Népújság, 1984. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-29 / 24. szám
NÉPÚJSÁG, 1984. január 29., vasárnap 3. Lépcsőházi kalózok Városaink lakosságának egyharmada lassan lakótelepekre, tömbházakba vándorol, s igencsak egymásra utáltán él. Értendő ez alatt egy-egy épületkocka bérlőinek, tulajdonosainak többirányú kötelezettségvállalása, megosztott felelőssége azért, amit bérelnek, amit birtokolnak. Beleszámítva a pincéket, a víz és gázellátás helyi központjait, a televíziós tetőantennát, az áramelosztót, és a lépcsőházakat, amelyek nagy ablakszemeikkel együtt „közös előszobái” az emeletek családi otthonainak. Mi lenne ez esetben a normális emberi magatartás? A lépcsőházi lakások, a bennük élők természetes reflexe? Ha úgy törődnének valamennyien az imént fölemlített „előszobával”, ahogyan az esztétikai, de társadalmi szempontból is elvárható, máskor megkövetelhető. Vagyis adnának a lépcsőházak tisztaságára, csendjére, továbbá óvnák, védelmeznék, ahogyan ezt a közvagyon kiérdemli. Ezzel szemben milyenek a mi „közös előszobáink”? Egertől Gyöngyösig, Hevestől' Hatvanig? Nem szeretnék általánosítani, de mivel sokfelé, sokaknál megfordulok, meg én sem családi kertes házikóban lakom, ami után csemetéim ácsingnak kutyák, nyulak végett, bátran következtetek: tisztaságuk, rendjük messzire a tűrhető szint alatt van. Amiben ugyan sok helyütt a házfelügyelő marasztalható el leginkább, de a csikkhalmazok, a tartókból kilökött virágcserepek, a félrerúgott lábtörlők, az otromba hurcolkodással keltett vakolathiányok, máskor a készakarva leszaggatott levelesládák, az oktalan dühvei bezúzott ablakszemek ódiumából bőven kijár azoknak, akik tevőlegesen ludasak mindebben. Kijár igazán? Felelt már egyszer is valaki azért a vandalizmusért, kalózkodásért, amivel a közöst rondította? Nemrég ily ügyekben érdekelt vállalati vezető férfiútól hallottam: csak Hatvanban évente egymillió forintjuk megy arra, hogy a lépcsőházak, lakótömbök rendjét-jóállapotát helyre- pofozzák. Komoly összeg, szép summa, amit persze lehetne másra fordítani. Érdemes és értékes dolgokra. Ám az sem lenne bolondság, ha a trehányok, a maguk alá rondítok, a vak- dühvel pusztítók nyomába próbálnánk lépni valami módon, megtéríttetve velük mind azt a kárt, amit „közös előszobánkban” tettek. Ez utópia lenne? Addig igen, amíg valamilyen közös akarat el nem indít egy olyan összehangolt akciót, amely elsőként nevel, okít, ám a törvényadta lehetőségektől sem riad visz- sza, mikor a tettenérteket perbe kell fogni. Tessék: lehet jelentkezni! Én mindenesetre már felnyújtottam a jobbomat... Moldvay Győző Kármin, rizling és a többiek Másodszor fejtik a bort Detken A detki Magyar—Bolgár Barátság Termelőszövetkezet pincészetében mintegy 30 ezer hektoliter új bort tárolnak az ászokhordókban, illetve a cement, vagy acéltartályokban. Ebből 10 ezer hektó a vörös, a többi fehér. A kármint, medocot, kékfrankost, leánykát. riz- linget, traminit és társait most fejtik másodszor a borászok. Tiszta hordókba kerül ilyenkor az ital, a seprőt eltávolítják: pálinkát főznek belőle. Az úgynevezett első derítést is itt végzik még, melynek az a lényege, hogy kiszűrik a borból a különböző zavarosító anyagokat. így az ital íze, zamata az érés során jobban „előjön” majd. A további borászati iskolázó műveleteket már a megyeszékhely pincéiben végzik, hiszen a detki nedűt régen megvette már a borgazdasági kombinát. Újra palackozzák? 0 Egy eltűnt gyógyvíz nyomában Pusztuló kincs az egri Zellervárban Az udvari sufni... A tősgyökeres egri lokál- patrióták közül is kevesen emlékeznek már a Dobó István nevével fémjelzett jó- dos-brómos gyógyvízre. Pedig jó néhány évtizedig híres volt, s ezt nemcsak jól csengő patinás történelmi nevének köszönhette, hanem kiváló hatásának is. Amint azt a biológiai tanulmányokból megtudhatjuk, a jód az ásványi vitaminok közé tartozik. Az emberi szervezetben a hiánya, megbetegedéseket idézhet elő, melyeket többek között igen eredményesen, ivókúrával is lehet kezelni. Az egészség- ügyi felmérések szerint az Eger környékén fakadó felszíni vizek meglehetősen jódszegények, és az orvosi vizsgálatok tapasztalatai azt mutatják, hogy errefelé gyakoribb a golyvás megbetegedés, amit az esetek nagy részében a jódhiány idéz elő. Ezért igen értékes kincsnek számított az említett ásványvíz, amelyet 1908-tól 1945- ig palackoztak és árusítottak. Később azonban más vizek vették át szerepét. Vajon miért? Kiapadt kút a sufniban Ha hinni lehet annak a szóbeszédnek, amely az egri — makiári hóstyaiak — vagy ahogy az ott lakókat régi foglalkozásukról, a konyhakertészetről elneveztek; és amiről már a régi javas- és vajákos-füvesasszonyok is sutyorogtak, a környéken egy csodás forrás volt. Véletlenül akadtak rá: 1908-ban, a városrész szeszfőzdéjének vízre volt szüksége, így kutat fúrattak. A feltörő, erős aromájú, ásványi anyagokban gazdag víz megfelelt mindazon egészségügyi előírásoknak és követelményeknek, melyeket a hasonlókkal szemben akkoriban támasztottak. Használhatóságáról, neves vegyészek és kutatók számoltak be orvoskongresszusokon és tudományos közleményekben. Elsőként Budai Kálmán, budapesti vegyész ismertette kémiai összetételét, a Klinikai Füzetek, már 1908. évi számaiban. Kezdetét is vette a palackozás és orvosi ellenőrzés mellett eredményesen alkalmazták a gyógyászatban. Napjainkban a Makiári út 91. szám alatt plébánia van. Területén egy elhagyott lomtárban immár „szomjasan” gubbaszt az ósdi kis artézi kút. Dr. Kocsis Ferenc kanonok úrtól megtudjuk, hogy másfél éve hiába nyitják meg a csapot, nem jön belőle egy csepp sem. A hetvenes évek végén azonban még a környező falvakból, sőt Mezőkövesdről is jártak rá. Többször ellenőriztették ösz- szetételét is. Bár az utóbbi időkben a rendszeres fogyasztás miatt csökkent az ereje, a Dobó-kút vizében a legmodernebb elemzés is biológiailag és élettanilag, harminc igen fontos elemet mutatott ki. Lehetséges, hogy csak a szárazság miatt, időszakosan apadt el a forrás? Vagy csak mélyebbre kellene fúrni ? Mindenesetre az égiek megvonták a támogatásukat — mondhatnánk kicsit rossz- májúan. De miért nem törődünk vele, ha ennyire hasznos? Ha jódos, akkor fontos Az érdektelenség okait materiális szempontok szerint összegzi Tóth János, a belvárosi patika gyógyszerésze, aki még emlékszik a legendás gyógyvíz aranykorszakára. Szerinte a talaj összetételének változása befolyásolta az erejét, és lehet, hogy már nem üti meg a gyógyvizektől megkívánt és előírt minőséget. Dr. Agyagási Dezső, a megyei kórház reuma osztályának nyugalmazott főorvosa, aki a balneológia-kutatás terén jelentős tudományos munkásságot mondhat magának, egyáltalán nem látja ilyen sötéten a helyzetet. Sőt, a vizsgálatok és legutóbbi mérések alapján — egy nemrég megjelent gyűjteményben — Eger gyógyvizei és alkalmazásuk címmel közölt cikkében arra ösztönöz, hogy érdemes volna korszerű kutat fúratni. Hiszen a Dobó-víz eddig csupán egy félbemaradt, igazán soha ki Ahol elfelejtve alussza álmát az ütött-kopott kiskút (Fotó: Tóth Gizella) nem képzett mederből szivárgott fel. Véleményét támogatják a KÖJÁL szakemberei is, sőt szerintük a forrás bakteriológiai szempontból jelenleg is megfelelő. Mindezek előtt persze, a vízhozammérési vizsgálatokat kellene elvégezni. Megérné felújítani Amikor Horváth Jánosnak, a Heves megyei Vízmű Vállalat főmérnökének felvetjük gyógyvizes gondjainkat, kiderül, csaknem nyitott kapukat döngetünk. Hiszen ők már elvégezték a kívánt vizsgálatot, s az a véleménye a szakembernek, hogy nem túl sok pénzt igénylő ráfordítással — gondolunk itt kútfúrásra és szivattyúzásra, amellyel a bújkáló forrást felszínre lehetne újra hozni — mindenképp megérné a munka. Anyagilag nem járna rosszul az, aki újra palackozná ezt a rendkívül ritka ásványi kincset. Az előírások értelmében a kútfel- újítási munkálatokat annak kellene elvégezni, aki majd forgalomba hozza. Tekintettel arra, hogy a környező megyékben is volna érdeklődés — különösen ebben az ínséges, vízszegényes időszakban — a palackozott ásványvíz iránt, a javaslattal felkeressük Jacsma- nik Andrást, a borgazdasági kombinát osztályvezetőjét is. Azt mondja, nem zárkóznak el a Makiári úti felújítás elől, hisz az ásvány- és gyógyvízforgalmazás — a hűsítők mellett — a profiljukba is illik. A kedvező válasz hallatán reméljük nem szívódik fel a munkálatok kezdéséig sem a gyógyvíz, sem pedig a forgalomba hozatal ötlete. Bízunk benne, hogy belátható időn belül újra kortyolhatjuk a Dobó István jódos-bró- mos vizet, ami tovább öregbíti a gyógyhelyváros hírét, rangját. Soós Tamás Itt macskáknak nem üzlet a vásárlást?) Ebek csemegeboltja Az egri tanácsnál az elsők között Számítógépen az ügyvitel Hazánkban még csak tíz városi, illetve kerületi tanácsnál tértek át a számító- gépes ügyintézésre. Ezek közé tartozik az egri is, ahol az év elején a munka- igényes ügyviteli feladatokat programozták be a korszerű szerkezetbe. Így rövi- debb lesz az intézés határideje, a gyakoribb elemzés révén pontosabbak az iratok, s szükség esetén gyorsabb a felelősségre vonás. Gyula Zoltán tanácstitkár azt is elmondta, hogy a modem berendezést hatszázezer forintért vásárolták, a pénzt a megyei tanácstól kapták. A szakembereknek nagy segítségét' nyújtott az átállásban az Államigazgatási Szervezési Intézet. Még az idén betáplálják a gépbe a város munkaerőgazdálkodását is, így naprakészen számontartják majd a munkaerő és a munkavállalói igényeket. Egyébként a számítógép jóvoltából több alkalmazott munkája is egyszerűbbé, áttekinthetőbbé válik. A vevő törzsvendégként érkezik: — Lacikám, akkor kapom ugye, amiben a múltkor megegyeztünk? — Hogyne kérem, a Ma- zsikának egy nagy zacskó csontos hús lesz! Mazsi néhány perc múlva bizonyára boldog farkcsóválással köszönti majd a finom ételekkel gazdáját, de Varjú László is elégedett lehet, mert — a szokásokhoz híven — sikerült örömet szereznie egy hűséges német juhásznak és tulajdonosának. A mokány bajszos fiatalember — feleségével együtt — olyasmire adta a fejét, amivel eddig Gyöngyösön, de a megyében, sőt — a budapesti Bosnyák téri üzlet kivételével — az egész országban senki sem próbálkozott. A mátraalji városban, a Vachott Sándor utcában éppen egy esztendeje nyílt meg a Rexi ku- tyaeledel-kereskedéS. — Az ÁHV megszüntette régi belsőségboltját, ezért vágtam bele. Jelenleg hat mázsa árut találhatnak az üzletben — mondja Varjú László, s amint körbemutat, a laikus is láthatja, nem szenvednek hiányt kedvenc csemegéikből az ember legősibb négylábú társai. Az olyan ebeknek való ínyencségek, mint sertés- és libagége, préstepertő, marhavese és pacalhulladék, vérrel felereszkedett ládákban sorakoznak a kicsiny helyiségben. A szoba majd’ negyedrészét elfoglaló hatalmas hűtőszekrényben mínusz hat fokon várnak mielőbbi eladásra a különféle húsforgácsok. A pult mögött a polcon már ilyen feliratok olvashatók a csomagokon: Kuké, Tetra (hundin), Cica ropi, Superblöki. A védjegyül szolgáló fantázianevek különböző tápokat fednek, amelyek ilyenkor, szénhidrát- és vitaminszegény téli időben nagyon értékesek a macskakergetőknek. — Milyen az étvágyuk a városi házőrzőknek? — Biztosan kiváló — érti jól a kérdést az üzlet vezetője —, csak hát a bolt kissé kiesik a látókörből. Ezért eddig a vártnál kisebb volt a forgalmunk. Egyébként is, hétköznapokon általában kevesebben jönnek, inkább pénteken vásárolják meg, akár egy hétre előre is, a kutyáiknak valót. Ebe válogatja, mennyit vigyenek neki: Mazsi például heti nyolc kiló csontos húsra, s még más finomságokra tart igényt. Az előbbi vevő pulija. Vitéz ennél már jóval kevesebbel is beéri. Van olyan jószág is, amelyik naponta 2,5 kiló nyúl- húst vagy libafejet kebelez be. — Fajtája szerint ajánlja azt is, hogy mit vigyenek? — Természetesen. Vadászkutyának például sohasem szabad vadhúst vagy nyers belsőséget adni, mindig csak főttet. Óvakodni kell nála a túlzottan fűszeres ételektől is, hiszen az rontja a szimatát. A kisméretű ebeknél arra is gondolni muszáj, hogy olyan táplálék kerüljön a táljukba, amit jól meg tudnak rágni. S persze nem árt megfelelően válogatni az étrendet. Fura módon Varjú Lászlónak mégsem Rexi és rokonai jelentik az igazi hobbit. Náluk nagyobb négylábúak: a lovak. — Pónikat nevelek, főleg kancákat Gyöngyöstarjánban bérelt istállómban — meséli —, de csikókat is szívesen felkészítek, illetve betanítok versenyekre. — Kutyát tart otthon? — Hogyne. Korábban vadászebem volt, most pedig egy német juhász, amelyik kifejezetten házőrző. Olykor ezt a feladatát túl szigorúan is veszi, különösen, ha a szomszédék be-beszemtelen- kedő kutyáiról van szó. Már néggyel tartozom nekik... Persze Caesarnak) meg is lehet hozzá az ereje, hiszen van miből válogatnia. Sz.Z.
