Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

3. Reménykedjünk? Reménykedünk! Harcban a zajjal NÉPÚJSÁG, 1984. január 12., csütörtök Parcellázás az egri Pásztor-völgyben — Terven felüli telkek Gyöngyösön — OTP-s lakások épülnek Hevesen Segítség az otthonteremtőknek A megye városaiban az elmúlt évben is nagy figyel­met fordítottak a tanácsok a lakásépítésre. A célcsopor­tos beruházású otthonok száma csökken ugyan, de a magánerős építkezők telek- igényét szinte mindenütt maradéktalanul igyekeztek kielégíteni. Egerben Tavaly összesen 455 csa­lád költözhetett új „fészek­be”. Amint Molnár Istvóén, a tanács osztályvezetője el­mondta a Csebokszári-vá- rosrészen például 265 OTP-s lakást adtak át. A lakásépí­tő szövetkezet jóvoltából pedig hetven család költöz­hetett kényelmes körülmé­nyek közé. A magánerőből építkezőknek nagyon kevés telket tudtak biztosítani, de ez évben már 164 házhelyet kínálnak az Almagyardom- bon, ahol a közművesítést is befejezték. A tervek szerint a Pásztor-völgyben ez év második negyedévétől érté­kesítik a 130 új portát. A közművesítést itt is elkezd­ték: a villany és a víz mel­lett a szennyvíz elvezetéséről is gondoskodnak. Az idén 495 lakás szere­pel a tervekben, ezek közül 93 lesz célcsoportos. A Te­mesvári utcában hatvan, Csebokszáriban pedig 120 család számára készül OTP- társasház. A lakásépítő szö­vetkezetektől pedig 118 ott­hon kialakítását várják. A tanács továbbra is kiemelt feladatának tekinti az álta­lános iskola építését; a la_ josvárosi részen szeptem­berig szeretnék befejezni a 16 tantermes intézmény ok­tatási szárnyát. Gyöngyösön A Mátra alji városban 1351 lakás tető. alá hozását tervezték ebben az ötéves tervben, melyből 1983-ig 878 készült el. Célcsoportos be­ruházásban 181-et adtak át, s az idén további 72-őt sze­retnének elkészíteni az épí­tők. Az elképzelések szerint a fiatalok garzonházát a jövő évben fejezik be. Keresztesi Lajos tanácselnök-helyettes­től megtudtuk, hogy a telek­ellátásban sem mutatkozott fennakadás. Az ötéves terv­ciklusra szánt 130 portának valót már átadták a leendő tulajdonosoknak. Ezen felül még további 94 parcellát alakítanak ki az elkövetke­ző időben. A környező tele­püléseken is nagy az építői kedv. Gyöngyössolymoson például az elmúlt három év során 81 családi házba köl­tözhettek be. Hevesen Novemberben és december­ben 58 telket vásároltak meg megyénk új városában, s jelenleg pedig 57 kialakí­tását végzik. Az igény itt is a családi ház építése felé to­lódott. Kontra Gyula, a vá­rosi tanács elnöke elmond­ta, hogy a portákat a sza­badforgalmi ár ötven száza­lékán adják át tartós hasz­nálatba. Az elkövetkezőkben a fiatal házasok otthonte­remtését is kedvezmények­kel kívánják segíteni. Itt az elmúlt évben 83 OTP-s la­kásba költözhettek be ez évben pedig harminc taná­csi értékesítésű és 24 OTP-s építéséhez fogtak hozzá. Hatvanban Űj-Hatvan északnyugati részén tavaly negyvennyolc telket osztottak ki. Ugyan­csak az elmúlt évben történt a Bajza és a Kazinczy utcák közötti tömbbelsők feltárása, melynek során nyolc tömb­telken kilencvenkilenc kor­szerű, csoportos családi ház építésére nyílik lehetőség. Már csak tíz portára nincs igénylő. Ez év végéig terve­zik a Horváth Mihály út, a Zrínyi utca, a Tabán utca és a Bányász utca által ha­tárolt terület újonnan kiala­kítandó parcelláinak tartós használatba adását. Itt nyolcvan otthonteremtőnek az igényét tudják kielégíte­ni. Folytatódik a Horváth Mi­hály úton az a célcsoportos beruházás, melynek révén hetvenegy család költözhet korszerűbb körülmények közé. A közös helyiségek mellett huszonkét garázst is terveztek. Az átadási határ­idő 1985. június 30. Ez év január 1-től már minisztertanácsi rendelet is előírja hazánkban a zaj- és rezgésvédelmet. A Magyar Közlöny tavalyi 20. számá­ban részletesen olvashatjuk', hogy a továbbiakban mát a tervezésnél ügyelni kell arra, hogy a különféle lé­tesítmények ne veszélyeztes­sék a környezetet, az emberi egészséget. Nemcsak a szü­lető üzemi épületek, beren­dezések, hanem a már meg­levők bővítésénél; felújítá­sánál, korszerűsítésénél sem szabad a kellemetlen hatá­sok határértékeit túllépni. Az iparhoz, kereskedelemhez hasonlóan a közlekedés te­rületén is kötelező az eddi­ginél nagyobb körültekintés a lakó- és üdülőtelepek, gyógy- és üdülőhelyek foko­zottam védetté, más részek kimondottan csendes öveze­tekké is nyilváníthatók. Mindazokat pedig, akik e rendelkezéseket kevésbé ve­szik komolyan vagy netalán figyelmen kívül hagyják: természetesen bírsággal sújt- iáik, tekintélyes pénzösszegek kifizetésére kötelezik. Minden bizonnyal a ked­vezőtlen országos tapaszta­latok vezettek e szigorúság­hoz. Heves megyében vajon milyen a helyzet? Nos, mint kiderül: sajnos cseppet sem rózsás. Beszél­getésünk alkalmával például dr. Göcző Géza munkavé­delmi főfelügyelő, az SZMT osztályvezetője kapásból is E hónap 24-től 26-ig ren­dezi meg a ruházati keres­kedelem első önálló „Vevők vagyunk" kiállítását, s ezen olyan termékekre keresnek gyártókat, amelyek eddig gyakorta hiányoztak az üz­letekből. Első alkalommal a múlt év áprilisában csatlakozott a ruházati kereskedelem 16 vállalata az iparcikk-keres­egy sor olyan helyet említ, ahol rendszeres a fülsértő csattogás, süvítés, dübörgés. S amikor az apói Qualitálról, az egri és gyöngyösi öntö­dék köszörűsműhelyeiről, a siroki fémművekről, az Ap- rítógépgyár hatvani telepé­ről, a VI LATI vasszerkezeti részlegéről, a jó néhány bá­nyai munkahelyről, az erdő- gazdaság felnémeti fűrész­üzeméről vagy éppenséggel bútorgyárainkról szól, még korántsem teljes a lista. Hi­szen közismert, hogy számos szövetkezeti kisüzemben sem megnyugtatóak az állapotok, ha nem túl magas is a zaj- szint, mindenesetre a meg­engedett, az elviselhető kö­zelében van. A tavalyi évről még nincs statisztika, de a korábbi kettőről —, hogy csupán a legutóbbiaknál ma­radjunk — hivatalos adatok bizonyítják az idézett mi­nisztertanácsi rendelet ak­tualitását, fontosságát. Szű- kehb hazánkban ha a fog­lalkozási megbetegedések száma a múlt esztendőben 1981-hez képest majdnem felére is csökkent, a vibráció csak mintegy harmadával kevesebb esetben okozott bajt, a zaj pedig az előző 32 helyett már 79 alkalom­mal! A megyei rendelőintézetnél ugyan még nem vezetnek pontos kimutatást a hallás­sal kapcsolatos panaszokról, de állítják, hogy a vizsgála­tokra érkező évi kétezer körüli személyből legalább 200— 400-at „kiszűrnek”. Ami bi­kedők immár 6 éve rendsze­resen megrendezett „Vevők vagyunk” kiállításához. Ezt a bemutatót megtekintették a KGST-országok kereske­delmi vállalatainak itt tar­tózkodó képviselői is, s az eredmény: 400 ezer rubel értékű divatcikk gyártását, illetve kooperációs termelte­tését vállalták. Ezek a ter­mékek a közeljövőben ke­rülnek a magyar üzletekbe. zony igencsak nyugtalanító, s feltétlenül figyelmet érde­mel! Gond, hogy a helyzet las­san javul. Pedig a munkál­tatókra nemigen mondhatjuk, hogy tétlenkednek. Az SZMT-nél nyilvántartott 10 termelő ágazat 60 „kiemelt” vállalatánál, egységénél pél­dául az V. ötéves tervi 1,8 milliárddal szemben a je­lenlegi középtávú ciklusban már nem kevesehb, mint 5,89 milliárd forintot szán­nak szociális beruházásokra — közöttük a veszélyes mun­kahelyek csökkentésére, meg­szüntetésére —, s így 1985-re 8665-ről 5506-ra mérséklik a kedvezőtlen körülmények között foglalkoztatottak szá­mát. Ami kétségkívül ad némi biztatást azok számára is, akik érdekében a szóban forgó minisztertanácsi ren­delet született. Tennivaló azonban — mint a számok­ból is érzékelhetjük — még mindig bőven akad. — Nem minden, hogy az üzemek, a vállalatok beszer­zik például a szükséges védőeszközöket, a zaj elleni vattát, füldugót, fültokot vagy a komplettebb sisakot — magyarázza a megyei munkavédelmi főfelügyelő. — Ezek rendszeres használatá­ra, főleg pedig ‘helyes hasz­nálatára, „felszerelésére” is meg kell tanítani a dolgo­zókat. Nem szabad, hogy el­feledjék: az említetteket tu­dományos intézetek minősí­tették, a kikísérletezett, ki­próbált cikkek mindegyike az emberért van. Ugyanek­kor nyilvánvaló, hogy kö­zülük a legtökéletesebb is csak kiegészítő megoldást A múlt évi kiállításon a ha­zai gyártókkal még nem si­került megállapodást kötnie a kereskedelemnek. Ezúttal a rövidáru-, tex­til-, konfekció- és cipőkeres­kedelem 20 vállalata állítja ki a hiánycikknek számító termékeket, s ezek részletes leírásával katalógus is ké­szül. A „Vevők vagyunk” ki­állításra most a hazai tex­jelenthet. Az elsődleges fel­adat természetesen a meg­felelő műszaki megoldás olyan állapotok teremtése mindenütt, amelyek között a dolgozók egészségük, épsé­gük legkisebb kockáztatása nélkül végezhetik minden­napi munkájukat, s amelyek a tágahb környezetre sin­csenek káros hatással. Ez utóbbi érdekében ké­szül a megyei KÖJÁL úgy­nevezett zajitérképe is az idén. Ahogyan dr. Nagy Kálmán főmérnöktől érte­sültünk: kidolgozott munka- program alapján látnak majd a széles körű felméréshez. Ennek során összegyűjtik mindazokat a jellemző ada­tokat, amelyek második fél­évi feldolgozása után egyes településeinkről, illetve He­ves megyéről megrajzolják a „lázlapot” a további .gyó­gyításhoz”. Az akciót a te­rületi illetékességgel is fel­ruházott borsodi testvérszer­vezettel egyeztetve hajtják végre, s bíznak abban, hogy beváltja a hozzáfűzött re­ményeket. Szóval: reménykedjünk! Ha a rendelet máról hol­napra nem is hoz gyökeres változást, egészen biztos, hogy határozottabbá teszi az igyekezetei, meggyorsítja a jelenlegi helyzet javulását. Már amennyiben valóban minden érintett, érdekelt azon lesz, hogy a rossz ta­pasztalatokat mielőbb elfe­lejtsük. Gyóni Gyula til-, konfekció- és cipőipari vállalatokat, szövetkezete­ket, valamint a^ magánkis­ipart hívják mel. A ruháza­ti kereskedelem azt tervezi, hogy ezentúl évente két al­kalommal rendezik meg a kiállítást, az egyiken a ta­vaszi-nyári, a másikon pe­dig az őszi-téli hiánycikkek­re kívánnak gyártót keresni. (MTI) Hiánycikkekre keres gyártót a ruházati kereskedelem Az alkattól is függ A paragrafusok között Mindig furdalta az olda­lamat a kíváncsiság, vajon mennyire lehet „izgalmas” a jogtanácsos munkája. A kérdésre dr. Galgóczy Ottó segítségével igyekeztem a választ megtalálni, ö a He­ves megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál tölti be ezt a feladatot, il­letve. .. — Nálunk igazgatási osz­tály működik, aminek a ve­zetője én vagyok — mondta. Amiből az is következik, hogy a tevékenységi körük kiterjedtebb, átfogóbb. Pél­dául úgy, hogy az idén a nyereségérdekeltségi rend­szerben dolgozó boltok mun­káját kellett előkészíteniünk és megszervezniük. Az ember különben is haj­lamos kívülállóként leegy­szerűsíteni a dolgokat. Jog­tanácsos, akkor — per után per. — Ha lehet, a bírósági tárgyalást elkerüljük — hal­lom máris mintegy „lehűt­ve” a kíváncsiskodásom. Tehát arról van szó, hogy a megelőzés a fontosabb ennél a vállalatnál. Mindent úgy csinálni, hogy „ne le­gyen hézag”. Ha pedig va­lami tévedés történt, akkor legjobb azt belátni és az „ellenféllel” szót érteni. Va­lamiféle parttalan komp­romisszum révén ? — Csak a jogi szabályo­zottság talaján, mert elvte­len egyezkedésbe nem me­hetünk bele. Ilyen például a kötbér. Ennél a vállalatnál „nem szokás” a bíróság írásbeli végzése mögé bújni. Nincs presztízsveszteség akkor sem, ha a másik oldalnak van igaza. Ráadásul nemcsak időt és idegfeszültséget ta­karítanak meg ezzel, hanem még pénzt is. A pénz. .. ! Sokat lehet hallani leltárhiányokról. — Se nem jobb, se nem rosszabb a helyzet ma, mint volt korábban. Ha nem bi­zonyítható a hiány külső oka, akkor a felelős személy­nek az anyagi következmé­nyeket is vállalnia kell. Megúszni tehát az ügyet nem lehet. Más kérdés, hogy a pereskedés végére mikor kerülhet pont olyankor, ha az akta elindul a maga út­ján. Méginkább más kér­dés: mikorra kapja vissza a vállalat a pénzét. Amolyan se vége, se hossza tárgya­lássorozat lehet belőle, akár a vállalatnál marad az il­lető, akár máshová megy. Az úgynevezett „mii-lap” ugyan elkíséri, de a végre­hajtás kérése, a törlesztés iránti beadvány... Ha már kár: ilyen a bol­ti lopás is. — Sajnos, ez eléggé sok gondot okoz — mondta a jogtanácsos. Abban azonban megegyez­tünk, hogy csupán erre visszavezetni az esetleges leltári hiányt, szóba sem jöhet. Azt is firtattam, mi­lyen eszközök állnak a ren­delkezésére a bolti dolgo­zóknak az üzleti szarkák esetében? — Pontosan szabályoztuk az eljárást. Meg kell kér­ni az illetőt, mutassa meg a táskáját az irodában. Ha erre nem hajlandó, rendőrt kell hívni. A táskát a pénztárnál ki­borítani, abba másnak bele­nyúlni, hát ezt — nem. Az udvariasság ekkor is alap- követelmény. — Előfordult már, hogy bocsánatkérő levelet kellett elküldenünk annak, akit ok nélkül „gyanúsítottak". Ez szép gesztus, de jobb inkább elkerülni. Még egy „üzleti ügy”. Mostanában sokan kifogá­solják, hogy a nyereségér­dekeltségű boltokban fel­szöktek az árak. — A forgalomtól függő­en emelhet árat meghatá­rozott százalék arányában az üzlet vezetője. De ugyan­olyan mértékben kötelessé­ge más cikkek árának a csökkentése is ugyanakkor. Ezt szigorúan ellenőrizzük. Nincs tehát „odadobva a gyeplő”. Kár, hogy az ár­csökkenésről nem megfelelő mindig ■ a tájékoztatás a boltban. Ez vezethet el a félreértéshez. Arra a kérdésre, vajon mérhető-e forinttal is a jogtanácsos működése, azt a választ kaptam, hogy fő­ként áttételesen. Egyfelől a költségek csökkentése, más­felől a nyereség növekedé­se alapján. Ha a két „ol­dalba” nem játszik bele a jogtanácsos munkája, ak­kor. .. az baj. — A prémium-feladata­imban is szerepel ez a kö­vetelmény. Azt is firtattam, miért nem ment ügyvédnek? Az „mutatósabb” tevékenység. Hasznosabb is az egyén szá­mára. — Nekem ez a gazdasági terület a vonzó. A bírósági tárgyalások keretei nem be­folyásolják a magatartáso­mat. Anyagilag valóban „hátrányosabb" a helyzetem, de én itt jól érzem magam. Mérni is tudom a munkám eredményét. A siker itt sem hiányzik, csak másfajta mó­don jelentkezik. Jól érzem magam. Érdekelt a vállalat igaz­gatójának, Szabó Lászlónak a véleménye is. — Úgy is mondhatnám, nekem szükségem van a jog­tanácsosra. Bár a döntés fe­lelőssége az enyém, de anélkül nem hozom meg, hogy a jogi részét ne lás­sam világosan. Amiből az is kiviláglik, hogy a jogtanácsosnak a „becsülete” nagy. Az anya­giakban is? — Mondhatom, igen. A fia­tal kora ellenére is a jog­tanácsos az elsők között ta­lálható nálunk a jövedelme szerint is. Hadd tegyem hoz­zá, nemrég megkapta a mi­niszteri kitüntetést is. Mit is mondjak? Igazga­tója válogatja, hogyan „hasz­nosítja” azt a személyt a cé­gen belül, akinek képzettsé­ge sok galibát megelőzhet, sokat pedig közmegelégedés­re megoldhat. Csak hagyni kell „élni”. A maga szak­májában. A paragrafusok között. Azért van. G. Molnár Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents