Népújság, 1984. február (35. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-14 / 37. szám

NÉPÚJSÁG, 1984. február 14., kedd J. Dinamikus fejlődés — Hatszázból csak húsz — Hagyományőrzők támogatása Kisiparosok a lakosság szolgálatában Heves megyében mintegy ötezer kisiparos dolgozik, na­gyobb részük a községek­ben, elősegítve a kisebb fa­lusi települések jobb ellá­tását is. Körükben is elég nagy a fluktuáció, számuk mégis évről évre gyarapo­dik. Megyénk magánkisipa­rának helyzetéről, az érzé­kelhető tendenciákról, az el­képzelésekről Szálkái Jánost, a Kisiparosok Országos Szer­vezete megyei titkárát kér­deztük. — Milyen szerepet játszik a magánkisipar a lakosság ellátásában. Milyen fejlődé­si irányzatok jellemzik az egyes ágazatokat? — Egészen friss adatok­kal ugyan még nem ren­delkezünk, de a jellemző fo­lyamatok a meglévőkkel is jól megvilágíthatok. Az el­múlt néhány évben is jelen­tős fejlődés volt. 1980 és 1982 között a fogyasztási szolgál­tatások mintegy 50 százalék­kal nőttek, jobban, mint a szocialista szektorban. Így tavalyelőtt a kisipar a szol­gáltatásoknak már több mint a felét teljesítette. Az ár­bevétel tehát azt tükrözi, hogy a kisiparosoknak szá­mottevő szerep jut a lakos­ság ez irányú igényeinek ki­elégítésében. Ha a tevékeny­ségeket részletezem, még ér­dekesebb a kép. Meghatá­rozó a kisipari munka a méretes ruhakészítés és a javítások területén. A mo­torkerékpárok karbantartási és javítási munkálatainak is több mint a felét kisipa­rosok végzik. Egyenrangú partnerként jönnek számí­tásba a gépkocsik javítását illetően is. A legnagyobb fejlődés éppen ez utóbbi te­rületen következett be. Leg­alábbis az árbevétel több mint háromszoros növeke­désről tanúskodik. Ez nem utolsósorban a tevékenység műszaki színvonalának emel­kedésével is kapcsolatos. Nélkülözhetetlenek a kisipa­rosok az építkezéséknél is. Elenyésző viszont szerepük a textiltisztításban. Ez rész­ben a szigorú egészségügyi előírások, valamint a magas beruházási igény következ­ménye. E tevékenységet cél­szerűbb a szocialista szek­torban fejleszteni. • — Érezhető-e a kisipar te­rületén a közgazdasági kör­nyezet szigorodása? — Egyes munkaterülete­ken csökkent a megrendelé­sek száma, és már tavaly érzékelhető volt egyfajta verseny kibontakozása. Ez a fogyasztó, a megrendelő szá­mára teremt kedvező hely­zetet. Az időnkénti gondok, nehézségek ellenére is vég­eredményben szép teljesít­ményt tudhat maga mögött .a kisipar. — Mi a fő gondja napja­inkban egy kisiparosnak? — Manapság leginkább a megnövekedett társadalom- biztosítási járulék foglalkoz­tatja őket. Kétségtelen, hogy ez teherként érinti a kisipa­rosokat. Hoztak azonban né­hány olyan rendelkezést is, amely ennek hatását ellen­súlyozza. Kedvező például, hogy ezt kiadásként számol­hatják el. Nőttek a társa­dalombiztosítási juttatások, és a táppénzfolyósítás felté­telei is javultak. Emelkedett az adómentes tiszta jövede­lem mértéke, s a képezhető műszaki fejlesztési alap után sem kell adózni. Kedvezmé­nyezettek azok a tevékenysé­gek is, amelyeket importki­váltás, export, találmányok megvalósítása, vagy energia­takarékosság és környezet- védelem céljából folytatnak. — Hogyan ítélik meg az emberek a kisiparosok mun­káját? — Szerencsére a lakosság egyre kevésbé általánosít a kirívó esetekből. Mert két­ségtelen, hogy ilyenek is van­nak. Néhányan csak a gyors meggazdagodásért váltanak ipart. Ezek száma azonban elenyésző. Az elmúlt évben mintegy hatszáz iparenge­dély szűnt meg, de ebből csak alig húsz visszavonás útján. Maga a KIOSZ is tö­rekszik, hogy egyre kevesebb legyen a szélsőséges példa. — Befejezésül kérem, vá­zolja a megye magánkisipa- ranak terveit. — A változó környezethez alkalmazkodva mi is keres­sük az újat, a hatékonyab­bat. Egyik fő tervünk kisipa­ri műehelyek létesítése me­gyénk városaiban. A megyei szolgáltatásfejlesztési alap­ból hat és fél millió forint támogatást kapunk erre a célra. Szövetkezeti formában valósítjuk meg, a hagyomá­nyos iparokat ápoló meste­rek részvételével. Egerben a céhmesterek utcájában, már a terület előkészítésé­nél tartunk. Lesz itt üveg­műves és díszkovács, ostya­sütő és faszobrász, s még lehetne sorolni. Dédelgetett tervünk a fiatalok számára készülő, a mostaninál ol­csóbb, szakaszosan tovább­fejleszthető lakások építésé­nek ösztönzése. Biztos pia­cot látunk egy olyan gazda­sági munkaközösség számá­ra, amely szocialista piacról származó személygépkocsik­hoz készítene karosszéria- elemeket. Hiánycikkek gyár­tását lehetne így megolda­ni, s a hazai igények kielé­gítése után exportra is le­hetőség nyílna. Tervünk va­lóra váltásához tőkeerős vál­lalkozókra lenne szükség. S a gazdasági terveken túl a jövőben is szeretnénk foly­tatni, sőt bővíteni társadal­mi tevékenységünket, amely­nek keretében eddig is jól megfért a társadalmi mun­ka, a sport, az öregekről való gondoskodás és a béke- mozgalom, hogy szervezeti életünk eseményeiből csak néhányat említsek. Ez utób­biban elért eredményéért ka­pott emléklapot a KIOSZ megyei nőbizottsága az Or­szágos Béketanácstól. Mosolygó László Hulladék­anyagból lökés export A Tannimpex Guszev utcai kiállítótermében textilipari kiállítást rendezett a Novotrade Vállalat. A bemutatott termékek a gyapjúipar­ban eddig hulladéknak számító nyersanyagból készültek. A tetszc szőnyegek cs takarók iránt — amelyekét nemsokára gyártani kezdenek — érdeklőd­nek a nyugat-európai tőkés országokban is. (MTI-íbtó: Tóth Gyula felvétele — KS) VÁLLALKOZNI MA, - ÖTLET, PÉNZ, ÖNÁLLÓSÁG A jó vállalat ereje: megújulóképesség Gazdasági nehézségeink különböző eredetűek. Egye­sekkel, például a termelési szerkezet merevségével már a szocialista építés kezdete óta küszködünk. Másokkal — mondjuk a munkaerő- hiánnyal —, csak később ta­láltuk szembe magunkat. Üj abban a világgazdasági változások miatt hárul ko­moly teher az országfa. Az árrobbanás jelentősen csök­kentette nemzeti jövedel­münk értékét. Ez nemcsak nehézséget, de merőben más helyzetet teremtett népgaz­daságunk számára: a ter­melés mai szerkezetévely és az eddigi hatékonysággal nem boldogulhatunk, lénye­ges változás nélkül nem fejlődhet tovább gazdasá­gunk. A termelési szerkezet ala­kításában alapvető követel­mény, hogy a népgazdaság fő ágazatait arányosan, egy­mással összhangban és ' a hazai adottságok figyelembe­vételével fejlesszük. A ma jelszava az „Üj növekedési pálya”. Lényegében a min­denkori piaci igényekhez való rugalmas alkalmaz­kodásról van szó. Arról, hogy a vállalatok a szükségletek­nek megfelelően minőségi árukat termeljenek. Ez azon­ban a korábbiaktól eltérő gondolkodásmódot igényel, ami az előnyei mellett ma­gában hordozza a kockáza­tot, a bizonytalanságot is. A vállalkozásokban krea­tivitásra, egyszersmind komplexebb vezetési stílus­ra van szükség. A piaci igényekhez való al­kalmazkodásra, a vállalko­zói magatartásra követésre méltó példa a Mátraalji Szénbányák gyakorlata, ahol az idei árbevételi terv 3 milliárd 360 millió forintjá­ból egymilliárd nem kötődik a széntermeléshez. A gazdaságirányítás új rendszere nemcsak gondo­kat, de lehetőségeket is adott, s ezekkel élni tudott a vál­lalat. A mélyművelésből fel­szabadult termelőerőkkel több olyan vállalkozást in­dítottak útjára, amely jöve­delmező gazdálkodást bizto­sított. Ekkor kezdtek hozzá a gáz- és olajvezetékek épí­téséhez, amelyek ma is a vállalati tevékenység jelen­tős részét képezik. Gyártot­tak például a Magyar Vil­lamos Művek Tröszt részé­re távvezetékoszlopokat, s készítettek hétvégi pihenőházakat. Ezeket az ÉRDÉRT Vállalat forgal­mazta. Persze, a vállalko­zásokhoz meg kellett terem­teni az anyagi feltételeket, mert háttér nélkül —, amely a kockázatban is bizonyos biztonságot nyújt —, minden csak az elméletig jut. — A megújulás parancsoló szükségességét akkor is, ma is szem előtt tartjuk, s holnap sem akarunk más­ként élni — szögezi le Goda Miklós, a Mátraalji Szén­bányák Vállalat vezérigaz­gató-helyettese. — Elsődle­ges feladatunkat maradék­talanul el kell látnunk: az általunk bányászott lignitet, — amely a hazai termelés mintegy 30 százaléka —, át kell adnunk a Gagarin Hőerőműnek. Szerénytelen­ség nélkül állíthatom, hogy a két vállalat munkája nyo­mán — a népgazdasági energiaprogram részeként —, hazánk energiafelhasználá­sában számottevő mennyi­ségi és kedvező szerkezeti változás következett be. A lignitet az ország elvá­rásainak megfelelően rend­kívül gazdaságosan hozzák a felszínre. Az egységnyi hőre vonatkoztatott kiterme­lés költsége 48 forintjgi- ga-joule. Ez az érték a nem lignitet bányászó vállalatok­nál 60—80 forint. A lignit fűtőértéke ugyan alacso­nyabb a többinél, de bányá­szata biztonságosabb, s az is tény, hogy azr országos szén­készletnek 60 százalékát ad­ja. — Komplex hasznosításá­ra törekszünk — mondja Goda Miklós. — Ezért kí­sérleteket folytattunk, mi­lyen lehetőségek vannak o lignit brikettálására. A vizsgálatok bizonyították, hogy fűtőértéke alig gyen­gébb, mint az NDK briketté. Ha a népgazdaság igényli előállítását, s erre döntés születik, Visontán vagy Bükkábrányban magyar— NDK együttműködéssel fel­építhető a gyár. A lakossági igények ki­elégítésén túl a lignit me­zőgazdasági hasznosításra is érdemes, mert sok benne a huminsav. A Tiszai Vegyi Kombináttal közösen most kísérleteznek egy négyalko­tás műtrágya előállításával. Ennek az az alapja, hogy a mesterséges műtrágyaelemek (nitrogén, kálium, foszfor) kötődnek a lignithez, így az elméletileg adalékként használható. Ezt persze, további parcellakí­sérleteknek kell bizonyíta­niuk. Ha az elképzelés iga­zolódik, tovább nincs az a veszély, hogy a műtrágyát a talajból kimossa a csapadék s így az szennyezi a termé­szetes vizeket. Az új mű­trágyából várhatóan keve­sebb is elég lesz, sőt a föl­det kíméli majd a belekerült lignit. Ezek a jövő lehetőségei. Cselekvési alternatívák, amelyek felismerése segíti a célszerű döntést. Vállalko­zás kérdése volt az a hat évvel ezelőtt kötött szerző­désük is, amelynek alapján a 22. számú ÁÉV-vel dol­goznak a Paksi Atomerőmű építésén. A vállalat világos programot adott acél cella­szerkezetek gyártására. Most, hogy augusztusra befejezik a munkát, a vezetés ismét „csatasorba” állítja a bá­nyászokat az újabb vállal­kozásokhoz. A szaktudást kamatoztatva, részt vesznek majd a liázprogramban, amelynek keretében szállító­szalagpályát építenek. Ott lesznek a Ferihegyi repülő­tér fejlesztésénél, a cukor­ipar rekonstrukciójánál és a Magyar Hajó- és Daru­Goda Miklós (Fotó: Kőhidi Imre) gyár kavicskotró elevátorai­nak gyártásánál. — A dolgozók értelmes munkát, biztos keresetet kérnek. Elfogadják a válto­zásokat, ha meggyőzzük őket, azok indokoltságáról — vélekedik a vezérigazga­tó-helyettes. — A vállalat érdeke most az, hogy új vál­lalkozásai különösebb be­ruházást ne igényeljenek, vagyis azok alkalmazkodja­nak eddigi profiljához. Valóban, Paks után nem lesz különösebb gond a Ga­garin Hőerőmű rekonstruk­ciójához acélszerkezeteket gyártani és a helyszínen sze­relni. Mint ahogy nem prob­léma más megrendelők ha­sonló igényeit sem kielégí­teniük a petőfibányai és az ecsédi bányaüzemi vasasok­nak. S míg másutt például az anyagellátás nehézségei óvatosságra, nem pedig vál­lalkozásokra késztetnek, a szénbányáknál — mivel az alkatrészgyártás is helyben történik —, ütemezni lehet a munkálatokat. A vállalatok egy része céltudatosan cselekszik, is­meri az esedékes operatív tennivalóit is. A jó vállalat ereje alkal­mazkodó- és megújulóképes­ségében van. Abban, hogy előrelátó programmal ren­delkezik, s ezért a vezetők a mostani nehéz helyzetben is képesek mozgósítani a kollektívát. Fazekas Eszter Ablakszigeteléstől a tűzvédelemig Mittesz a GAMESZ? Három évvel ezelőtt ala­kult a megyeszékhelyen a városi tanács művelődés- ügyi osztályához tartozó „Alsófokú oktatási intézmé­nyek gazdasági, műszaki el­látó és szolgáltató szerveze­te”, rövidebben: a GAMESZ. Az óvodáknál és általános iskoláknál megszűnt gond­nokságok munkakörét, . sze­repét vették át az itt dol­gozók. A GAMESZ igazga­tójától, Molnár Lászlótól megtudtuk: munkaközössé­gük végső célja, az lenne, hogy az iskolaigazgatók és a helyettesek válláról levegyék a fenntartással, üzemeltetés­sel, karbantartással járó gon­dokat, mert ezáltal több ide­jük marad a tényleges ok­tató-nevelő munkára. Az új szervezetnek is meg kellett azonban fizetnie a tanulópénzt, nem ment, s néha még najainkban se megy az átállás zökkenő- mentesen. A GAMESZ csak azokat az anyagi és pénz­eszközöket kezeli, amelyek az energia és a fenntartás, valamint a folyamatos mű­ködés kiadásaira fordíthatók. Az iskolai napközi otthonok, diákmenzák kiadásaihoz, va­lamint a szemléltető- és ta­karítóeszközök beszerzésé­hez szükséges pénzt minden év elején az egyes tanuló- csoportok létszámának meg­felelően, arányosan elosztják, így ezzel továbbra is maguk az intézmények gazdálkod­nak. Sajnos, gyakori az a je­lenség, hogy a tanév má­sodik félévére már az étkez­dékben nincs szalvéta, ke­vesebb az evőeszköz — egy­szóval kimerült a keret. Ha a GAMESZ rendelkezne egy önálló központi raktárral, akkor nagykereskedelmi be­szerzéssel jóval olcsóbban, már az iskolai év kezdete­kor megvásárolhatná mind­ezeket, s később mindenből igény szerint szállíthatna az intézményekbe. Annak ellenére, hogy negyvennyolc óvoda, iskola működéséről, s az oktató­nevelő munka anyagi hát­teréről gondoskodnak, nincs önálló műhelyük, sem pedig raktáruk. Szerelő és karban­tartó részlegeik az elmúlt három év során számos ja­vítást végeztek. Felújították például az elhanyagolt ál­lapotban lévő felnémeti ál­talános iskolát, kicserélték a padokat és kultúrált mellék- helyiségeket alakítottak ki. Tavaly pedig gazdasági mun­kaközösséget szerveztek: jó­voltukból az egyes iskolák nemcsak a nyári szünet ide­je alatt jutnak szak- és mesteremberekhez, hanem a tanév idején is. Mivel az egyes munkák elvégzéséhez szükséges szerszámokat és alapanyagot a GAMESZ biz­tosítja, az évi anyagbeszer­zésből, eszközhasználatból származó megtakarításuk 20— 30 százalék között mozog. Büszke az igazgató arra, hogy minden egyes szakmá­ban van szakemberük, de amíg megfelelő tárolóhelyi­ségük nem lesz, addig saj­nos, előfordult, hogy az egy­szerűnek tűnő javításokat — mert például a szükséges anyag hiánycikk — nem tud­nak határidőre teljesíteni, azt is megtudhattuk, hogy szűkös pénzügyi lehetőségek ellenére diplomás energeti­kust alkalmaztak, aki rend­re beszabályoztatta a tanin­tézetek gázkazánjait, s így háromezer forinttal keveseb­bet kellett fizetniük abban az évben fűtésre. Szükségük lenne még gyermekélelme­zésvezetőre és műszaki elő­adóra is. Az idei tervek között sze­repel a 10-es és az 5-ös szá­mú általános iskolák világí­tásának és fűtésének korsze­rűsítése. Ebben a hónapban a KÖJÁL szakembereivel együtt ellátogatnak minden egyes óvodába és taninté­zetbe, s ahol kell kifestet­nek újra, illetve felújítják a napközik mosogatóhelyi­ségeit. Már kiadták a meg­bízásokat a féreg- és rovar­irtásra, valamint a villám- és tűzvédelmi berendezések felszerelésére is. S. T.

Next

/
Thumbnails
Contents