Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-14 / 11. szám

10. NÉPÚJSÁG, 1984. január 14., szombat----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------í M iért veszélyesek a Pershingek? j Az újtípusú amerikai nuk­leáris fegyverek — a Pershing—2-es rakéták és a robotrepülőgépek — telepíté­sének megkezdésével rend­kívül veszélyes folyamat van kibontakozóban földrészün­kön. Miután az európai biz­tonságtól nagymértékben függ a világ békéje, a nyu­gati hatalmaknak ez a tu­datosan, előre átgondolt lé­pése nemcsak kontinensünk népeit, hanem az egész em­beriséget veszélyezteti. Abszurd elgondolások Hogy némi fogalmat al­kothassunk a fenyegetettség nagyságáról és arról, hogy a szocialista közösség orszá­gai miért reagálnak olyan érzékenyen a rakétatelepítés­re, egy fontos tényezőt tisz­tán kell látnunk. Nevezete­sen azt, hogy a nemzetközi imperializmus legagresszí- vebb csportjai az úgyne­vezett eurohadászati fegyve­rekkel nem egyszerűen csak az egyoldalú katonai fölény megszerzésére törekedtek, hanem arra is, hogy már békeidőben fokozódó politi­kai nyomást gyakoroljanak a Szovjetunióra és szövetsé­geseit«. Ebben benne , rej­lik a potenciális ellenfél gazdasági térdre kényszerí­tésének^ s fizikái megsem­misítésének alig leplezett szándéka. Más kérdés, hogy a köl­csönös megsemmisítési ké­pesség mai szintjén ez az elképzelés teljesen abszurd és irreális. Mégis, a nyugati hatalmi központokban szép számmal akadnak olyan em­berek, akik a NATO első- csapásmérő erejének meg- hatványozásával lehetséges­nek tartják a két ellenté­tes társadalmi rendszer tör­ténelmi vitájának erőszakos „megoldását”. Ez a katona- politikai irányvonal kivált­képpen azért veszedelmes, mert a legújabb fejlesztésű rakéta-nukleáris harceszkö­zök megjelenése, európai el­helyezése a hadviselés új elemeinek előtérbe nyomulá­sával, új doktrinális tételek •kidolgozásával ^ár együtt. Ilyen például az a hivata­losan vallott amerikai nézet, hogy az atomháború elkép­zelhető, sőt megnyerhető, és hogy ez az összecsapás föld­részünkre k'órlátozható. Negyedik hadászati komponens Ebben az elgondolásukban elsősorban a kontinensünk­re folyamatosan betelepített és a szocialista közösség lég­védelmi rendszereinek áttö­résére alkalmasnak vélt ro­botrepülőgépekre, még in­kább a Pershing—2-es ra­kétákra építenek. Rögtön meg kell azonban jegyez­nünk: a Pershingekkel és az előretolt állomásoztatású NATO-atomfegyverekkel szemben felsorakoztatott szovjet SS—20-asok vonat­kozásában is használatos „közepes hatótávolság” meg­jelölés korántsem ugyanazt jelenti. Miért? Azért, mert amíg a 2500—2600 kilomé­terre célba juttatható Pers­hingekkel a Szovjetunió csaknem egész európai terü­lete elérhető, addig az SS— 20-asokkal az Egyesült Ál­lamok egyáltalán nem se­bezhető. E tekintetben a két fegyver katonai-technikai jel­lemzői össze sem hasonlít­hatók, hiszen a Pershing—2.- esekkel a Varsói Szerződés tagállamai ugyanúgy fenye­gethetek, mint az USA ho­ni területén lévő hadászati támadó erőkkel. Gyakorlati­lag tehát az Egyesült Ál­lamok a három, már rend­szerben álló stratégiai „triád” — a szárazföldön, az atom- téngeralattjárók és a távol­sági bombázógépek fedélze­tén elhelyezett nukleáris ra­kéták — mellett még egy, határaitól közel tízezer ki­lométerre előretolt negyedik hadászati komponenst is ki­épít a szocialista közösség veszélyeztetettségére. Az utóbbival kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a minőségi különbséget, hogy az interkontinentális ballisz­tikus rakéták mintegy 30 perces repülési idejéhez ké­pest — ami még módot ad­hat az esetleges tévedések korrigálására — az NSZK- ból indított Pershing—2-esek mindössze 5—6 perc alatt közelíthetik meg előre be­programozott céljaikat. Eb­ből legalább két következte­tés adódhat. Egyrészt nem lehetne utólag kijavítani a technikai hibából, vagy té­ves helyzetmegítélésből ere­dő döntést, másrészt — és ez a fontosabb — a védel­mi pozícióban levő fél szá­mára az előrejelzési idő a korábbiakhoz viszonyítva szinte minimumra, alig az ötödére-hatodára csökken. Adott vészhelyzetben tehát kénytelen lenne teljesen au­tomatikus választ adni. Márpedig ez mindenképpen megnövelné a kockázati té­nyezők szerepét, annál is inkább, mivel a Pershingek ilyen földrajzi közelsége ér­telemszerűen fokozza a po­tenciális ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásában rejlő veszélyeket. Ráadásul az első csapás végrehajtásá­ra szánt amerikai atomra­kéták igen nagy találati pontosságúak; a céltól való eltérésük kevesebb 50 méter­nél. Sajátosságuk, hogy ön­irányító fedélzeti rendsze­rükkel — jóval a becsapó­dás előtt — módosítani tud­ják repülési pályájukat, mé- lyeh a talajba fúródva rob­bannak, nukleáris töltetei­ket ennélfogva a „legideá- lisabbnak” találják földalatti rakétasilók, politikai-kato­nai , vezetési pontok és más „kemény” objektumok meg­semmisítésére. NATO-zsar- gonban ezért nevezik őket lefegyverző, lefejező harc­eszközöknek. Az első ésszerű lépés Hqgy a Szovjetunió és az érintett szocialista országok »hatékony védelmi ellenintéz­kedései bármikor lehetővé tennék-e az atlanti tömb ve­zérkaraiban tervezett „lefe­jező” első csapás sikerét és az Egyesült Államok terü­letének kivonását a megtor­lás tüze alól, az — enyhén- szólva — felettébb kétséges. Az is bizonyos, hogy az eu- rorakéták telepítéséhez hoz­zájáruló nyugat-európai ál­lamok — főleg az összes Pershing—2-es rakétát, szám szerint 108-at befogadó NSZK — lennének a bün­A Pershing—2-es rakéták egyike, amely már bevetés­re kész az NSZK területén tető visszavágás elsőszámú célpontjai, amennyiben a NATO kirobbantaná az ag­ressziót. A . Szovjetuniónak ezen felül minden szüksé­ges eszköze megvan ahhoz, hogy az USA-t ugyanolyan sebezhetőségi helyzetbe hoz­za, mint amilyenbe a Rea- gan-kormányzat igyekszik hozni a szocialista közössé­get. Így teháit az átmenetileg megingott hadászati egyen­súly ismét helyreáll, de az előbbinél jóval magasabb szinten. A lehetséges agresz- szor ezért nem számíthat semmiféle kiaknázható előnyre. A kialakuló magasabb fegyverzeti szinttől azonban az államok biztonsága nem lesz szilárdabb, sőt még bo­nyolultabbá, bizonytalanab­bá válik. Az egyetemes biz­tonság csakis azáltal erősöd­hetne, ha alacsonyabb szint­re szállítanák a katonai szembenállás mértékét. Eh­hez pedig — első lépésként — vissza kellene térni a ra­kétatelepítés megkezdése előtti állapothoz Európában! Serfőző László . alezredes Észak-Amerika és Mexikó között Macska—egér harc a határon Napközben békés az észak-amerikai—mexikói ha­tárvidék. Megesik, hogy mexikói gyerekek- átmásznak a határt jelölő kerítésen az „ígéret földjére”: cigarettáz­nak, futballoznak. Ha jön az Egyesült Államok határőr­ségének járőre, gyorsan visszamásznak ... Este azon­ban sokkal komolyabb játék veszi kezdetét: a macska— egér harc az illegális mexi­kói bevándorlók és a határ­őrség emberei között. Tíz évvel ezelőtt a több mint háromezer kilométeres határszakaszon 200 000 mexi­kóit tartóztattak fel az ame­rikai határőrök: valameny­nyien okmányok nélkül pró­báltak átszökni a gazdag és összeállította: Huppan Béla hatalmas szomszédhoz. Ta­valy 1,2 millióan akadtak fenn á hálón — de legalább ugyanannyi azoknak a szá­ma, akiknek sikerült kiját­szani a határőrséget és át­jutni az Egyesült Államok­ba. Mexikó gazdasági gond­jainak növekedésével párhu­zamosan az elmúlt két év­ben a törvénytelen határát­lépők száma 40—50 száza­lékkal nőtt. A mexikói illegális be­vándorlók ügye kényes pont az észak-amerikai—mexikói kapcsolatokban. Évek óta minden washingtoni kor­mány szigorú ellenintézke­déseket követel Mexikótól, de persze hallgat azokról, akik százával-ezrével alkal­mazzák — „feketén” a hi­vatalos okmányokkal nem rendelkező mexikóiakat. A „papíron nem létező" illegá­lis bevándorlók a kitolonco­lástól való félelmükben minden munkára hajlandók, észak-amerikai mércével mérve éhbérért. Munka­adóik alaposan vissza is él­nek ezzel. A mexikóiaknak nincs beteg- és társadalmi biztosításuk, természetesen az alkalmazókat sem terhe­lik az Ilyen költségek. Az élet kegyetlen fintora, hogy az állandó rettegésben élő, szégyentelenül kizsákmá­nyolt mexikóiaknak még így is megéri: odahaza, ha egy­általán akad munka, az át­lagos kereset napi 3,2 dollár. Arról persze nincs pontos adat, hogy illegális mexi­kói „bevándorló” dolgozik az Egyesült Államokban: számuk bizonyosan milliók­ra tehető. Hiába szerelték fel az észak-amerikai járőröket he­likopterekkel, infravörös te­leszkópokkal és szeizmikus észlelőkkel: az egér—macska játékban rendre ők a vesz­tesek. Az illegális határátlé­pők az éjszaka sötétjét ki­használva csoportokban ér­keznek, és amikor az ame­rikai határjárőr rajtuk üt, szétszóródnak a szélrózsa minden irányába, vagy éppen egy másik csoport átjutását fedezik — hogy néhány nap múlva ők juthassanak át. A határ mentén sok he­lyütt működnek bandák, amelyek az átszöktetésre „szakosodtak”- — persze, pénzért, kihasználva a mun­kát és megélhetést keresők nyomorúságos helyzetét, gyakran kifosztva és becsap­va őket. A határ északi oldalán el­fogott mexikóiak többsége igazolni sem tudja magát. Bíróság elé csak akkor ke­rülhetnének, ha már negyed­szer próbálták meg a határ- átlépést — de ha a jegyző­könyvben nem a valódi ne­vük szerepel, az azonosítás gyakorlatilag lehetetlen. így egy éjszakára bezárják őket az észak-amerikai oldalon és másnap visszatoloncolják Mexikóba. Szerencsejáték — olasz módra „Rien ne va plus!” („Nincs tovább!”) Ez a mondat hang­zik el minden rulettkaszi­nóban a krupié szájából. Két éve azonban a San Remo-i játékkaszinókban nem a kru­pié, hanem a rendőrség mondta ki. a Nincs tovább- ot, s a krupiékkel együtt 118 személyt őrizetbe vettek. A kaszinót ideiglenesen bezár­ták, majd új bérlővel és új személyzettel engedélyezték ismét a működését. A múlt év végén megismétlődött az eset: ez alkalommal azon­ban az ország mind a négy kaszinójábah egyidejűleg. Golyóálló mellény, géppisztoly Éjfél után meglepetéssze­rűen egyenruhás emberek vették körül a játékasztalo­kat San Remoban, Velencé­ben, Saint Vincentben és Campione d’Italiában, s mi­előtt a krupiék felszólítása, a „Faites vos jeux” (Tes­sék tenni! Tessék játszani!) elhangzott volna, ismét csak a rendőrség mondta ki a „Nincs tovább !”-ot. Csak a külföldi vendégek méltatlan­kodtak, a hazaiak már is­merték az olasz rulett-gya­korlatot. .. A rendőrség nem keve­sebb, mint kétezer embert vonultatott fel a kaszinók körülzárására. Saint Vincent­ben egyenesen golyóálló mel­lényekben és lövésre kész géppisztolyokkal hatoltak be a kaszinóba a rendőrök. San Remonál. gyorsmotorok cir­káltak a tengerpart előtt, fent a légben pedig helikop­terek köröztek. San Remo­ban és Velencében — tekin­tettel a turistákra — csak civil ruhában jelentek meg a rendőrök, de minden ki­járatot lezártak, nem hall­gattak a nyavalygásokra, a ruhatárosoknak megtiltották, hogy a vendégek ki- és visz- szavehessék holmijaikat. Csupán a bárok csináltak bombaüzletet ezen a szo­morú éjszakán. A sok száz bezárt vendég mit tehetett volna egyebet iszogatott. A rendőrség egyenként hall­gatta ki a várakozókat: iga­zolniuk kellett magukat, készpénzüket pedig az asz­talra borítani. Az éjszakai akció következménye: 23 őrizetbevétel, közük Cam­pione polgármestere és he­lyettese, több kaszinóigaz­gató, privát pénzkölcsönző és ügyvéd került lakat alá. Eltűnnek a piszkos pénzek Az éjszakai rajtaütés ez­úttal ismét a maffiának szólt. A milánói és a torinói ál­lamügyészség véleménye sze­rint ugyanis a kaszinókat a „tiszteletreméltó társaság” uralja. A szervezett bűnözés elleni harc középpontjába ezúttal mindenekelőtt a bankjegyek lefoglalását és a pénzügyi tranzakciók ellen­őrzését helyezték. A maffia­üldözésnél ugyanis mindig felmerül a kérdés: Hová tűnnek a heroinüzletből, a korrupcióból és nem utolsó­sorban a váltságdíjakból be­folyó összegek? Megállapították, hogy az eltüntetés egyik módja a va­lutacsempészés : a gyanús pénzeket külföldre viszik, beváltják és visszacsempé­szik. Hasonló célokat szol­gálnak a lottó-feketepiacok és a kétes fogadóirodák, ahol a maffia kicseréli a pénze­ket. Mindez azonban elenyé­sző lehetőség a játékban­kokkal szemben, ahol mil- liárdok cserélnek gazdát. A maffiapénzek ilyetén eltün­tetésérői állítólag a lombar­diai szőrmenagykereskedő, Giuliano Ravizza egyik el­fogott elrablójától értesültek az olasz hatóságok. Megvesztegetett krupiék A szőrmekirályt 1981 no­vemberében rabolták el, ké­sőbb azonban szabadon en­gedték. A maffiavadászok a felvilágosítás után kezdték figyelni a játékkaszinókat. Megállapították, hogy a San Remo-i kaszinóban a krupiék borravalója néha magasabb, mint a bank bevételei Meg­vesztegetés gyanúja miatt a játékbankok több vezetője ellen eljárást indítottak. Fel­tehető, hogy a maffia volt a megvesztegető. A módszer a következő volt: az ezzel megbízott maffia-tagok nagy mennyiségű zsetont vá­sároltak, lejátszottak egy­két kört, majd meggondol­ták magukat és a pénztár­nál visszaváltották a fel nem használt zsetonokat, Ám nem készpénzt . kértek, hanem csekket, amelyet bármely banknál beválthattak. Lehetséges, hogy egy bank ilyen üzletekre specializáló­dott? A jelentések a berga- mói népbank comói fiókjá­ról, a Banca Amadeo-ról szólnak. A maffia szerepét az olasz játékkaszinók éle­tében a szerencsejátékosok egy része még vitatja. A té­nyek azonban egyre inkább a bűnüldözők feltevését bi­zonyítják. Gáti István Vasúti maffia A kínai lapok beszámolói az utóbbi napokban ismét ráirányították a figyelmet a bűnözésre és a bűnözés elleni kampányra. A China Daily keddi jelentése szerint Honan tarto­mányban kiterjedt vasúti maffiát lepleztek le. A tar­tományi határokon is túl nyúló ügyben eddig 22 em­bert tartóztattak le. A bűnszövetkezet szén- és egyéb vasúti szállítmányokat foglalt le, az árut eladta, a befolyt több mint egymillió jüanos nyereség egy ré­szét további vasúti tisztségviselők megvesztegetésére fordította. Mint a China Daily írja, a sangcsiui hőerőműben is hiába vártak 45 vagon szénre; a maffia a vagonokat már korábban lekapcsoltatta és túladott rajtuk. A déli Kuangtung tartományban egy tisztségviselőt megvesztegetés miatt halálra ítéltek, az ítéletet végre is hajtották. A KSH SZUV Egri Számítóközpontja felvesz Programozót Szakmaorientált képzés - továbbképzés, üdülési lehetőség a vállalat gárdonyi üdülőjében. szervezőket lehetőleg felsőfokú végzettséggel PL/1, valamint COBOL ismerettel és ÉSZR gyakorlattal. JELENTKEZÉS: munkaidőben, EGER, Grőnay u. 3. lehetőleg felsőfokú közgazdasági (számviteli) BÉREZÉS: végzettséggel, vállalati (esetleg számítás­kollektív szerződés alapján, valamint technikai) gyakorlatai. teljesítmény szerinti premizálás és céljutalom.

Next

/
Thumbnails
Contents