Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 15., szerda 3. KGST-kutatás a villamosenergia-iparban A Villamosenergia-ipari Kutató Intézet szoros kapcsolat­ban áll a KGST társintézeteivel. A tagállamok az egyezte­tett témák alapján fejlesztéseket, kutatásokat végeznek az erősáramú villamos ipar részére. Képünkön: a nagyfeszült­ségű laboratóriumban kísérletet készítenek elő. (MTI-fotó: Balaton József felvétele — KS) AZ ÁB MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK ÉRTEKEZLETÉN A múlt évi biztosítási munkáról, az idei teendőkről Az elmúlt esztendei mun­ka értékelése az idei leg­fontosabb feladatok megha­tározása volt a fő témája annak az értekezletnek, amelyet kedden délután az Állami Biztosító szakembe­reinek és a megye vezetői­nek részvételével tartottak Egerben, a KlSZÖV-székház- ban. Az eseményen jelen volt dr. Novak Imre, az ÁB- központ vagyonbiztosítási igazgatója, dr. Asztalos Mik­lós., az MSZMP Heves me­gyei Bizottságának vezetője. A gazdálkodó szervezet Heves megyei Igazgatóságá­nak igazgatója, dr. Varga József az 1983. évi tevékeny­séget értékelve, mindenek­előtt szólt a díjbevételek alakulásáról a lakosságnál, illetve a vállalatoknál és a szövetkezeteknél. Mint el­mondotta, ez a tervek sze­rint ment végbe. Szűkebb hazánkban a csaknem 150 ezer hektár szántóterületnek több mint 90 százaléka ré­szesült biztosítási védelem­ben. Különben az aszály mellett egyéb elemi csapá­sok is sújtották mezőgazda- sági üzemeinket: 13 helyről jelentettek téli fagykárt, amiért 3,5 millió forint kár­térítést fizetett ki az ÁB. Az elmúlt esztendőben 42 tsz-ben, illetve állami gaz­daságban okozott nehézsé­geket a jégverés, különösen Eger környékén és Heves térségében május utolsó napjaiban. Emiatt egyébként mintegy 170 millió forint kártérítésben részesültek a biztosítottak. A jégeső négy­ezer egyéni termelő gazda­ságát is sújtotta, ők 41 mil­lió forintot kaptak. Az előadó hangsúlyozta, hogy a szakemberek a sze­mélybiztosítások elterjedé­sét a biztosítási kultúra egyik fokmérőjének tekintik. A megyei nyilvántartásban több mint 140 ezer egyénhez kötődő kötvény szerepel. Ha ehhez hozzátesszük a lakos­ság által köthető lakás-, gép­jármű- és utas-balesetbizto- sításokat, akkor kiderül, hogy szinte valamennyi családdal többszörösen kapcsolatban áll a biztosító. A CSÉB-nek például az aktív keresőképes lakosság 88 százaléka tagja. A lakások háromnegyedére kötöttek biztosítást, a magán­autósoknak pedig több mint a fele veszi igénybe a CAS- CO-t. A megye állampolgá­rainak 141 millió forint kár­térítést fizettek ki tavaly, s ez 22 százalékkal haladta meg az 1982. évit. A továbbiakban dr. Varga József külön foglalkozott a hat fiók múlt évi munkájá­val, majd az idei feladatok­ról szólva hangsúlyozta, el­sődleges törekvésük az ügy­félszolgálat kulturáltabbá, színvonalasabbá tétele. Ezt már csak az is szükségessé teszi, hogy ebben az eszten­dőben új biztosítási formák bevezetésére is sor került. Az év első napjától köthető az úgynevezett egyéni bal­esetbiztosítás, amelyet a fél bármilyen összegre hozhat létre, s ennek, valamint sa­ját életkorának arányában kell havonta fizetnie a dí­jat. Ugyancsak új megoldás az építés- és szerelésbiztosí­tás, amelyet a lakásépítésre vállalkozók vehetnek igény­be, mégpedig az építés idő­tartamára elemi károk bekö­vetkezése esetén. Április ele­jétől újabb taggal bővül a csoportos élet- és baleset- biztosítási család. A CSÉB 150-nel újabb szolgáltatások járnak együtt, s ami a leg­lényegesebb, emelkedik a kártérítésre kifizetendő ösz- szegek nagysága is. Ismer­tette az előadó a fiókok kö­zötti munkaverseny, vala­mint a brigádmozgalom eredményeit is. A beszámolót követően hozzászólásokra került sor, majd a megyei vezetők és az ÁB-központ képviselője mondták el véleményüket Heves megye biztosítási te­vékenységéről. APCI JELENTÉSÜNK ... Egy sikeres házasságról Vajda Pál Aki mostanság Apcra ve­tődik, fontos változások szemtanúja lehet. Mintha egy évtized mulasztását akarná behozni a kis tele­pülés, itt és ott különböző munkálatok folynak. Persze, a megvalósuló beruházások a múltban gyökereznek. Azt az előkészítő, tervszerű mun­kát igazolják, amelyet a nyugdíjba készülő Pete Pál elnökkel az élen a tanács­vezetés végzett. No és még valamit: a Qualitál Könnyű­fémöntöde, továbbá a köz­ség jó együttélésének, há­zasságának hasznát. — Valóban „történelmi” időket élünk — jegyzi meg a téma kapcsán Forrai Ivánná vb-titkárnő, aki 1978 márciusától áll Apc szolgá­latában. — Folyik egy új, négytantermes, minden ki­szolgáló helyiséggel ellátott iskola építése, ami égető szükséget pótol. Buzogány Péter és emberei orvosi ren­delő, szolgálati lakás mun­kálataiba fogtak a Lenin út sarkán, hogy még ebben az évben két orvosi körzete lehessen községüknek. Ez biztosítja majd az újtelepi rész, valamint a „qualitálo- sok” megelőző, gyógyító el­látását. Korszerűsödik to­vábbá sporttelepünk, felújít­juk régi iskolát, valamint a bölcsőde vízellátó-rendsze­rét. Soroljam még... ? A vízzel kezdődött Alig valószínű, hogy eny- nyi különböző jellegű fel­adat megoldásához saját pénzeszköze lenne a telepü­Mostanában pedig? Közel­múlt: százezer forint érté­kű bútor a művelődési ház­nak, ugyanennyi két isko­lai tanterem berendezésére. A jelen pedig: egymillió fo­rint az új iskolához, a ré­gi korszerűsítéséhez, majd­nem ennyi az egészségügy­re, harmincezer bölcsődei célra, húszezer kultúrára. Az Apci Vasast is jószerint a Qualitál tartja el, mint aho­gyan a pályát gondoztatja. Kevés lesz a pénz? Mindeközben mégis gond felhőzi Forrai Ivánné hom­lokát. A dolgok bibéje mi­hamar napfényre is kerül. — Aggaszt az új iskola építésének üteme, amiért elsősorban a kivitelező Mát- raalji Szénbányák vegyes­üzeme felel. Annak idején bő nyolc és fél millióra tak­sálták — a régi ■ tanépület felújításával együtt — a munkálatok értékét, és eb­ből ötmillió forintnál többet a megye biztosít. A kiviteli szerződést azonban „át kell írni”, és amennyire meg­ugrottak az anyagárak, tar­tok tőle, hogy a beruházás keretösszege is emelkedik majd. Gond még e tekintet­ben, hogy változtatni kellett az alapozáson, mert a sta­tikusok utólag lazakötésűnek találták a kiszemelt terület talaját. Hogy miként pótol­juk a várható többletki­adást? Tanácstestületünk nemrég olyan határozatot hozott, miszerint önkéntes hozzájárulást kérhetünk a la­kosságtól. Azután társadal­mi munkákat is próbálunk szervezni, amiben mindig komoly támaszunk a műve­lődési ház ifjúsági klubja, élen László Zsolttal. Áldozatkész öntödeiek Tanácsháza, utána a Qua­litál. Válasz miértjeinkre. Vajda Pál műszaki igazgató: — Kétségtelen, hogy lehe­tőségünket meghaladónak tűnő kommunális feladato­kat vállaltunk és vállalunk át a tanácstól. De egy ilyen gyártelepen, mint a miénk, nem vonatkoztathatja el ma­gát attól a társadalmi kör­nyezettől, amelyben létezik. Gondoljon rá, munkásaink java része apci! És jól akar­ja magát érezni a falujában, különben elköltözik. Saját érdekünk is tehát, hogy min­dent megtegyünk a telepü­lés fejlesztéséért, legyen az vízhálózat-építés, sport, kul­túra, bölcsőde, vagy az új körzeti orvosi rendelő. Egy dolgot azonban hangsúlyozni kívánok! Ebből az áldozat- készségből bőven jut öntö­dénk dolgozóira. A pártbi­zottságra, a KISZ-re, a szo­cialista brigádokra, a szak- szervezetre. Irányításukkal és cselekvő részvételükkel számtalan társadalmi mun­kaakciót bonyolítunk le, ame­lyeknek a pénzértéke a ta­nácsiakhoz vándorol. így, ezeket tudva igaz az, hogy falu és üzem nemcsak bé­kés házastársak, hanem va­lóban egymást kiegészítő részei az itteni valóság­nak. .. Moldvay Győző A községi óvodához is sok anyagi segítséget nyújtott a vállalat... Forrai Ivánné (Fotó: Szabó Sándor) lésnek. És itt célzunk a bevezetőben említett jó „há­zasságra” üzem—falu viszo­nyában. A fiatal vb-titkár- nő nem fukarkodik az elis­meréssel. — Általában csak kedve­zőt mondhatok az apci ér­dekeltségű intézményekre, gazdasági egységekre, mint amilyen a Zagyvavölgye Ter­melőszövetkezet, a Lőrinci és vidéke Áfész, a fővárosi szűcs-bőr szövetkezet telepe. Sokat segítenek közösségi gondjainkon. A Qualitál je­lenléte azonban már az 1970- es évek elején meghatározó volt, hiszen négy és félmil­lió forint erejéig nagy részt a vállalat finanszírozta a község vízellátását biztosító, Petőfibányáról induló ge­rincvezeték s a hozzá kap­csolódó tárolók kivitelezését. Egy asszony a munkacsapat élén Tóth Jánosné öt éve lett a hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezetben munkacsapat­vezető. Szűkebb kollektívája a zöldségtermesztésben dol­gozik. Olyan ágazat ez, amelyben még mindig nagy szükség van a szorgos mun­káskezekre. Télen azonban kevés a munka. Beszélgeté­sünkre sem a szövetkezet­ben, hanem a ZÖLDÉRT gyöngyösi hűtőházában ke­rült sor. Január eleje óta ugyanis negyven asszony jár át Hevesről dolgozni. — Hogyan fogadták az asz- szonyok ezt a munkát? — Nem volt új számunk­ra, mivel tavaly télen a Hat­vani Konzervgyárban dolgoz­tunk. A munka is hasonló ahhoz, amit már megszok­tunk. Itt is zöldségfélékkel kell bánni. Az utazás mi­att azonban jóval fárasztóbb, mint otthon. Dolgozni vi­szont télen is kell és tavaly is megtaláltuk számításain­kat. — Hányán vannak a mun­kacsapatában? — Huszonhatan és vala­mennyien nők. Régóta együtt dolgozunk már, jól összeszok­tunk. Én elégedett vagyok a munkatársaimmal. — Mindamellett azért én úgy hiszem, nem lehet köny­nyű dolog ilyen sok nőt irá­nyítani? — Jól kijövünk egymás­sal, de kisebb összezördülé­sek még a legjobb családok­ban is előfordulnak. Prob­lémáinkat azonban mindig sikerül saját mangunk kö­zött' megoldani. És persze, igyekszünk is elejét venni. Mondok egy példát: a csa­patnak órabéres és teljesít­ménybéres munkákat is kell végeznie. Az jár jobban, aki teljesítménybérben dolgozik. Hónap végén azonban ha­sonló fizetéseket szeretnénk hazavinni. Ezért úgy osztjuk ki a munkákat, hogy senki se járjon rosszul. Mindenki egyforma mértékben végez órabéres és teljesítménybéres munkát egyaránt. Vitának így helye nem lehet. Tóth Jánosnénak a férje is a termelőszövetkezetben dolgozik, kőművesként. Két „családjuk” van, egy tizen­négy éves lány és egy kilenc­éves fiú. Megyénk legfiata­labb városában, Hevesen laknak. Otthon az egész csa­lád kertészkedik. Mint el­mondta, a háztájiban a pa­radicsom járja, a ház mel­letti kis kertben pedig a konyhához valót termelik meg. Fólia is csak annyi van, amennyi alól a kis csa­lád ellátható primőr zöld­séggel. — Mit jelentett az aszály a kétkezi munkásoknak? — Nemcsak a növények sínylették meg a szárazsá­got, de a mi munkánk is nehezebb volt. Gyakran nagy forróságban kellett dolgoz­ni, és az eső hiánya miatt kiszikkadt földet nehéz volt megkapálni. A szárazság miatt viszont jóval kevesebb volt a betegség a zöldségfé­lék között, jó minőségű áru került a hazai és a külföl­di piacokra. Ahogy én tu­dom, ezeknek az ára is jobb volt, mint máskor. — Mit kívánna a zöldsé­geseknek erre az évre? — Jó nyarat, de sok eső­vel. És még azt, hogy a fel­vásárlók ne legyenek annyi­ra szigorúak. Mert nagyon válogatós fajták. — Milyen érzés újdonsült városlakónak lenni? — Büszkék vagyunk, hogy Heves város lett. Reméljük, hogy az ellátás is javul majd. Mert gyakran előfor­dul, hogy nem azt veszek, amit akarok, hanem amit ka­pok. A mezőgazdaságban dol­gozó asszonyoknak az is rossz, hogy este 6-kor már minden bolt zárva van. S bi­zony előfordult, hogy az ága­zatvezető vette meg a ke­nyeret, hogy estére legyen mit hazavinni a családnak. 'Tóth Jánosné öt éve lett vezető, munkacsapatában kollegáival jól kijön. A ter­melőszövetkezettől magkapja az anyagi és erkölcsi elis­merést. Munkáját megbecsü­lik, s bizonyára ez nem kis szerepet játszik abban, hogy kiegyensúlyozott, elégedett ember. Mosolygó László

Next

/
Thumbnails
Contents