdal együtt vezetjük rá katonáinkat arra, hogy az itt töltött másfél év nem kényszerkitérő. hanem az egyik legszebb és legfontosabb állampolgári kötelesség teljesítése. Ez pedig a haza védelme. S a haza fogalmába beletartozik az otthon hagyott család, feleség, menyasszony. Miattuk, értük is kell ez a másfél év. Kölcsönös bizalommal Beszélgetésünk során egybehangzóan hangsúlyozták, hogy nagyon megkönnyíti a katonai szolgálatot, ha a család segít ebben. Ugyanakkor, ha szükség van rá, a honvédség is segíthet különféle családi gondok megoldásában. Egyebek között abban, hogy szükség esetén tartják a kapcsolatot a katonák családjával, megvizsgálják a szociális helyzetet, s eljárnak ügyeikben. Ha a szülők, családtagok bármilyen tájékoztatást igényelnek, felkeresik a kiskatona telephelyét, parancsnokát. A kapukat senki előtt sem zárják be, aki . bizalommal fordul hozzájuk. Hiszen a bizalom az együttműködés egyik alapfeltétele. Németh Szilvia A kőműves „fészket” rak... Egerszalókon á legszebb, legtökéletesebb családi házaik a dolgozókról elnevezett utcában készülnek. Ott rakja a „fészkét” Smuczer Győző, a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese is. — Milyen lesz a házad? — kérdezem. —' Kétszintes; ötszobás — válaszolja leplezetlen örömmel. — Az egyik erkély á 200 négyszögöles kertre, a másik az utcára „néz” majd. A tetőteret is beépítem. Típusterv alapján építkezem, ehhez hasonló otthona még csak két családnak van a faluban. — Nem lesz nagy az a lakás? Hiszen még nőtlen vagy... A fiatalember elkomolyo- dik: — Ha minden jól megy; akkor az idei év végén már beköltözhető lesz a házam. „Kinéztem magamnak” egy csinos szakmunkáslányt, ha befejezem az építkezést, szeretném feleségül venni. Nagy családot tervezünk, fiúkat, lányokat vegyesen. Ebben az utcában egyébként mindenkinek ilyen nagy háza van. Az enyém sem lehet kisebb, mint a szomszédoké. Elvégre kőműves vagyok! Győzőék öten vannak testvérek. Már mindegyik Smuczer gyereknek van családi háza. A legkisebbdk- nek is, pedig még ő is nőtlen. — Hogyan jön össze a házravaló? — kíváncsiskodom. Papírt, ceruzát vesz elő, Számol. — Ez bizony több mint egymillió forint! Ennek a pénznek a nagyobbik részét a szüleimtől kapom. Egyébként jó szakmám is van, és a ház körüli munkát is szeretem. Odahaza bikát és sertést hizlalunk, főleg ebből telik az építkezésre. Spórolós vagyok, a fizetésemet édesanyámnak adom. De OTP-kölcsönt is vettünk fel. Tizenhárom éve kőműves. Az egri Csebokszári-városrész egyik építője. — Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? — Az igazat akarod tudni? — Csak azt. — Azokra a családi házakra, amelyeket Egerszaió- kon építettem. Sokat dolgoztam, de megérte. Masszívak, formásak, akik benne laknak, nekem előre köszönnek az utcán. — A vállalatodnál is ilyen igényes vagy? — Igen, de itt nem végzem olyan örömmel a munkámat ... — Hogyhogy ...? — Nézd, ebben a szakmában nemcsak a kézre, hanem a fejre is szükség van. Szeretek kalkulálni, állandóan a jobb, olcsóbb megoldáson töröm a fejem. A saját házamnál minden darab szegnek, téglának, csempének helye van. Minden lapát cementre szükségem van. A cégnél nem szólhatok bele a költségvetésbe, ha például falat húzok, fogalmam sincs arról, hogy mennyibe kerül négyzetmétere. Gépies a munkám. Még sosem mondták a főnökeim: „Győző, olcsóbban dolgozz!”- Pedig ha azt is tudnám, hogy mennyiből kell kihozni a házat, biztosan jobban takarékoskodnék az anyaggal. Különösen most, amikor sokba kerülnek az építőanyagok. Méghogy drága! De ezt-azt gyakran kapni sem lehet. Magam is ajtók után futkosok ... — Azt tartják rólad, hogy rendesen dolgozol. Érdemes? — Csak a kontároknak és a csalóknak mindegy. A magamfajta mesterember örül, ha elégedettek a munkájával. Mika István összeállította: Németi Zsuzsa
