Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-08 / 6. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXV. évfolyam, 6. szám ÁRA: 1984. január 8., vasárnap 1,40 FORINT AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Nehezebb Emlékszem rá, aki adott magára valamit, az meg sem állt a havi százhúsz százalékos teljesítmény alatt annak idején. A grafikon vonala mindig csak felfelé kúszott. Még az sem fordulhatott elő, hogy egy szinten „pihenjen”. Nem volt talán olyan hét, amikor az emberek rop- és nem röpgyűléseken ne tettek volna felajánlást: tervüket pedig ennyivel és ennyivel toldják meg ennek vagy annak a tiszteletére. Olyan idők voltak azok. Egymás után születtek a munkasikerek. Születtek az élmunkások, a sztahanovisták. Fényképes tablójuk mindenkinek a tudtára adta, hogy ők azok, akik a példát adják, akiket követni illik, akiket követni kell. Szép idők voltak azok, bár egy cseppet sem köny- nyűek. Jó tudom, nem mindig a lelkesedés nyomán kúsztak a százalékok olyan meredeken felfelé. Azt is tudom, hogy csak az ábrándozás fogalmaztatta meg velünk a jelszót: a plafon pedig a csillagos ég. Pedig ezt is hittük, ha időnként fel is ütötte a fejét a lelkünk mélyén a kételkedés ördöge. Egyszóval: így éltünk — akkoriban. Manapság pedig ... ? Manapság eszünk ágában sincs a teljesítményünk százalékaival a csillagos eget ostromolni. Ma már annak is tudunk örülni, ha az a bizonyos grafikon csak vízszintes vonalat tud előcsalogatni. Persze, a nehéz gazdasági körülmények, meg minden más, amit annyiszor el szoktunk mostanában mondani. Ez is, igen, ez is befolyásolja terveink számainak meghatározását. Már amikor azt mondjuk, hogy három-négy százalék, egy cseppet sem szégyenkezünk. Sőt. Az a valamikori húsz-harminc százalékos többlet talán könnyebben volt teljesíthető, mint a mostani egy vagy két százalék. Gondoljuk el, ha abszolút számban mérve tíznek kell a tíz százalékát előteremtenünk, az egészen más, mint a mostani — mondjuk — ezernek a három százalékát. Ezért is nehezebb most „rátenni” még egy lapáttal, ahogy ezt szoktuk mondani. Mit csináljunk? Kezdjünk el siránkozni? Aligha mennénk azzal ötről hatra. Mondjunk hát le arról, hogy „megtetejezzük” a kötelezőnek minősített teljesítményt? Ezt sem tehetjük. Tudomásul kell vennünk, hogy a körülményeink adottak, de ha azt akarjuk, hogy ma többre jussunk, mint amennyire tegnap elértünk, bizony, neki kell gyürkőznünk. Illetve ... ! (Maga a tényszerű többlet nem is biztos, hogy kell és mindenből, mindig kell. Mostanában már a kobakunkat is jobban kell használnunk, mint a kezünket. Mert 84 sem lesz könnyebb. Nem bizony. Én mégis bízom magunkban. G. Molnár Ferenc Állattenyésztési tervek, tenyésztési gondok 1984. a továbbfejlődés éve Megyénk északi területei — amint azt a pétervásári Gárdonyi Termelőszövetkezet példája is bizonyítja — Jó lehetőséget kínálnak a legeltető állattartásra. (Fotó: Kőhidi Imre) A hazai állattenyésztésben nincsenek „könnyű” évek, az állomány nemzetközi mértékkel mérve is tekintélyes nagyságú, a hozamok szintén figyelemre méltóak: ily módon a magas termelési szintnek a megőrzése sem könnyű feladat. 1984-ben a terv nem is irányoz elő látványos fejlesztést, ám a két évvel ezelőtti eredmény — túlszárnyalása — amikor is kedvező időjárás segítette a takarmánytermelést és az állati termékek értékesítése sem okozott különösebb gondot — még ha egyetlen százalékkal is, alaposan próbára teszi majd az állattenyésztők szakértelmét a nagyüzemben és a kitermelés vonalán egyaránt. Már csak azért is, mert a takarmánykészleteikkel beosztó- an kell bánniuk. Tekintetbe kell venniük a külpiaci értékesítés hullámzását, éspedig éppen egy korábban igen eredményes ágazatban, a baromfitenyésztésben. Bravúros szakmai munkának Ígérkezik a páratlanul nagy sertésállomány stabilizálása, illetve minőségi fejlesztése is. Mindezekkel a követelményekkel és adottságokkal számol a tervelőirányzat; mértékkel bánik a mennyiségi mutatókkal, és a korábbinál jobban a minőség szempontjaira irányítja az állattartóik figyelmét. A termelés szerkezetében az egyes állatfajok között nagyobb változást nem terveznek. A vágóállatokat, állati termékeket feldolgozó iparok termelése szintén kis mértékben — mindössze egy százalékkal — nő, ám úgy. hogy a baromfiiparban, ahol az értékesítési lehetőségek nem túlságosan biztatóak, az átlagosnál jobban, 4—5 százalékkal visszafogják a termelést. Mindez meghatározza az állattenyésztés teendőit is. Az elmúlt évben magas szinten „állt be” a hazai sertésállomány, és miután tavaly a takarmánytermesztés, az aszály miatt, a várt eredményeket nem hozta, az idén nincs lehetőség az előbbre lépésre. Az 1983. évi 1,3 millió tonnás termelés megismétlését tervezik, ami azonban önmagában is figyelemre méltó teljesítménynek ígérkezik. A termelés növekedését úgy fogják vissza, hogy a felvásárolt sertések átlagsúlyát mérséklik; az idei, kilogrammonként 1 forint 40 filléres felvásárlási áremelést differenciálták. Az élő állapotban átvett sertéseknél a korábbi 95—125 kilogramm közötti kategóriát két részre osztották fel — 95—125 kilogramm közötti, illetve 116 —125 kilogramm közötti osztályokra — és az utóbbinál nem emelték a felvásárlási árat. Egyéb intézkedések is történtek a súlyhatár „leszállítására”, ezek a mező- gazdasági nagyüzemeket érintik. A kisüzemi termelési kedv fenntartását, egyebek között a takarmány-igények kielégítésével biztosítják. A te- nyészállomány minőségi cseréjéhez változatlanul folytatják a vemheskoca-kihelyezé- si akciókat. Tömegtakarmányokból tavaly a vártnál kevesebb termett, és azok hasznosanyagtartalma is elmarad a kívánttól. A szűkösebb takarmánykészletek miatt az elmúlt évben a gazdaságok az átlagosnál nagyobb arányban selejtezhették ki teheneiket. Ily módon az idei induló létszám kisebb, mint 1983 januárjában volt. Mindezek ellenére kellő mennyiségű tej átvételével számolnak — a tavalyi termelési szint megtartása a feladat. 1984. január 1-től az árak és az egyéb szabályozók a szarvasmarha-tartásban javították a jövedelmezőséget. A tej- és vágómarha felvásárlási árát olyan mértékben növelték, hogy ezzel — ellentétben a többi állattenyésztési ágazattal — nemcsak a költségek növekedését ellentételezték, hanem a tej- és a vágómarha-termelés jövedelmezőségét is javították. A baromfipiacon továbbra is számolni kell a túlkínálattal, a vágóbaromfi külpiaci ára túlságosan alacsony, és emiatt indokolt a termelés visszafogása. A termelést elsősorban azokban az üzemekben célszerű csökkenteni, — esetleg meg is szüntetni —, ahol a szakmai színvonal alacsony, s ahol ráfizetéssel dolgoznak. Hatodszor az élen fi.ii Ismét bízón a Hámán 1 yitott (atá munkásőregység Az élenjáró munkásőregység parancsnokának, Cseh Józsefnek, Farkas Sándor, megyei parancsnok adta át a legjobbaknak járó serleget. (Fotó: Kőhidi Imre) Szombaton délután, a besenyőtelki művelődési központ színháztermében tartotta meg hagyományos évzáró-évnyitó egységülését a Hámán Kató nevét viselő füzesabonyi járási munkás- őrszázad. A Himnusz után Perger László, az egységgyűlés elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Majd Cseh József egységparancsnok az 1983-ban végrehajtott feladatok értékeléseként örömmel jelentette, hogy egységük állománya példamutatóan, fegyelmezetten teljesítette hivatását, mind a munkásőri pártmegbizatás, mind a munkahelyi feladatok ellátása terén. A parancsnok az' egység 27 esztendős tevékenységét mérlegelve a következőket mondotta: Az 1957. március 12-én megalakult egység még ugyanebben az évben csapatzászlót kapott a járás kommunistáitól és felvette járásunk szülöttének, a munkásmozgalom harcosának, Hámán Katónak a nevét. Visszatekintve az elmúlt 27 évre, jelenthetem, hogy méltóan névadónkhoz, soha nem éltünk vissza pártunk bizalmával, s mindig a legjobb tudásunk szerint teljesítettük munkásőri pártmegbiza- tásunkat. Schmidt Rezső, a megyei pártbizottság titkára, Gáti József, a munkásőrség országos parancsnok-helyettese, Farkas Sándor megyei munkásőrparancsnok és Antal Lajos, a füzesabonyi járási pártbizottság első titkára. egyéni és kollektív kitüntetéseket adott át. Dávid Vince a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata, Cseh József és Bede István pedig az országos parancsnok által adományozott Kiváló parancsnok kitüntetésben részesült. A Hámán Kató egység múlt esztendei eredményei alapján elnyerte az „Élenjáró munkásőr egység” címet, a vele járó serleget és oklevelet. (Az előző években már ötször bizonyultak a megye legjobbjainak!) Ugyancsak megyei szintű értékelés alapján „Kiváló egység” címet és vándorzászlót kapott a füzesabonyi híradó alegység. Kiváló parancsnak jelvény tulajdonosa lett: Molnár Sándor, Bukta József, Máté István és Forgács Pál. A Szolgálati Érdemérem 25 év után járó fokozatával tüntették ki Csík Józsefet. Tizenöt év után hárman, tíz esztendő után pedig heten kapták meg az elismerést. A század kiváló szakasza címet és vándorzászlót a 4. szakasz (Füzesabony, parancsnoka: Benke István) nyerte el. A század kiváló raja címet és vándorzászlót az 1-es szakasz (Poroszló) és a 2-es szakasz (Mezőtár- kány) 1-es raja érdemelte ki. Antal Lajos, a járási párt- bizottság első titkára méltatta az egység helytállását, majd szólt a járás megszűnésével kapcsolatos átszervezésről, s kérte, hogy az egység állománya a jövőben segítse a hevesi zászlóaljat a további sikerekhez. Gáti József felolvasta Borbély Sándor országos munkásőrparancsnok levelét abból* az alkalomból, hogy a század ebben az összetételben utoljára vett részt egységgyűlésen, s végül elnyerte az élen. járó címet. Az egységgyűlésen sor került a tartalékállományba vonulók felmentésére és az új munkásőrök eskütételére is. Biológiai alapok az ország erdeinek Tél a káli „csemetegyárban« A facsemeték ültetését ma már géppel oldják meg a káli csemetekertben (Fotó: Kőhidi Imre) Lassan harminc esztendeje, hogy tizenhat hektárnyi területen létrehozták a Mátrai Erdő. és Fafeldolgozó Gazdaság csemetekertjét, a káli vasútállomás közelében. Eleinte az ország fásításához szükséges nyárcsemete termelésével foglalkoztak az itt dolgozók, majd az 1960-as évek végén jött a fenyő, és vele együtt a finn, hidegágyas módszer, oly mérvű területbővítéssel, ami már komoly technikai fejlesztést is igényelt. Így vették meg a káldak a dán EGEDAL csemetetermelő gépsort, amely Simái Jenő kertkezelő szerint húsz ember napi munkáját végzi el. Felépült a csemetekert gépműhelye, három víztároló medencéje is, majd földbe süllyesztett öntözőberendezéssel tették még hatékonyabbá a termelőmunkát. — Mi a hidegágyas módszer lényege, előnye? Kis területen nyerünk nagy mennyiségű fenyőcsemetét, suhángot, amelyből elsősorban saját gazdaságaink utánpótlását biztosítjuk, de jut belőle az Északi-Középhegység szinte valamennyi termelőszövetkezetének. így most már ott tartunk, hogy az elmúlt esztendőben mintegy tízmillió vegyes csemete került ki tőlünk, és legalább ennyire számítunk az idei esztendőben — mondja Simái Jenő. — Évek óta foglalkozunk különben díszfaiskolai anyag termesztésével is, aminek a hatékonyságát csak növeli, hogy negyvenöt alkalmazottunk — bedolgozóként — otthon ugyancsak foglalkozik kertészkedéssel. Ehhez mi biztosítunk dugványt, éspedig olyan meny- nyiségben, hogy évi tizenöthúszezer forint mellékjövedelemre tehessenek szert. Megtudtuk a későbbiek során, hogy tizenhat hektáron ezüstfenyőt, lucfenyőt is termel a káli csemetekertészet. Ezekből 1983-ban harminckétezret értékesítettek, ami jelentősen hozzájárult az eredményes, másfél millió forint körüli nyereséget hozó évzáráshoz. Tervteljesítésük további segítője az egri Dobó István Gimnázium, amelynek erdésztagozatos osztályai tavasszal, ősszel, vagyis a nagy kampány- munkák — a „kiemelések” — idején hetekig Kálban dolgoznak. Persze, a messzire nyújtózó csemeteágyások, a fehérlő fóliasátrak között most, télidőn is mozgást tapasztalni. — Igen, a szokatlanul enyhe december és január eleje lehetővé tette, hogy az ősszel kint maradt, hideg- ágyi csemetéket kiemeljük, így téve lehetővé a minél előbbi tavaszi magról vetést. A korai vetés ugyanis mindig több sikert hoz! Tizenkét nagy fóliasátrunk alatt ugyanekkor fagyérzékeny hárs, juhar, bükk, jegenyefenyő tenyészik, amivel szintén akad babrálnivaló — jegyzi meg befejezésül a káli „csemetegyár” erdész- technikusa, aki Gurisattl Gábor erdőmérnök vezérletével. valamint Engel István, Gyetvai Péter társaságában végzi napról napra munkáját, amelynek nyomán lepusztult, kitermelt erdőségek újulnak meg országszerte. Moldvay Győző
