Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-14 / 37. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. február 14., kedd í. Korszerű optikai rendszer szolgálja a biztonságos leszállást FERIHEGY Épül Európa egyik legkorszerűbb repülőtere ÁLLANDÓ KIÁLLÍTÁS ÉRDEN Magyar utazók, földrajzi felfedezők Tibeti ima- malom és díszes kés tokkal (Magyar világjárók által gyűjtött darabok.) (Bojtár Ottó felvételei — KS) 1950. május 1. Ezen a napon adták át hazánk nemzetközi légi kikötőjét, a Ferihegyi repülőteret, amely akkor — és még hosszú éveken keresztül — Európa egyik legkorszerűbb légi állomásának számított. Ám annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben folyamatos korszerűsítésekre, felújításokra került itt sor, a hetvenes évek közepétől egyértelművé vált: Ferihegy kinőtte régi „ruháját” és egyre nehezebben birkózik meg a mind nagyobb utas- forgalommal, hiszen évente, mintegy kétmillióan emelkednek a levegőbe, illetve érnek földet itt. Megszületett tehát a döntés: új, minden igényt kielégítő repülőteret kell építeni a régi helyén, olyat, amely évente akár négymilliós utasforgalmat is zökkenőmentesen lebonyolíthat. A start tulajdonképpen 1977-ben volt, és az építkezés első üteme, 1983. december 31-én fejeződött be. Az eddig elkészült létesítményekből hármat emelünk ki. Elsőként talán azt, hogy a rekonstrukció első fázisa után a műszaki berendezések, a repülés biztonságát elősegítő műszerek olyan színvonalasak és korszerűek, hogy ma Ferihegyet technikai szempontból az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezet), a legjobb, vagyis a III A-kategóriába sorolja. Az utazóközönség persze, ebből a korszerű műszerezettségből, magas színvonalú technikából vajmi keveset vehet észre. Annál is inkább, mert az ide beruházott pénz jelentős része nem látványos berendezésekben, vagy a mindenki által hozzáférhető és megtekinthető műszerekben rejlik, hanem a föld alatt húzódik, bonyolult kábelrendszerek és vezérlőegységek formájában. Amit szabad szemmel is láthat az utas, az többek között, a közelmúltban átadott új leszállópálya. A hatvan méter széles, és 3700 méter hosszú új „pályaudvarba” — teljes hosz- sza a gurulóutakkal együtt, 10,1 kilométert tesz ki — kétezer különleges, betonba épített lámpa került, és további kétezer szegély-fény segíti a biztonságos landolást. Ez a leszállópálya a ma forgalomban levő valameny- nyi géptípus fogadására alkalmas. A harmadik és valóban látványos beruházás, amely az első ütemben megvalósult, az 53 méter magas irányítótorony. Ebben a repülőtér szívének számító épületben, ugyancsak olyan mindent tudó berendezéseket szereltek be, amelyek a legrosszabb időjárási viszonyok között is biztonságossá teszik a gépek le- és felszállását. Ezenkívül más épületeket is átadtak. Ilyen például a két szerelőboxos hangár, amely egyszerűbbé, biztonságosabbá tette az eddig magasságuk miatt szabadban szervizeit gépek felülvizsgálatát, de elkészült több szociális és kiegészítő létesítmény is. A Ferihegyi repülőtéren az első ütem befejezésével sem áll meg a munka, nincs szünet. Sőt, a leglátványosabb — legalábbis a nagy- közönséget leginkább érdeklő — építkezés csak most kezdődik igazán: Az új utasforgalmi épület alapozási munkáit már megkezdték a Betonútépítő Vállalat dolgozói, és 1985. augusztus 31-re — egy osztrák építőipari cég közreműködésével r— elkészült a hat utashíddal ellátott csarnok. Akad tehát még bőven dolga a rekonstrukcióban részt vevő három generál- kivitelező — a 21. számú Állami Építőipari Vállalat, a Betonútépítő Vállalat és a Villanyszerelőipari Vállalat — szakembereinek, mire minden a helyén lesz. Ám minden kétséget kizáróan — és ezt az eddig átadott berendezések csak megerősítik, — Ferihegy ismét Európa egyik legkorszerűbb repülőtere lesz. (F. P.) Nekünk, magyaroknak nincs Cook kapitányunk, sem más, de hasonlóképpen híres fölfedezőnk, ám azért hazánkfiai közül is számosán megfordultak a világ legtávolabbi zugaiban. Noha nem vagyunk tengermel- léki ország és nemzeti történelmünk viharai sem tették lehetővé nagyobb expedíciók indítását, azért mindig akadtak olyan vállalkozó szellemű férfiak, akik innen, a Duna—Tisza tájáról indultak útnak, s járták meg Afrika, Ázsia különböző birodalmait, vagy éppen az óceánon túli Amerikát. E vándorok első raja a XIII. században mondott búcsút szülőföldjének, és tartott arra, amerre a nap fölkel. Az útra kelők szinte kivétel nélkül Domonkos rendi papok — jól tudták, hogy a magyarok őseit valahol a közelebbi vagy távolábbi keleten kell keresni. Előbb Ottó barát bukkant rá valahol néptestvéreire, majd az a Julianus, aki 1235-ben fogott vándorbotot és aki később írásban adott számot a több ezer kilométernyire élő rokonokkal történt találkozásáról. A nagy felfedezések kora köztudomásúlag a XVI—XVII. század. Ez az idő számunkra a „Török világ Magyarországon”. Hihetetlen, de ebben a zűrzavaros másfél évszázadban is ki-kiröppent egy-egy világjárónk. Budai Parmenius István például, aki Angliában talált új hazát — s aki éppen most 400 esztendeje 1583-ban Új-Fundland partjairól hazatérőben veszett a tenberbe. Nagy szerencse, hogy följegyzései megmaradtak. Szepsi Csömör Márton útibeszámolója a legelső magyar nyelvű élményleírás: lengyel, mazúr, prúz-földről, Itthon kevesen ismerik Bánó Jenő nevét, külföldön annál többen emlékeznek a földrajztudósra, aki egyúttal híres kávészakember is volt. 1855-ben született Bosko- ványban, az egykori Sáros megyében. Fiúméban elvégezte az Osztrák—Magyar Monarchia kereskedelmi tengerészeti akadémiáját, majd tengerészeti szolgálatba lépett, és bejárta az egész Nyugat-Európát. Később Kassán a vasút szolgálatába lépett, de 40 éves korában, amikor felesége meghalt, kérte nyugdíjazását és kivándorolt Mexikóba. Külföldön elsősorban földrajztudósként ismerik. Tagja volt a Magyar Földrajzi Társaságnak, és utazásairól, tapasztalatairól könyveket int. Magyarul megjelent jelentősebb munkái: Űtiképek Amerikából (1890), Mexikói valamint Dániáról, Frisiák- ról, Hollandiáról, Zélandiá- ról. Ekkoriban már nemcsak nyomtatott betűk őrzik a magyar felfedezők útjainak emlékeit, hanem — korabeli szóval mondva — földabroszok, azaz térképek is. Leghíresebb térképrajzolónk Lázár deák, alig két évvel Mohács után, 1528- ban készítette el országa „ábrázolását”. — Ma már tudjuk, kora legjobb színvonalán. A felvilágosodás korában sem szakadt meg a magyar kalandozók sora. Gondoljunk csak a híres-neves Be- nyovszki Móric (1746— 1786)! Glóbuszunk sok-sok országát bejárta, s a Csendes-óceán északi részének és Madagaszkár belsejének tudósi megismerésével a geográfia tudományának nagy szolgálatokat tett. Aztán nyakukba vették a világot a vándorló céhlegények. Közöttük olyan hírességek, mint például Jelky András, a bajai szabólegény — majd követték példájukat a különféle szaktudományok, mindenekelőtt a csillagászat művelői is. Ez utóbbiak legjelesebbjeiként a lappok között vizsgálódó Hell Miksa és Sajnovics János neve érdemel említést. S máris elérkeztünk a XIX. századhoz, amikor se szeri, se száma a magyar utazóknak. Hajtotta őket is utazásaim az Üjvilág trópusaiban (1896), Bolyongásaim Amerikában (1906). Spanyolul írott, egyik leghíresebb munkájában Mexikó nevezetesebb növényeit ismertette (1910). A kávétermelésről írott szakkönyve még ma, hetven évvel megjelenése után is keresett tananyag, amit több idegen nyelven is kiadtak. Bánó Jenő a kávétermesztés egyik úttörője volt Mexikóban. Vaxaca-tartomány- ban levő mintafarmját (kávételepét) minden ottani kávétermelő rendszeresen meglátogatta, hogy tanuljon tőle. Az ültetvényt egy ciklon elpusztította, és Bánó Jenő nehéz anyagi helyzetbe került. A mexikói kormány a sok nyelven beszélő és időközben ottani állampolgárrá vált Bánót tanácsadóként alkalmazta, majd 1903-ban Budapestre a világlátás vágya, de számosán voltak olyanok, mint például Xántus János, aki az 1848—49-es forradalomban és szabadságharcban vállalt szerepéért kényszerült menekülni. Körösi Csorna Sándor is e század első felében indult — Julia- nus barát példáját követve — keletre, s vált ott a tibeti nyelv első tudós rend- szerezőjévé. Széchenyi Béla, Zichy Jenő, Stein Aurél, Vámbéry Ármin, Cholnoky Jenő, Teleki Sámuel, Magyar László, Bíró Lajos neve pedig már úgy cseng, mirit egészen közeli ismerősöké. A múlt század végén, századunk elején öregbítették a magyar fölfedezők hírét-nevét. Világjáróink sok-sok naplóban, tudományos jelentésben örökítették meg tapasztalataikat, s ha tehették, jellegzetes tárgyat is hazaküldtek, vagy hazahoztak az általuk bejárt vidékekről. Ezekből az emlékekből sok a Magyar Földrajzi Társaság tudománytörténeti gyűjteményébe került, ám ez a kincsestár úgy gyarapodott, hogy az érdeklődők számára nem vált láthatóvá. A gyűjtemény most végre, közszemlére kerül. Mindenekelőtt egy mai világutazónk, Balázs Dénes jóvoltából Érden nyílik meg az a Magyar utazók, földrajzi fölfedezők című állandó kiállítás, amely Julianus baráttól egészen a világűrt megjárt Farkas Bertalanig bemutatja mindazokat, akik az ismeretlent sikerrel kutatták. A Hild József tervei szerint 1840 táján épült, szépen helyreállított klasszicista stílusú házban sorakoznak e kiállítás termei. Megannyi több száz éves könyvvel, térképpel, metszettel, technikai eszközzel, érdekesnél érdekesebb tárggyal. Ez a páratlan gyűjtemény a múzeumi hónap keretében tárja ki kapuit, s válik minden bizonnyal a földrajztudomány művelőinek, kedvelőinek egyik első számú zarándokhelyévé. ' (A. L.) mexikói főkonzulnak nevezte ki. Innen később áthelyezték Egyiptomba, ahol az I. világháború idején az angolok, mint magyar állampolgárt letartóztatták, de 3 hónap múlva szabadon engedték. Átköltözött. Spanyolországba. Itt Suleiman el Bakir álnéven szerepelt. Malagában halt meg 1927-ben. Korának neves földrajztudósa volt, akit Európában is, Amerikában is ismertek. A párizsi Société Akadémique d’historie tagjává választotta. Érdekes, nagy tudású, széles látókörű, eredeti világnézetű ember volt, aki nemcsak földrajztudósként, hanem kávétermelési szakértőként is nagy megbecsülést szerzett hazájának, öt tartják Mexikóban a kávétermelés úttörőjének, akinek írásos tanácsait ma is követik. (R. J.) H eti humor ét elején Két író beszélget egy harmadikról: — Nem értem, miért nem veszi végre észre, hogy tehetségtelen! — Már késő. Túlságosan híres .. . ★ Csöng a telefon. A kutya odamegy, felveszi a kagylót és beleszól: — Itt Baldu úr kutyája. Mit óhajt? — Kutya? És hogy-hogy nem ugat? — Nem akartam önt megijeszteni . .. ★ — Főúr, tegnap ettem itt egy marhahúslevest, egy bélszint és ittam két sört. Százkoronással fizettem, és ön nem adott vissza! — Már megbocsásson uram, de ön tegnap egyáltalán nem fizetett, biztosan elfelejtett fizetni ■.. — Hát az lehet, hogy elfelejtettem. Az utóbbi időben nagyon szórakozott vagyok. Arra viszont megesküszöm, hogy nem adott vissza. ★ —- Doktor úr, nem kellene kevesebbet gyalogolnom? — Miért? — Hogy ne legyek olyaji fáradt, és tudjak többet gyalogolni... Gondolatok Otthon azt mondják, bolond vagyok, mert nem nézem a televíziót. A munkahelyen azt mondják, hogy nem vagyok normális, mert nem lopok. A barátaim kinevetnek, mert nem iszom. Azt hiszem, ebben a normális korban, tényleg nem vagyok normális. (Milos Scepka) ★ A törvények ugyan érvényesek — de igaza -e döntőbírónak van. * (Stefan Havlik) ★ Amikor kinyitod a szemed, azt hiszed, már látsz. (Goethe) ★ Ahol a dogma kezdődik, ott ér véget a gondolkodás. (Sienkiewicz) ★ Az előzékenység része a higiéniának. (Alain) ★ Az embernek az emberen kívül, nincs más kincse. (Stanislaw Brzozowski) ★ Egyetlen madár sem szeret énekelni, ha veszélyben van. (René Char) ★ A történelem órája nem napóra, inkább ébresztőóra, amely minden pillanatban felriaszt. (Jozef Czescik) ★ Elgondolkodtatok a nők: vagy nem gondolnak semmire, vagy valami másra gondolnak. (Alexandre Dumas) Ha azt akarod, hogy a feleséged figyeljen arra, amit mondasz, mondd egy másik nőnek. (Krecia P.) ★ Nincs mindenki fent, aki emelkedik. (Robert Karpacz) így keltek át a kínáiak a folyók felett (Cholnoky Jenő ábrája) Egy világjáró magyar Kávészakértő és főkonzul
